2015-16: Top10 kiscsatár

A többi poszt: Centerek, Erőcsatárok

Ahogy a korábbiakban is: A tavalyi válogatási módszert kicsit megváltoztattam. Talán túlságosan is az addigi statisztikákra került a hangsúly és nem egy előretekintés volt. Most az is számításba lett véve, hogy ki milyen környezetbe került, mik a lehetőségei, milyen ívet mutat a karrierje. Lássuk a listát!

10. Rudy Gay (Sacramento Kings)

Nem nagyon kedvelem Gay-t, de az előző két évben egészen elfogadható, sőt, jó szezonokat hozott, kifejezetten hatékony scorer lett, ami korábban nem volt rá jellemző (21.1 pont, 55.6% TS), ráadásul emellett dolgozott mezőnyben is (5.9 pattanó, 3.7 gólpassz). Ezek alapján feljebb is kerülhetne a listán, de nem várok tőle nagy évet. Egyrészt védekezésben szerintem nem hozza ki magából, amit képességei alapján lehetne - nem olyan rossz védő, de nem Karl alatt lesz jobb az átlagosnál, ez is biztos. Másrészt szerintem támadásban vissza fog esni, Rajon Rondóval és DeMarcus Cousinsszal együtt túl sokan vannak már a kezdőben, akiknek kell labda a kezébe. Bármennyire is jó volt, azért ő nem egy off-the-ball játékos, aki a kipasszolt labdákat dobálta be, ezért várok tőle egy kis hanyatlást.

9. Danilo Gallinari (Denver Nuggets)

Nála viszont pont fordítva, nagy javulást gondolok a következő idényre. A legnagyobb gondja, hogy az előző két évben rettenetesen sokat volt sérült a térdével, egy szezont ki is hagyott teljesen és tavaly is csak 57 meccsen szerepelt. Az utolsó 22 találkozón azonban már 19.1 pontos átlagot hozott 40.3%-os triplamutatóval (közte 47 pontos karriercsúcsával a Dallas Mavericks ellen), az olasz válogatottnak pedig egyértelműen vezére, legjobb és legsokoldalúbb játékosa most az Eb-n. Az NBA nyilván más tészta, de a Denvernél Ty Lawson elcserélésével szinte teljesen egyértelműen ő lett a vezér és az első számú ember. Ha egészséges tud maradni (és ez egy elég nagy ha azért), akkor szerintem Top10 kiscsatár lesz a most következő idényben. Kapott egy hosszabbítást a nyáron, viszont az olasz válogatottban mutatott teljesítménye alapján "van kedve" játszani így is.

8. DeMarre Carroll (Toronto Raptors)

Az előző két éve pazarul sikerült az Atlanta Hawksnál, a 3&D játékosok prototípusa lett, aki kitűnő hatásfokkal értékesíti azt a kevés dobását, ami megadatik számára (12.6 pont, 39.5% tripla, 60.3% TS), közben pedig posztján az egyik legjobb védő is, aki ráadásul a Hawksnál nemcsak saját emberét fogta le, de Mike Budenholzer vezetőedző elmondása szerint az egész rendszer alapja volt. A Raptorsnál nagy szükség lesz ugyanerre, a kanadaiak védekezése év végére teljesen szétesett. Támadásban azért visszaesést várok tőle egy kicsit: a liga legjobban passzoló csapatából az egyik legrosszabba került, itt Kyle Lowry-ék felelőssége is nagy lesz, hogy "játékban tartsák", ne csak az 1-1-ek menjenek. Ettől függetlenül nálam Gallinariékat azzal megelőzte, hogy amíg az olasz és Gay maximum átlagos védők, addig Carroll ebben ligaelit, és bár a másik kettő jobb támadójátékos (ők 1-2. számú opciók, míg Carroll leginkább 3-4.), Carroll hang nélkül és hatékonyan használja a helyzeteit, nincs labdaigénye, amire például Gay-nek nagy szüksége lenne a Rondo-Cousins-féle Kingsben. Új szerződést kapott, 4 évre 60 millió dollárt, de nem tűnik olyan típusnak, aki ettől leereszt.

7. Gordon Hayward (Utah Jazz)

Egészen kiváló éve volt a Jazznél, hiszen kevesebb idő alatt több mint három ponttal átlagolt többet (36.4 -> 34.4 perc, 16.2 -> 19.3 pont) úgy, hogy hatékonysága kategóriákat ugrott a kifejezetten jó szintre (56.7% TS), teszi mindezt ráadásul a Jazz első számú embereként. Sokoldalú kosaras ráadásul (4.9 pont, 4.1 gólpassz), aki egészen jó védő is lett (1.4 szerzett labda). Akár feljebb is kerülhetne a listán, mert gyenge pontja nem nagyon van. Nem tudom, hogy innen van-e még felfelé út neki, a 20-5-5-ös átlagot ilyen hatékonysággal és védekezéssel már csak a legnagyobb sztárok szokták hozni, de ha itt tudná stabilizálni teljesítményét, a Jazz akkor is elégedett lehetne. Nem sérülékeny, úgyhogy én nagyjából ugyanezt várom tőle idén is, így pedig kérdés nélkül megszolgálja a tavaly nyáron kapott maximum szerződését.

6. Andrew Wiggins (Minnesota Timberwolves)

Hayward tavaly még szerintem egyértelműen jobb játékos volt nála (ahogy Gay és Carroll is), viszont Wiggins olyan, mint egy szivacs, folyamatosan szívja magába a tudást, meccsről meccre javul. Összességében nézve nem volt hatékony scorer (16.9 pont, 51.7% TS), viszont utolsó 29 találkozóján úgy is hozott kerek 20 pontos átlagot, hogy triplái szinte teljesen eltűntek és nem is próbálkozott velük. Mezőnyszázaléka ezzel szemben javult (44.6%), és jelentősen többször támadta a gyűrűt (7.9 meccsenkénti büntető, szezonátlaga ezzel együtt volt 5.7), nagyon megváltozott a stílusa. Első edzőtáborát tölti majd Kevin Garnett-tel, amivel szerintem védekezésben még komolyabb szintre fog kerülni, pedig az atletikus képességeit már eddig is jól használta. Hatékonysága növeléséhez nagyon kellene egy egészséges Rubio, illetve a hármasok, de az idény végén megmutatta, hogy egyszemélyes támadógépezetként is előrébb tud lépni folyamatosan. A kanadai válogatottal a FIBA Americas tornán szerepel, de annyira fiatal még, hogy szerintem ennek negatív hatása nem lesz az NBA-szezonra.

5. Carmelo Anthony (New York Knicks)

Tőle is jelentős javulást várok az előző évhez képest, különben a lista hátuljára került volna - nagyon rossz szezont futott, ahogy a Knicks is, de sérülések is hátráltatták. Most gyakorlatilag fél éve volt arra, hogy összerakja magát, vállait, térdeit, hogy teljesen egészségesen kezdhesse a szezont, márpedig úgy még mindig a liga egyik legsokoldalúbb scorere. Sosem volt ott a leghatékonyabbak, James és Durant mellett, ez az előző idényben még inkább igaz volt rá (24.2 pont, 53.1% TS), de ez az, amiben vissza fog szerintem térni a korábban tőle megszokott szintre (26-28 pont, 56% körüli TS), így pedig azért még mindig Top5 kiscsatár a ligában. Védekezésben sosem volt ligaelit, viszont nem emberhátrány ő sem, ahogy például Gay vagy Gallinari sem. Csak és kizárólag az egészségéhez van szerintem kötve szezonja, de úgy gondolom, hogy ennyi pihenés után rendben lesz. Jót tehet a moráljának, hogy azért a Knicks idén pofásabbnak néz ki legalább a kezdőcsapat tekintetében, itt több értelme lesz erőlködni, mint volt tavaly.

4. Paul George (Indiana Pacers)

A kiscsatároknál nagyon sokat kell "jósolni", hiszen Paul George-ot sem az előző idénye alapján hoztam ki ide. Mint ismert, tavaly a Team USA edzőtáborában eltörte sípcsontját, így majdnem a teljes idényt kihagyta. A szezon legvégére visszatért és biztatóan mozgott, 15 percek alatt hozott 10-13 pontokat 40.9%-os triplával, ami azt mutatja, hogy támadásban minden bizonnyal rendben lesz - emellett 3.7 pattanót átlagolt meccsenként, ennyi idő alatt az is kiváló. Még Gallinarinál is nagyobb kérdőjel viszont a listán a sípcsontja miatt, mert ha kicsit is érezni fogja, akkor például védekezésben szerintem meg sem közelíti majd korábbi szintjét, ha azonban teljesen fel tud épülni, akkor elit two-way játékos lesz megint - kicsit reménykedés is részemről ez a pozíció számára.

3. Kawhi Leonard (San Antonio Spurs)

A liga legjobb védőjének választották az előző szezonban (nálam Athony Davisszel és LeBronnal együtt vannak a dobogón, de kiválaszthatatlan sorrendben), nyerte a labdaszerzés kategóriát (2.3 labdalopás) és emellett egyre nagyobb szerepet kapott támadásban, sokszor hagyták 1-1-ezni is már és egyre inkább rá kezdtek építkezni, ami hatékonyságán meg is látszódott (12.8 -> 16.5 pont, 60.2% -> 56.7% TS). Így sem dolgozott rosszul, de a liga legjobbjaitól azért elmarad még és nem is kicsit ezen az oldalon. LaMarcus Aldridge érkezése egyébként szerintem megint könnyít majd a terhein, 2-3. opció lehet (amit azért a Spursben mindig nagyon nehéz belőni), ami hatékonyságának jót tehet elöl, és talán erre a szerepre alkalmasabb is, mint hogy támadásban is ő húzza a szekeret.

2. Kevin Durant (Oklahoma City Thunder)

Sokadik olyan ember, akinél reményeket és jóslásokat kell behozni a listahelyezésnél. Durant lábfeje az előző idényben kétszer is eltört ugyanott, ami az álmoskönyvek szerint sok jót nem jelent, itt csak bizakodni lehet vele kapcsolatban, hogy nem lesz nála krónikus ez a dolog. Azt sajnos nem nagyon kell ecsetelni, mi van, ha az lesz, viszont ha egészséges tud maradni, akkor a liga legjobb támadójátékosa: tavalyi 27 találkozóján úgy, hogy sérülésből érkezett, kevesebb mint 34 perc alatt is hozott meccsenként 25.4 pontot, ráadásul 40.3%-os triplával és 63.3%-os TS-sel - egészen félelmetes, mennyire hatékonyan végzi elöl a dolgát, igazi kivégzőosztag. Védekezésben már közel sincs ekkora hatása a játékra, amivel szerintem egy "ki a jobb" vitában egyértelműen James mögé szorul jelenleg, viszont támadásban akkora tanár, hogy ha egészséges (és ez Gallinari, valamint George mellett már a harmadik elég nagy HA), akkor egyértelműen a második a kiscsatároknál.

1. LeBron James (Cleveland Cavaliers)

Tavaly önmagához képest kifejezetten rossz hatékonysággal dolgozott az alapszakaszban (is), hiszen a korábbi 64-65%-os TS-ről 57.7%-ra esett vissza, de a dobásainak nem tett túl jót, hogy lényegében mindent neki kellett csinálnia (25.3 pont, 7.4 gólpassz, 6.0 pattanó). A PO-ban az is kiderült, hogy Gipsz Jakab 1, 2, 3 és 4-gyel ő sem tudja már tartani játékának színvonalát, az még neki sem megy, hogy az egész csapatból egyedül ő képes helyzetet teremteni akár magának, akár másoknak. Ettől függetlenül nálam még mindig a liga legjobb játékosa, mert elöl és hátul is a legszűkebb elitbe tartozik. Egyéni statisztikái és szezonja nem is igazán rajta múlnak, egészen jól belőhető most már, mit várhatunk tőle, hanem sokkal inkább csapattársain, hogy mennyire tud Kevin Love és Kyrie Irving egészséges maradni és mennyire tudják róla levenni a terheket, hogy ne neki kelljen mindent csinálni és így maradjon ereje egyrészt a PO-ra, másrészt a támadásokra.

 

Kimaradók:

Chandler Parsons: Tavaly nem futott olyan gyenge szezont azért, mint ahogy a boxscore statisztikák mutatják (15.7 pont, 4.9 pattanó, 2.4 gólpassz) - jó nem volt, de sokat volt sérült és 36 percre vetítve csak gólpasszokban esett vissza, TS-e pedig így is 56.7% volt. Most azonban jön az a stafétaátvétel, amire szerintem nem lesz képes, innentől kezdve ugyanis 1-2. opcióként kellene működnie. Dirk Nowitzki már kifelé megy, bármelyik nyáron visszavonulhat, erősítésként pedig az Wes Matthews érkezett, aki egyrészt Achilles-szakadásból épül fel, másrészt sosem arról volt híres, hogy ő magától oldja meg a szitukat, inkább neki csinálták meg a helyzeteket. Deron Williamsnek a bokái vannak rottyon, így Parsonsnak kellene az első embernek lenni, ehhez pedig szerintem egyszerűen nem elég jó játékos - kiváló, sokoldalú 3. ember, de én egyelőre nem látom benne a vezért.

Luol Deng: Neki sem volt túl jó éve (14.0 pont, 5.2 pattanó), de 36 percre nézve alig esett vissza. A chicagói évek nem tettek jót Dengnek, nagyon leamortizálódott Tom Thibodeau irányítása alatt, így azért bár védekezésben még mindig jó, árnyéka korábbi önmagának. Nem is nagyon van ebből számára visszaút - ha jelenlegi állapotát "konzerválni" tudja a Heat, szerintem már nagyon örülnek a csapatnál, illetve az sem biztos, hogy egy évnél tovább számolnak vele.

Trevor Ariza: Támadásban rettenetesen sokat esett vissza az egy évvel ezelőtti állapotokhoz képest, főleg hatékonyságban (59% -> 53.9% TS), viszont nagyon jó éve volt védekezésben. Hátul továbbra is hozhatja jó teljesítményét, viszont szerintem elöl tovább fog esni, Ty Lawson érkezésével és Donatas Motiejunas felépülésével hátrébb szorul a rangsorban. Ettől függetlenül mivel védekezésben kifejezetten pazar teljesítményt nyújtott, a 10-es lista 9-10. helyén el tudom fogadni Gallinari vagy Gay helyett, Carrollnál és a többieknél viszont nem tartom jobbnak.

Nicolas Batum: A legsokoldalúbb kiscsatárok közé tartozik, de egyrészt pocsék szezonja volt (9.4 pont, 5.9 pattanó, 4.8 gólpassz, 51.6% TS), másrészt szerintem az egyik káoszcsapathoz került. Amellett, hogy Kidd-Gilchristtel sem biztos, hogy a legjobb párost alkotják majd, illetve hogy ha így is lesz, mindenki helyett nekik kell majd védekezni, az sem fogja szerintem segíteni visszatérését a legjobb kiscsatárok közé, hogy két igazi feketelyuk a gárda első két opciója, Kemba Walker és Al Jefferson, akiktől nem nagyon kap labdát az ember. A külső dobások hiányán kívül ez is közre játszott szerintem abban, hogy az elmúlt két évben azért finoman szólva is sivár a Hornets támadójátéka és ebben nem várok javulást most sem. Sokkal jobb sorsra érdemes Batum, de nem látom, hogy ezt a Charlotte-nál kapná meg. Lejáró szerződésű, biztos nagyon fog hajtani, de az a rendszer szerintem nem jó, amibe most került.

Andre Iguodala: Finals MVP volt, úgyhogy jogos lehetne a kérdés, miért nem kerül listára, de egy egész szezonra ő már szerintem nem Top10 még a posztján sem. Nagyon sokat pihentették év közben, hogy a PO legvégére olyan formában lehessen védekezésben, amilyenben volt. Ugyanezt várom idén is: Steve Kerr figyelni fog a perceire, az előző szezon után pedig már Iguodala sem fog idegeskedni amiatt, hogy mennyit játszik, maximum a PO alatt teszi majd oda magát - egy teljes idényen keresztül szerintem egyébként sem tudná hozni azt, amit 1-2 sorozat alatt még igen és utóbbi fontosabb neki és a csapatnak is.

Tobias Harris: Nem nagy lépésekkel, de folyamatosan fejlődik, már 17.1 pontot átlagolt 55.1%-os TS-mutatóval és 6.3 pattanóval karöltve. Volt pár győztes kosara is az előző idényben, de még mindig nem hiszek abban, hogy ő egy egysíkú scorernél több lehet. Triplája nagyon sokat fejlődött (25.4% -> 36.4%) és ennek tovább kellene javulnia, akkor pontszerzőként új dimenziók nyílnának meg előtte, de a társaival is többet kellene foglalkoznia. Amellett, hogy a stílusa nem jön be, abban sem vagyok biztos, hogy nem kerül újra elő a Scott Skilesszal való vitája, ami miatt Milwaukee-ból anno elcserélték - nem hiszem, hogy őszinte volt a mosolya, mikor a Magic kinevezte Skilest.

Paul Pierce: Említésképpen szólni kell még az "öregről", mert az előző idényben, főleg a PO-ban olyat húzott, mint fénykorában, több meccsnyerő vagy majdnem meccsnyerő kosarat is dobott, igazi vezér volt a fiatal Wizardsnál. Bár szerintem nem sok köze van már a Top10-hez egy egész szezonra nézve (11.9 pont, 4.0 pattanó, védekezés...), még mindig nagyon hatékony (58% TS) és amikor kell, akkor lép elő. Ha el tudják fogadni a többiek a Clippersnél, hogy meccseldöntő szituknál Pierce az alfahím, akkor ha egyénileg nem is lesz már a toppon, a csapatát oda juttathatja.