Krivacsevics Tijana az Euroliga-specialista

Bár még csak a napokban lesz csupán 23 esztendős, mégis már 3 alkalommal jutott be csapataival a női Euroliga legjobb 4 együttese közé Krivacsevics Tijana. A fiatal válogatott középjátékossal erről is, no meg a kassai hétköznapokról is beszélgettünk.

- Neked tavaly is "bejött" az Euroliga, mindkétszer a legjobb 4 közé jutottál a csapataiddal, tavaly a spanyol Rivas-szal, most pedig a Kassával. A mérleg egy 2 és egy 4. hely a neked melyik a kedvesebb?

- Igen, és mindent egybevetve ez már a harmadik alkalom volt, amikor a legjobb 4 közé jutottam, mert négy éve a Sopronnal is ott voltam. Hasonló volt ez az utolsó 2 abból a szempontból, hogy nem az esélyesek között voltunk mégis nagy eredményt értünk el, meglepetés csapat voltunk mindkétszer

- Mitől tudott az lenni a Rivas és a Kassa?

- Én vagyok a "kabala" (ezt megkaptam párszor). De komolyra fordítva a szót, talán az hogy ezekben a kisebb csapatokban nincsenek hatalmas sztárok és jó csapatjátékot tudtunk játszani. Az idei azért más volt nekem, mint a tavalyi Final8, azon nem volt akkora a szerepem mint a mostanin, úgyhogy ez áll közelebb a szívemhez

- És érződik a sztárcsapatok ellen, hogy ott azért a sztárok szinte a csapataikon belül is rivalizálnak egymással?

- Megmondom őszintén én pozitívan csalódtam ezekben a csapatokban, egy a cél náluk és az közös, úgyhogy szerintem nincs rivalizálás sőt azt vettem észre, hogy elég jó az összhang, de azért hatalmas különbségek vannak a "nagy" klubok és a normális klubok között

- Ti  mégis minimum felvettétek velük a versenyt, a Galatasaray pedig óriási csalódás lehetett...

- Persze, a  Galatasaray meg a Szpartak esetében a legnagyobb meglepetés volt, hogy kiestek. Szerintem részben kicsit elbízták magukat, részben pedig ugye mindenki elvárta tőlük a jó eredményt, úgyhogy az plusz teher lehetett nekik. Nekünk viszont ez ez pont jól jött :) ki tudtuk használni... A Jekatyerinburggal viszont senkinek sem sikerült felvenni a versenyt, ők nagyon kimagaslottak

- És milyen Kassán egy magyar játékos élete?

- Normális, korrekt, átlagos profi kosaras élet, igazából hasonló mint Magyarországon.

- Szlovákiában történelmi siker volt a 4 közé jutás az Euroligában. Annak milyen volt Kassán a fogadtatása?

- Igen nagyon jó érzés volt úgy hazaérkezni,hogy nagyon sokan kijöttek a kassai reptérre köszönteni minket a jó szereplés után, úgyhogy szuperek a szurkolóink.

- És maga a csapat, mert nálatok aztán az izlanditól a cseh játékoson át az amerikaiig nagyon sok nemzetiség képviselteti magát...

- Én szeretem ezt a csapatot, személy szerint jól kijövök mindenkivel, bár mi tagadás 12 különböző személyiség alkotja a csapatunkat. Néha (nagy ritkán) persze azért akadtak konfliktusok, de ezeket mindig nyíltan megoldottuk, úgyhogy ez teljesen normális szerintem. Plusz még itt mindenki egy helyen lakik, ezért edzésen kívül is elég sokat látjuk egymást.

- Ez hogy van, egy házban? És sok a kosarazáson kívüli közös program is?

- Igen egy épületben egy egész emelet csak a miénk. mellettem pont a honfitársam Allie (Alexandria Quigley a másik magyar válogatott - a szerző) lakik. Persze, szoktunk mi együtt "bandázni" is, vannak közös vacsorák, amelyeket  mindig más csinál.

- Ki főzi a legjobbakat?

- Hát nem én az biztos, valahogy próbálom "elbliccelni" amikor rám kerül a sor....A legfinomabb ételeket Helena, az izlandi lány készíti, Allie Quigley meg a desszertekben a legjobb.

Fotó: Tóth Zsombor