Öt év, öt csapat - Derrick Rose ebben a kemény időszakban is villogott
Bulls, Knicks, Cavs, (pár napig Jazz), Timberwolves, végül Pistons volt az egykori MVP útvonala 2015 óta - sokan feladták volna, D-Rose viszont kitartott, és lépésről lépésre vívta ki a liga maximális tiszteletét.
Derrick Rose útjának főbb állomásai nagy vonalakban közismertek: 2008-ban 1/1-esként draftolta a Bulls a tősgyökeres chicagói játékost, aki 2010-ben már All-Star volt, 2010 őszén pedig emlékezetes nyilatkozatban mondta el, hogy miért ne lehetne ő az alapszakasz MVP-je a 2010-11-es szezonban - ami végül önbeteljesítő jóslatnak bizonyult, a liga történetének legfiatalabb, 22 és fél éves alapszakasz MVP-je lett az évad végén, és főcsoportdöntőig vitte a Bullst, a Jordan-éra óta először. A tündérmese 2012-ben, a Philadelphia elleni elsőkörös playoff-párharc első meccsén fordult át rémálomba: egy felugrásnál a bal térdéhez kapott, ACL-szakadást szenvedett, és ki kellett hagynia a komplett 2012-13-as szezont. 2013 októberében tért vissza, de novemberben elszakította a jobb térdében a meniszkuszt, ismét a teljes szezonra kidőlt. 2014 nyarán a Team USA színeiben a világbajnokságon tért vissza, majd úgy tűnt, minden rendben jött, 51 meccsen lépett pályára a 2014-15-ös szezonban. 2015 februárjában megint elszakadt a meniszkusza, újabb 20 meccset kellett kihagynia, de a playoffra visszatért, és kört is ment a Bulls-szal.
Így érkeztünk el 2015 őszéhez, amikor utolsó chicagói szezonját kezdte meg - 66 meccsen játszott, 16.4 pontot, 4.7 gólpasszt és 3.4 lepattanót átlagolt, a Bulls viszont már nem jutott be a playoffba, 2016 nyarán pedig a Szeles Város csapata elcserélte New Yorkba, ötéves maximum szerződését, amit még 2011 decemberében kötött, végül a Nagy Almában töltötte ki. Itt 64 meccsen játszott, de közvetlenül az alapszakasz vége előtt harmadszor is elszakadt a meniszkusza, így 2017 nyarán szabadügynökként még kevésbé kapkodtak érte a csapatok. A Cavshez írt alá, de nem bizonyult jó házasságnak, november végén Rose hosszabb időre eltávozott a csapattól, hogy átgondolja az életét és karrierjét, illetve bokasérülések is kínozták. A Cavaliers kivárta, míg visszatér, de nem sokkal később elcserélték Utahba, ahol két nap múlva ki is tették a keretből.
2018. március 8-a tekinthető karrierje fordulópontjának, ekkor írt alá a Minnesotához. Az alapszakasz kilenc, a playoffban öt meccsen léphetett pályára, utóbbiakon 14.2 pontot 50.9%-os mezőnymutatóval és közel 86%-os büntetőzéssel - a Wolves meg is hosszabbította a szerződését nyáron.
A 2018-19-es szezon elején aztán jött a feloldozás, a pár hónappal korábban az őt kirakó Jazz ellen kerek 50 pontot rámolt be és egy győztes blokkal sikerre vezette a Wolvest, majd december 26-án megkapta jól megérdemelt MVP-MVP rigmusát a chicagói United Centerben. Januárban elérte a 10 000 pontos határt, illetve a Suns ellen úgy vitte sikerre az övéit, hogy 31 pontjából 29-et a második félidőben dobott, közte a győztes kosárral.
A szezont egy kisebb könyöksérüléssel fejezte be, 2019 nyarán pedig a Detroit Pistons szerződtette a kispad vezérének, amely szerepkörben kiválóan teljesített, a februári cserehatáridő környékén több bajnokesélyes csapatot is szóba hoztak vele - Rose viszont maradt, és elmondta, hogy szeretne részese lenni a Detroit újjáépítésének.
Utolsó öt szezonjáról készült egy highlight, íme:
