Weisz András: Belülről az utánpótlás-nevelésről

Weisz András vendégszerzőnk írása:

Rengeteg cikket olvastam mostanában itthon híres edzőkről, akik kifejtik véleményüket a hazai utánpótlás-nevelésről. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos és hasznos dolog ez, de nem éppen fair, hogy pont a játékosok, akik ebben nőnek fel, akik minden nap tapasztalják ennek a hátrányait, illetve előnyeit, nem mondhatják el a véleményüket.

Én, mint volt játékos és most már külső szemlélő, a saját tapasztalataimat és jó pár statisztikai adatot ötvöztem, majd vontam le számomra logikus következtetéseket - ezeket fogom kifejteni.

Mivel egy aktív fiatal játékos jogosan félne leírni őszinte véleményét - tartva a következményektől -, ezért írom le én. Tudom, hogy a hölgyekkel illik kezdeni, de szegény fiúk annyi negatív dolgot kaptak, gondoltam kezdem velük...

Férfiak:

A 2017/18-as szezonban 14 csapat és 126 játékos volt a magyar első osztályban, gondoltam megnézem a dobólista első 40 helyezettje közül mennyi a magyar. 40-ből 6 hazai nevelésű játékos volt, a 39. helyen az azóta visszavonuló Fodor Marcival.

A 2016/17-es szezonban 14 csapat volt 129 játékossal, a dobólista első 40 helyezettje közül 4 magyar játékos található.

A 2015/16-os szezonban 14 csapat volt 124 játékossal, a dobólista első 40 helyezettje közül 3 magyar volt.

(Fontos megjegyeznem, hogy a 40. helyen átlagosan 12 pontos játékos helyezkedett el, illetve 3 játékos mind a 3 évben megtalálható.)

Tehát 2 év alatt 3 olyan játékost sikerült „kinevelni”, akik a hazai bajnokságban legalább 12 pontos átlaggal rendelkeztek. Hozzáteszem, hogy ezek a kosarasok megfordultak külföldön is, tehát nem teljesen a hazai utánpótlás felelős ezért, illetve volt olyan, aki külföldről tért haza.

A 2017/18-as szezonban VAL tekintetében az első 40 helyezett között 7 magyar játékos található.

A 2016/17-es szezonban az első 40 játékos közül csupán 3 magyar.

A 2015/16-os szezonban szintén 3 magyar játékos található az első 40 helyezett között.

Játszott percek tekintetében is érdekes megvizsgálni a helyzetet:
A 2017/18-as szezonban az első 40 játékos között 8 magyar játékos található.
A 2016/17-es szezonban ez a szám 5.
A 2015/16-os szezonban 7.

Mindhárom mutatónál a három idény alatt szinte ugyan azok a nevek jönnek fel. Nyilván kiegészülve az éppen hazatérő magyarokkal, például a 2017/18-as szezonra Szombathelyre visszaigazoló Perl Zoltánnal.

Érdekesség, hogy a szerb első osztályban a 2017/18-as évadban a dobólista első 40 helyezettje közül 35 szerb található…. ezek után többi statisztikának nem néztem utána. Vagyis tömérdek mennyiségű légiós nélkül is lehet színvonalas hazai első osztályt csinálni, csak jó utánpótlás nevelés kell.

Az idei szezonban a férfi A osztályban a 14 csapat közül 6-nak van magyar edzője, 8-nak külföldi. A tavalyi idényben hasonló volt az arány, viszont az első 4 csapatnak mind külföldi szakvezetője volt. Úgy gondolom, hogy fontos hazai nevelésű játékosakat beintegrálni az A csoportba, de hasonlóan fontos hazai nevelésű edzőket is. Tudtommal semmilyen külföldi lvonalbeli csapatnál nincs magyar edző, akár egy lett, litván, német, francia, spanyol, szerb első osztályban, amelyek azért mind rangosabbak, mint a magyar, tehát ahogy a játékosoknál is komoly változás kell, úgy kell edzői oldalról is.

Sok helyen olvastam, hogy a merítési arány miatt is tartunk ott, ahol. Ezzel sajnos nem értek egyet, hisz ezt a gondolatmenetet folytatva akkor Kínának például jobbnak kéne lennie kosárban, hisz ott még népszerű is a kosárlabda.

Nézzük a környező országokat számszerűen:

Szerbia népessége 7 millió fő, jelen pillanatban 5 aktív NBA játékosuk van és 21 volt eddig.

Szlovénia népessége 2,1 millió fő, jelen pillanatban 2 aktív NBA játékosuk van és 9 volt eddig.

Horvátország lélekszáma 4,1 millió fő, jelen pillanatban 6 aktív NBA játékosuk van és 17 volt eddig.

Bosznia-Hercegovina népessége 3,5 millió fő, jelen pillanatban 5 aktív NBA játékosuk van és 4 volt eddig.

Litvánia népessége 2,8 millió fő, jelen pillanatban 2 aktív NBA játékosuk van és 10 volt eddig.

Lettország népessége 2 millió fő, jelen pillanatban 3 aktív NBA játékosuk van és 5 volt eddig.

Magyarország népessége 9,8 millió fő, 0 aktív NBA játékosunk van és 1 volt eddig.

Hogy lehet, hogy Horvátországban fele annyian élnek, még is hatszor több NBA játékosuk van most és huszonkétszer több volt eddig?

Biztos sokan arra kenik ez után, hogy nem annyira népszerű a sportág, mint ezeken a helyeken. Ez az állítás nem teljesen igaz - mindig lesznek kifogások persze-, de tegyük fel, hogy igen, akkor is például Szlovéniához képest is elég gyatrán állunk, ahogy a litvánokhoz mérten is. Teszem hozzá, ha euroligás játékosokat néznénk meg hasonlóképp, akkor még szörnyűbb számokat látnánk.

Déri Csaba augusztus folyamán nyilatkozott a hazai utánpótlásról, ami számomra nagyon inspiráló volt, mélységekig egyetértek számos dologgal, amit mondott. Megfogott egy mondata, miszerint a délszláv térségekben utánpótlás 18 év fölött már nincs is, onnantól felnőttnek számítanak a játékosok.

Gondoltam megnézem, hogy itthon a „fiatalok” mennyit játszanak. Elég kedvező sarokszámokat határoztam meg, a 2017/18-es szezonban a 1996-os vagy fiatalabb születésű (tehát 22 éves vagy ifjabb) játékosokat kerestem, akik átlagban 5 percet (szerintem semmire nem elég ez az idő, de mint mondtam kedvező feltételeket adtam) játszottak és mikor kerettagok voltak a meccsek legalább 70%-ban pályára léptek.

14 csapat, 126 játékos és mindössze 7 ilyen „fiatalt” találtam. A 7-ből 4 1996-os születésű volt, 2 db 1997-es és egy 98-as, ők azok, akik megfeleltek ezeknek a „komoly” kritériumoknak. A szerb első osztályban - ahol hasonlóképp 14 csapat van - elég volt megnéznem 3 csapatot és már találtam 11 ilyen játékost, köztük volt 99-es, de 2000-es születésű is.

Végül pedig a személyes kedvencem, a fizikális erőnlét. Nagyon sok helyen olvastam ezt is és tényleg nagyon fontos a fizikális erőnlét, de nem hinném, hogy olyan sokkal le vagyunk maradva, illetve, hogy ez tényleg ennyit számítana, de hát nézzük a számokat - azok nem hazudnak. A 2018-as A divíziós Európa-bajnokság döntőseiből néztem meg pár játékost és hasonlítottam össze a mi fiainkkal, akik a B divízióban lettek 10.-ek.

Lettország (2. helyezés):
Arturs Martins Zagars, 190 centiméter, 78 kg, All-Star ötösbe került.
Kristaps Kilps, 194 cm, 80,5 kg, a kezdő ötös tagja volt.

Szerbia (1. helyezés)
Zoran Paunovic, 2 méter, 90 kg, 40 percet játszott a döntőben és 17 pontot dobott.
Filip Petrusev, 210 cm, 96,6 kg, 29 pontot dobott a döntőben, All-Star ötös tagja.

Megnéztem egy hozzám hasonló litván játékost is:
Sarunas Valunta, 191 cm, 80kg.

Nézzük a mi fiaink közül pár példát:
Somogyi Ádám 192 cm, 81 kg.
Rátvay Balázs 198 cm, 87 kg.
Krasovec Ádám 206 cm, 92 kg.
Farkas Attila 192 cm, 75 kg.

Nem hinném, hogy Rátvay Balázs és Zoran Paunovic között az a 3 kiló annyit számítana, főleg, hogy a szerb magasabb is 2 cm-vel, vagy éppen a 2 lett játékos és Somogyi Ádám között, ráadásul utóbbi a nehezebb. Ha az edzők arra gondoltak, hogy sokkal ruganyosabbak, gyorsabbak, atlétikusabbak a játékosok, azzal egyetértek. De személy szerint volt lehetőségem Arturs Zagars ellen játszani a Budapest-válogatott miatt, a srác 3 évvel idősebbek ellen játszott, akik 8-10 kilóval nehezebbek voltak és könnyedén dobott 30-at. Én sosem éreztem komoly hátrányát, ha valaki nehezebb volt nálam 3-4 kilóval, illetve mindenki döntse el maga, hogy mi a nehezebb: 2-3 hónap alatt felszedni 3-4 kilót, vagy megtanulni 2-3 hónap alatt úgy dobni, labdát vezetni, passzolni, mint a fent említett külföldi fiatalok?!

Megmutatkozik egy elég komoly ellentét is, miszerint itthon is nagyon kedvelt módszer egy 14 éves tehetséget 16 évesek között játszatni, vagy egy 16 esztendőst 20 évesek között, - akik mellesleg tudnak érvényesülni - akkor ott még sem jelent akkora problémát a súlykülönbség? (Ráadásul megszokják legalább, hogy nehezebbek ellen játszanak.)

Összegzés:

Úgy gondolom, hogy amíg nem biztosítjuk a fiatalok számára ugyanazokat a feltételeket, mint külföldön, nincs miről beszélni. Az a fő probléma, hogy elvárjuk a magyar játékosoktól, hogy kiszorítsanak egy amerikait, lettet, szerbet, miközben teljesen más nevelést kaptak, más feltételekkel, más eszközökkel, más módszerekkel. Mivel a dobólista és az egyéb adatok is azt mutatják, hogy sokkal hatékonyabbak, nem lehet, hogy tőlük kellene dolgokat átvenni és nem a mi elavult módszereinket erőltetni? Fontos megjegyeznem, hogy akik külföldről ide jönnek játszani nem elit játékosok, hisz egy spanyol 2. osztályban több pénzt kapnának, illetve az talán még nevesebb bajnokság is. Tudok konkrét játékosról, aki külföldön már abbahagyta a kosarazást, ide jött, majd sztár lett és ha még őket se sikerül kiszorítania egy magyar játékosnak, hogy várjuk el, hogy külföldön egy top csapatnál lehetőséget kapjon, ne adj isten euroligás alakulatnál?

Természetesen az edzőket meg kell védenem abból a szempontból, hogy ha rossz állapotú játékost kap a kezébe, akkor érthető módon nem fogja őt berakni és játszatni. Erre egy egész egyszerű és nem nagy költséggel járó javaslatom van. Pár A-s edző írja le a követelményeit egy A-s szintű játékostól, illetve, hogy miért épp a légiósokat játszatja és akkor az utánpótlás edzők tudni fogják, hogy mire helyezék a fő hangsúlyt. Nyilván nem ennyire egyszerű a dolog, de ha összefogunk akkor sikerülhet.

Fotó - kosarsport.hu