Nowo büntetőrekordja és a legendás hétmeccses párharcok

Tony Parkerről, John Stockton 24 gólpasszos csúcsbeállításáról, Jason Kidd és Grant Hill közös Év Újonca-Díjáról és minden idők legszorosabb Év Edzője-szavazásáról már korábban írtunk hosszabban. 

12 évvel ezelőtt, 2011. május 17-én rajtolt el a Mavs-OKC nyugati konferencia-döntő, és az egész rájátszást ihletett formában végigjátszó Dirk Nowitzki rögtön jelezte a fiatal Thundernek, hogy sok jóra ne számítsanak. Az első meccsen 24 büntetőt harcolt ki, és mind a 24-et a helyére is küldte, ezzel máig élő NBA-rekordot állított fel - Paul Pierce 2003-as, 21-es sorozatát előzte meg. Emellett két másik rekordot beállított: a második félidőben 19 büntetőt dobott be (ezt korábban Magic Johnson, Karl Malone és Charles Barkley tartotta), illetve a negyedik negyedben 13 büntetőt értékesített (erre korábban Michael Jordan, illetve a Thunder elleni meccs előtt pár héttel szintén Nowitzki volt képes). A meccset, majd később a párharcot is a Dallas nyerte, ahogyan a Heat elleni nagydöntőt is, a német klasszis pedig megkapta a Finals MVP-nek járó díjat is, teljesen megérdemelten. 

Számos kiváló párharc végződött hetedik meccsel május 17-én, ezeket elevenítjük fel, időrendben visszafelé haladva. 

2015. május 17-én a Houston Rockets 113-100-ra verte a Los Angeles Clipperst, és 18 év után ismét bejutott a konferencia-döntőbe - ráadásul 1-3-ról fordtottak a texasiak. A Paul-Griffin-Jordan féle LAC ekkor járt a legközelebb a főcsoportdöntőhöz, de a párharc utolsó három meccsén sem támadásban, sem védekezésben nem tudtak dominálni, ezt pedig büntette a Houston. James Hardennek ez volt az első komoly sikere a Rocketsnál, a főcsoportdöntős gárda egyébként azóta kissé a feledés homályába merült: Harden mellett Dwight Howard, Trevor Ariza, Jason Terry és Josh Smith alkotta a kezdőötöst, a cseresorban már ott volt a fiatal Clint Capela, Corey Brewer, Pablo Prigioni és Terrence Jones, sőt még a görög Euroliga-legenda, Kostas Papanikolau és pályára lépett. 

2009. május 17-én szintén szerepet kapott a Houston Rockets, Trevor Ariza és Dwight Howard is. A nyugati konferencia második körében a Bryant-Gasol-Odom-Bynum féle Los Angeles Lakers fogadta hetedik meccsen a Houstont, és 89-70-re legyűrte ellenfelét. A Lakersben Trevor Ariza is fontos szerepet játszott, és érdekesség, hogy a szezon végén Houstonba igazolt, ahonnan pedig Metta World Peace helyezte át székhelyét Kaliforniába. A Lakers bajnoki menetelésében ez votl a legkeményebb párharc, pedig a Rocketsban Tracy McGrady egyáltalán nem léphetett pályára, Yao Ming pedig sérülés miatt a negyedik meccstől kezdve nem állhatott rendelkezésre. Az MWP és Shane Battier vezette houstoni csapatvédekezés azonban remekül helytállt, Luis Scola és Carl Landry emlékezetes sorozata volt ez, és Kyle Lowry is ekkor kóstolt bele először a playoffba. 

Ugyanezen a napon keleten a Lakers későbbi nagydöntős ellenfele, az Orlando Magic is bejutott a konferencia-föntőbe, miután 101-82-re legázolta a Celticset Bostonban. A címvédő egyik vezére, Kevin Garnett nélkül küzdött gyakorlatilag 2009 februárja óta, KG térdsérülése miatt nem játszhatott, de így is továbbjutottak az első körből, és a Magic dolgát is megnehezítette a Pierce-Allen-Rondo sorra támaszkodó Boston. A hetedik meccsre viszont elfogytak, itt Dwight Howard pusztított a palánkok alatt, az európai kontingens, Hedo Türkoglu és Mickael Pietrus pedig 42 dobott tett a közösbe. A Magic ezt követően túljutott LeBron Jamesen és a Cavaliersen is, a nagydöntőben 4-1-re maradtak alul. 

2003. május 17-ére szintén szép emlékeket őrizhet Dirk Nowitzki, mivel először sikerült bejutnia a Dallasszal a főcsoportdöntőbe. A 2002-es playoffban már lett volna erre lehetőség a Sacramento Kings ellen, de a csúcson lévő Kings 4-1-gyel jutott tovább. A 2003-as csata máshogy alakult, a párharc második meccsén Chris Webber szenvedett térdsérülést (ami sajnos derékbe is törte a karrierjét), de a Sacto nem adta fel és 2-1-nél, illetve 3-2-nél is egyenlített, a hetedik meccsen viszont már nem volt pardon. Mike Bibby és Jimmy Jackson hiába szórt be 49 pontot, a Mavs és Don Nelson támadógépezete bedarálta őket - Nowo 30, Nick Van Exel 23 pontot termelt, Michael Finley 18 pontot szórt, Steve Nash pedig 18 pontja mellett 13 gólpasszt szortírozott. A Spurs elleni főcsoportdöntőben 1-1-nél a harmadik meccsen megismételte magát a történelem, Manu Ginobili és Nowitzki összetérdelt, a dallasi legenda pedig kiszállt a párharcból, amit végül a Spurs nyert 4-2-re, majd a bajnoki címet is begyűjtötte. 

Fentebb már említettük, hogy a Harden-Howard féle Rockets 18 év után jutott főcsoportdöntőbe, nos 1997-ben is május 17-én csinálta meg ezt a Houston. Az 1995-ös bajnokcsapat ekkor már átalakult, Robert Horry és Sam Cassell már nem játszott itt, Charles Barkley viszont csatlakozott a Hakeem Olajuwon-Clyde Drexler pároshoz. A második körben az előző évi nagydöntős, a Payton-Kemp-Schrempf féle Seattle SuperSonics volt az ellenfél, és az oddsok inkább a fiatalok továbbjutását predesztinálták. A houstoni öregfiúk azonban nem így gondolták, 3-1-re elhúztak, és a Seattle-nek vért kellett izzadnia, hogy kiegyenlítsen. A hetedik meccsen azonban mindhárom houstoni veterán elérte a 20 pontot, a 15 pontig jutó Matt Maloney élete meccsével segített be, így végül 96-91-re győztek Drexlerék és továbbjutottak. Ez a vereség volt a Sonics utolsó nagycsapatának hattyúdala, Shawn Kempet pár hónappal később elcserélték és hamar távozott a többi fontos láncszem is, Gary Paytont kivéve. A Rockets sem járt sokkal jobban, a főcsoportdöntőben a Jazz 4-2 arányban jobbnak bizonyult, a nagy triónak pedig többször már nem nyílt ilyen lehetősége - Drexler egy év múlva visszavonult, a súlyával egyre inkább küzdő Barkleyt pedig sorozatos sérülések sújtották. 

1992-ben ezen a napon a címvédő Chicago Bulls a duplázás felé vezető út legkeményebb erőpróbáját tudta le. A második körben a New York Knicks Patrick Ewing és a csapatvédekezés segítségével nem adta magát könnyen, azonnal ellopta a pályaelőnyt, majd háromszor is 30 pont alatt tartotta Michael Jordant, aki a hatodik összecsapáson mindössze 21 pontot szerzett. A Knicks talán el is hitte, hogy lehet esélye, de végül máshogy alakult: Jordan a hetedik meccsen 42 pontot szórt, Pippen, Horace Grant és BJ Armstrong is sokat tett hozzá támadásban, védekezésben pedig lenullázták ellenfelüket és óriási fölénnyel, 110-81-re gyalulták le Ewingékat. 

Ugyanezen a napon a másik ágon is befejeződött a párharc, a Cleveland Cavaliers szintén hetedik meccsen győzte le a Boston Celtics alakulatát. A pályahátrányban lévő Celtics 1-1-nél elvette a pályaelőnyt, 2-1-re is vezetett, majd miután a Cavs 3-2-re fordított, a hatodik összecsapást 122-91-re nyerték és úgy tűnt, továbbjutnak. A hetedik mérkőzésen viszont fordult a kocka, a Brad Daugherty-Mark Price-Larry Nance Sr. All-Star sorra támaszkodó Cavs már az első negyedet 35-21-re nyerte, és végül 122-104-re győzött. A Cavs így menetrend szerint ismét összefutott (majd kiesett) a Bullsszal szemben a főcsoportdöntőben, a Celtics pedig óriási változások előtt állt. Ez volt Larry Bird búcsúmeccse az NBA-ben (ezt követően már csak a Dream Teamben lépett pályára), 1993 tavaszán Kevin McHale is visszavonult, a csapat új vezérének szánt Reggie Lewis 1993 júliusában kosarazás közben esett össze és hunyt el, Robert Parish pedig 1994 nyarán igazolt el.