Draft és FA-piac előtt 5. – New Orleans Pelicans és Sacramento Kings

A nagydöntő árnyékában a többi 28 csapat már gőzerővel készül a draftra, az FA-piacra és a cserepiacra, röviden és tömören áttekintjük, hogyan állnak, mik a lehetőségeik. Ezúttal a Pelicans és a Kings jelenlegi nyári opcióira vetünk egy pillantást.

A sorozat korábbi részei:

Detroit Pistons és Houston Rockets

Cleveland Cavaliers és Toronto Raptors

 

New Orleans Pelicans

Két évvel ezelőtt a New Orleans előtt fényes jövő állt: az 1/1-gyel behúzták Zion Williamsont, Anthony Davisért megkapták többek között Brandon Ingramet és Lonzo Ballt, összességében egy nagyon fiatal, de brutális tehetségű gárdának számítottak. Két évvel később a helyzet úgy áll, hogy játékban fényévekre vannak a playofftól, átestek két edzőváltáson, Stan Van Gundy nemrég magától mondott le, Zion felől megindultak a pletykák, hogy nem itt képzeli el a jövőjét, Brandon Ingram játéka pedig a csapattal együtt visszaesett. Tovább tetézi a bajokat, hogy Jrue Holiday-t elcserélték, de a helyette érkező Eric Bledsoe egészen borzalmas szezont zárt, a Zion védekezésbeli hiányosságainak orvoslására hozott Steven Adams pedig nem illik a sztár mellé, de cserébe még két évvel meg is hosszabbították a kontraktusát. 

Ehhez vegyük hozzá, hogy Lonzo Ball korlátozott szabadügynökké válik, és bár fejlődött, nem volt teljesen meggyőző, azonban Zion és Ingram is kinyilvánította, hogy szeretnék, ha maradna – ez így zsebbe nyúlós lehet a Pelicansnek, mert Ballra másoknak is fáj a foga. Mellette Josh Hart is hasonló cipőben jár, nem volt kiemelkedő évadja, de elismert hangadó az öltözőben, így őt is visszavárják a húzóemberek. A gond az, hogy a Pelicans legendásan nem szeret sokat fizetni, mert nincs miből: kisebb piacon tevékenykednek és nincs erős szurkolói bázisuk, akik komolyabb bevételt generálnának az ínséges időkben. 

A sapka alatt már van 91 milliónyi bértömegük, amiből nyilván nem Ingram 29.5 milliója, Zion 10.7 milliója, vagy Jaxson Hayes, Kira Lewis, Nickeil Alexander-Walker, Welsey Iwundu vagy Naji Marshall kisértékű kontraktusa, vagy Didi Louzada nem garantált minimumja a problémás. A gond Steven Adams 17 milliós szerződése, amely 2022-23-ra is 18 milliót ér, illetve Eric Bledsoe 18.1 milliós kontraktusa. 

Adams játéka még valahogy beilleszthető lehet Zion mellé/mögé, de Bledsoe szerepe gyakorlatilag felesleges a csapatban, pláne ha visszaigazolják Ballt és/vagy Hartot, hiszen az újonc irányító Kira Lewisnak és a dobóhátvéd NAW-nek is masszív játékpercekre  fáj a foga. Bledsoe szerződésénél kérdéses, hogy az új vezetőedző, Willie Green (akivel még játékosként ismerik egymást) mennyire ragaszkodik hozzá, illetve alkalmasnak ítélik-e a veterán vezér szerepére. A válasz egyelőre inkább nem, tekintve, hogy az idei 10. pickjüket a hírek szerint hasznos veteránra cserélnék be. Náluk van a Lakers 2022-es és 2024-es elsőköröse, a Bucks 2025-ös és 2027-es elsőköröse, ezekkel lehet megédesíteni Bledsoe szerződését. Ha valahogy sikerülne megoldani elsőkörös nélkül, akkor felajánlhatják a Cavaliers, Mavericks és Wizards 2021-es másodikköröseit is. 

Természetesen kérdés, hogy Ball mennyire akar maradni, hiszen több csapat is szeretné megszerezni, ráadásul nagy piacú csapatok (Knicks, Bulls, újabban már a Lakerst is emlegetik), ami a Ball-családnál fontos szempont. Ha Ball esetleg kinyilvánítja, hogy nem akar itt játszani, akkor Bledsoe megtartásában is lehet ráció, kaphat egy esélyt az új edzőnél – ugyanis a 2022-23-as 19.4 milliója valójában 3.9 millió, csak 2022. június 29-e után válik teljesen garantálttá, vagyis a hátvéd gyakorlatilag új szerződésért játszik jövőre.

Ha nem sikerül elpasszolni a 10. picket, Bledsoe-t akkor is lehet cserélni, akár marad Ball, akár nem, mert tehetséges dobóhátvédek (James Bouknight, Moses Moody, Keon Johnson), vagy a fizikálisan teljesen NBA-ready-nek tartott, 45%kal triplázó, 5 gólpassz felett átlagoló, remek védő Davion Mitchell is lecsúszhat hozzájuk (utóbbi elsősorban a kora miatt, szeptemberben lesz 23 éves). Ilyen szempontból nincs nyomás a menedzsmenten. 

Fontos még kiemelni, hogy Lonzo Ball akár olyan csapathoz (Lakers) is mehet, akik nem tudják sapka alatti helyből leigazolni, hanem csak sign and trade keretében, így akár további értékeket is behúzhatnak. 

Térjünk át az utolsó fontos szempontra: a csapatnak új vezetőedzője lesz. Valószínűleg nem elsősorban a játékban lehet változás, inkább a vezetési stílusban. Van Gundy nem igazán tudta megértetni magát a játékosaival, Willie Greennél nem fordulhat elő ilyen probléma. Akármi is történik (vagy nem történik) a drafton és cserepiacon, jövőre bárki is játszik itt, minden bizonnyal egy mentálisan sokkal jobban felkészített csapat lesz a New Orleans - az egyik legfontosabb problémára tehát már most megtalálták a megoldást.

 

Sacramento Kings

Idén tavasszal a Kings beállított egy nem túl hízelgő NBA-rekordot: zsinórban 15. alkalommal maradt le a rájátszásról, ezzel pedig utolérte a műfaj egykori királyát, a Clipperst. A korábbi 1/2-es Marvin Bagley III ismét csak 43 meccsen tudott játszani, azokon is mindössze 26 percet tudott átlagolni, a számairól és a játékáról pedig a középszer (az egyik magánhangzó cserélhető…) a legjobb szó, ráadásul a „slepp” miatt a csapategységet sem erősíti, szerinte nem használják jól/eleget. Buddy Hield most már talán beáll a sorba, de a szerződésének nagysága és a teljesítménye még mindig nem áll arányban, és továbbra is ketyegő bombának tűnik az öltözőben. 

Akadtak azért pozitívumok is a Sacto szezonjában. Egyrészt úgy tűnik, hogy Luke Walton legyűrte a Bagley melletti másik „belső ellenséget”, Hieldet, illetve nagyon jó viszonyt épített ki De’Aaron Fox-szal, a csapat messze legjobb játékosával, ezzel pedig úgy tűnik, sikerült végre megszereznie az öltözőt. A Kings 2008 óta először jutott el 43% fölé, ami még mindig nem playoff-alapanyag, de már elmozdulás. A haladás fő letéteményese Fox, akit sikerült lekötni a 2021-2026 közötti időszakra, és letisztázódott, hogy ő a csapat igazi vezére. Ami szintén jó hír, hogy az újonc Tyrese Haliburton személyében sikerült megtalálni azt a játékost, aki akár Fox mellett, akár hatodik emberként megoldja a játékszervezést - nem a jövőben, hanem azonnal. A Fox-Haliburton duó olyan váz, amire már lehet, sőt kell is modern támadójátékot építeni és megcélozni a rájátszást. 

A fizetések úgy néznek ki, hogy Fox (28 millió), Hield (22.5 millió), Haliburton (4 millió) mellett ott van a megbízható veterán kiscsatár, small-ball erőcsatár Harrison Barnes (20.3 millió), a bajnokesélyes csapat kispadjára tökéletes Delon Wright (8.5 millió), illetve természetesen a contract yearbe lépő Bagley (11.3 millió). Kiegészítőként Jahmi’us Ramsey és Robert Woodard minimumért játszik - ez a nyolc játékos összesen 98 millió dollárt visz el. 

Nem garantált szerződéssel rendelkezik Damian Jones, Justin James és Chimezie Metu, közülük Jones és James jó eséllyel marad. A triplaspecialista Terence Davis korlátozott szabadügynök, utóbbinak érdemes adni egy 1.9 milliós qualifying offert, mert néhány meccs alatt megmutatta, hogy képes hozni egy szegény ember Hieldjét sok triplával, de kevesebb egóval/igénnyel - pont ideális lenne Foxék mellé-mögé. Davis szeretne is maradni, és az árát is megadta, ami vállalható kockázatnak tűnik (többéves szerződés, ami 9 millióról indul, vagyis gyakorlatilag az MLE). 

Több játékos szerződése is lejár, közülük egyedül Richaun Holmes visszaigazolásában van ráció, az 5 millió dollárt kereső erőcsatár-center nagyszerű teljesítményt nyújtott, jól is érezte magát a Kingsnél – Hassan Whiteside és Mo Harkless talán veterán-minimumot ér, de valószínűleg már nem itt. A probléma, hogy jelen állás szerint a 9.5 milliós MLE-t tudnák adni Holmesnak (nincsenek meg a teljes Bird-jogai), ami nem biztos, hogy elég lesz, ha egy bajnokesélyestől kap mondjuk egy ugyanilyen vagy hasonló ajánlatot, vagy egy minden FA-ről lecsúszott, kétségbeesett alsóházi csapattól nagyobb szerződést. 

Nem véletlenül emeltük ki a Fox-Haliburton duót, ugyanis úgy néz ki, hogy nagyjából ez a két játékos, illetve az öltöző csendes alvezére, Harrison Barnes érinthetetlen Sacramentóban. Ha a menedzsmenten múlna, valószínűleg az összes többi nagyobb szerződésű kosaras máshol kezdené meg a 2021-22-es idényt. Monte McNair GM kijelentette, hogy ebben az offszezonban a lehető legagresszívebben lépnek fel a cserepiacon, az FA-piacon és a draftjogok területén is – a 9. és 39. pick az övék, de szívfájdalom nélkül dobják bele bármilyen cserébe. Ennek az agresszivitásnak az előjele volt, hogy a zuhanyhíradó szerint bejelentkeztek Ben Simmonsért egy Hield köré épülő csomaggal. 

McNair ezzel inkább csak felhívta a figyelmet magára és a csapatára, ez az egészséges aktivitás hiányzott az elmúlt években Sacramentóból. Valószínűleg a draft közeledtével pörögnek majd fel az események, mivel a továbbra is remekül triplázó Buddy Hield (akinek még három éve van, de fejnehéz a szerződése, évről évre csökken majd a fizetése), a contract yearben várhatóan megtáltosodó Bagley és Delon Wright, illetve a 9. pick egy olyan csomag, külön-külön vagy egyben is komolyabb értékre váltható. 

Lehet ez egy Top5-ös draftjog, komolyabb magasember, de ki tudja, talán még Simmons is, a lényeg, hogy most állnak együtt a csillagok: a Kings nagyobbat tud dobni, nagyobbat is akar dobni, és a Fox-Haliburton páros miatt tudja is, hogy milyen dobásokra van szüksége.

Fontos kérdés, hogy mit akarnak Bagley-vel, mert állandóan sérült, amikor pedig nem, akkor indokolatlanul nagy szeletet akar a támadójáték tortájából. Tehetséges, de a meglévő hiányosságait nem, vagy elég lassan pótolja – például 34% fölött kezdett el triplázni, a büntetői viszont 81%-ról leestek 58% alá, borzasztóan hullámzó a játéka. Az igazán komoly gond vele, hogy három év alatt sem lett meg az igazi posztja: erőcsatárnak nem elég jó kezű, centernek nem elég erős, small-ball centernek pedig nem elég sokoldalú. Különösen a védekezése problémás, nem véletlen, hogy a Kings a liga legrosszabb védelmét tudhatja magáénak, ebbe a gárdába sokkal inkább egy védekezésben kifejezetten erős, támadásban pick and rollban kifelé/befelé váló center illene Foxék mellé – zárójelben feljegyezhető, hogy a Pacersnél Myles Turner érdekes célpont lehetne. 

Ha McNairék elengedik Bagley-t (erre sarkallhatja őket Bagley környezete is), akkor megpróbálhatják visszaigazolni Holmest is, de ha komolyabb csapatban gondolkodnak, akkor nem ő a jó megoldás, mert védekezésben sokszor elnyomják. Persze ha nem lesz ló, a szamár is jó – könnyen lehet, hogy ez lesz a mottója az egész idei Kings-offszezonnak (az ideinek is), mert hiába tudják, ki(ke)t kellene megszerezniük, ha a végén mégsem tudják megszerezni.