Will Perdue 58, David West 43 éves

58 esztendős lett a mai napon Will Perdue, akit 1988-ban a Vanderblit egyetemről draftolt a Chicago Bulls a 11. választási joggal. Az első szezonjában még nem kapott sok lehetőséget, ezt követően viszont stabilan megkapta a cserecenter szerepét, és ezt is töltötte be a Bulls első triplázása során is – a rájátszásra ugyan rendszeresen lecsökkent az addig sem túl nagy szerepe, a három itteni nagydöntője alatt összesen 56 percet töltött a pályán, de így is egy legendás csapat tagja volt.

Az 1994/95-ös szezon során jött el az ő ideje, ez volt az első olyan idény, amikor stabilan kezdőként számoltak vele, ekkor 20,4 perc alatt 8 pontot és 6,7 lepattanót átlagolt, de a rájátszásra visszaesett a teljesítménye, ráadásul Shaquille O’Nealt kellett volna megfognia a második körben, de ez nem jött össze.

1995. október 2-án érte cserébe szerezte meg a San Antonio Spurstől Dennis Rodman játékjogát a Bulls. San Antonióban David Robinson cseréje lehetett, és amikor az Admirális az 1996/97-es idényben mindössze 6 meccsen tudott pályára lépni, ismét nagyobb szerepben találta magát Perdue. Pályafutása legnagyobb percátlagát ekkor kapta, meccsenként 29,5 percet tölthetett a pályán, ami alatt 8,7 pontot, 9,8 lepattanót és 1,6 blokkolt dobást átlagolt – természetesen mindegyik karriercsúcs. Ennek a szezonnak a legnagyobb hozománya az volt a Spurs számára, hogy a végén ledraftolhatták Tim Duncant, aki már a második szezonjában bajnoki címhez segítette csapatát, amivel Perdue a negyedik aranygyűrűjét is megkapta, noha a döntőre már teljesen kiszorult a rotációból.

1999-ben visszatért a Bullshoz, ahol az újonc Ron Artest és Elton Brand mellett Dávid Kornél is a csapattársa volt, és utolsó érdemi szezonját itt töltötte el. 2000-ben szabadlistára tették, majd aláírt a Portland Trail Blazershez, hogy ismét Scottie Pippen oldalán szerepelhessen, de itt már csak 13 meccsen jutott szóhoz az alapszakaszban. NBA-s pályafutása a 2001-es rájátszás első körében ért véget, ahol a későbbi bajnok Los Angeles Lakers kisöpörte őket: Perdue egy 4 másodperces fellépéssel búcsúzott a 3. meccs első félidejének végén, majd többet nem lépett már pályára. A következő szezon előtt a Trail Blazers a Los Angeles Clippershez cserélte őt, akik egyből ki is tették a keretükből, így hivatalosan a Clippers játékosaként fejezte be a pályafutását.

 

Ma ünnepel a 43 éves David West is, akit az azóta legendássá váló 2003-as drafton választott ki a 18. helyen a New Orleans Hornets. West 4 évet töltött a Xavier egyetemen, ahol a program történetének egyik legjelentősebb játékosává nőtte ki magát, háromszor nyerte el az Atlantic 10 konferencia Év Játékosa díját, 2003-ban pedig az AP hírügynökség és az újságírók szövetsége is őt választotta az év egyetemi játékosának. Itteni pályafutása végén visszavonultatták a 30-as mezszámát, mindössze a 4. játékos lett a program történetében, akit ez a megtiszteltetés ért.

NBA-s pályafutása első két évében nem mutatott sokat, viszont Chris Paul ledraftolását követően azonnal szintet lépett és megmutatta, hogy All-Star potenciál is rejtőzhet benne. Ekkor 17,1 pontot és 7,4 lepattanót átlagolt, és Boris Diaw mögött a második helyen zárt a Legtöbbet Fejlődő Játékos-díj szavazásán. A következő 5 szezonban rendre 19-22 pont, illetve 7,5-9 lepattanó körül átlagolt, 2008-ban és 2009-ben meghívást kapott az All-Star gálára is.

A rájátszásbeli sikerek azonban elkerülték New Orleansban, az újoncidényét leszámítva csak a két All-Star szezonjában jutottak be ide. 2008-ban a Dallast elintézték még 4-1-gyel, de a San Antonio Spurs 7 meccsen megállította őket, míg 2009-ben a Denver 4-1-re verte őket az első körben.

West 2011 márciusában ACL-szakadást szenvedett, miután rosszul érkezett le egy zsákolást követően, és mint később kiderült, ez volt az utolsó mérkőzése a Hornets játékosaként. Miután szabadügynök lett, az Indiana Pacershez igazolt, ahol az első szezonjában a számain is meglátszódott, hogy sérülésből jött vissza, mindössze 12,8 pontot és 6,6 lepattanót átlagolt, a rájátszásban viszont elő tudott lépni. A Miami Heat ellen ez sem bizonyult elegendőnek, ugyanakkor egy kisebb rivalizálás vette ekkor kezdetét, ezekben az években egyre inkább a Pacerstől várták azt, hogy megállítsák a Heat nagy hármasát. A 2012/13-as idényre ismét feljavultak a számai, 17,1 pontot és 7,7 lepattanót átlagolt, de sem ekkor, sem a következő rájátszásban nem jött össze a hőn áhított döntő, mindkétszer a Heat állította meg őket a keleti döntőben, 2014-ben ráadásul úgy, hogy a Pacersé volt a hazai pálya előnye is, miután megnyerték egész keletet.

2015-ben Paul George nélkül nem tudott rájátszásba jutni a Pacers, West pedig úgy döntött, hogy a bajnoki cím esélyét választja a pénz helyett, kilépett a 12 millió dolláros szerződéséből, hogy veteránminimumért a Spursbe igazoljon. Elfogadta a kisebb szerepet, meccsenként 18 perc jutott neki, a rájátszásban viszont a Thunder megállította őket a második körben, ami után West úgy döntött, hogy a következő szezonban inkább a Golden State Warriorsnál próbál szerencsét.

Pályafutása utolsó két szezonját a Warriorsban töltötte, ahol még kisebb szerepet kapott , de a 2017-es rájátszásban összehozott 16-1-es mérlegből minden meccsen aktívan kivette a részét, és megszerezte első bajnoki címét. Visszatért a következő szezonra is, ahol összejött a duplázás, a Warriors megvédte a címét, és ugyan sokáig rebesgették, hogy marad még egy szezonra, de West végül egy nappal a 38. születésnapját követően bejelentette a visszavonulását.

 

A 41 éves Carlos Delfino nagy napja is ma van, aki Westhez hasonlóan a 2003-as drafton kelt el, viszont az őt kiválasztó Detroit Pistons nem vitte át egyből az NBA-be Európából, így a csapat 2004-es bajnoki címéről is lemaradt. Így is elért egy nagyon nagy sikert ezen a nyáron, az argentin válogatott tagjaként ugyanis olimpiai bajnok lett Athénban – a kieséses szakaszban már nem kapott komoly szerepet, de ő is részese volt annak a csapatnak, amelyik megszakította a Team USA modernkori egyeduralkodását az ötkarikás játékokon.

Delfino 2004 nyarán az NBA-s pályafutását is megkezdhette. Eleinte nem kapott nagy szerepet a Pistonsban sem, de a 2006/07-es idényre állandó helyet harcolt ki magának a csapat rotációjában és mind 82 meccsen pályára lépett az alapszakaszban, majd ő is testközelből élhette át azt, ahogyan LeBron James és a Cleveland Cavaliers kiejti őket a keleti döntőben. 2008 nyarán a Toronto Raptorshoz került egy cserében, ahol a korábbiaknál nagyobb szerepben is kipróbálhatta magát, de egy év után a Khimki Moszkvához igazolt.

Az orosz kalandot hamar megunta, 2009-ben visszatért az NBA-be, ahol a Milwaukee Bucks várta tárt karokkal, akiknél a következő 3 évben megmutatta, hogy hasznos játékos lehet a ligában, legjobb évében 11,5 pontot átlagolt. 2012-ben a Houston Rocketshez szerződött, ahol hatodik emberré avanzsált, és ebben a szerepkörben is 10 pont fölött átlagolt, de a rájátszásban eltört a lába. Nyáron a Rockets kitette a keretéből, és ugyan a Bucks adott neki egy lehetőséget, de a sérülését követő rehabilitáció során visszaesett az állapota, így 2014 nyarán úgy cserélték őt a Los Angeles Clippershez, hogy egyszer sem tudott játszani a szezon során. A Clippers pár nappal később kitette őt a keretéből. Hosszú ideig nem lehetett róla hallani, de aztán 2017-ban a hazájában próbálta meg felépíteni magát, majd tett egy rövid kitérőt Spanyolországban is, hogy aztán visszatérjen Olaszországba, ahol profi pályafutása elejét is töltötte. Delfino a mai napig aktív, legutóbb a Pesaro csapatát erősítette, 2022-ben Amerika-bajnokságot nyert a válogatottal és még a 2023-as olimpiai előselejtező-tornán is játszott. 

 

Van még egy születésnaposunk, ma 46 éves a 2000-es évek elején triplázó Los Angeles Lakers egyik állandó kiegészítője, Devean George. George a Divízió III-as Augsburg egyetemen töltött el 4 évet, majd 1999-ben került a ligába, ahol harcos és önfeláldozó játékával érte el, hogy hosszú időre megragadjon. Első két évében még nem kapott komoly szerepet, de így is bajnok lett mindkétszer, majd a Lakers triplázásának a beteljesítésekor már nagyobb teher hárult rá, az alapszakaszban és a rájátszásban is állandó rotácis tagnak számított. Legjobb idényét a 2003/04-es szezonban futotta, ekkor közel 24 percet és 7,3 pontot átlagolt. 2006 nyarán a Dallas Maverickshez szerződött, ahol 3 éven keresztül játszott, majd egy szezont még a Golden State Warriorsnál is lehúzott, mielőtt véget ért volna NBA-s pályafutása, így háromszoros bajnokként fejezhette be a pályafutását. Isten éltesse mindannyiukat!