STAT karriercsúcsa, Kareem utolsó 50+ pontosa és Butler chicagói parádéja
Január másodika emlékezetes nap a Phoenix Suns történetében, két játékosuk is karriercsúcsot hintett. Kareem Abdul-Jabbar még Bucks-játékosként vágott 52 pontot, Jimmy Butler pedig még Bulls-színekben szórt ugyanennyit.
2005. január 2-án fordult elő először és utoljára, hogy Amar'e Stoudemire NBA karrierje során elérte az 50 pontot - természetesen ez a karriercsúcsa a pár hete a Brooklyn Nets segédedzőjévé avanzsált STAT-nak.
A Portland TrailBlazers volt a Phoenix Suns ellenfele, az arizonai alakulat pedig egy 8 ponttal elveszített első negyedet követően a második és a negyedik felvonásban ellentmondást nem tűrően játszott, mindkét szakaszt 15-15 ponttal vitte, és végül 117-98-ra nyert.
STAT 41 perc alatt 20/27-es mezőnymutatóig jutott (0/1 tripla), 10/17-es büntetőzése pedig a kerek félszáz egységet jelentette számára. Volt még 11 pattanója, 3 gólpassza, 1 szerzett labdája és 1 blokkja, mindössze egy eladott labda mellett.
Négy évvel korábban szintén a Suns egyik játékosa, Tony Delk szórt 53 pontos karriercsúcsot. A Suns a Sacramento Kings vendége volt, és hosszabbítás után 121-117-re kikapott, Delk azonban így is emlékezetes estét produkált: 53 pontját Stoudemire-rel megegyező mezőnymutatóval (20/26 dupla, 0/1 tripla), valamint 13/15-ös büntetőzéssel hozta - volt még emellett 6 pattanója, illetve 1 szerzett, valamint 2 eladott labdája. Érdemes kiemelni, hogy hátvéd létére úgy dobott 53 pontot, hogy abban nem volt hárompontos.
Érdekesség, hogy Delk 82 meccs alatt 12.3 pontos átlagot (karriercsúcs) tudott felmutatni ebben az idényben - ez az 53 pont majdnem teljes egész 41 ponttal több, mint az alapszakaszmutatója volt, ez az egy meccs fél pontot javított a szezon végi statisztikáján.
2017. január 2-án Jimmy Butlertől volt hangos az NBA. Az akkor már kétszeres All-Star és olimpiai bajnok hátvéd utolsó chicagói szezonját taposta, és az újévet egy bődületes teljesítménnyel köszöntötte - a Charlotte Hornets ellen 118-111-re megnyert mérkőzésen 52 pontot szórt 15/24-es mezőnymutatóval, 21/22 büntetővel, 12 pattanóval, 6 gólpasszal és 3 szerzett labdával - ráadásul a kiélezett végjátékban az utolsó 4 percben 17 (!) pontot szórt. Nem sokkal később harmadik All-Star meghívását is elkönyvelhette, a szezon végén pedig először választották be az All-NBA harmadik ötösébe. A Bulls a szezon után cserélte el Minnesotába Zach LaVine-ért, Lauri Markkanen draftjogáért és Kris Dunnért, utólag nézve az üzlet nem igazán jött be egyik csapatnak sem, míg Butler végül megtalálta a helyét Miamiban.
Még egy legenda klasszis teljesítményéről kell megemlékeznünk: Kareem Abdul-Jabbar 1975. január 2-án 52 pontot szerzett az Atlanta Hawks ellen 116-111-re megnyert összecsapáson. Az abszolút prime korszakát élő extraklasszis (1971-ben, 72-ben, 74-ben, 76-ban és 77-ben is alapszakasz MVP-vé választották, 1971-ben pedig bajnok és Finals MVP lett) az 1974-75-ös évadban játszott utoljára a Milwaukee színeiben. Búcsúzóul 30 pontot, 14 lepattanót, 4.1 gólpasszt és 3.3 blokkot jegyzett, de csak 65 meccsen állhatott csapata rendelkezésére - az előszezonban annyira felidegesítette egy fault, ami miatt megsérült a szeme környéke (innentől kezdve hordott védőszemüveget), hogy dühében beleütött a palánktartóba és eltörte a kezét.
A gárda pár hónappal korábban, 1974 tavaszán még nagydöntőt játszott, azt követően azonban visszavonult Oscar Robertson, KAJ pedig 1974 októberében azt kérte, hogy cseréljék el New Yorkba vagy Los Angelesbe, mivel a tinédzserkora óta aktív polgárjogi aktivistaként a középnyugati életstílust egyre kevésbé tolerálta, emellett magánéletében és iszlám közösségében is komoly problémákkal kellett szembenéznie. A sok nehézség ellenére 1975 elején három év szünetet követően ismét eljutott 50 pont fölé - érdekesség, hogy karrierje hátralévő több, mint 14 évében többször ez már nem jött össze neki.
Erről a meccsről nem találtunk videót, de érdemes megnézni egy párperces összeállítást Kareem 1969 és 1975 közötti Bucks-érájáról. KAJ a 70-es évek elején a tanítanivaló centermunka mellett gond nélkül hajigált középtávoliakat, egész pályás szabadító passzokkal operált, felállt védelem ellen nagyszerű megoldásokkal hozta helyzetbe csapattársait, lerohanásokat vezényelt le. Kisebb volumenben ugyan, de hasonlóan játszott, mint manapság Nikola Jokics, amellett, hogy a liga abszolút blokk-királyaként is tündökölt (bár a kategóriát csak 1973-ban vezették be az NBA-ben) és atletikus megoldásokban is bővelkedett a repertoárja - valamelyest képet kaphatunk róla, miért is nyerte halomra az MVP-díjakat ebben az időszakban.
