Forró Kézzel: Mégsem lefutott az Év Hatodik Embere díj?

Az OKC megint belenyúlt a tutiba

Úgy tűnik, ideje hozzászokni, hogy Oklahomában csiszolatlan gyémántok teremnek, mostanság Moses Brown kezdett el látványosan csillogni. A másodéves center 2019 őszén two-way megállapodást kapott a Blazerstől, de ott nem tudta megvetni a lábát. Mindössze 9 meccsen kapott lehetőséget, és egyszer sem érte el a 10 percet sem, ellenben 3 alkalommal is kevesebb mint 1 perc jutott neki, és a legjobb teljesítménye is egy 4 pontos, 4 lepattanós meccs volt, amit történetesen a Thunder ellen mutatott fel. A mostani szezon előtt nem kértek belőle, nem úgy a Thunder, akik szintén two-way megállapodást kötöttek vele, és a teljesítményéről az önmagában sokat elmond, hogy ebből a minap rendes megállapodást csináltak.

7 meccsen elszórtan már az All-Star szünet előtt is lehetőséget kapott, de 6 percnél több egyszer sem jutott neki, ugyanakkor az idényfelező gála óta kirobbanthatatlan a Thunder rotációjából, az előző 10 meccsen mindig lehetőséget kapott, átlagosan 27,9 percet. A megnövekedett játékidőt maximálisan kihasználja, 11,8 pontot, 12 lepattanót és 1,6 blokkot átlagol az AS óta, és két olyan meccse is volt már, amit a liga legtöbb centerétől extra teljesítménynek számítana. Március 16-án a Bulls ellen jutott 20 pontig, 16 lepattanóig és 5 blokkolt dobásig, majd 27-én a Celtics ellen jött össze neki 21 pont és 23 lepattanó. Ezen kívül is volt 19 pontos meccse, egy másik alkalommal 18 lepattanót gyűjtött be, és ugyan még nem tudja kiegyensúlyozottan hozni a jó teljesítményeket, de ha valahol, akkor Oklahomában lesz ideje fejlődni, Al Horford személyében pedig megfelelő mentora is akadhat.

 

Mégsem lefutott az Év Hatodik Embere díj?

Az idény felénél sokan már elkönyvelték, hogy a szezon végén Jordan Clarksont fogják odaadni a legjobb cserének járó díjat, és összességében még mindig ő tűnik erre a legesélyesebbnek, de közel sem annyira egyértelmű a helyzet, mint néhány héttel ezelőtt. Ha valakinek kifejezetten rosszul jött az All-Star szünet, akkor az ő, mert a gála előtt 36 meccsen 17,9 pontot átlagolt 58,1%-os True Shooting mellett, azóta viszont 10 meccsen 14,4 pontot (44,3% TS). Lehet, hogy csak átmeneti gyengélkedésről van szó, és a Jazz szerencséje, hogy ugyanebben az időszakban Joe Ingles 13,4 pontot átlagol 81,1%-os TS mellett, és szintén a legjobbkor jött az is, hogy Donovan Mitchellt elkapta a gépszíj a gála óta, mivel a 10 meccsén 29,2 pontot (64,7% TS), valamint 5,9 gólpasszt átlagol.

Mindeközben Montrezl Harrell nagyon komoly kampányba kezdett Los Angelesben, maximálisan kihasználja, hogy Anthony Davis után LeBron James is kiszállt átmenetileg, és az AS óta 20,2 pontot, valamint 8,2 lepattanót átlagol a Lakers kispadjáról beszállva. Harrell az idény első felében sem volt rossz, 13,8 pontot és 6,4 lepattanót átlagolt, de a több labda, illetve a 6 perccel megemelkedő játékidő határozottan jó hatással volt a számaira, és kimondottan éles a kontraszt Clarkson és az ő formája között. Harrell esetében azt is érdemes megnézni, hogy miként alakultak a számai azóta, hogy Davis, majd James kiesett:

Davis és James kiesése előtt: 28 meccs, 24,8 perc, 13,2 pont (67% TS), 6,3 lepattanó

Davis kiesése után, James kiesése előtt: 13 meccs, 23,4 perc, 16,8 pont (65% TS), 6,7 lepattanó

James kiesése után (ide számítva a Hawks elleni meccset is, aminek az elején sérült meg James): 6 meccs, 31,8 perc, 21 pont (65,4% TS), 9,3 lepattanó

Az összességében 17,2 pontot (55% TS) átlagoló Clarkson, valamint a 15,2 pontot (66,1% TS) és 6,8 lepattanót átlagoló Harrell mellett Terrence Ross is érdemel egy említést, aki 15,9 pontot (53,5% TS) hoz a Magicben, ráadásul a csapat kiürülésével még több dobása lehet, ezért őt sem szabad kihagyni a számításból. Tim Hardaway Jr. számára is bejött a váltás, hogy kikerült a Mavericks kezdőjéből, mert így is 16,8 pontot átlagol a szezon során, ugyanannyit hoz idén kezdőként és csereként is, de a hatékonysága sokat javult azóta, hogy kikerült az első ötösből. Amikor a kezdőkkel együtt futott ki (19 meccs), 56,9%-os True Shooting mutatója volt, míg amikor a kispadról szállt be (25 meccs), 61%-os.

 

Richaun Holmes élete formájában

A Kings nem túl jó szezonkezdete során sem lehetett panasz a csapat centerére, Holmes ugyanis jól élt abból, ami neki leesett, és az első 28 meccsén 12,8 pontot, 7,9 lepattanót és 1,5 blokkot átlagolt. Február 26-a előtt is voltak jó meccsei, de ezen a napon átkattant nála valami, a Pistons ellen 19 pontot és szezoncsúcsot jelentő 17 lepattanót jegyzett. Az innentől számított 15 meccsén más dimenzióban mozognak a számai, mint korábban, ebben a periódusban 17,4 pontot, 11,1 lepattanót és 2,1 blokkot tud felmutatni, miközben a percátlaga mindössze 3,7-del emelkedett. Holmes számai ráadásul nemcsak üres statisztikák, mert mióta feljebb kapcsolt, 10-5-re áll a Kings, és nagyban köszönhető neki is, hogy a rossz kezdés ellenére harcban vannak a play-in helyekért.

 

KAT kezdi elkapni a fonalat

Viharosan alakul a Timberwolves idénye, Karl-Anthony Towns pedig különösen nehéz időszakon van túl, ezért is örömteli, hogy az elmúlt pár meccsen egyre inkább megvillantotta a legjobb énjét, és ismét egészen úgy néz ki, mint a liga egyik legjobb centere. Az előző 7 meccse egyénileg kimondottan jól sikerült, 29,6 pontot, 11 lepattanót és 4,7 gólpasszt átlagolt, ráadásul 27/52 triplája is célba ért. Minnesotában már csak az hiányzik, hogy a győzelmek is elkezdjenek sűrűbben jönni, bár érdemes megjegyezni, hogy D’Angelo Russell még mindig maródi, míg Malik Beasley a hétvégén tért csak vissza a 12 meccses eltiltásából.

 

Ibaka és Beverley nem is hiányzik?

Az elmúlt bő két hétben látványos javulást mutatott a Clippers védekezése, pedig Lue mester nem számíthatott Serge Ibaka és Patrick Beverley játékára sem. A két hiányzó pótlására egyszerű és kézenfekvő megoldást választottak, Ivica Zubac és Reggie Jackson léphetett elő, viszont utóbbival kivették a második sorból az egyik játékszervezőt, amit úgy orvosoltak, hogy Nicolas Batumot is kitették a kezdőből, akinek a helyét Marcus Morris vette át. A változtatások meghozták a várt eredményt, március 15-e óta 7-2-re állnak, és ebben az időszakban az övék a 6. legjobb védekezés, míg korábban csak a 16. helyen álltak ebben.

Nicolas Batumnak különösen jól jött, hogy kikerült az első ötösből, mert előtte az utolsó 14 kezdőként lejátszott meccsén csak 6,3 pontot (53,4% TS), 4,5 lepattanót és 2,2 gólpasszt átlagolt 27,4 perc alatt, míg azon a 8 meccsen, amikor csereként szállt be, 7,5 pontot (62% TS), 5,4 lepattanót és 2,4 gólpasszt 28 perc alatt. Nem jelentős változás, de mindenképpen pozitív, ahogyan az is, hogy a helyére bekerülő Marcus Morris 16,4 pontot átlagolt ebben az időszakban (7 meccsen), míg a szezon korábbi szakaszában csak 11,8-et. Ma hajnalban Morris sem játszott, így Batum visszakerült a kezdőbe, és ezzel meg is bomlott a csapat játéka erre a meccsre.

 

Okeke nagy hete

Nagy hete volt az Orlandónak az előző, mert elcseréltek hármat a 4 legjobb (egészséges) játékosuk közül, és ezzel végre elindultak az újjáépülés útján. Utoljára a Suns elleni 1 pontos győzelem alkalmával játszottak a megszokott arcok, viszont az a meccs nemcsak róluk szólt, hanem arról is, hogy Chuma Okeke hatalmas karriercsúcsot virított a 17 szerzett pontjával. Miután kiürült előle a csapat, bekerült a kezdőbe is, ahol sorrendben 22, 14, majd 18 pontot hintett, ma hajnalban pedig győzelemhez is segítette a csapatát. Okeke számára emlékezetesen sikerült az előző 7 nap, 28,9 perc alatt 17,8 pontot, 4,8 lepattanót, 2,3 gólpasszt és 1,3 labdaszerzést átlagolt, ráadásul 12/19 triplát is bebombázott.

 

Michael Porter Jr. felnőtt harmadik sztárnak?

Tavaly is robbantott már néha nagyokat a Denver fiatalja, idén viszont mindenképpen szeretne szintet lépni minden téren, efelé pedig jó úton is jár. Michael Porter Jr. már a szezon eleje óta fejlődik, a koronavírus miatti hiányát is erősen megérezte a csapata, a visszatérése óta pedig a Nuggets egyik legfontosabb játékosává vált: az utóbbi 20 mérkőzésén 152-es a +/- mutatója, ami a csapata legjobb adatának számít. Porter Jr. ebben az időszakban 19 pontot és 8,8 lepattanót átlagolt 57,5%-os mezőnymutatóval, valamint 50,9%-os triplázással, ha pedig csak a márciusi adatait nézzük, még jobb a helyzet: 20 pont, 9 lepattanó, 58,5% mezőnyből és 51,4%-os triplázás meccsenként 5,4 kísérletből. 

Emellett ráadásul a védekezését is elkezdte felvirágoztatni, a New Orleans ellen például konkrétan őt küldte rá Michael Malone Brandon Ingramre és nem túlzás azt állítani, hogy leradírozta ellenfelét a pályáról - ha a csapatszintű mozgásokban még mindig nem is mozog elég rutinosan, de egy-egyben már igenis vállalható védő lett a tavalyi emberhátrányhoz képest, ami mindenképpen biztató. Jó, azért ha a playoffban szembejön LeBron James, akkor valószínűleg még nem ő lesz az első opció a Denvernél...

 

Történelmileg jó úton jár a Jazz

Az ismét magára találó listavezető az egyetlen csapat a ligában, amely a támadójátékot és a védekezést tekintve is a legjobb három között van jelenleg és ha ez így marad az alapszakasz végéig, akkor az sok jót ígér a playoffra is. Az NBA történetében eddig hat csapat tudta megcsinálni ezt és ezek közül négy is bajnoki címet nyert, egy nyugati döntőig jutott és csak egy olyan csapat volt, amelyik betlizett és már a playoff első körében kiesett.

Nem mellesleg a 72-10-es Bulls óta csak a GSW volt top3 a két fő kategóriában, 2014/2015-ben és 2016/2017-ben.

 

Nem kell úgy rohanni

Érdekes statisztika, hogy mennyire nem kifizetődő ebben az alapszakaszban a magas pace, vagyis a gyors játék. A vonatkozó lista első 12 helyezettje között csak két olyan csapat van, amelyik jónak számít a szezon során, a Bucks (4.) és a Sixers (6-7.), ellenben olyanokat találunk itt, mint a Washington, a GSW, a Minnesota, a Memphis, a Houston, a Chicago, az Indiana, a Toronto, a Sacramento, vagy az OKC.

Ugyanakkor ha a lista másik oldalára nézünk, akkor azt látjuk, hogy az öt leglassabban játszó csapat listáját a New York, a Denver, a Phoenix, a Miami és a Clippers alkotja - a Heatet leszámítva olyan csapatok, amelyek kifejezetten jó szezont futnak vagy a ligához, vagy minimum saját magukhoz képest. A listavezető Jazz (15.), a Lakers (17.) és a Nets (13.) a középmezőnyben foglal helyett a pace-t tekintve.