Kazahsztán után - mozgalmas nyár előtt
Egy magyar hölgy nyerte múlt héten a kazahsztáni Asztanában rendezett 3X3-as U18-as világbajnokságon a lányok ügyességi versenyét. A viadal győztese, Kányási Veronika kicsit Kazahsztánról, a világbajnokságról, valamint további nyári feladatairól is mesélt.
- Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy június első napjait Kazahsztánban kell töltened?
- Tavaly Debrecenben volt a vb, az is kitűnő volt, kiváló hangulattal, úgyhogy örültem, hogy újra részt vehetek egy világeseményen. Úgy voltam vele, hogy a tavalyi minszki Európa-bajnokság után ismét világot láthatok.
- Az idősebb korosztály számára talán nem feltétlenül egy volt szovjet utódállam lenne a kedvenc utazási célpont... Milyen volt Asztana?
- Azért egy picit utánaolvastunk, mi is várhat ránk kint. Azt mondanám, egy nagyon modern városban voltunk, amelyben sok szinte vadonatúj épület, felhőkarcoló üzletház volt. De nem turistáknak, várost nézni utaztunk ki, hanem próbáltuk a magyar színeket minél jobban képviselni.
- Neked az ügyességi versenyen ez remekül seikerült, de gondolom, felcserélnéd a díjadat egy újabb világbajnoki éremmel - hiszen neked Debrecenből már van egy...
- Így van, nem sokon múlt, hogy nem jutottunk a négy közé. Azok után, hogy szerintem végig egyenletes, jó játékkal, veretlenül megnyertük a csoportunkat, az egyenes kieséses sorozatban a negyeddöntőben a spanyokokkal kerültünk össze. Rosszul kezdtünk, nagyon elengedtük őket a meccs elején. Később magunkra találtunk, fordítottunk, de a meccs végén egy bravúros duplával fordítottak. Az egész világbajnokságon abban a pár percben, a spanyolok elleni meccs elején játszottunk gyengén - sajnos ez, mint később kiderült, végzetesnek bizonyult, de nagyon tanulságos volt.
- Milyen volt kint a hangulat?
- Nagyon tetszett. Szüleim elkísértek, volt, akinek az anyukája jött ki, magyar ismerősök is buzdítottak minket, no meg persze a fiú csapatunk játékosai. Ők a mi meccseinket nézték, mi pedig persze az övékén szorítottunk nekik, mi buzdítottuk a leghangosabban, leglelkesebben egymást.
- Az ügyességi verseny megnyerése minek volt köszönhető?
- Volt egy próbapálya, amelyen "rá lehetett hangolódni" a versenyre. Én mentem rajta egy kört, akadtak, akik nem... lehet, ez is segített. Volt dobó, passzoló és labdavezetési gyakorlat, a passzolásnál sokan "elvéreztek".
- A mostani csapatból neked volt egyedül nemzetközi tapasztalatod B33-as világversenyek terén. Ez sokat segített?
- Tavaly a debreceni világbajnokságon Aho Ninával, Tóth Timivel és Horváth Krisztivel voltam a csapatban, és bronzérmesek lettünk, majd Minszkben az Európa-bajnokságon Kriszti helyett Jankó Flóra volt az Európa-bajnokságot megnyert csapatban. Valamit segített, de kemény, alapos felkészülésünk volt, több tornán is részt vettünk, köztük Brnóban egy nemzetközi versenyen, így a többiek is szokhatták a játékot, a légkört.
- A hagyományos kosárlabdában, Szolnokon, a felnőtt másodosztályban, a Női Amatőr Nemzeti Bajnokságban már voltak remek meccseid. Az, hogy B33-ban nemzetközi szinten is jó játékosnak számítasz, hogyan hat a hagyományos öt-öt elleni játékodra?
- Úgy érzem, nagyon jó hatással van rá, szerintem nagyon jól egészíti ki a B33 az öt-öt elleni játékot. Nekem az, hogy tavaly két világversenyen is játszottam a B33-as válogatottban, nagyon nagy önbizalmat adott a hagyományos játékban. A három-három elleni szakágban jóval nagyobb az egyéni felelősség, mint öt-öt ellen. Védekezésben, ha az előbbiben megver a támadó, nem nagyon van mód segíteni, és ugyanígy támadásban, ha az ember egy az egyben megveri a védőjét, az már csaknem biztos, hogy kosár. Ráadásul kiélezett, kritikus helyzetekben sem lehet elbújni a labda és a felelősség elől. Úgy érzem, azóta, hogy játszom B33-at, az öt-öt elleni játékban sokkal bátrabban vállalkozom kiélezett helyzetekben.
- Mozgalmasan kezdődött a nyár, és ha jól sejtjük, hasonlóan folytatódik, Sopronban lesz jelenésed, s most nem a VOLT-fesztiválra gondolunk...
- Azért ne szaladjunk ennyire előre. Július végén lesz Sopronban az U18-as Európa-bajnokság, tagja vagyok a bő keretnek. Az első feladat az, hogy bekerüljek a végső, tizenkettes keretbe, amelyik majd az Eb-n szerepel. A felkészülést jövő hétfőn kezdjük a szövetség székesfehérvári edzőközpontjában.
- A Kazahsztánba történő kiutazás előtti napokban váltottál klubot, s igazoltál Szolnokról az NB I előző szezonjának meglepetéscsapatához, a Ceglédhez. Ott mit vársz magadtól?
- Nagyon várom már! Az első évem lesz felnőtt élvonalbeli csapatban. Szerintem egy nagyon jó tanulóév lesz, felnőtt NB I-es játékosokkal edzhetek majd nap mint nap. Biztos, hogy rengeteg tapasztalatot szerzek majd, amikor pedig esetleg pályára kerülök, próbálom legjobb tudásommal segíteni új csapatomat.