Központi Csoport (2012/2013)

Indiana Pacers

Jelenlegi keret

PG: DJ Augustin (FA - Bobcats), George Hill
SG: Paul George, Lance Stephenson, Orlando Johnson (draft)
SF: Danny Granger, Gerald Green (FA - Nets)
PF: David West, Tyler Hansbrough, Jeff Pendergraph
C: Roy Hibbert, Ian Mahinmi (Mavericks), Miles Plumlee (draft)

Az előző szezon sikerességét is figyelembe véve elég komoly változások voltak az Indianánál. A vezetőség is változott: az igazi okokat sosem fogjuk valószínűleg megtudni, de a tulajdonossal, Herb Simonnal folytatott beszélgetését követően Larry Bird, a franchise ex-elnöke távozott posztjától. Vele együtt ment a GM, David Morway is, bár neki Birdtől függetlenül sem volt maradása a hírek szerint. Helyükre két igazi nagyágyú került, ugyanis Bird helyét a korábban a Pacerst és a New York Knickset is nagyon szépen felépítő Donnie Walsh vette át, míg a GM-i pozícióba a portlandi regnálása alatt liga szerte elismert szakember, Kevin Pritchard került. Ez a páros szinte a kinevezés pillanatától garanciát jelentett arra, hogy az indianai együttessel a következő években biztosan számolni kell.

Első lépésként kezdő centerük, Roy Hibbert ügyét oldották meg és a várakozásoknak megfelelően megtartották a Portland által maximum szerződéssel megkínált középjátékost. Közben a George Hill akta végére is pont került egy ideig, talán némileg a kelleténél többért, de az univerzális hátvéd is hosszabbított Indianában. Ezután volt egy nagyon furcsa lépésük, ugyanis kezdő irányítójukért, Darren Collisonért cserébe elhozták a Maverickstől Ian Mahinmit (mind a csere, mind a Mahinminek adott 4 éves, 16 milliós szerződés érthetetlennek tűnt), ezt a tranzakciót követően pedig pótolták a Collison által keletkezett űrt, leigazolták DJ Augustint a Chatlotte Bobcatstől. Gerald Greennek megérte az a pár jó meccs és nagyon látványos játék a tavalyi Netsben, ugyanis a nyár eddigi utolsó húzásaként őt hozták el 3 évre 10.5 millió dollártért.

A külső rotáció hasonló lesz a tavalyihoz, egyetlen óriási különbséggel: más lesz a kezdő irányító. Augustinnak nagyon össze kell kapnia magát. Charlotte-ban is mutatott életjeleket, nem is egyszer, de kiegyensúlyozott, folyamatosan jó játékra eddig képtelen volt, márpedig egy divíziógyőzelemre és főcsoportdöntőre hajtó gárdánál muszáj lesz ezt megtennie. Nem olyan gyors, mint Collison, de jobban szolgálja ki a társakat és erre most a Pacersnél nagyobb szükség lehet. Augustin fog valószínűleg kezdeni irányítóban, hiszen Hill hiába keres évi 8 millió dollárt, az egyetlen legit csere 1-es és 2-es poszton is. A rotáció egészséges kint, öten vannak komolyabb NBA tapasztalattal, 1-1 sérülés esetén pedig Stephenson vagy az újonnan draftolt Orlando Johnson is kaphat a lehetőséget. Ami hiányzik az idei csapatból a tavalyihoz képest, az Leandro Barbosa, illetve az ő stílusa, a padról érkező instant scorer szerepét egyelőre nem sikerült pótolni. Green más stílusú játékos (más poszt is, de szerepköröket és a rotációban elfoglalt helyet tekintve kb. ugyanoda jött), neki szüksége van olyan társakra, akik helyzetbe hozzák, Barbosa ezzel szemben egy az ötben is képes volt támadni, ha nem ment a csapatból senki másnak a pontszerzés (akkor is, ha igen).

A festékben talán javult valamit a helyzet, de a lényeg ugyanaz maradt, gyakorlatilag Jeff Foster és Lou Amundson helyett van Mahinmi és az első körben draftolt Miles Plumlee. Mahinmi támadóoldalon nem teljesen halott (atletikussága mellett elég jó keze is van), így valamivel többet tud majd hozzátenni, mint a tavalyi centerek, de lényegesen sokat nem változtat a dolgon, Hibbertnek minél többet a pályán kell majd lennie, ha a Pacers jót akar magának, mert a helyettesei igazi minőséget nem képviselnek, Mahinminek se volt még két jó hete egy huzamban. David West tavaly nagyon hullámzó volt, neki jót fog tenni egy teljes alapozás (a 2010-2011-es évad végén sérült meg, utána igazolt Indianába, de a csonka szezon előtt nem sokat edzhetett a kerettel), ráadásul szerződésért is játszik, ami az esetek nagy többségében jót tesz a játékosoknak. A szerződéssel kapcsolatban ugyanez a helyzet cseréjével, Tyler Hansbrough-val is, de Psycho-T eddig is a 100%-ot adta mindig, tőle nagyon sokkal többet várni idén felesleges.

Nem lesz egyszerű dolga Frank Vogelnek, hiszen új irányítóhoz kell szoktatnia csapatát, de a fiatal tréner eddig bizonyított, elég jól vette az elé érkező akadályokat. A Collison - Augustin "cserét" leszámítva a csapat váza megmaradt, most már kellő tapasztalattal rendelkeznek ahhoz, hogy rutinból vegyék a 82 meccses felkészítőt a rájátszásra. A PO-ba jutással semmiféle gondja nem lehet az együttesnek és nagyon valószínű, hogy Derrick Rose sérülése miatt ők nyerik ezt a csoportot az alapszakasz során.

Milwaukee Bucks

Jelenlegi keret

PG: Brandon Jennings, Beno Udrih
SG: Monta Ellis, Mike Dunleavy, Doron Lamb (draft)
SF: Luc Richard Mbah a Moute, Tobias Harris
PF: Ersan Ilyasova, Drew Gooden, John Henson (draft), Larry Sanders
C: Samuel Dalembert (Rockets), Ekpe Udoh, Joel Pryzbilla (FA - Blazers)

Nem volt sok változás Milwaukee-ban sem. Itt némi meglepetésre maradt mindenki a helyén a vezetők közül, ez leginkább Scott Skilesra nézve meglepő, hiszen a tréner esetleges távozásáról sokat cikkeztek a kinti újságírók, már házát is árulta, de úgy néz ki, egyelőre marad a helyén és kitölti szerződésének utolsó évét. A legnagyobb lépés mindenképpen Samuel Dalembert megszerzése volt, akit a Houstontól sikerült megkaparintani, gyakorlatilag a semmiért (legalábbis semmi olyat nem adtak fel, amit ne tudnának pótolni). A draftot követően egyetlen szabadügynök érkezett eddig a csapathoz, ez pedig Joel Pryzbilla, akit nem egyszer, nem kétszer szóba hoztak már a Bucksszal kapcsolatban, most meg is köttetett ez a házasság. A fontosabb távozók listája is rövid, talán mindössze Carlos Delfinot kellene rá felírni, aki az utóbbi években a gárda egyik, ha nem a legjobb kiscsatára volt. Ő is Houstonba ment, de nem a csere keretein belül, hanem szabadügynökként.

Továbbra is óriási kérdőjel, hogyan fog működni a külső sor. A Jennings - Ellis - Mbah a Moute - Udrih - Dunleavy sor jónak tűnik, de egyetlen igazi irányító sincs köztük. A Jennings - Ellis páros tavaly elég szépen kioltotta egymást, egyszer az egyik, másszor a másik játszott jól, de együtt szinte soha nem sikerült hozzájuk méltó produktumot a pályára tenniük, pedig a Bucks az Ellis - Bogut csere után egyértelműen erre a kettősre pakolta fel támadójátéka nagy részét. Mindketten szeretnek és tudnak is betörni, nagyon gyorsak, de egyikük sem irányító, így a védelembontás után kiosztott gólpasszokon kívül sok csapatjátékra nem nagyon lehet tőlük számítani. A célkeresztben megítélésem szerint Jennings van, hiszen Ellis játszik kettest, neki olyan is a játéka, de Jennings egyesként sokkal többet foglalkozhatna a kiszolgálással és a nyáron RFA lesz, közel sem biztos, hogy nem cserélik el egy jobban passzoló, hasznosabb irányítóra, ha ez a felállás nem működik.

A másik probléma az, hogy ebből az ötösből csak Mbah a Moute jó védő, ő mondjuk rögtön kiváló is, a többiek viszont nagyon nem azok. Jennings és Ellis esetében is félrevezetőek a labdalopásaik, egy az egyben is sokszor verik meg őket a számoktól függetlenül, mert túl sokat vállalnak egy-egy stealért, a csapatvédekezéshez pedig sok közük nincs, nem véletlenül tért át a Bucks inkább a sok pontos meccsekre tavaly, pedig Skiles mester is arról híres, hogy a védekezést helyezi előtérbe és leginkább ezt követeli meg csapatától.

A palánk alatt azért jobb a helyzet. Dalembert megszerzésével és John Henson draftolásával két olyan magasember is érkezett, akik kifejezetten jó védők (bár Henson újoncként nem biztos, hogy akkora faktor lesz). Nagyon jól variálhatóak Drew Goodennel és a nyáron hosszabbító Ersan Ilyasovával, akik a támadóoldalon érzik magukat otthon inkább, ráadásul a Henson - Dalembert kettőssel kiváló festékvédekezést lehet összehozni, rögtön sokkal jobban fest ebben az esetben a Bucks teljes védekezése is. Mbah a Moute is tud négyest, ebben az esetben azonban a Milwaukee periméter védekezése gyakorlatilag nem létezik, inkább hármasként fogják őt használni idén emiatt. A palánk alatti részleg nemcsak a szerkezeti változtatásokra ad lehetőséget, de sokan is vannak, hiszen Udoh és Sanders is fejlődőképes fiatal magas (igaz, egyikük sem lépett túl sokat előre, mióta az NBA-ben van), Pryzbilla pedig megbízható cserecenter, sérülés esetén olyan nagy gondban nem lehetnek. A kérdés az, hogy mennyire lesz hullámzó Gooden és Dalembert. Mindketten képesek nyerőemberek is lenni (előbbi elöl, utóbbi hátul), de meccsekre eltűnni is, akkor pedig nemcsak láthatatlanok, de kifejezetten károsak is a csapat számára. Azt nem szabad elfelejteni, hogy Dalembert szerződésért játszik, nála ez hatványozottan lehet motiváló tényező, idén minden bizonnyal kevesebbszer alszik majd be.

Nehéz megjósolni, mi lesz velük, a Bucks az utóbbi időben hagyományosan a vonal környékén egyensúlyoz és az erőviszonyokat tekintve ez idén sem lesz másképp. Ha sikerülne összetenni Ellist és Jenningst úgy, hogy mindkettőből kihoznák a legtöbbet, sima PO lenne a vége, de ezzel kapcsolatban elég komoly kételyeim vannak. Még enélkül sem lenne lehetetlen a rájátszásba kerülés, de az már akkor a szerencsén meg a sérüléseken is múlik. Skilesnak idén valamivel egyszerűbb dolga lesz, mert legalább a festékben tud majd némi védekezést összerakni, de ez még mindig nem az ő csapata, az is nagy kérdés, hogy neki mennyire sikerül úgy hatékony játékot kialakítani, hogy elit védelmet biztosan nem fog tudni felépíteni idén sem.

Detroit Pistons

Jelenlegi keret

PG: Brandon Knight, Will Bynum
SG: Rodney Stuckey, Corey Maggette (Bobcats), Kim English (draft)
SF: Tashaun Prince, Jonas Jerebko, Austin Daye, Kyle Singler (draft 2011), Khris Middleton (draft)
PF: Andre Drummond (draft), Jason Maxiell, Charlie Villanueva
C: Greg Monroe, Slava Kravtsov (FA - BC Donetsk)

Szépen épül a Detroit fiatal csapata. A nyár - saját szempontjukból - legnagyobb fogása a drafton hullott az ölükbe, Andre Drummond tökéletes pár lehet Greg Monroe mellé, amennyiben sikerült kihozni a benne rejlő potenciált. Elég komoly esély van arra is, hogy bust lesz belőle, de a kilencedik helyen már nem volt kérdés, hogy el kellett őt vinni, a liga legtehetségesebb fiatal magasember-párosát alkotják jelenleg Monroe-val. A másik komoly lépés Ben Gordon szerződésének eltakarítása volt, igaz, talán kicsit drágán. Gordonnak még két év volt hátra a szerződéséből, egy első körös draftjoggal együtt azonban sikerült elcserélni Corey Maggette-ért, aki még annyira sem hasznos, mint Gordon, viszont lejáró, így a nyáron komoly pénzköltési lehetőségei lesznek/lehetnek Joe Dumarsnak.

Charlie Villanueva egyelőre maradt, nem vásárolták ki amnesztiával, de olyan "jó" formában van, hogy John Calipari még a Dominikai Köztársaság válogatottjától is eltanácsolta. A draftról érkezők - Drummondot leszámítva - valószínűleg nem kapnak sok játéklehetőséget idén, főleg Middleton (semmi köze nincs Vilmos herceg feleségéhez, még mielőtt valakiben esetleg felmerülne a rokoni kapcsolat a fenti kép után is), akivel megvan a csapat jubileumi, ötödik számú SF-je is. Még egy fontosabb érkező van, ő az ukrán Slava Kravtsov, aki Ukrajnából kerül át Amerikába, elég komoly váltás lesz ez majd neki, ráadásul Ben Wallace-t kellene pótolnia.

A külső sor továbbra is tehetséges, de nagyon komoly takarításra szorul. Az irányító poszt valószínűleg évekre megoldódott Brandon Knight tavalyi ledraftolásával és Will Bynum helye is biztosnak tűnik az aktív rotációban, ez a páros volt már tavaly is és nem lepődnénk meg, ha a jövőben is velük számolnának. Alkalomadtán Rodney Stuckey is képes ellátni az irányítói feladatokat, de tavaly óta alapvetően kettesként számolnak vele, ami eddig nyerő húzásnak bizonyult. A dobóhátvéd poszttal már vannak problémák, hiszen az érkező Maggette is inkább hármas, ráadásul valószínűleg nem nagyon akarják erőltetni (van elég fiatal, akinek lehetőséget kellene adni), rajta kívül pedig csak kényszer kettesek, illetve a frissen draftolt English van csak. A kiscsatár posztról már korábban említettem, hogy túlzsúfolt, de a Pistons ennek a szónak valami teljesen új értelmet adott, hiszen öt játékosnak is ez lenne az első számú posztja. Jerebko képes erőcsatárt játszani, de Daye fizikailag erre képtelen, kettesnek lassú, Prince ugyanez a szitu, az Európából áthozott Singler echte hármas, ahogy Middleton is.

Nem lesz egyszerű dolga Lawrence Franknek okosan elosztani az időket, ráadásul mintha kicsit identitás gondokkal is küzdene a Pistons a külső sorban. A periméter játékosok jók, szépek, aranyosak, de szerkezetet rájuk húzni egyelőre nem igazán lehet. Knight vezetői képességeit sürgősen fejleszteni kell (az egyetem alapján alapvetően nagyon jó "adottságokkal" rendelkezik ehhez), mert vezérrel egyelőre nem rendelkezik a gárda és ez nagyon fontos lenne ahhoz, hogy szintet tudjanak lépni, esetleg rájátszásba kerülni. Rajta kívül még Stuckey lehet az, aki a játéknak fazont szab, de a többiek inkább kiegészítő szerepkörben fognak mozogni, hasznos mezőnymunka mellett pár hármast bedobnak majd, de kiemelkedő dolgokat tőlük nagyon várni nem lehet, még a rutinos Prince sem ez a stílus.

Ennél valamivel karakteresebb a palánk alatti részleg. Monroe-nak is sok tanulnivalója van még, de alapvetően már most is a legsokoldalúbb támadójátékosok közé tartozik a center poszton. Sokat kell még szoknia a felnőttek közti légkört, de képességei mellett nagyon megbízható is, ez óriási előny lesz idővel, ha játékát arra a szintre emeli majd, ahova várják (20/10-es center). Drummond nagyon nyers még, neki borzasztóan sokat kell még magára szedni izomban és tudásban is ahhoz, hogy a profik között megállja a helyét, de képességei alapján tökéletes komplementere lehet Monroe-nak. Gyors, mozgékony, atletikus és jó védő, ketten együtt óriási veszélyt jelenthetnek majd idővel a festékben. Támadóoldalon is megvannak az alapok, de nagyon sokszor az látszik, hogy nem gyakorolta még eleget ezeket a mozdulatokat és emiatt bizonytalan.

Kuka azért lehet az ő karrierje, mert nem egy, nem két ilyen fizikai adottságokkal rendelkező magasembert láttunk már, akik évek alatt sem tanultak meg normálisan sem védekezni, sem támadóoldalon nem szedtek magukra egyetlen normális centermozgást sem. Drummond egyelőre nagyon sebezhető, az említett gyakorláshiány mellett pocsék büntetőző is, amit simán kihasználnak majd az ellenfelek eleinte. Ez a két ember nagyon jó alap, de Drummond "vagy-vagy" státusza miatt azért még nem jelenthető ki, hogy biztosan megvan a mostani évtized detroiti magasember párosa. Maxiell és Villanueva valószínűleg ugyanazt a szerepet töltik be, mint tavaly. Utóbbi nagyjából nem lép majd pályára, előbbire talán több feladat is hárul, mint fél éve, hiszen Ben Wallace távozása miatt ő maradt a korelnök a magasember rotációban. Wallace-t játékban minden bizonnyal Kravtsovval próbálják majd meg pótolni, aki leginkább védőoldalon teljesít kiválóan. Lesz ideje felvenni a ritmust, amíg Drummond nem rázódik bele az NBA-be, addig komoly terveket úgysem szőhetnek a Pistonsnál.

Összességében a csapat nem mutat rosszul, de vajmi kevés esélyük van a rájátszásra. A most draftolt Drummond túl nagy érték ahhoz, hogy ne játszassák idén az eredményesség miatt, viszont túl nyers ahhoz, hogy ha játszik, akkor ne menjenek el rajta meccsek. Az ő fejlesztése a Detroit első számú feladata idén, így a többi fiatalnak is valószínűleg több lehetőséget adnak majd. A Charlotte-nak átadott pick lottery védett, tehát ha nem jut a Pistons PO-ba, semmi gond nincs, húzhatnak egy újabb jó fiatalt jövő nyáron. Tankolni valószínűleg nem fognak, de mivel van más feladatuk is, mint a nyerés, jó esély van rá, hogy önerőből is elég gyengék lesznek ahhoz, hogy top10-ben draftoljanak megint.

Cleveland Cavaliers

Jelenlegi keret

PG: Kyrie Irving, Jeremy Pargo (Grizzlies), Donald Sloan (Nuggets)
SG: Dion Waiters (draft), Kelenna Azubuike, Daniel Gibson
SF: Omri Casspi, CJ Miles (FA - Jazz), Luke Walton
PF: Tristan Thompson, Tyler Zeller (draft), Jon Leuer (waiver - Rockets), Luke Harangody
C: Anderson Varejao, Samardo Samuels, Micheal Eric (FA - nem draftolt)

Nagy volt a mozgolódás Clevelandben, de ez nem is meglepő egy olyan csapatnál, amely tavaly kezdett teljes újjáépítésbe. Az érkezők közül megint az 1/4-es draftee a legérdekesebb. Tavaly Tristan Thompsonra, idén Dion Waitersre esett a Cavaliers választása ebben a pozícióban, ami újfent meglepetéssel szolgált. Waiters a draft előtt egyre komolyabb érdeklődést kapott a lottery-ből, de hogy ennyire elöl válasszák, azt talán ő maga sem gondolta volna, úgy ráadásul, hogy egyetlen privát edzésen sem vett részt a draft előtt. Nem nagyon fájdítanánk a Cavs drukkerek szívét, de a következő szezonban a Kyrie Irving - Harrison Barnes - Jonas Valanciunas hármas is lehetne a csapat tengelye, ha csak a papírformát húzzák tavaly is és idén is (ami még nem jelent automatikusan semmit, de a három ember gyakorlatilag a tökéletes fit lenne egymás mellé). A másik kihúzott már annál nagyobb steal, Tyler Zellert a draft előtt még a legjobb 10 közé várták a legtöbb mérvadó oldalon, végül a Dallasszal cserélve a Cleveland a 17. helyen halászta ki a North Carolináról érkező erőcsatárt. Akármilyen karriert fut majd be (fizikai adottságai miatt azért kérdés, hogy a felnőttek között mi lesz vele), ott már ajándéknak minősült egy ilyen tudású kosaras.

A keretre nézve ugyanazt lehet mondani, amit a Detroitnál: ez idén még nem a kiugrás éve lesz. A külső sorból Irving hiába másodéves, ő már most profi, kész játékos, de rajta kívül csak a frissen húzott Waiters az, akivel komolyabban lehetne számolni a jövő Cavsét tekintve. A Grizzliestől érkező Jeremy Pargo csak hetekre tudott megragadni a Memphis rotációjában, utána mindig a padon találta magát, úgyhogy biztos csereirányítónak egyelőre nehezen nevezhetjük, de benne legalább a lehetőség megvan. Waiters még csak most érkezik az NBA-be, de a mögötte helyet foglaló Kelenna Azubuike se mostanában játszott utoljára profi kosárlabdát huzamosabb ideig, nagyon hosszúra nyúló sérülése volt, abszolút lutri, hogy mire lesz képes, egyáltalán meg tud-e ragadni térdsérülése után a ligában. Kiscsatárként ott van Omri Casspi, aki egy nagyon gyenge szezon után próbálja meg bizonyítani, hogy van helye akár a kezdő csapatban is, valamit CJ Miles, aki öt éve folyamatosan leszállóágban, egyre gyengébb hatásfokkal játszik, tavaly már gyakorlatilag több hátránnyal járt, hogy a pályán volt, mint előnnyel. Irving creatorként megint zseniális lesz, de szinte egyetlen emberrel sincs több idén a keretben, aki be tudná dobni a forintos passzait. Waiters ilyen szempontból nagy segítség lehet idővel, de újoncként tőle sokat nem szabad várni, a Syracuse egyetemen is csak csereként játszott.

A palánk alatt sem sokkal jobb a helyzet, csak Varejao az, aki egyelőre egy normális csapat rotációjában helyet kaphatna. Thompsonnak és Zellernek is hosszú lesz még a tanulási folyamat, Samuels és Eric pedig nem olyan szintű kosarasok, hogy túl sokat számítson a játékuk minősége. Leuer kellemes meglepetés lehet, Milwaukee-ban nagyon szép dolgokat mutatott tavaly, erre valószínűleg itt is meglesz majd az esélye (ha máskor nem, 1-1 sérülés esetén). Ami nagy gond lesz, hogy a magasság mellett súlya nincs még nagyon sokaknak, így védekezésben komoly problémákba ütközhet a Thompson - Zeller - Leuer trió mindegyik tagja. Támadásban utóbbi kettő és Varejao sem elveszett, úgyhogy ha a külső sorban nem is, de a festékben Irving számíthat majd segítségre, azonban ettől függetlenül túl fiatalok és egyelőre nem elég kemények még.

A rájátszás szinte lehetetlen, ahhoz túl sok fiatalt kell foglalkoztatnia Byron Scott edzőnek, hogy komoly reményeik lehessenek a PO-ra. Ugyanaz igaz rájuk, mint a detroitra: ha a fiatalok fejlődnek, már elérték a céljukat. A Pistonsszal ellentétben az sem kizárt, hogy ők letankolják majd a szezon egy jelentős részét, hogy még egy franchise-playert húzhassanak Irving mellé, úgyhogy kitartást kívánok a Cavaliers drukkereknek, ez nem lesz egy túl szép és eredményes szezon számukra.

Chicago Bulls

Jelenlegi keret

PG: Derrick Rose, Kirk Hinrich (Hawks), Marquis Teague (draft)
SG: Richard Hamilton, Marco Belinelli (FA - Hornets), Nate Robinson (FA - Warriors)
SF: Luol Deng, Jimmy Butler, Vlagyimir Radmanovics (FA - Hawks)
PF: Carlos Boozer, Taj Gibson
C: Joakim Noah, Nazr Mohammed (FA - Thunder)

A Bullsnál nagyon komoly változások voltak a nyáron. A cél a luxusadó elkerülése volt, ezért gyakorlatilag a teljes padot lecserélték olcsóbb, minimum közelben kereső emberekre. Nem hívták le CJ Watson és Ronnie Brewer opcióját sem, ők ingyen távoztak, Kyle Korver lejáró szerződését elcserélték, míg Omer Asikra sikeres ajánlatot tett a Houston Rockets, a Bulls ugyanis nem tartotta meg török centerét. Watsont a Korverért cserébe visszatérő Kirk Hinrich, illetve a drafton kihúzott Marquis Teague fogja pótolni, nagy valószínűséggel sikerrel. Brewer helyére egy teljesen más profilú játékost hoztak, Marco Bellinelli inkább a távoli dobások mestere, mint a védekezésé, rajta kívül pedig érkezett még Nate Robinson is, egyikőjük fizetése sem éri el a 2 millió dollárt (Brewer egyedül 5-öt keresett volna). Korvert valószínűleg Jimmy Butlerrel próbálják majd pótolni, aki ugyan távolról kevésbé veszélyes, mint elődje, ám sokkal sokoldalúbb kosaras, tőle sokat várnak a jövőben. Ha esetleg nem fejlődne az előre elgondolt szinten, akkor érkezett még Vlagyimir Radmanovics, aki Korverhez hasonlóan szinte csak a triplákhoz ért. A palánk alatt Asikot Nazr Mohameddel próbálja meg pótolni a Chicago. Hogy milyen eredménnyel, az kérdéses, mert az utóbbi két évben nézve a Bulls sérüléshullámait, az egészségesnél kicsit többet is kell majd a pályán töltenie a veterán centernek.

Derrick Rose-zal egyelőre fölösleges számolni, az alapszakasz nagy részét kihagyja (ha nem az egészet), így Hinrich visszatérése után azonnal egy ismerős szerepkörbe csöppen, ő irányítja majd a Chicagót. Bár az utóbbi években kezd meglátszani a kor Kirk Kapitányon is, még így is a jobb védők közé tartozik, jól illik majd Thibodeau rendszerébe. Hogy támadásban mire emlékszik még, az más kérdés, Atlantában nagyon leredukálták a szerepkörét, itt ennél azért több dolga lesz. A kezdő valószínűleg átáll ugyanarra a sok passzos játékra, amit tavaly csak a cserepadtól láthatott a chicagói nagyérdemű és az egyéni képességek (illetve leginkább Rose-é) helyett egész meccsen a labdajáratás, illetve a jó védekezéseket követő gyorsindítás lesz a Bullsra leginkább jellemző. A periméteren Rose kiesését leszámítva a szerepek nem változtak (bár ez az egy dolog is borítja a Bulls taktikáját). Korver helyett ezúttal két nehéztüzér, Bellinelli és Radmanovics lesz a keretben, Brewer védekezését pedig Butlernek kell majd pótolnia, más ugyanis nem lesz erre képes (legalábbis addig biztosan nem, amíg Hinrich vissza nem térhet a cserék közé).

Rose kiesése mellett a palánk alatt sem lett fényesebb a helyzet. Noah tavalyi bokasérülése borzasztóan csúnya volt (ITT megnézhetitek, csak erős idegzetűeknek), csoda, hogy nem szenvedett súlyos sérülést, de a francia válogatottban így sem játszott az olimpián és komoly dilemma, hogy mikor lesz 100%-os. Amennyiben ő sokat lesz sérült, akkor nagyon húzós lesz a helyzet a Chicago számára, hiszen védekezésük egyik alapja a jó pattanózás, ezt pedig a Boozer - Gibson - Mohammed hármassal nem tudják majd kellő szinten megoldani. Azért is nagyon érzékeny pont ez a Bulls számára, mivel Mohammed már régen nem 25-30 perces játékos, egy hármas rotációban pedig legalább ennyit kellene játszania, ez pedig rövid- és hosszútávon is hasznossága rovására fog menni (ezzel például nem volt gond tavaly, amikor Mohammed helyett Asik volt még). Radmanovics is képes négyest játszani és akkor Gibson mehet centerbe, de ez az a felállás, amit a rajongók biztosan nem szeretnének sokat látni, a szerb védekezésben és pattanózásban sem faktor.

Az összes távozótól és érkezőtől függetlenül azon múlik a Bulls szezonja, hogy mikor épül fel Derrick Rose és hogyan, milyen állapotban tud visszatérni. Ha az előzetes várakozásoknak megfelelően csak a rájátszás előtt jöhet vissza, akkor ezt az évadot elfelejthetik a szurkolók olyan szempontból, hogy komolyan kelljen számolni a csapattal. Thibodeau óriási mester és valószínűleg már rég megvan a Rose nélküli csapatra szánt, hatékonyan játszható taktika, de legjobb játékosa nélkül a Bulls nem rendelkezik sem minőségben, sem mennyiségben olyan állománnyal, hogy felvegye a versenyt a szorosan vett elittel. Az alapszakaszban ettől függetlenül bármi lehet velük. Nincs túl sok esélyük arra, hogy megnyerjék akár csak ezt a csoportot is, de a Thibodeau által felépített rendszer védekezésben olyan minőséget képvisel (állománytól függetlenül), hogy egy ilyen vezéráldozat után is képesek lehetnek simán rájátszásba jutni. Hogy sikerül-e, az leginkább a további sérültlistától függ.