BSEgyütt 11.rész
Nem akarok ünneprontó lenni, de a struccpolitikát sem állhatom. Éppen ezért, mielőtt a szezon első "A" csoportos győzelme felett örömködnék, szólnom kell a legutóbbi két "B"-s meccsen történtekről is. A pszichológiában (vagy parasztosabban: a megérzésekben...) járatosak a felvezetőből már kikövetkeztethetik, nem feltétlenül pozitív hangvételű rész következik...
...a vereség egy olyan elem, amelyből lehet és kell is sokat tanulni. Mondom mindezt úgy, hogy kétlábon járó példája vagyok a megingathatatlan önbizalom/bizalom-megtörhetetlen optimizmus-szüntelen pozitivizmus vonulatnak. Ha ezt vesszük alapul, akkor egész lexikális tananyagot "önthetünk" agyunkba. A szegedi túra tanulságai: a mérkőzés NEM a 2. negyedben kezdődik; a bemelegítés arra szolgál, hogy üzemi hőmérsékletre hozzuk a testünket és a fejünket. A MAFC elleni -tíz pontos félidei vezetés után- "hajnövesztős" körülmények között elszerencsétlenkedett derbié pedig: a második félidőben ÚJ mérkőzés kezdődik; a zóna ellen játszva pedig nem kell alapjaiban megreformálni a kosárlabdáról vallott nézeteinket...
Ja, és a legfontosabb: amennyiben külön felhívom egyes játékosok figyelmét bizonyos taktikai elem végrehajtására, akkor az a minimális elvárásom, hogy illető Kisasszonyka törekszik minden erejével és idegszálával ezt megvalósítani. A szereptévesztés elkerülése miatt, a falka hierarchiájában én vagyok a Nagy Ordas Farkas...
Rendben van, erről ennyit, foglalkozzunk inkább a hét legfontosabb és legörömtelibb eseményével! Büszkén jelenthetem, hosszas, héthetes vajúdás után megszületett Elsőke. Nem volt könnyű szülés, de a lényeg, hogy mindenki rendben van. Fáradtan, elgyötörten, de a boldogságtól csillogó tekintettel. Elsőke ugyan se nem szép, se nem csinos, de nagyon szeretjük, mert a miénk. Bevállalós család révén már a másodikon törjük a fejünket. Nem jó az egyke lét, testvérkékkel vidámabb az élet. Szerintem már a következő (bajai) alkalommal nekiveselkedünk majd. Már a nevet is kiválasztottuk: Ketteske...
Nagy gratuláció jár a Csajoknak, mert kitartóan és eltökélten melóztak nap nap után ezért a sikerért. Külön örömömre szolgál, hogy minden pályára lépő játékos szerzett pontot és mindenki +-os index mutatóval zárt. Dodó, Viki és Meló tíz pont felett, de Sonny és Zizu is dobott 8-8-at. Ez jó, kell a stabilitás, a többfrontos fenyegetés! Az egyetlen dolog, ami miatt füstölgök (és ez sajnos az egész szezonra igaz eddig...) a védőlepattanók. Minden tiszteletem Balogh "Bubu" Judité és hihetetlenül harcos csapatáé, de az nem járja, hogy egálra hozzák a lepattanócsatát, kétszámjegyű támadó palánkról lecsorgó laszti megkaparintásával...
Miután a "lapzártát" tegnap délelőttre terveztem, ám ezt nem sikerült teljesítenem, így a legfrissebb történést is beleveszem ebbe a számba. Tatabányán jártunk az idei Hepp Kupa négyes döntőjéért játszani a hazai "B" csoportos csapattal. Egy mérkőzés ott, a győztes bejut a Final4-ba. Ennek megfelelően pörgettem a Hölgyeket, hiszen nem akármilyen megtiszteltetés egy kupa-sorozat végső csatározásaiban részt venni. Le a kalappal a Lányok előtt, mert igazán profin álltak hozzá a nem mindennapi kihíváshoz. A végeredmény 242-11 lett, ide...
Sajnálom azokat az ifjú kosaras palántákat, akiket "odadobtak" nekünk. (Azt hiszem nem elegáns, ha elkezdenék panaszkodni, kombinálni, teóriákat gyártani és mocskolódni annak kapcsán, hogy ez hogyan történhet meg egy olyan legendás személyiségről elnevezett esemény rendezvényén, amilyen Hepp Ferenc volt. És akkor a velünk szembeni tiszteletlenséget már meg sem említem...) A legfontosabb, a csajok komolyan vették az összecsapást, igaz nem is tehettek volna mást, mert 12 kapott pontban maximalizáltam az ellen kosarainak számát. minden továbbiért kőkemény, izomsavasodást okozó "öngyilkos" járt volna...
De Diusék tudták a dolgukat: történelmi különbségű és -szerintem,bár ennek még utána kell néznem- dobott pontú derbin szórakoztatták saját magukat és az ismét csak a lelátón kuporgó (most meg aztán pláne, az izmos 11 fokban...) rokonságot...
Szép napot!
Artúr