A tankolás az egyetlen realisztikus opció a 76ers szezonjának megmentésére?

Sterczer Péter blogja - legutóbb a Philly 25-ös számú játékosával kapcsolatban olvashattuk egy hosszabb elemzését. 

Biztos sokan gondolják azt, hogy megőrültem, hogy a tavalyi keleti alapszakaszelső, idén 30 meccs után 50%-on álló (írásom december 18-ai keltezéssel íródik), papíron a 2. legjobb játékosát egészen szezonban nélkülöző csapatnál a tankolást említem, mint egyetlen pozitív kimenetelt a 2021/2022-es szezonra tekintve, de here we are.

Azon kevés szerencsések egyike vagyok, akinek megadatott az a ritka és kitüntetett lehetőség, hogy éveken keresztül egy szemétdombra sokkal inkább hasonlító kosárcsapatot nézzen, szóval elhihetitek, hogy én vagyok a legutolsó ember, aki azt szeretné, hogy akár csak egy fél szezon is a kukába menjen.

Azonban az élet számos területén, így a sportban is célszerű nem érzelmek-dominálta döntést hozni, hanem sokkal inkább az emberben meglévő (már akiben) józan észre hallgatni. Pontosan ebben a szituációban van a jelenlegi Philadelphia 76ers is.

Darryl Moreynak fel kell tennie a pofonegyszerűnek tűnő, de a valóságban annál nehezebb kérdést: Joel Embiid prime-jából meg kell menteni ezt az évet, vagy Joel Embiid legjobb éveiből kell megmenteni hármat?

A körülményekkel nem untatnék senkit, mindenki pontosan tudja, hogy mire várunk július óta. Jelen állás szerint nem valószínű, hogy egy olyan játékos lesz a piacon februárig, akiért a Sixers hajlandó lenne cserélni #25-t. A jelenlegi keretből egyértelműen hiányzik a talent, ami nélkül komolyabb álmokat dédelgetni felesleges. Persze, jobb lenne ez a csapat, ha érkezne CJ McCollum, valószínűleg simán odaérne keleten a top4-be… és akkor mi van? Emelné ennek a játékosállománynak a plafonját egy CJ-kaliberű spíler? Nem. Minden tiszteletem McCollumé, és sajnálom, hogy őt pécézem ki jelenleg, de őt hallani legtöbbször, mint valószínű ellenérték #25-ért. Beljebb lenne Joel Embiid még egy Tobias Harrisszel? Nem.

Amennyiben a korábban feltett kérdésre a válasz az, hogy ezt a szezont (is) meg kell menteni, akkor meg kell húzni ezt a cserét, aztán örülni annak, ha nyer a csapat egy playoff párharcot, és talán, ha minden jól megy, az ellenfeleknél berobban a Covid 99. hulláma, akkor bejutni egy keleti döntőbe. A problémám ezzel, hogy pont ebből van elegem. Arról nem is beszélve, ha realizálódik egy ilyen csere, utána hogyan tovább? Harris albatrosz méretű kontraktusa miatt ugyanis fikarcnyi rugalmassága sem marad Moreynak, hogy markáns változtatásokat hajthasson végre a játékosállományon. Persze Curryért, Danny Greenért, Thybulle-ért lehet kapni jó ellenértéket, de nem sorsváltoztató játékos fog visszajönni a másik oldalon. 

Nézzük tehát, milyen érvek szólnak a tank mellett, és milyen argumentumok, akadályok ellene.

Kezdjük az előnyökkel.

1. Viszonylag magas lottery pick

Mivel a Colangelo-éra relatíve hamar véget ért, a csapat távlati jövője nem lett teljesen szétbarmolva. Megvan a jövő évi első körös cetli, és elnézve ezt a keleti konferenciát, ahol gyakorlatilag 13 csapat igyekszik jelen állás szerint legalább a Play-in tornába bekerülni, távolról sem lehetetlen megcsípni a 13. helyet, ami nem fog jó eséllyel top 5 picket érni, de top 10-et egészen biztosan. Egy lottery pick segíthetne megszerezni egy komolyabb sztárt? Természetesen igen.

2. Tobias Harris értékének maximalizálása

Nem élek kemény drogokon, de valahol hiszem, hogy van egy olyan csapat az NBA-ben, akinek érték lehet még ezen a szerződésen is Harris. Mármint, nem szupernegatív érték. Természetesen nem azt mondom, hogy a Sixers kapna érte - hasamra ütök - egy lejárót és egy első körös cetlit, de például egy egy évvel rövidebb szerződést (Kevin Love?), vagy lejárót és valamit (Bagley?) talán igen. Harris játszatása nem hátráltatná a tankot, sőt. A boxscore számai viszont javulhatnának, és hátha valaki lenne annyira hülye, hogy komoly asset követelése nélkül is cserélne érte.

A Sixers azzal nyerne a legnagyobbat, ha megszabadulna Harris pocsék szerződésétől, amit követhetne akár a sapka teljes kiürítése és egy teljesen új keret felhúzása. Greent, Curryt, Korkmazt nem lenne nehéz értékre váltani, a többiek pedig fillérekért játszanak (még). Nem lehetetlen küldetés bemenni sapka alá, úgy, hogy Simmons szerződése is még itt van. Persze ehhez az kell, hogy Harrist és a többieket lejárókért cserélje el a csapat.

3. Tyrese Maxey, Isaiah Joe, Paul Reed és Charles Bassey helyzete

Maxey már bizonyította, hogy minimum egy 3. számú guard lehet hosszútávon is az NBA-ben, azonban van még két nyers tehetség rosteren. Joe nyáron és az előszeon alatt is mutatott nagyon biztató dolgokat, aztán volt kettő darab rossz meccse, ami elegendő volt ahhoz, hogy hetekig parkettát se lásson. Bball Paul a G-League-ben már tavaly is bontogatta szárnyait, és idén is kiemelkedő teljesítményt nyújt a fejlesztési ligában. A probléma az, hogy ebből eddig az NBA-ben csupán villanásokat láthattuk. Mondjuk nem segít a helyzetén, hogy az edző Embiid vagy Drummond mellett használja négyesként, de mindegy. Bassey 3 éve még ötcsillagos prospect volt Zion mellett az Államokban mielőtt megsérült. Egyetemi karrierje messze nem elvárásainak megfelelően alakult, de az eddig látottak alapján bőven van benne kakaó, hogy Embiid cseréje legyen a jövőben. 

4. Joel Embiid nem kockáztatná hosszútávú egészségét 

Talán ez a legfontosabb pont. Már az nagyon gyanús volt, hogy a nyáron semmit sem hallhattunk Embiid sérült térdéről, műtik-e, mi lesz vele. Végül elvileg semmilyen beavatkozásra nem került sor, meggyógyult magától a meniscus, azonban tudjuk, hogy vele kapcsolatban az ördög sosem alszik, bármelyik leérkezésében benne van egy komoly sérülés. Valami ilyesmi arcot vágnék, ha ez mondjuk 39-36-os mérlegnél történne meg idén. 

Jöjjenek az ellenérvek, akadályok.

1. Embiid álláspontja

A legnagyobb buktató. Amíg Joel Embiid egészséges, ez a csapat nem lesz annyira szar, hogy ne nyerjen meg legalább 40-45 meccset. Embiid eltökélt, hogy a lehető összes mérkőzésen, akár sérülten is, de kint legyen a pályán és győzelemért harcoljon, (’tudjukki’ példát vehetne róla) a középszerben toporgás meggyőzhetné arról, hogy ezt a szezont el lehet engedni. A kérdés: Hogyan nyomod le a torkán a legjobb éveinek egyikét taposó szupersztárodnak, aki nem mellesleg sérülések miatt már két teljes évet ült ki, hogy puntolod a szezont? A kézenfekvő megoldás itt egy komolytalan, de kissé elhúzódó nyavalya lenne, amivel ki lehetne ültetni 5-6 meccsekre, hogy aztán játsszon kettőn, majd megint kihagyjon hármat. Jóllakna a kecske, és a káposzta is megmaradna. De meg tudná győzni Morey, hogy ez a legjobb esélye a bajnoki címre? Nem mondaná-e azt Embiid, hogy idén is megakarja próbálni minden áron? Mennyit kockáztatna egy ilyen húzással a franchise? Vajon Embiidben felmerülne a csere gondolata? Mi van, ha jövő októberre sem lesz rosteren a kívánt top 25-ös játékos? Megéri kockáztatni a legjobb játékosod boldogságát?

Az kétségtelen, hogy egy Embiid-sérülésre vagyunk attól, hogy a csapat akarva-akaratlanul is lotterybe csússzon, de ilyenért sosem szabad szurkolni. Inkább jussunk be 7. helyen, essünk ki 4-1-gyel, de Embiid maradjon makkegészséges. A világ egyik legjobb sales pitch-ére lenne szükség, hogy egy egészséges Embiid ebbe a forgatókönyvbe belemenjen.

2. Doc Rivers

Doc Rivers szezonról-szezonra bizonyítja, hogy miért nem top15 edző még a jelenlegi mezőnyben sem, azonban egy dologban mindig is jó volt. A tengerszint felett tartani egy közepes keretet. Láttuk ezt már talán Bostonban is, de Los Angelesben többször is. Ha nem történik semmi (#25 csere, Embiid sérülés, egyéb katasztrófa) ez a csapat be fog jutni legrosszabb esetben a 7-10. hely valamelyikén a play-inbe, ott pedig szerintem egy meccset biztosan meg fog nyerni. 

Rivers nem alkalmas tankolásra (sem), arra meg pláne nem, hogy Joe-t és Reedet fejlessze. Feljebb már utaltam a wing helyzetére. Doc valamiért nem kedveli Joe-t. Beszédes, hogy amíg Maxey-t és Reedet több alkalommal agyondicsérte, addig Joe-ról sosem ejtett szót. A szezon elején - mivel tényleg qva jó Summer League-t és előszezont tolt - kapott két meccsen normális rotációs perceket, ahol nem ment neki a játék, majd a pad végére csúszott, bekerült a protokoll alá, és már senki sem emlékszik rá, milyen biztatóan indult az ősz számára. A legnagyobb baj, hogy Rivers két rossz dobás miatt hetekre száműzi, míg Korkmaz hiába dob az utóbbi 13 meccsén 18%-kal a triplavonal mögül, a világért sem próbálná ki huzamosabb ideig Joe-t. 

Reedről feljebb már szóltam. Semmi értelme nincs őt centerek mellett erőltetni. A vak is látja, hogy nem elég képzett, nem elég jó dobó ahhoz, hogy négyest játsszon. 

Itt még természetesen meg lehet említeni, hogy mi van akkor, ha Harris és a többiek nem javítják, hanem rontják az értéküket, de az ilyen közhelyektől most eltekintenék. Eddig is egyértelmű volt, de az eredmények megerősítették, hogy #25 cseréjén múlik, hogy kap-e valós segítséget maga mellé Joel Embiid a bajnoki gyűrű elnyerése reményében. Az igazi kérdés az, tud-e kívülállóként, racionálisan gondolkodni egy ereje teljében lévő NBA szupersztár? Hajlok afelé, hogy nem, és ez (ebben a speciális helyzetben) lehet, hogy így is van jól.