Tony Parker 55 pontos karriercsúcsa, Bill Walton 69 esztendős

13 évvel ezelőtt, 2008. november 5-én a San Antonio Spurs a Minnesota Timberwolves vendége volt a Target Centerben. A találkozót a vendégek nyerték 129-125 arányban, de nem a végeredményről marad emlékezetes ez az összecsapás, hanem arról, hogy a Spurs francia csillaga, Tony Parker ezen a napon dobta karriercsúcsát. Az irányító 55 egységig (22/36 mezőny, 2/3 tripla, 9/10 büntető) jutott a két hosszabbítással tarkított találkozón, amelyen 50 és fél percet töltött a parketten - volt még 10 gólpassza és 7 pattanója is 4 eladott labda mellett.

Még egy egészen kiemelkedő produkció fűződik ehhez a naphoz. Négy éve, 2017. november 5-én James Harden 56 pontos, 13 gólpasszos dupla-duplát ért el, és a pontszerzést tekintve egészen bámulatos hatékonysággal dolgozott: 19/25 volt mezőnyből, ebből 7/8 volt a triplája, mindemellett pedig 11/12-es büntetőmutatója volt a Utah Jazz elleni 137-110-re megnyert mérkőzésen. Ez akkor egyébként karriercsúcs volt Hardentől, azóta ezt már túlszárnyalta többször is.

 

A november 5-én debütálók közül néhány embert mindenképpen ki kell emelni. A liga történetének egyik legjobb irányítója, Jason Kidd 27 évvel ezelőtt mutatkozott be a Dallas Mavericksnél egy 10 pontos, 9 pattanós, 11 gólpasszos majdnem tripla-duplával a New Jersey Nets legyőzésekor. Egy évvel korábban Anfernee Hardaway 12 pontot, 8 lepattanót és 8 gólpasszt jegyzett a Miami Heat legyőzésekor. 33 éve Mitch Richmond egy 17 pontos, 8 lepattanós, 5 gólpasszos produkcióval kezdte meg profi karrierjét a Golden State Warriorsnál.

1955. november 5-én pedig a Rochester Royals két későbbi Hall of Famere mutatkozott be a ligában: a tragikus sorsú Maurice Stokes 32 ponttal, 20 lepattanóval és 8 gólpasszal jelentkezett be rögtön, míg a vele szoros barátságot kötő Jack Twyman 11 pontot tett a közösbe.

 

A végére pedig egy születésnapos maradt: 69 évvel ezelőtt, 1952. november 5-én született a UCLA és a Portland TrailBlazers legendás centere, Bill Walton. Walton már az egyetemen is letette névjegyét, hiszen 1971 és 1974 között játszott a UCLA-n, ahol 1972-ben és 1973-ban bajnok lett, és nagyban neki köszönhető az intézmény 88 meccses veretlenségi szériája, ami természetesen az egész NCAA-ben is rekord mind a mai napig. Az első két idényben egyáltalán nem kaptak ki, 1973/74-ben viszont megszakadt ez a sorozat, ráadásul az 1974-es bajnokságot nem tudták megnyerni, 8 év után először. Walton egyébként 5 évig volt veretlen, középiskola harmadik évétől kezdve egyetemi negyedik idényéig nem talált legyőzőre az a csapat, amelyben játszott.

Az 1974-es draft 1/1-eseként került a Portlandhez, de első két évében összesen 86 mérkőzésen lépett pályára. A hírhedt portlandi centerátok rajta mutatkozott meg először, de így is a klub történetének legjobb ötöseként ismerjük, 1976/77-ben ugyanis egészen a bajnoki címig vezette a csapatot úgy, hogy először lett All-Star, All-Defensive első csapatba és All-NBA második ötösbe választották, ráadásul 14.4 pattanóval és 3.2 blokkal is megnyerte a vonatkozó kategóriákat. A következő idény még ennél is jobban indult számára, hiszen az All-Star és All-Defensive első csapat mellett ezúttal All-NBA első csapatba jelölték és az alapszakasz MVP-je lett úgy is, hogy csak 58 mérkőzésen lépett pályára. Eltört a lábfeje - innentől kezdve ezzel folyamatosan gondja volt -, a PO-ban nem sikerült ezúttal a címvédés, Walton pedig elhagyta a csapatot.

Egy évet teljesen kihagyott, majd a San Diego Clippersnél töltött négy idényt. Az 1984-ben Los Angelesbe költöző csapatnál halvány árnyéka volt már csak önmagának, 1984/85-ben 10.1 pontot, 9.0 pattanót és 2.1 blokkot átlagolt, amikor a Boston Celticshez cserélték egy nem gyenge csomagért. Az 1981-es döntő MVP-jét, Cedric Maxwellt és egy 1986-os első köröst adott érte a Celtics, amin Arvydas Sabonis került kihúzásra - más kérdés, hogy Maxwell se volt már egykori szintjén, Sabonist pedig nem a Clippers draftolta, hiába került ekkor hozzájuk a pick. Walton a Celticsnél újjáéledt a padról - 7.6 ponttal, 6.8 pattanóval és 1.3 blokkal is az év legjobb hatodik embere tudott lenni 1985/86-ban, ráadásul megnyerte második bajnoki címét.

Még egy évet játszott Bostonban, majd visszavonult. Ahhoz képest, hogy mekkora tehetség volt, visszafogott karriert tudhatott magáénak, de sérüléseit is nézve maximálisan kihasználta lehetőségeit, hiszen egyénileg is megnyert három kiemelkedő díjat, csapataival pedig kétszer is bajnok lett úgy, hogy 11 idényéből 1-et teljesen kihagyott, és egyébként összesen is csak 468 alapszakaszmeccsen léphetett pályára - a 85/86-os Celticsnél 80 találkozón, egyékbént 67 meccs volt számára a legtöbb. 1993-ban beválasztották a Hírességek Csarnokába, 1996-ban a liga történetének 50 legjobb játékosa közé, 2021-ben a 75. évfordulós válogatottba, 2006-ban pedig az egyetemi Hall of Fame-be is bekerült sokak szerint minden idők egyik, ha nem a legjobb NCAA játékosa. 32-es mezszámát a Blazers és a UCLA is visszavonultatta. Jelenleg szakkommentátorként dolgozik, és mint ismert, a Sacramento Kings vezetőedzője, Luke Walton a fia. Isten éltesse sokáig!