Erősorrend 1. rész - Végre nem lefutott a bajnokság!

Üdvözlök mindenkit új, a tervek szerint havonta jelentkező rovatunkban, az Erősorrendben. Itt minden csapatra kitérünk pár mondat erejéig: aki elkap egy jobb szériát, előrébb kúszik, de lesz, aki visszaesik majd - na és persze ott a Golden State is. Vágjunk is bele, nem lesz túl rövid!

 

30. Golden State Warriors (3-13)

Bizony, „azok” az idők már elmúltak, ismét a liga alján tanyázik a Golden State, ahogy tette azt oly' hosszú időn át – a bandwagon-fanok is „átruccantak” inkább a Clippershez. Persze temetni még kár lenne a Warriorst, hiszen a Curry – Thompson duó felépülésével ismét az erősebb csapatok között tarthatjuk majd számon őket, de az a fajta dominancia, ami a Durant-érában jellemezte a társaságot, egy darabig biztosan nem köszön vissza (szerencsére). Az ellenfelek pedig érzik a vérszagot, igyekeznek revansot venni a közelmúlt sérelmeiért, bucira verik Steve Kerr legénységét -  pedig Draymond Green kivételével a mostani keret köszönőviszonyban sincs a bajnoki címeket nyerő rosterrel. Apropó Draymond: azt eddig is sejthettük, hogy ő nem az a „floor raiser” típusú játékos, vagyis egymaga nem visz el a hátán egy csapatot, „ceiling raisernek” viszont remek – ha a megfelelő emberekkel van körülvéve, nagyszerűen tömi be a lyukakat, legyen az védekezés, playmaking vagy „general” keménység. Most viszont nincsenek meg a társak, és Green is látványosan szenved – visszább is vett az arcból.  

29. New York Knicks (4-11)

Válság-sajtótájékoztató, kompetensnek hazudott keret, fél lábbal már kirúgott edző – van, ami a mai rohanó NBA-ben sem változik, ez pedig a Knicks menedzsmentje. Nem tudom, Steve Mills GM miket suttoghat James Dolan fülébe, de valahogy úgy képzelem, mint amikor Gríma mérgezte Théoden király elméjét szavaival a Gyűrűk Urában: „Jóóó lessssz a négggy erőőőcatáár, felssszéggg! Denissssz, Efffrid meg Cccilikína megoldjááák az egyesssz posssztot! Verssszennnyben lessszünk a pléjofffért!” Bár sajnos a Dolan agyát megszálló ködöt nem lesz olyan egyszerű eloszlatni, mint tették azt a filmben, de legalább pozitívumokról is beszámolhatunk: RJ Barrett ígéretes, Porzit pedig oda-vissza elpor(z)olták.

28. San Antonio Spurs (5-10)

Bizony ezt is megértük, hogy a „bottom 3”-ban találkozunk a Spursszel egy ilyen listán – múlik a világ dicsősége. Érdekes módon támadásban az elavult dobásszelekciója ellenére is kompetens Gregg Popovich gárdája (111.4-es offensive rating, 4. a ligában), védekezésben viszont gyalázatos produkciót nyújtanak, mindössze a 28. helyen állnak – LaMarcus Aldridge vesztett egy lépést, pedig amúgy sem volt egy Rudy Gobert, márpedig őt annyit kell játszatnia a mesternek, hogy nem fér bele egy ilyen visszaesés. Persze DeMar DeRozan sem egy lockdown védő, a Murray – White kombónak pedig egyelőre nem szavaz bizalmat az edzői stáb (együtt nem használják őket). Ha ez így folytatódik, talán eljön a pillanat, hogy vesznek egy mély lélegzetet, elboltolják az Aldridge – DeRozan párost, és az 1996/97-es idény után újra beizzítják a jó öreg tank dízelmotorját – akkor Tim Duncan volt a fájdalomdíj, most azért nem várható hasonló kaliber a drafton.  

27. Detroit Pistons (4-10) 

Valami nem kerek a Pistonsnál, nagyon beragadt a középszerbe az autóvárosi alakulat. A nemrég visszatért Blake Griffint mindig jó nézni, Derrick Rose sztorija is szívmelengető, Andre Drummond 17 lepattanó közelében átlagol, mégsem tudnak nyerni még ezen a felvizezett keleten sem. A védelem átjáróház, pedig egyelőre mindössze egyetlen nyugati ellenféllel találkoztak (a Timberwolvesszal, ki is kaptak 120-114-re) – így sajnos prognosztizálható, hogy a közeljövőben nem is várható komolyabb előrelépés.

26. Atlanta Hawks (4-10)

Mind támadásban, mind védekezésben a 27. helyen tanyázik az Atlanta, stílusos lett volna odatenni őket a listán is, de náluk legalább benne van a pakliban, hogy John Collins visszatérésével feljavulhatnak. A 2-0-s kezdés már a múlt ködébe vész, azóta csak a Spurst és meglepetésre a Nuggetset sikerült megverniük a Sólymoknak - a sorsolás nem volt velük kegyes, egymás után játszottak a Clippersszel, a Lakersszel és a Bucksszal, 150, 122 és 135 pontot kapva. Előtte a Suns is tolt egy 128-ast nekik, pedig Jabari Parker még kapar is négyesben Collins hiányában...

25. Cleveland Cavaliers (4-10)

John Beilein remek edző, és nem volt rest visszanyúlni az alapokig az edzéseken – olyan dolgokat mutatott új csapatának, amit leginkább középiskolában szokás, de elmondása szerint sokan még ezekkel sem voltak tisztában. Ez lehet a jó újrakezdés a LeBron távozása óta csak sodródó Cavs esetében, komolyabb célok elérésére nem alkalmas ez a keret – bízni kell a Collin Sexton – Darius Garland hátvédpárban (már a becenevük is megvan a ligában: SexLand), Kevin Love-ot és Tristan „Where Amazing Happens” Thompsont értékre kell váltani, Cedi Osmant pedig bevonni a játékba. Nem hangzik túl izgalmasan, a gárda sem az, de legalább van kiindulási pont.
 

24. Portland TrailBlazers (5-11)

Én évek óta kevesebbre taksálom a Blazerst, mint a legtöbben, gondolom eddig Damian Lillard zsenijének köszönhetően voltak stabil PO-résztvevők – le a kalappal Dame előtt. Jusuf Nurkic pótlása azonban nem sikerült idén, Hassan Whiteside itt is csak a statjával törődik (contract year ide vagy oda), a távozó Harkless – Aminu páros mellett pedig Zach Collins is hosszú időre kidőlt, ezt pedig már nem bírja el a csapat. Mario Hezonja jóval nagyobb szerepet kap, mint amire játéktudása predesztinálná, legutóbb Gary Trent és Anthony Tolliver is kezdő volt Melo mellett – bár Anfernee Simons szépen fejlődik, ez önmagában nagyon kevés. A védekezés és a pattanózás a főbb problémák, ezeken Anthony (nem Tolliver, a másik) sem fog nagyot lendíteni – egyelőre abban bízhatnak, hogy némely estéken túldobják az ellenfelet, öt győzelmükből négy 120+ dobott ponttal lett csak meg.

23. Chicago Bulls (5-10)

Ezúttal nem jó ómen Michael Jordan mezszáma és a Chicago kapcsolata - Zach LaVine áttörése még várat magára, Lauri Markkanen alig találja el a berendezést (37.3% mezőnyből), Wendell Carter Jr.-t (és a rendkívül atletikus Shaquille Harrisont) kivéve egy kicsit megtorpant a fejlődésben a Bulls. Eddigi győzelmeik listája nem túl veretes: Knicks, Grizzlies, Hawks, Pistons (kétszer). Offensive ratingben a 29. helyen állnak, komoly javulásra van szükség, ha tartani akarják az előzetes célul kitűzött rájátszást. 

 
22. Memphis Grizzlies (5-9)

Eddig nem sokat láthattunk a jövő Grizzlies-ének alapját jelentő Morant – Jackson összjátékból, mivel a másodéves erőcsatár szinte minden meccsen faultgondokkal küzd. Támadásban csak ők rosszabbak a Bullsnál, de védekezésben is mindössze négy gyengébb együttes van náluk eddig – ezek fényében csoda, hogy már öt győzelmet számlálnak, igaz ebben van két egypontos, egy kétpontos és egy négypontos diadal is. Ja Morant eddig jó, bár néha becsúszik egy-egy „Nein” Morant mérkőzés is – ilyen ez az újonclét. Brandon Clarke is biztató rookie, a veteránokról viszont már kevésbé mondható el mindez: Jonas Valanciunas visszavett, miután megkapta új kontraktusát, Solomon Hill sosem volt jó, Jae Crowder pedig már messze van bostoni formájától. 

21. Washigton Wizards  (4-8)

A future MVP Mo Wagner vezetésével eddig túlszárnyalja az előzetes várakozásokat a fővárosi alakulat – igaz, még csak 12 meccset játszottak, de nemrég még vezették a ligát támadásban (!), jelenleg épp másodikok. Davis Bertans jól száll be a padról, Rui Hachimura produktív, Isaiah Thomas visszatérőben van, Bradley Beal pedig nem izgulja túl a dolgokat – ennél rosszabbra számítottunk alighanem. 

20. Charlotte Hornets (6-9)

Hasonló a történet a Hornetsnél is, időnként egészen jó játékkal rukkolnak elő a sokszor (és joggal) lesajnált Lódarazsak. Devonte' Graham óriási find (én hülye meg túl korán kitettem fantasy-ben), egyelőre egyértelműen jobb, mint a drágán szerződtetett Terry Rozier – nem is kellett sokáig várnia, hogy a kezdőbe nevezze James Borrego. PJ Washingtonban van kakaó, Malik Monk lendületet ad a padról, ideje továbblépni a Marvin Williams - Michael Kidd-Gilchrist – Bismack Biyombo - Nicolas Batum-féle vonalról.    

 
19. Brooklyn Nets (6-8)

A nyáron alaposan megerősített (?) Nets már kissé más sztori. DeAndre Jordan már csak paródiája egykori önmagának, még ha számain ez nem is feltétlenül látszik. Kyrie Irving körül több a kérdés mint a válasz, Brooklynban is „zörög a haraszt”, mennyire jó „öltözőember”. Nyilván Kevin Drant visszatérése majd orvosol dolgokat jövőre, bár az achilles-sérülés még ma sem játék – nem tudhatjuk, mennyi marad a régi KD-ből, de ha csak 80%-nyi, még az is jobb, mint a liga nagy része.  Bennem kezd felvetődni egy olyan kérdés, nem jobb lenne-e ez a csapat egy Dinwiddie – LeVert – Durant – Prince – Allen sorral (plusz Joe Harris), Irving és Jordan helyén jó kiegészítőkkel – erre majd csak a jövő adhat választ. Egyelőre egy Houston elleni győzelmet leszámítva nem sok vizet zavar a szezonban Kenny Atkinson alakulata, eddig egyértelmű csalódás az idényük. 

18. Oklahoma City Thunder (5-9)

Eléggé „mish-mash” érzése van az embernek (de legalábbis nekem) a post-Westbrook Thunderrel kapcsolatban. Shai Gilgeous-Alexander sokat lépett előre játékban, Chris Paul utcahosszal career-low gólpassz-száma (5.6) ellenére sem rossz, Danilo Gallinari remek (cserealapnak meg főleg), a többieket viszont a „meh” szó jellemzi talán a legjobban. Steven Adams pattanózása nem táltosodott meg Westy távozásával, Dennis Schröder egy nem túl hatékony padscorer, a maradék pedig vagy fiatal, vagy nem sokat tett le eddig az asztalra. Középmezőny.  

17. Orlando Magic (6-8)

Akik a „Ha megdobja a százat a Magic, iszunk” játékot játszották, szomjasak maradtak a szezon első hat meccsén, de azóta szerencsére átszakadt ez a gát Floridában – időnként egészen elfogadható előrejátékkal jelentkezik a Markelle Fultz irányította gárda. Az egykori 1/1-es a jótól még messze van, 20%-kal triplázik és sok megkérdőjelezhető döntést hoz, de legalább elindult a potens NBA-hátvéddé váló válás rögös útján, ami több, mint amit a Sixers belelátott. Nikola Vucevic hetekre kidőlt a bokájával, Aaron Gordon is maródi, itt az idő leporolni Mo Bambát – ők ketten Jonathan Isaac-kel durvák lehetnek védekezésben. Nem is hátrafelé van gondja a csapatnak, hanem inkább a pontszerzés terén, pletykálták is hozzájuk DeMar DeRozant – lenne is ebben némi ráció.   

16. New Orleans Pelicans (6-9)

A Pelicans szezonját nyilván Zion Williamson visszatérésével lehet racionálisan értékelni, addig csak sodródik az árral a csapat. Pár dolog viszont így is feltűnhet, például hogy Brandon Ingram labdázik (még az All-Star gála sem tűnik túlzónak), Jrue Holiday a döcögős szezonkezdet után kezd magára találni, Nicoló Melli és J.J. Redick keze bármikor elsülhet, és hogy ez egy nagyon mély keret már így is. Vannak zongoracipelők, vannak kreátorok, shooterek, palánk alatti „verőemberek” - már csak a megfelelő felállást kell majd megtalálni estéről estére, és egy egészen kellemes sztori kerekedhet ki ebből. Mindkét csapat nyert a Davis-féle cserén?  

15. Indiana Pacers (8-6)

Egy hármas és egy négyes győzelmi szériát már összerakott idén a Victor Oladipót fixen, egyéb kulcsembereit pedig időnként nélkülöző Pacers – ez akkor sem rossz, ha az ellenfelek minősége épp nem volt mindig világverő színvonalú. Az új igazolások szépen teljesítenek eddig, főleg Malcolm Brogdon lépett szintet, de T.J. Warren és Jeremy Lamb (amíg egészséges volt) is sokat segít a pontszerzésben. Domantas Sabonis Domanál a palánk alatt (bocs), tovább pedzegetve a „Turner vagy Sabonis” kérdéskört, kíváncsian várjuk a teljesen egészséges keretet. 

14. Minnesota Timberwolves (8-7)

Ami a Pacersnél Brogdon, az a Wolves esetében Andrew Wiggins, bár a 2014-es 1/1-es úgymond mélyebbről indult, őt azért pár helyen már leírták. Ryan Saunders alatt azonban megtáltosodott, az ifjú mester igyekezett olyan sémákat összerakni, ahol maximalizálni tudja Wiggins teljesítményét, és ez eddig működik is. Főleg playmaking terén lépett előre hatalmasat a swingman (volt is honnan mondjuk), de hogy ne csak őt méltassuk, Josh Okogie energiája is nagyon kell a csapatba. Rob Covington hol ilyen, hol olyan, de összességében azért bőven pluszos, Karl-Anthony Towns pedig egy állat támadásban, de ezt eddig is tudtuk. Nekem személy szerint tetszett, hogy nem hátrált meg az őt bullyzni próbáló Embiid elől – azért láttunk már olyat, hogy valaki fejébe nagyon bemászott a jó Joel, elég csak csóró Drummondra gondolni. Kemény menet lesz nyugaton rájátszásba jutni, de ha Wiggins tartja ezt a szintet, és nem csak bolondok aranya ez a fellángolás, akkor lehet keresnivalója a PO-ban a Farkasoknak. 

13. Sacramento Kings (6-7)

Gyatrán indult a kaliforniaiak szezonja, ráadásul rögtön az első meccsen elvesztették Marvin Bagley-t is, de az utóbbi időben magukra találtak. Öt meccsből négy győzelem, nyolcból pedig hat, nem rossz ez a 0-5-ös start után – főleg, hogy legutóbbi két sikerük a Celtics és a Suns ellen született. Érdekes módon nagyon behúzták a féket a tempót illetően, mindössze egy csapat játszik náluk lassabban, ami azért meglepő egy ilyen fiatal csapattól. Keretük kétarcú, akadnak jó teljesítmények, de vannak olyanok is, akik csak a fizetést veszik fel a semmiért, vagyis parsonsoznak.  

12. Phoenix Suns (7-7)

Meseszerűen indult a harcedzett veteránokkal megerősített Suns szezonja, még úgy is meneteltek az arizonaiak, hogy Deandre Aytont elmeszelte a liga 25 derbire, hiszen Aron Baynes kiválóan szállt be helyette. A sok elfuserált draftpick (Josh Jackson, Dragan Bender, Marquese Chriss, hogy csak a közelmúltat említsem) nem forrt ki, szélnek is eresztették mindet, helyettük érkezett a Rubio – Baynes – Saric – Kaminsky négyesfogat, valamint a Radarban is megénekelt Jevon Carter. Ezek a húzások (valamint az Oubre – Ariza csere) ha nem is telitalálatnak, de nagyon jónak bizonyultak (Kaminsky azért annyira nem meggyőző, Carter is kikerült a rotációból egy időre), talán a négyes poszt az, ahol még elférne egy kis erősítés, ha folytatni kívánja a megkezdett utat a vezetőség, vagyis rövidebb távon szeretne nyerni a gárda. Dario Saric bár nem rossz, de nem véletlen nem ragaszkodott hozzá a Sixers és a Wolves sem, a régen „vágyott” LaMarcus Aldridge viszont akár még elérhető is lehet a közeljövőben, vagy akár Gallinariért is bejelentkezhet James Jones GM. Az utóbbi időben azért rendesen beütöttek a sérülések, Rubio és Baynes is kidőltek, így most épp egy hármas bukószériában van a Phoenix, de az előrelépés megkérdőjelezhetetlen.   

11. Philadelphia 76ers (9-5)

Parádés kezdés után visszavett a Philly, de még így is lazán ott van a keleti élcsapatok között Brett Brown alakulata. Tobias Harris továbbra is 27% körül dob kintről, Josh Richardson legalább már felment 30% fölé, de a spacing nagy hátrány, egyszerűen nincs elég minőségi dobó a keretben. A szezon eleji feszes védekezés is lazult valamennyit, de pánikra persze nincs ok, sőt inkább fieszta-hangulatnak kell uralkodnia! 

 

10. Utah Jazz (9-5)

Amennyire nagy upgrade-nek tűnt a Conley – Rubio üzlet a Jazznek, annyira  fordítottan sült el az évad elején – azért életjeleket már mutat a Grizzliestől érkezett játékmester, de egyelőre döcög a gépezet vele. Rudy Gobert támadásban még hatékonyabb lett, Bojan Bogdanovic kiváló fogásnak bizonyult, Joe Ingles viszont eddig nem hozza tavalyi szintjét – eléggé vegyes tehát a kép. Védekezésben brutális (2.), támadásban viszont ismét a liga alján van (26. hely) a Jazz, ezen Conley javulása sokat segíthet majd. 

9. Dallas Mavericks (9-5)

Luka Doncic azon kevés játékosok egyike, akik nemcsak hogy hozzák az elvárásokat a hatalmas hype ellenére, hanem túl is teljesítik azokat – persze aranyos, amikor Atlantában lenyilatkozzák, hogy mennyire örülnek Trae Youngnak, tegyék is, jó kis játékos, de egyelőre afelé tendál a dolog, hogy egy jövőbeli többszörös MVP-t „hagytak futni”. A Mavs köszönte szépen, összerakta a Knickstől elvágyódó Porzingisszel, aki még a rozsda leverésének fázisában van, és máris ott figyelnek a nyugati PO-mezőny közepén. Luka nem mindennapi meglátásait remekül használják a társak, és a Golden State csaknem 50 pontos legyőzése után már át is vették a vezetést offensive ratingben a texasiak – erre azért kevesen számíthattak a szezont megelőzően, még ha Doncic „megőrülése” benne is volt a pakliban. 

8. Los Angeles Clippers (10-5)

Végre teljes fegyverzetben láthattuk a bajnoki cím talán legnagyobb esélyesét, rögtön le is győzték a Bostont egy kiélezett rangadón. Korábban már utaltam rá, hogy a LouWill – Harrell duó aprópénzért nyújt kiváló teljesítményt, főként ennek köszönhető a mély keret – bár Beverley és Harkless nem váltja meg a világot eddig, nem is az alapszakaszban kell villogniuk, hanem majd a rájátszásban bedobálni az üres helyzeteket a védekezés mellett. Hacsak sérülés nem jön közbe, feszültségmentes hónapok várnak Doc Riversékre, az izgalom itt tavasszal kezdődik.

7. Toronto Raptors (10-4)

A vártnál talán kevésbé viselte meg a kanadaiakat Kawhi Leonard elvesztése, ennek fő oka pedig Pascal Siakam játékában keresendő – lehet valaki egymás után kétszer Most Improved Player? A viccet félretéve OG Anunoby jól szállt be, Fred VanVleet remekül pótolja a sérült Kyle Lowry-t, a padról hasznosan játszik Normann Powell – stabil PO-csapat lesz ismét a Raptors, még ha a címvédés kicsit távolinak tűnik is. Ja, és Nick Nurse sem vesztette el humorérzékét. 

6. Miami Heat (10-3)

A szezon egyik sztorija kétségkívül az újjáalakított, eddig szárnyaló Miami Heat. Jimmy Butler nélkül is egy keményen és eredményesen játszó együttes benyomását keltették, miközben „kukázott” Duncan Robinsonokkal meg Kendrick Nunn-okkal meneteltek előre. Egy sztár azonban sosem árt a kiélezett végjátékokra, a pontszerzés mellett pedig újabban a társak kiszolgálásából is tevékenyen kiveszi a részét Jimmy Buckets – két 13 gólpasszos mérkőzése is volt a közelmúltban. Azt is simán elbírja a gárda, hogy a korábbi rotációemberek közül James Johnson visszaesett, Dion Waitersnek pedig beütött a gumicukor – bőven van tartalék a csapatban.

5. Houston Rockets (11-4)

Lehet, hogy esztétikailag nem szép, amit a Rockets játszik, de még mindig eredményes. Russell Westbrook érkezése ellenére James Harden növelni tudta pontátlagát (36.1-ről 38.4-re), ami egészen abszurd, tekintve, hogy a liga második legtöbb labdáját elhasználó játékosa csatlakozott a legtöbbet elhasználó mellé. Egészen beteg számokat hoz Harden, pedig a tripla még nem is annyira megy neki – persze egyből érkezhet az ellenérv, hogy "bÜnTetŐkKel”, de a liga többi játékosának sem tilos meccsenként 15 szabaddobást kiharcolnia. Danuel House hozza eddig azt, amit Eric Gordonnak kéne, Clint Capela gyengébb kezdés után hozott három 20+ pattanós meccset, Westbrook pedig kevésbé van útban, mint azt sokan várták. Ha tetszik, ha nem, számolni kell a Houstonnal idén is, bár Harden „playoff momentje” még várat magára. 

     
4. Denver Nuggets  (10-3)

Eléggé formán kívül kezdte az idényt Nikola Jokics, de „valahogy” csak elvergődtek egy 10-3-as kezdésig a coloradóiak – mondjuk a sorsolásuk nem is volt a legdurvább. Will Barton eddig nagyszerű, Torrey Craig átment Tony Allen-be, Jamal Murray másolja a tavalyi számait, talán Gary Harris esett vissza egy kicsit. A Denvernél sem az alapszakasz lesz a mérvadó, azon átevickélnek félgőzzel is – később válik majd el az ocsú a búzától. 

3. Boston Celtics (11-3)

Kellemes meglepetés eddig a Celtics játéka, főleg védekezésben léptek előre nagyot, illetve a Brown – Tatum duó fejlődése is megkérdőjelezhetetlen. Hetedikek támadásban, hatodikok védekezésben (ezen segít, hogy Enes Kanter csak hét meccsen jutott szóhoz), Kemba Walker jobb fit Irvingnél, Daniel Theis és Marcus Smart is brillírozik. Brad Wanamaker időnként jó a padról, Gordon Hayward pedig korábbi önmagát idézte végre – remélhetőleg hamar lerázza magáról ezt a kéztörést. Lehet, hogy a vb-n beégett a Team USA, de a Keltáknak szemmel láthatóan jót tett az együtt töltött idő.  

2. Milwaukee Bucks (12-3)

Khris Middleton kiesése ide vagy oda, elérkeztünk oda, hogy a Milwaukee fix topcsapat az alapszakaszban – floor raiserek, ugyebár. A rájátszás persze más kávéház lesz, de egyelőre nagyot mennek Malcolm Brogdon elveszítése ellenére is, a festékben dominálnak, egyelőre csak a Jazz – Heat – Celtics trió tudta őket legyőzni. Giannis 30 pontot, 14 pattanót és 6.6 gólpasszt átlagol, és „már” 29%-on áll a triplája – ettől azért még nem csokizzák össze magukat az ellenfelek (hol van ez például Simmons 100%-os triplamutatójához?), de a semminél több. Én személy szerint nem szeretem a Görög Szörny játékát - sokszor bakkecskeként szökdécsel valószínűtlenül hosszú lábaival az ellenfelek között (vagy éppen rajtuk keresztül), és kosarai nagy része fizikai dominanciából származó zsákolás, ami nem egyenlő a kosártudással, de tudom, hogy ezzel a véleménnyel kisebbségben vagyok, és az eredmények is elvitathatatlanok. Tény, hogy nagyon megy, nagyon akar, és nehéz kizökkenteni – jó versenyző, és kellenek is az ilyenek, úgyhogy nem is nagyon akarok elkalandozni a fő témától – ott van a legjobb 4-5 csapat között a Milwaukee idén is. 

1. Los Angeles Lakers (12-2)

Ha már elvitathatatlan eredmények, akkor hogy állunk a 0-1 után 12-1-et repesztő Lakersszel? Kuzma még csak most kezd játékba lendülni, Davis néhány monster meccs kivételével még nem érződik annyira dominánsnak, és a tripladobók sem lövik rojtosra a hálót, mégis működik a csapat. Védekezésben ligaelsők, köszönhetően a „megújuló erőforrás” Dwight Howardnak, nameg James újbóli elköteleződésének a hátrajáték iránt – termetes lineup-okat küldenek ki a pályára, akik pattanóznak, törnek, zúznak, mismatch-eket kreálnak. Caruso pozitív, csóri Caldwell-Pope inkább negatív mém, Bradley néha az óceánba se talál be, utána csinál egy személyes 8-0-s futást, McGee pedig zsákol mindent, amit ér. Amennyire szedett-vedettnek tűnik ez a Lakers, eddig annyira simán szállítja az eredményeket – LeBronon látszik, hogy nagyon igyekszik Davis kedvében járni, tömi labdákkal (11-es gólpassz-átlaga van!), és láthatóan jót tett neki a szokatlanul hosszú pihenő. Mint sok élcsapatnál, úgy náluk sem ezek a hónapok a mérvadóak, de annyi az új alkatrész az együttesben, hogy azért ennek az időszaknak is megvan a maga haszna – eddig szinte hibátlanul teljesítik a feladatokat.