Forró Kézzel: Így szedte ráncba az Atlantát Nate McMillan

McMillan nem hazudtolja meg magát

Nagyon jó időzítéssel küldte el korábbi edzőjét a Hawks, mert egy olyan időszak előtt álltak február végén, amikor több nyerhető mérkőzés is láthatáron volt, és az új edző meghozta az új lendületet is (erre a képzavarra is mindjárt kitérünk), és sorozatban 8 nyert meccsel sikerült egészen a keleti felsőházig repülni. Lloyd Pierce számára a búcsút egy Miami Heat elleni vereség hozta el, ráadásul az ellenfélnél nem játszott Jimmy Butler, míg Nate McMillan számára az első megoldandó feladatot a Miami Heat jelentette, ahol nem játszott Jimmy Butler. Azt követően, hogy a Hawks az első 34 meccsén csupán 6 alkalommal tartotta az ellenfelét 100 pont alatt, és egyszer sem 90 alatt, 80 pontot engedtek csak a Heatnek. A következő meccsen 3 ponttal verték a nem túl acélos Magicet, majd 1 ponttal az erősen tartalékos Raptorst, hogy aztán magabiztosan győzzék le a Kings, a Cavaliers, a Rockets és a Thunder csapatait. A Hawks első 7 győzelme kis túlzással kötelezőnek számított, bár azt nem szabad elvenni tőlük, hogy az ilyen típusú találkozókon sem jár automatikusan a győzelem. Így vágtak bele egy 8 meccses nyugati túrába, ahol a Lakers ellen rögtön szerencséjük volt, amennyiben lehet annak nevezni az ellenfél legjobbjának sérülését…

A Clippers megszakította a Hawks 8 győzelemből álló sorozatát, de az így is látható, hogy valami megváltozott a csapat játékában, és ennek az okát a kispadon kell keresni. McMillan hagyományosan lassú kosárlabdát játszat a csapataival, így volt ez a Blazersnél és a Pacersnél is, és most sem hazudtolja meg magát, mert kinevezése óta a Hawks játszik a 2. legalacsonyabb pace mellett, 94,44-os értéküknél alacsonyabbat csak a Heat tud felmutatni. Február 28-ig bezárólag 99,67-os pace állt a nevük mellett, amivel a 16. helyet foglalták el a ligában. A lassabb tempó mellett hatékonyabb befejezőkké váltak támadásban, 57,1%-os True Shooting mutatójuk felment 58,7%-ra, bár ennél már érdemes figyelembe venni a minta nagyságát is, míg a sebességénél sokkal inkább lehet arra számítani, hogy ebből az irányvonalból állandó tendencia lesz. Szintén nagy változás állt be a védekezésükbe, 112,9-es Defensive ratingükkel a 23. helyet foglalták el Pierce edzősködése alatt, míg márciusban a 107,7-es mutatójukkal az 5. legjobb védekezés az övék. 9 meccs alatt 4 alkalommal is 100 pont alatt tartották ellenfelüket.

Még egy változás védekezésben: az edzőváltás óta 5,7 dobást blokkolnak meccsenként (3. a mezőnyben), míg előtte 4,8 sapkát osztottak ki (17. a mezőnyben). Ebben leginkább John Collins keze van benne, akinek az 1-es átlaga felment 1,7-re, de Kevin Huerter is kiemelést érdemel, aki 34 meccs alatt 6 dobást blokkolt, míg az elmúlt 9 találkozón 5 prakkert osztott ki. A festéket egyébként is jobban védik, annak a védett területén belülről (restricted area) korábban 62,9%-kal dobtak ellenük, most 58,3%-kal, míg a festék többi részéből 42% helyett 31,3%-kal. Ezen a 9 meccsen előbbi kategóriában a második, utóbbiban az első helyet foglalják el a ligában, míg korábban a 12., illetve a 13. helyen álltak.

Ugyancsak érdemes kitérni arra is, hogy a sérültek, sérüléssel küzdők közül többen is visszatértek, illetve állandóan bevethetők McMillan előléptetése óta. Bogdan Bogdanovics 25 meccses kihagyása után tért vissza McMillan első meccsén, a szezon első 34 meccséből csak 18 alkalommal bevethető Rajon Rondo is állandóan rendelkezésre áll, Danilo Gallinari pedig mostanra kezd olyan formát mutatni, amit remélhettek tőle a leigazolásakor. Noha nagyon hullámzó meccseket hoz mostanában is, de ezen a 9 találkozón 29,3 perc alatt 16,3 pontot és 5,9 lepattanót átlagol 65%-os TS mellett, míg korábban 21 perc alatt 11,3 pontot és 3,1 lepattanót hozott 58,3%-os TS-sel.

 

Powell miatt szerkezetet is vált a Raptors

Nem éppen rózsás a helyzet a Raptorsnál, sorozatban 9 elvesztett mérkőzésnél járnak, és azzal, hogy legutóbb még a Rockets is meg tudta őket verni, már övék a leghosszabb aktív nyeretlenségi sorozat a ligában. Akadnak enyhítő körülmények, ugyanis többek között Pascal Siakam, OG Anunoby és Fred VanVleet is hosszabb időt hagyott ki a koronavírus miatt, utóbbi ráadásul bevallottan nem úszta meg tünetmentesen, és ez érződik a számain is a visszatérése óta. Mióta felépült, 4 meccsen lépett pályára, amiken 19,8 pontot átlagolt, de csak 36,2%-kal célzott mezőnyből, illetve 29,3%-kal triplából, és a Jazzt leszámítva a liga alsó szekciójából érkeztek az ellenfelek, akik ellen ez a számsor összejött. A körülmények miatt nem lehet őt hibáztatni ezért, de határozottan nem segít ez a hatékonyság a Raptors helyzetén.

Az sem segít, hogy Aron Baynes a palánk alatt finoman szólva sem váltja meg a világot, 19,1 perc alatt egy nem túl veretes 6,1 pontos, 5,5 lepattanós átlagot tud felmutatni, és az elmúlt két évben erényének számító triplákkal is gondja van, meccsenkénti 2 kísérletének csak a 25%-a ér célba. Nem véletlen tehát, hogy a hiányzók visszatérésével alacsony szerkezetre próbál váltani Nick Nurse, amiben a Lowry-VanVleet-Powell-Anunoby-Siakam sor jelenti az alapot. Sokat elmond a Raptors idényéről, hogy mindössze 87 percet szerepelt együtt ez a sor, és így is a csapat 3. legtöbbet használt felállása, és ugyan a minta kicsi, de működik ez az ötös, 8,2-es NET ratinget tudnak felmutatni ebben a formában. A problémát az jelenti, hogy keveset bevethető egészében az a kvintett, viszont az alacsony szerkezet melletti elkötelezettséget jelzi az is, hogy legutóbb a hiányzó Anunoby helyére sem Baynes került vissza, hanem Stanley Johnson kapott lehetőséget.

Az alacsony szerkezet mellett dönthetett az is, hogy az elmúlt hetekben Norman Powell olyan jól teljesített, hogy nem lehetett visszatenni őt a padra a visszatérők miatt. Powell az előző 10 meccsén 26,6 pontot átlagol 68,3%-os TS mellett, amibe belefér egy 44,4%-os triplázás is 9 rádobott hármasból. A nagy sorozata előtt is fantasztikus idénye volt, az első 31 meccsén 17,3 pontot átlagolt 62,3%-os TS-sel, illetve 5,6 rádobott triplájának 42,9%-a célt ért, egyáltalán nem csoda, hogy nagy a kereslet iránta, ahogyan az sem meglepő. hogy a nyáron annál jóval nagyobb fizetést vizionálnak neki a szakértők, mint amennyit most keres. Érdemes azt is megjegyezni, hogy az előző 3 meccsén csak 18 pontot átlagolt, vagyis a társak visszatérésével úgy tűnik, hogy a szerepe is lecsökkenhet némileg, de rá egyáltalán nem lehet panasz.

 

Működik a Bulls új kezdője

6 meccsel ezelőtt Billy Donovan komolyan belenyúlt a Bulls rotációjába, a kezdőből kirakta Coby White és Wendell Carter Jr. kettősét, a helyüket pedig a rutinosabb Tomas Satoransky és Thaddeus Young vették át. Nem lehet azt mondani, hogy annyira sok lehetőséget kapott volna a White-LaVine-Williams-Markkanen-Carter ötös, mert mindössze 9 meccsen volt bevethető ez a sor, ami alatt 98 perc jutott nekik ebben a formában, és egy masszív -17-es NET ratinget dobáltak össze. A módosított kezdő sokkal jobban muzsikál, eddig 8 meccsen vetették be ezt a sort (kétszer azelőtt, hogy módosította volna Donovan a kezdőt), és a 76 közös percük alatt 11,6-es NET ratingjük van.

Az utóbbi 6 meccsen mégis mindössze 3-3-ra állnak, és ebben vastagon benne van a kezdőből kikerülő White keze. A fiatal hátvéd kezdőként 33 perc alatt 16,1 pontot (53,3% TS) és 5 gólpasszt átlagolt, miközben 6,8 kísérletből 35,7%-kal triplázott, viszont azóta, hogy csere, közel sem időarányosan csökkentek a számai, ráadásul a cserék ellen az amúgy sem veretes hatékonysága is tovább romlott, ugyanis 24,5 perc alatt 10 pontot (46,4% TS) és 2,8 gólpasszt hoz, miközben a 4,7 ráemelt triplájának csak a 32,1%-a ér célba. Az elmúlt 6 meccsbe 4 rossz, 1 elfogadható és 1 jó teljesítmény fért bele a részéről, ettől viszont sokkal több kell tőle, és sokkal többet is várnak.

 

Tobias Harris, az All-Star

Harris azt követően kicsit kifakadt, hogy nem hívták meg az All-Star gálára, majd a 76ersnél úton-útfélen mindenki elmondta, hogy szerintük ő is All-Star. Annyi igazság mindenképpen van ebben, hogy a konferenciát vezető csapatból azért elég sokszor hívnak meg 3 játékost is, és Harris bőven hozta idén a gála előtt ezt a „3. játékos” szintet, csak pechjére ebben a szezonban eszeveszett verseny zajlott a keleti helyekért. Ettől függetlenül is kicsit fölösleges szájalásnak tűnt ez tőle, viszont az élettől kapott egy lehetőséget a bizonyításra, bár erről a lehetőségről valószínűleg lemondott volna, hogy Embiid kiesése miatt kelljen még nagyobb sebességre kapcsolnia. Mióta nincs a center, Harris 24,3 pontot, 8,7 lepattanót, 4,8 gólpasszt, valamint 1,5 labdaszerzést átlagol. A 76ers szempontjából legalább ilyen fontos, hogy a győzelmek is jönnek ezzel, mivel Embiid kiesése óta 5-1-re állnak (ha ehhez hozzávesszük azt a meccset is, amit az AS gála után ki kellett hagynia, 6-1), míg a szezon első felében 1-5-öt hoztak nélküle. A képet némileg árnyalja, hogy a Bucks volt az egyetlen kiemelten nehéz ellenfelük mostanában, és azt a meccset hosszabbításban el is veszítették, de az idény korábbi szakaszában többek között a Pistons és a Cavs ellen is kikaptak Embiid nélkül.

 

Robert Williams térnyerése

Bostonban nem sok mindennek lehet örülni az elmúlt hetekben, hónapokban, és ez különösen igaz az All-Star szünet óta, mivel azóta mindössze 2-5-ös mérleget tud felmutatni a Celtics. A rossz dolgok közepette egy dolognak mégis lehet örülni, mégpedig Robert Williams III térnyerésének, akinek a keze egyre több helyre ér el, és az elmúlt 7 meccsen 21,2 perc alatt 11,1 pontot, 8,7 lepattanót, 2,4 gólpasszt és 3,1 blokkot átlagol, utóbbi kategóriában ráadásul csak Rudy Gobert és Myles Turner előzi meg ebben az időszakban. Williams már a szünet előtti hetekben is kezdte megmutatni az oroszlánkörmeit, az AS előtti 8 meccsen 18,8 perc alatt 9,1 pontot, 7,4 lepattanót, 1,9 gólpasszt és 2,3 blokkot átlagolt, erre tudott rátenni még egy lapáttal mostanában.

 

Jordan Poole a GSW új találmánya

Az utóbbi időszakban két ponton változott a Warriors rotációja, egyrészt szinte a semmiből bekerült és az All-Star óta átlagban 18 percet játszik, amely során 39%-kal értékesíti a triplakísérleteit, erre szüksége lenne a csapatának hosszabb távon is. A nagyobb változás viszont Jordan Poole "feltalálása", aki januárban átlag hét percet játszott, februárt egy az egyben kihagyta, majd márciusban hirtelen megtáltosodott: az utóbbi nyolc mérkőzésén 28 percet kap átlagban, amely során 20,6 pontot dob 51%-os mezőnymutatóval és 41%-os triplázással (7,6 kísérletből). Poole Curry sérülésével a kezdőbe is bekerült, sorozatban háromszor jutott húsz pont fölé és bár ma hajnalban ő is gyengébben játszott, de így is olyan faktort jelent, amit talán a Wiggins-Oubre párostól vártak volna Steve Kerrék...

 

Ez már egy másik Doncic

Egyáltalán nem akarjuk ráhúzni Luka Doncicra a Dallas gyenge szezonkezdetét, sok problémája volt a csapatnak, de tény, hogy a szlovén vezér sem játszott tudásának megfelelően. Decemberben alig 23,8 pontot átlagolt 45,2-es eFG%-kal, azóta viszont fokozatosan elkezdett javulni: januárban 28,3 pontja volt 53,4 eFG%-kal, februárban 30,3 pontja 56,7 eFG%-kal, márciusban pedig már 31,1 pontja  62,6 eFG%-kal. Doncic javulása meg is hozta a várt eredményt, a Mavericks éppen egy 13-5-ben van, már feljött a nyugati top nyolcba és utolérte a Spurst is a hetedik helyen. 

 

Joe Ingles történelmet ír?

A Jazz "matektanára" 74 TS%-kal dolgozik ebben a szezonban, ami jobb, mint Michael Jordan, LeBron James, Kevin Durant, James Harden, vagy Steph Curry legjobb idénye - oké, nem ugyanaz a szerepkör, ami ennél a statisztikánál nagyon-nagyon számít. Az viszont tény, hogy bizonyos dobásszám felett Joe Inglesé jelenleg az NBA történetének leghatékonyabb szezonja - soha senkinek nem volt ilyen magas TS%-a, ha ez így marad, akkor történelmet ír.