Playoff-percek: van mire építenie a LAC-nak, de mit kezdenek Aytonnal?

Van mire építenie a Clippersnek

Devin Booker történelmi 40 pontos tripla-duplája nem maradhatott „büntetlenül”, Tyronn Lue rátette a súlyban-méretben-sebességben egyetlen jónak tűnő opcióját, Patrick Beverley-t, aki szívta is rendesen Booker vérét, és itt nem az összefejelésre gondolok. Folyamatosan próbált előtte maradni, nagyon agresszíven próbálta áttörni a blokkokat, hogy ne maradjon egy-egyben Zubac-csal, ez pedig láthatóan nem ízlett a Suns sztárjának. Az első félidőben mind a 10 mezőnykísérleténél volt mellette védő és 5 labdát el is adott, nagyon nem ment neki. 

Tény, hogy Beverley-nél becsúszott néhány keményebb fault, párat meg is videóztak „flagrant-ügyileg”, de egyrészt főcsoportdöntőben vagyunk, ezek a keményebb játékok itt már ha nem is mindennaposak, de nem meglepőek, másrészt a végjátékban azért akadt pár olyan szerelése, támadófaultkiharcolása Beverley-nek, ami klasszis megoldás. A végjátékban igazából két értékelhető momentuma akadt Bookernek, egy nagyon látványos, rá jellemző tempó, illetve az elzárás, amiből Ayton bezsákolta a győztes kosarat, jóval többször jegyezhettük fel egy-egy labdabirtoklásnál, hogy ezt most PatBev vitte. A veterán védőnek nagy szerepe volt abban, hogy a Sunsra jellemző handoffok nagyon sokszor akadoztak, onnantól kezdve pedig egyáltalán nem volt gördülékeny a hazaiak támadójátéka. 

Beverley a small-ballban is hatékony, de az első meccsen Deandre Ayton támadásban túl nagy károkat okozott ahhoz, hogy alacsony szerkezetben játsszon a Clippers, így aztán Ivica Zubac érkezett a kezdőbe – a cél elég egyértelmű volt, Booker lelassítása mellett Aytont is limitálni. Utóbbi azért csak időközönként működött, mert Booker helyett akadt más, aki be tudta juttatni neki a labdákat, sőt középtávolról is betalált, őt továbbra sem tudja „lebontani” a Los Angeles. Brutális különbség alakult ki a végére a festékben szerzett pontokban (60-30), ez javarészt Ayton érdeme. 

Ami azért feltűnő volt, hogy a Clippers mindössze két pontot engedélyezett gyorsindításokból, ami óriási előrelépés az első meccshez képest: sokkal jobban zártak vissza, Zubac mindig ott ólálkodott a támadópattanók környékén, ez pedig lassította a a Suns támadás-szövését. Ami viszont továbbra is gond, hogy az eladott labdákból túl sok pontot kapnak, ma 10 eladott labdára jutott 17 kapott pont, a túloldalon 9-8 ugyanez az adat, a rendezetlen védelem ellen még mindig jól dolgoznak a phoenixiek. 

Összességében ha a Clippers oldaláról keresünk pozitívumokat, akkor elmondhatjuk, hogy véget vetettek a Devin Booker-shownak, és csak a másik labdás ember, Cameron Payne karrier-estéjének köszönheti a Suns, hogy meccsben tudott maradni – a Suns játékát sikerült alaposan megborítani, Jae Crowder és Mikal Bridges dobásait szinte teljesen elvették, vagyis ha az előző párharcokat nézzük, ugyanúgy bontogatták lefelé az ellenfél kezdőjátékosait, mint az előző két szériájukban. Fontos kiemelni azt is, hogy a mélységük továbbra is megvan annak ellenére, hogy Marcus Morris továbbra is csak keresi önmagát, Terance Mann pedig eléggé légüres térben mozgott ma mindkét oldalon. 

Ami viszont probléma, hogy Ayton továbbra is ultrahatékony és Zubaccsal a pályán védekezésben is jóval könnyebb az élete, Cam Payne nem nagyon akar lassítani, és hiába vették el Crowder és Bridges dobásait, a kispadról Cam Johnson és Dario Saric továbbra is remek – ráadásul E’Twaun Moore is összekapta magát, a 3 gólpassz és 5 lepattanó teljesen vállalható. Vagyis Monty Williams még mindig fel tud tenni 5-6 embert, akik hozzák magukat, ez pedig egyelőre elég ahhoz, hogy a Clippers ne tudjon nyerni. 

A rutinos Clippers esetében a lélektani hullámvölgyeknek és hullámhegyeknek kisebb a jelentősége, mint más csapatoknál, nem hiszem, hogy 0-2-es hátrányban megremegnének a kezek a törvényszerű fáradtságon túl, ugyanakkor a Sunst nagyon megdobhatja lelkesedésben ez a kibrusztolt győzelem. A LAC-nak a harmadik összecsapáson az első perctől kezdve kőkeményen kell fellépnie, mert ha a Suns megérzi a vérszagot, könnyen olyan gödörbe lökheti ellenfelét, ahonnan az már nem fog tudni kimászni. 

Paul George spirálja lefelé tart

Eddig arról szólt a playoff, hogy a Clippers leépíti az ellenfeleket és a végén behúzza a párharcokat a szétcincált Dallas és Utah ellen, de az már kezd látszódni Paul George-on, hogy mindez mennyit vesz ki belőlük. Már az előző 2-3 meccsen is akadtak olyan ki nem kényszerített hibák PG13-nél, amik egyértelműen a fáradtság rovására írhatóak, és ugyanez történt most is a végjátékban – egy 85%-os büntetőző All-Star, All-NBA-játékos nem nagyon hibázik el két clutch büntetőt, nem dob a vonalról 5/10-zel, ha nem jár már a térdén. Szüksége lenne pihenőkre meccs közben, de most is 41 percet kellett fent hagyni, és egyre több gyenge megoldás jön tőle – eladott labdák, rossz döntések, kihagyott büntetők, 1/8 tripla. 

Pedig Lue bízhatna jobban a cseresorban, mert Cousinst kivéve (aki párharconként 1-1 meccsre használható, az pedig már megvolt) Batum, Rondo, Mann és Kennard is hozzá tudott tenni, nem egyszer nehéz pillanatokban is – talán Mann az, akinek nem volt jó meccse, de inkább a faultgondok és a hirtelen megváltozott szerepkör miatt, nem a formája romlott. A második negyed elején egyszerre volt fent mind az öt játékos, az azért nem festett valami jól, de ez már Lue dolga, hogy úgy keverje a lapokat, hogy ilyen ne forduljon elő. 

A George-témához azért hozzá kell tenni, hogy ha nem is olyan látványosan, mint Booker esetében, de a Suns is készült ezzel-azzal védekezésben. A LAC lassabb-magasabb felállása miatt eleve kevesebb helye volt alkotni, de azt a keveset is nagyon agresszíven szűkítették az arizonaiak, folyamatosan nehéz, emberes dobásokba kényszerítve. 

Ha arról beszélünk, hogy Booker limitálása miatt Payne élete meccsére volt szükség a győzelemhez, egy kisebb volumenben ugyanez elmondható a túloldalon is: Reggie Jacksontól igen sok nehéz kosárra volt szükség ahhoz, hogy George gyengébb estéjét ellensúlyozni tudják. Ha arról beszélünk, hogy Payne valószínűleg nem lesz képes minden meccsen ugyanilyen eszement módon dobni, ez ugyanúgy igaz Jacksonra is, vagyis bár szép részeredményeket ért el a Clippers, de ha Jacksonnál beesik egy gyenge dobóforma, akkor abból szinte biztosan vereség következik, vagy legalábbis ugyanilyen egylabdás meccs, mint a második volt, az meg billenhet akármerre. 

Trae Young kezdi lerázni magáról Doncic árnyékát, Ayton viszont mindkettőjüket átugorhatja idén

A 2018-as draft első helyezettje az elmúlt 2-3 évben szinte végig radar alatt közlekedett a két labdadomináns alfahím mögött, pedig nem volt bust, vagy ilyesmi, csak egy megbízható, fejlődőképes fiatal center. Az idei alapszakaszban egy jó rendszerben azért már nagyon sok olyan értéket villantott, amit sokan nem láttak bele, a playoffban pedig eddig egészen döbbenetes mutatókat hoz. 

Ebben a playoffban ötödik alkalommal hozott legalább 20 pontot, 10 lepattanót és 65%-ot elérő mezőnymutatót, a Suns rekordját ebben a műfajban eddig Charles Barkley tartotta 1993-ban – négy ilyen meccsel. Abban az évben Barkley alapszakasz-MVP lett és nagydöntőbe vezette a csapatot. 

Ayton a támadóidő 1954-es bevezetése óta a legelső játékos, aki ugyanabban a playoffban legalább 12 meccsen lép pályára, és minden meccsén legalább 70%-kal céloz mezőnyből. 
Trivia a triviában: a Suns zsinórban kilencedik PO-meccsét nyerte meg, ami klubrekord, de ami igazán durva adat: a kilenc meccs kilenc negyedik negyedében összesen 30 másodpercig voltak hátrányban. 

Ha Chris Paul jól tér vissza, a Suns döntőbe juthat

Cameron Payne megtette, amit megkövetelt a haza, az első két meccsen nagyszerűen pótolta CP3-t, de az látszik, hogy Booker limitálásával előbb-utóbb Payne is bele fog fáradni a szervezésbe és hero kosarak dobálásába (ha nem, akkor szobrot állítanak neki a csarnok előtt). Ha pedig ő is elfárad, akkor más igazi labdázós ember nincs a keretben – ez azt jelenti, hogy Ayton hatékonysága is zuhanni kezd, és nem látszik, hogy ki léphetne elő egy 25-30 pontos meccsel. 

A hírek szerint Pault fizikálisan szinte meg sem érintette a Covid, vagyis ha meglesznek a negatív tesztjei, közel 100 százalékos fizikai formában térhet vissza. Ha ez így történik, a Clippers borzasztó nehéz helyzetbe kerül – jelen pillanatban nem látom magam előtt, hogy a következő négy-öt meccsből négyet behúznának George-ék. Az nyilván egy teljesen új párharc lenne, ha Kawhi Leonard is játékra jelentkezne, de erre egyelőre a hírek alapján elég kevés az esély – és ha vissza is tér, erősen kérdéses, hogy azt játékszintet tudja-e hozni súlyos sérülés kockáztatása nélkül, ami itt kelleni fog. 

Csak semmi bírózás és összeesküvés-elmélet, de akad itt egy érdekes statisztika

Chris Paul aktuális csapata eddig zsinórban 11 playoff-meccset vesztett el, amelyen Scott Foster játékvezető is szerepet kapott. 

(A meccs utolsó 90 másodperce egyébként valós időben összesen 33 percig tartott – 5 mezőnygól esett, és éppen ugyanennyi esetet néztek vissza a játékvezetők videón.)