A legnagyobb ellenfél a magyar válogatott
A kétarcúság 160 perce - dióhéjban így foglalhatnánk össze női válogatottunk Európa-bajnoki szereplését.
Két arcát mutatta szurkolóinak a magyar válogatott Sopronban, a Novomatic Arénában. Az első 3 meccsen egy a tét, a nyomás alatt szenvedő, erőlködő, görcsösen vicsorgó, hihetetlen ideges, feszült, eltorzult arcot láthatott a közönség.
Az utolsó, a szlovákok elleni találkozón viszont - amikor már nem volt tét - egy kisimult, önfeledt, ragyogó, friss, üde, mosolygós arcot.
Mindez egyértelműen jelzi: válogatottunknak nem a - érkezési sorrendben - svéd, a litván, a spanyol vagy a szlovák, hanem saját maga, azaz a magyar válogatott volt a legnagyobb ellenfele.
Amelynek legyőzése téthelyzetben megoldhatatlan feladatot jelentett, ám amelyet amikor nyomás nélkül sikerült legyőzni, akkor a címvédő spanyol csapattal egy végsőkig kiélezett meccset játszó szlovák csapatot is sikerült.
A tanulság nem új keletű: a válogatottnak meg kell tanulni téthelyzetben, nyomás alatt is legyőzni - előbb önmagát.
Még egy statisztikai adat a szereplés kapcsán, ami nagyon elgondolkodtató. A négy mérkőzés utolsó negyedeit összevetve, összeadva: 52-96. Ez azt jelenti, hogy a negyedik negyedeket átlagban 24-13-ra vesztette el csapatunk...