Meg nem értett zseni: Sam Hinkie, a Process-éra atyja (II.)

Vendégszerzőnk, Sterczer Péter írásának első részét ide kattintva éritek el.

A 2010-es évek közepén a Philadelphia 76ers teljesen új szintre emelte az amerikai major sportokban ismert tankolás fogalmát. A már-már pofátlan, bicskanyitogató és egészen biztosan nem szurkoló-csalogató módszert akkoriban az NBA-hez közel álló személyek 80-90%-a masszívan elítélte és (jogosan) gúnyt űzött a franchise-ból. Annak érdekében, hogy a csapat minél rosszabb legyen – és ennek köszönhetően minél előbb jobb legyen a középszernél – több szezonon keresztül szinte kizárólag draftolt, vagy draftolatlan újoncok és „csiszolatlan gyémántok” alkották a csapat gerincét. Az eredmény ismert: 3 pocsék szezon után a csapat dinamikusan emelkedett fel az NBA bugyrából és vált bajnokaspiránssá. A helyi szurkolók többsége a 2013 tavaszán kinevezett, majd 3 évvel később lemondó GM, Sam Hinkie személyének tulajdonítja, hogy közel 20 év után ismét számolni kell a Sixers-szel. Írásom célja a Hinkie-éra megbotránkoztató tevékenységeinek bemutatása, aminek a végére az olvasó is megértheti, miért lett elege az NBA-nek Hinkie-ből és mely lépések vezettek lemondásához. 

Közellenség?

Miután hosszas egyezkedés után Hinkie megtalálta a tökéletes edzőt, aki kivitelezheti tervét, lassan kezdetét vette az alapszakasz. Jason Richardson, az akkori keret legidősebb tagja –érthető okokból – aggodalmát fejezte ki a csapat versenyképességét illetően. J-Rich csillaga ekkora már leáldozóban volt, Holiday nyári cseréjét látva pedig tudni akarta, mire készüljön.

Meg is kereste ügynökét Richardson, hogy beszéljen a GM-mel, de Hinkie – ahogy minden más esetben is – kitérő válaszokat adott Richardson képviselőjének, aminek a vége az lett, hogy a felek személyesen ültek le tárgyalni hármasban. Hinkie Richardsonnak már kicsit sem kertelt és őszintén felvázolta játékosának elképzeléseit. Kiemelte azonban, hogy nem kimondott célja a mérkőzések elvesztése (már hogy a sz*rba mondhatna ilyen bárki?!), és egy eddig nem látott játékosfejlesztést akar meghonosítani a csapatnál. Ekkoriban költözött át a csapat a saját, vadiúj edzőközpontjába. Felvettek egy halom elemzőt, akiknek nem csak a statisztikák mérése volt a feladata, hanem azok részletes elmagyarázása a játékosok felé. 

Pl. minden meccsen több tucatnyi statisztikus követte figyelemmel - a hagyományos statokon kívül -, hogy egy adott játékos mit csinál: kizárja-e emberét, beleér-e az ellenfél passzaiba. Ennek megfelelően kaptak értékelést mindegyik meccs után. A játékosok figyelése nem ért véget azzal, hogy lejöttek a pályáról. Karkötőket kaptak otthoni viselésre, hogy elemezni lehessen az alvási szokásaikat. Az edzéseken olyan kütyüt kaptak, ami különböző biometrikai adatokat mért, pl. a sebességüket.

Mivel Richardson meglehetősen sérülékeny és egyben fogékony volt innovatív dolgokra, ezért Hinkie hamar megnyerte őt magának. A meeting végén Hinkie ajánlást kért helyi éttermekre vonatkozóan.

-„Szükségem lesz egy étteremre, amelyik sokáig van nyitva, hogy a hátsó kijáraton távozhassak. Mindenki utálni fog a városban” – Hinkie ezen spekulációja eleinte be is jött, amely aztán később 180 fokos fordulatot vett.

 

Az első „kiskirály”: Nerlens Noel

Hinkie ördögi tervéhez minden adott volt. A Sixers a regnáló bajnokot fogadta hazai pályán a szezon első mérkőzésén. Főszereplőnk annyira biztosra ment, hogy edzőjét is hosszas hónapok tárgyalássorozata után nevezte ki Brett Brown személyében, akinek jó egy hónapnyi ideje volt összekukázni segítőit. Ennek ellenére a fiatal csapat hamar megmutatta, hogy némelyikük számára ez az egyetlen lehetőség, hogy megvessék lábukat az NBA-ben. 

Leginkább MCW köpte szemen Hinkie-t, amikor a Heat ellen dobott 22 pontot, kiosztott 12 gólpasszt, elcsent 9 (KILENC) labdát és leszedett 7 lepattanót. Akkor talán senki sem gondolta, hogy ez volt Carter-Williams legjobb mérkőzése a Ligában. Ezt követte még 2 siker, 3-0 után viszont helyre állt a világ rendje és a csapat megkezdte projektált mélyrepülését. Brownt hamar olyan feladat elé állította az élet, amely előtt korábban nem, vagy nagyon kevés NBA edző állt. A folyamatos játékos fluktuációnak (és sérüléseknek) köszönhetően előfordult, hogy a mérkőzések előtt néhány órával leigazolt játékos 30 percet játszott aznap. (Ha egészen pontos akarok lenni, ez az első szezonban még nem volt determináns jelenség, a 2-3. évben viszont nem egyszer fordult elő olyan, hogy a csapat kezdő irányítója konkrétan a meccsre esett be a csapathoz. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezen a szinten ez a faktor annyira ellehetetlenít mindenfajta sikerességet, üljön akár Gregg Popovich vagy Phil Jackson a kispadodon.)

A szezon előrehaladtával nem lett derűsebb a hangulat. A Front Office elcserélte a maradék kevés veteránjai közül hármat. Jason (NEM JOSH!!!) Richardson szinte mindent látott 12 éves pályafutása alatt, azonban ez neki is kemény volt. 

„Tudom, hogy egy még nem is kosarazó gyerek miatt nem nyerünk meccseket!” -ordibálta az edzéseken.

Egy nem kosarazó újonc már ott volt a keretben. Nerlens Noel, akiről mindenki tudta, hogy az első évet kihagyja ACL szakadását követően. Egy késő téli délutánon Richardson és a csapat többi tagja (játékosok, edzők, kisegítő személyzet) kényelmesen elhelyezkedve várta, hogy a Sixers gépe felszálljon és elrepüljön a következő mérkőzés helyszínére. A szezon ezen részére a menetrend már megszokottá vált az ilyen napokon. Reggel edzés, média kötelezettségek, délután 3-kor take off. A legtöbb játékos 14:15-14:45 között érkezett meg a reptérre. Alkalmanként természetesen előfordult, hogy valaki dugóba került és késett. Ez esetben minden alkalommal a biztonságiak főnöke értesítve lett a késő személy által. Abban az esetben nem, ha a késő személyt Nerlens Noelnek hívták. 

Noel nem volt egyszerű személyiség. Tipikusan az az ember, aki még a saját temetéséről is képes lenne elkésni. Nagyon korán érzékelte a fizikai adottságainak köszönhető kiváltságos bánásmódot. Ugyanakkor ennek a hátulütőjét is idejekorán megtapasztalta. Mivel a szülei nem igazán törődtek karrierjével, az ilyenkor üzemszerűen megjelenő „tanácsadók” elözönlötték a srácot. A nagyobb probléma az volt, hogy középiskolás edzője is így kezelte, aminek következtében nem is akkora csoda, hogy a pontosság hiányzott Noel skill setjéből.

Az első hibát ott követte el a Sixers, hogy hagyta Noelnek, hogy a sérülése után elkezdett rehabját ne a csapattal és Philadelphiában folytassa. Csupán szeptemberben, a training camp kezdetére érkezett meg a testvéri szeretet városába.

Noel szinte mindenhonnan elkésett. Mindegy volt, hogy a repülőt kellett elérni, hogy edzésre kellett volna menni vagy a rehabjával kapcsolatos foglalkozására kellett volna megjelenni, ő rendszeresen késve érkezett. Csapattársai azzal versenyeztek egymás között, hogy ki találja el, hány percet késik Noel. Gyakran fűtől bűzölögve állított be edzésre. Néha a csapat biztonsági szekcióját azzal hívta fel a hotel, ahol Noel lakott, hogy a lakókat zavarja a konstans marihuána szag. Több, mint tízezer dollárnyi büntetést halmozott fel csak újonc szezonja során.

Állítólag Noel dratfolása előtt a stáb tisztában volt nehézkes személyiségével. Tudták, hogy szigorúbb felügyeletre van szüksége, amit életében addig sosem kapott meg. Ennek ellenére mégis hagyták, hogy Phillytől távol folytassa rehabját. Brett Brown inkább barátként próbált meg beszélni vele és hatni rá, a baj az volt, hogy ez alól Hinkie sem volt kivétel. Brownról a kinevezés pillanatában lehetett tudni, hogy player’s coach és sokkal inkább egy közösséget próbál majd meg formálni, mintsem egy diktatórikus hierarchiát kiépíteni. Hinkie pedig egy szilárd határt húzott a saját munkája és a pályán vagy pályához köthető történtek között. Alig tűnt fel edzéseken, ellentétben a többi GM-mel, akik edzések alatt értékelték játékosaikat, alakítottak ki velük kapcsolatot és mutatták ki támogatásukat. Nem látta az értéket ezekben a dolgokban. Inkább az irodájába zárkózva dolgozott tovább a csapat lebontásán, amíg Brown pedig szintén végezte a dolgát és próbált meccseket nyerni.

Noel végül 15:30-ra érkezett meg a repülőhöz azon a téli napon a fehér Range Roverjével. Komótosan felmászott a gépre, majd egyenesen a helyére ment és leült. Senki nem szólt egy szót sem. A gép fél órás csúszással indult el. 

 

Fogd meg a söröm, még el sem kezdtem…

A 2013/14-es szezon közben a Sixers az NBA leghosszabb nyeretlenségi szériájával (26 zsinórban elvesztett meccs) flörtölt, nem a legideálisabb környezetet teremtve ezzel edzőnek, játékosnak, szurkolónak. Na, de a Ligának, köztük Adam Silvernek sem. A potenciális „rekord döntésre” a fő média orgánumok is felkapták a fejüket, Silver pedig személyesen jelent meg a Pistons elleni meccsen. Nem tekinteném ezt egy üdítő látogatásnak, ha a vezetési stílusomnak köszönhetően kutyaszar csapatomat ilyenkor látogatja meg az NBA vezetője. A Philly végül simán nyert, elkerülve ezzel a totál lebőgést, sőt a Bucks annyira rossz tudott lenni, hogy NBA játékosokkal is alulmúlja a Sixerst, így nem ők lettek a Liga leggyengébb csapata papíron. A naivabb drukkerek azt hihették: fasza, nem is volt vészes ez az év, MCW ROY lett, megvan a jövő csapat kezdő irányítója, Noel végre játszani fog és a 3., illetve a NOP pickjével két újabb szupertehetség érkezik a csapatba. Én is a naiv táborba tartoztam és a következő 24 hónapot nehezen viseltem.

A 2014-es draftnak 2 elsőkörös és 5 másodikkörös pickkel ment neki a Sixers. Érzitek azért, nem? A csávó egy év alatt kiválasztott egy ROY-t, behúzott egy top10es jogot és 4 másodikköröst. És hol volt még az igazi Hinkie-magic…(csak hogy kicsit magasztaljam Hinkie-t a Ligából elcserélése után szinte azonnal kikopó, lejáró Spencer Hawesért kapott két pickből kiválasztotta Jerami Grantet, aki az idei playoffban bizonyítja, hogy simán megüti az egy contender csapat kezdője szintet, és Vasilije Micic-et, aki ugyan azóta sem ütötte le a labdát az NBA-ben, de az Euroliga egyik legjobb irányítójaként tartják számon. Remélem a mostani FO olvassa ezt a cikket és azonnal áthozza a tengeren túlra.)

A 2014-es játékosbörzét befolyásolta egy nagyon fontos esemény. Joel Embiid fáradásos lábtörést szenvedett, miután a Cavsnél járt privát edzésen, ahol megmutatta David Griffinnek, hogy kit kellett volna kiválasztania az első helyen. Végül a 3.helyen kelt el Embiid. Emlékezetes a draftolásakor első reakciója (mivel sérülése miatt nem volt jelen), ami természetesen nem real-time kép volt Embiidről, de bennem egy életre megmarad az a dermedt pofa. Pont ilyen arcot vágtam én is. Még egy sérült center Bynum és Noel után?? Most tényleg, szórakozik velem ez az öltönyös geek? Hogy a fenébe vállalhat be még egyszer ekkora kockázatot? Még egy rookie, aki kiüli az első évét? Mint kiderült, később Embiid természetesen örült, hogy ide került, 6 évvel később pedig én is vidámabb vagyok, hogy nem Wiggins vagy Jabari Parker csúszott le hozzánk. Pedig nagyon is reális volt ez a szcenárió, sőt, de az már inkább egy másik cikk témája.

Hinkie gondoskodott arról, hogy - miután megszerezte a két franchise alapkőből az elsőt - a draftot követő szurkolók ne unatkozzanak. Elvégre egy csapatnak, amely legkevésbé fókuszált a pályán mutatott teljesítményre ez az este volt az év fénypontja. Számos ex-Sixers munkatárs megerősítette, hogy már a draft utáni hetekben az erőforrások java a következő draftra való felkészülésben realizálódott, a börzét megelőző hetekben pedig gyakran egy átlagos scout napi 12-16 órát is azzal töltött, hogy videókat nézett és elemzett a prospectekről. Hinkie filozófiája szerint ha sokat fektetsz a draftba, sokat kell a scoutingba is fektetned. 

A 10. pick jogával ismét a Sixersen volt a sor. Hinkie, Brett Brown és a stáb többi tagja konszenzusan Dario Saric-ot nézték ki maguknak. Saric ekkoriban 21 esztendős volt és a legizgalmasabb európai tehetségnek számított. Ha nem is Doncic szintjén, de sokan vártak tőle nagyon nagy dolgokat az NBA-ben. A 76ers 6-7. helyre taksálta tehetségét. A legtöbb csapatot elijesztette, hogy Saric a draft előtt írt alá 2 éves szerződést a török sztárcsapat Anadolu Efes-szel, így a csapat, amely kiválasztja, 2 évig nem számíthatott szolgálataira. Hinkie-t ez nemhogy elijesztette, hanem még attraktívabbá tette Saric kiválasztását, csakúgy, mint az előző évben Noel esetében. 

Következett tehát a Sixers és mindenki  - de leginkább a regnáló ROY, Michael Carter-Williams meglepetésére - Elfrid Payton nevét mondta ki Adam Silver. MCW olyannyira nem volt beavatva a folyamatokba, hogy néhány perccel a pick után az ESPN-nek azt nyilatkozta, hogy fogalma sincs arról, hogy mi történik, hogy cserélve lesz-e, vagy bármi. Ráadásul Williams a helyszínen volt, így elbújni sem tudott a publikumtól. Kellemetlen. Rövid ideig úgy festett, hogy 4 lottery pickből a Sixers 2 év alatt kihúzott két atletikus, dobni nem tudó irányítót, valamint 2, komoly sérülésekkel bajlódó magasembert. Mondanom sem kell, hogy Hinkie neve mellé Philadelphiában ekkortájt nem a legbarátságosabb jelzők párosultak.

Hinkie alapvetően kedvelte Paytont és nem lett volna ellenére, ha MCW-vel megosztják a hátvéd posztokat és felváltva, vagy akár egymás mellett játszanak. Minden kosárlabdát kedvelő személy nevében állíthatom, hogy hálásak vagyunk a sorsnak, amiért ezt nem kellett egy percig sem a valóságban megtekintenünk. Hinkie tudta, hogy a Magic nagyon szeretné magának Paytont (lehet, hogy összekeverték The Weeknd-del?), ezért nem félt kiválasztani őt a 10. helyen. Mit ad isten, 10 perccel később az Orlando Saric-ot választotta ki, majd hamarosan be is jelentették, hogy a két csapat cserél egymással, aminek keretein belül a két rookie helyet cserél, plusz a Magic küldött egy 2015-ös második köröst (Willy Hernangomez) és egy 2017-es elsőkörösét (!), ami végül 2018-ban jött át, és Landry Shamet lett a végeredménye (egyébként ez az elsőkörös eredetileg a Sixersé volt, és a 2012-es Bynum-csere kereteiben került Orlandóba).

Engedjetek meg egy kis összegzést. Mivel Hinkie tudta, hogy a Magic nagyon rá van pörögve Paytonra, ezért hiába akarta ő egyértelműen Saric-ot, meg merte azt húzni, hogy a 10. helyen elviszi Paytont és majd később becseréli Saric-ra, plusz assetre. Jogosan merülhet fel bennetek a kérdés: a Magic nem tudta, hogy a Sixers Saric-ot akarja? Bármennyire is hihetetlen, hogy a mai világban nem szivárgott ki az információ, de a válasz nem. Egészen egyszerűen azért, mert kb. 4-5 ember ismerte Hinkie szándékát. A titkolózás és a bezárkózottság hatalmas fegyvere volt Hinkie-nek, akit így GM-kollégái képtelenek voltak lehúzni. Elég párba állítani a néhány évvel későbbi Colangelo-rezsimmel, akik nyíltan vállalták, hogy Markelle Fultz szerepel a kívánságlistájuk elején. Danny Ainge pedig köszönte is szépen, és inkább lecserélt Jason Tatumért, na meg egy akkor nagyon-nagyon magas értékű Kings jövőbeli elsőkörös pickért. 

A zárkózottságan kívül még egy hatalmas komparatív előnye volt Hinkie-nek többi vetélytársával szemben: a türelmes, hasonló nézeteket valló tulajdonosi kör. Egy konzervatív, vagy egy win-now módban lévő tulajdonosi kör sohasem hagyott volna ennyi teret Hinkie-nek. Sohasem engedte volna, hogy egy drafton két olyan játékost válasszon ki, akik a következő évben biztosan nem lépnek pályára. Ironikus, hogy ez Saric esetében előre tudottan két év volt, azonban Embiid szerencsétlen sérüléseinek köszönhetően végül ő is csak 2016-ban mutatkozott be a csapatban. A cél bajnokcsapat építése volt, Josh Harris üzleti beállítottsága pedig passzolt Hinkie sportszakmai nézeteihez. A frigy tehát eleinte tökéletes volt.

2014 augusztusában Hinkie befejezte örökölt keretének totális lecsupaszítását. A 2 szezonnal korábbi csapatból egyedül a veterán erőcsatár, Thad Young maradt meg hírmondónak, akit a Kevin Love-féle cserében passzolt el Minnesotába, Luc Mbah a Moute-ért (aki ekkor már évek óta Embiid mentora és barátja volt), Alex Shvedért és egy újabb (!) elsőkörös draftpickért, akiből 2016-ban Timothy Luwawu-Cabarrot lett - ő idén a csillagokat is ledobta a buborékban a Nets színeiben, megmentve ezzel NBA karrierjét. 

 

The struggle is real

A Sixers a csere után készen állt a 2014/2015-ös szezonra. Ha Hinkie lett volna Leonardo da Vinci, a nyitónapi keret lett volna az ő Mona Lisa-ja. 15 játékosból 5 volt újonc. Csupán két kosaras rendelkezett kettő évnél több NBA tapasztalattal. Heten közülük draftolatlanok voltak. A 15 játékos összesen keresett annyit, mint a Knicks-ben Amar'e Stoudemire hullája. Ez a csapat vereségekre volt felépítve.

Mit tud tenni ilyen környezetben egy edző? Valljuk be, az edzői társadalom 90%-a el sem vállalt volna egy ilyen munkát, amiről biztosan tudni lehetett, hogy a „szerencsés nyertes” az évek alatt rengeteget lesz a média célkeresztjében, mert a legrosszabb csapatot fogja irányítani, nem beszélve arról, hogy kb. indok nélkül bármikor kirúgható és jó eséllyel mire a dolgok elkezdődnének klappolni, ő már réges-rég nem lesz a csapatnál. Nem véletlen, hogy kinevezését követően csaknem 4 hónapba telt Hinkie-nek, hogy megtalálja erre a cseppet sem hálás feladatra a megfelelő kivitelezőt. Brett Brown tökéletes volt: nem csak innovatív játékszemlélete miatt - igen, akkor még az volt - de a játékosokat megközelítő módszerei miatt is. Például első szezonjában Lavoy Allen csúnyán elkésett edzésről, mert nemes egyszerűséggel elaludt. Brown az irodájába hívta, azonban egy hegyibeszéd és különböző büntetések kiszabása helyett rákérdezett Allennél, hogy minden rendben van-e otthon. A 2014/15-ös szezon megpróbáltatásai sokkal nehezebben lettek volna átvészelhetők egy konzervatív, kemény kezű edzővel. A vereségek ellenére jó hangulat uralkodott az öltözőben (itt vegyétek figyelembe, hogy a szezonban 25 játékos fordult meg), köszönhetően a közös off day programoknak (szervezett kirándulások, vendégelőadók meghívása stb.).

A jó pedagógus azonban mit sem ér tapasztalt játékosok hiányában. A media day előtti napon a new jersey-i állami rendőrség tisztje marihuána fogyasztáson kapta MCW-t és Tony Wrotent. Noel továbbra is fűtől bűzölögve jelent meg edzéseken, nem ritkán meccseken is. Nem segített az amúgy sem rózsás helyzeten, hogy a csapat két alappillére, Noel és Carter-Williams utálták egymást.

A várakozásoknak megfelelően a csapat botrányosan kezdte az új idényt. Ez a keret volt az első igazi, közel sem NBA játékosokból álló roster a Process-érában. Ebben a szezonban történt meg az az ominózus eset, mikor Tim Frazier egy 10 napos szerződés keretében egyik napról a másikra a Sixers kezdőjében találta magát.

„Örülök, hogy megismerhetlek, te vagy a kezdő irányító.” – üdvözölte Brown újdonsült egyesét, akit 9 nappal később kirakott keretéből a Sixers.

Egy alkalommal megtörtént az a kellemetlen és szinte hihetetlennek tűnő eset, hogy Brown szólítása ellenére egy játékosa sem kelt fel a padról és nem jelentkezett játékra. A probléma az volt, hogy az edző rossz nevet mondott. Olyanét, aki már nem volt a keretben... Gyakran az edzői stáb a mérkőzések előtt egy összevágott videót mutatott meg Brownnak, hogy az edző egyáltalán képben lehessen új játékosa erősségeiről és gyengeségeiről, akit aznap a parkettára kell küldeni, ráadásul sok esetben nem csak kiegészítő szerepre. Szükségtelen mondani, hogy ilyen környezetben ez a Sixers vereségekre volt predesztinálva. A csapat ismét szemezett egy negatív rekorddal, ezúttal az NBA legrosszabb idénykezdését sikerült beállítaniuk 0-17-tel, mielőtt végül december 3-án legyőzték idegenben a Timberwolvest. 

 

Amikor azt hinnéd rosszabb már nem lehet, az élet közbeszól

Október 16-án Joel Embiid borzalmas híreket kapott. Kamerunban egy teherautó csapódott annak az iskolának az udvarára, ahol Embiid kistestvére is játszott. Arthur nem élte túl a szerencsétlenséget. A Sixers üdvöskéje több, mint egy éve nem látta testvérét, és ahogy ilyenkor lenni szokott, magát okolta testvére haláláért, amiért nem hozta magával az Államokba. Embiid amúgy sem volt jó állapotban, tekintve, hogy az egész évet a számára nagyon unalmas rehabbal kellett töltenie. Egyedül a videójátékok és a twitter trollkodások okoztak neki örömöt. 

Talán kevesen tudják Hinkie-ről, hogy tizenéves korában az ő családjában is történt egy tragikus eset. A néhány évvel idősebb testvére egy reggelen öngyilkosságot követett el saját szobájában. Hinkie csupán 10 éves volt. Embiid öccse halálának estéjén Hinkie, Brown és Mbah a Moute is a kamerunival töltötte az estét, támogatásukról biztosítva. Hinkie talán Embiiddel törődött úgy, ahogy egy vezetőnek a játékosaival kellene. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy középszerű rookie fele akkora figyelmet kapott volna Hinkie-től. Embiid más volt. Embiid volt Hinkie aranyköve, hímestojása, kinek, hogy tetszik. Nem véletlen, hogy Embiid az egyetlen játékos a mai napig, aki tisztelettel, szeretettel és barátian beszél Hinkie-ről. Nem beszélve arról, hogy a mai napig tartják a kapcsolatot. 

A tragédia után Embiid hazarepült egy kis időre, hogy a családjával legyen, majd vissza is tért folytatni a rehabilitációját. Úgy tűnt, minden rendben van vele - már amennyire egy ilyen szörnyű esemény után rendben lehet egy huszonéves, idegen országban lábadozó ember -, folytatta humoristákat megszégyenítő tevékenységét a különböző social media platformokon. A valóságban azonban Embiid saját bevallása szerint is depresszió közeli állapotba került. Noelhez hasonlóan elkezdett edzésekről késni. Egész éjjel virrasztott, amit délutánig követő szunyókálások követtek. Ahogy Noelnél, a csapat által kirótt pénzbüntetések Embiidnél sem nyerték el a kívánt hatást. Folyamatosan megtagadta a sérült lábán járógipsz viselését, amelyet a csapat írt elő neki. A járógipsz, vagy valamilyen rögzített szilárd cipő helyett gyakran a havas, csúszós úton is papucsban közlekedett csarnok és csapatbusz között. Az egészségtelen táplálkozásáról már nem is beszélve. A sportolói szemmel pusztító életmód nem maradt következmények nélkül. No nem a Sixers, hanem a biológia szólt közbe. Májustól decemberig Embiid 27 (!!!!) kilót hízott. Hiába töltötte fel a csapat alkalmazottja hűtőjét egészséges kajákkal, azok gyakran a következő héten is bontatlanul álltak a hűtőben. Kétségtelen, hogy Embiid borzasztóan nehéz időkön ment keresztül, ami belsős infók szerint közel sem lett volna ennyire nehéz, ha a teste engedi kosárlabdázni.

December végén a Sixers a Blazers vendége volt. Embiid is a csapattal tartott a nyugati túrára, hátha jobban kontrollálhatóak a mindennapjai. Joel az öltözőben nézte a mérkőzést a csapat erőnléti edzőjével, aki megkérte őt, hogy legyen szíves a mérlegre állni. Embiid megtagadta a kérelmet. Kérdőre vonta a mérés jelentőségét, mondván úgysem játszik, kit érdekel hány kiló?! A tréner győzködve, mondván neki ez a feladata, addig nem mehet el, amíg nem ír be egy számot. Embiid továbbra is ignorálta a felhívást. James Davis (az edző) nem hátrált. Hatalmas szájkarate hallatszódott ki az öltözőből. Minden bizonnyal Embiid frusztrációját nem Davis kérése, hanem saját súlya okozta, amivel ő is teljesen tisztában volt, hogy kezd a dolog kicsúszni a kezei közül. 

Az incidens után Embiidet hazaküldte a csapat. A média előtti magyarázkodás - mint megannyi más esetben - Brown vállát nyomta, anélkül, hogy tudatában lett volna a történteknek. Bullshit duma, Philadelphiában hatékonyabban tudja végezni a speciális feladatokat bla bla bla. A west trip után a következő hazai mérkőzés előtt Brownt egy nagy szobába rendelték. Tudta, hogy Embiidről van szó. Szinte a teljes kosárlabda stáb jelen volt. Miután kérdőre vonta a meeting mivoltát, az egyik másodedző kimondta a nyilvánvalót. A téma Embiid viselkedése volt, ahogy senkit sem vesz figyelembe a stábból. A probléma nagyon komoly volt e ponton. Miután meghallgatta a portlandi incidenst és más eseteket, Brown érthető módon kiakadt stábjára, amiért csak most szólnak neki ezekről. Ugyan beosztottjai mentegetőztek, hogy próbálták jelezni felé a problémát, lenyugtatni nem sikerült a vezetőedzőt. Brown ugyanis úgy érezte, hogy cserben hagyja a stábját és Embiidet is. A meeting azzal zárult, hogy Brown megígérte: elintézi az ügyet, azonban több forrás is megerősítette, hogy semmi sem változott a találkozó után. Kész cirkusz volt az egész.

Mivel töltötte idejét ilyenkor Hinkie?

Röviden? Az irodájában ülve azon dolgozik, hogy melyik csapatot húzza le következő lépésével. Hinkie esetében viszont ez a következő csapat szépen lassan saját kis szemétdombja lett. Véleményem szerint ez lett volna a legutolsó alkalom, mikor a GM-nek először - aki ugyebár végső soron az egész tevékenységért felel - közbe kellett volna lépnie. Hinkie nem időszűke miatt maradt távol a day-to-day műveletektől, hanem azért, mert abban hitt, hogy ez abszolút nem egy GM hatásköre. Teljesen más ösztönzők mellett dolgozott az edző stáb a Front Office-szal szemben: előző próbált meccseket nyerni, utóbbi úgy építeni rövid távon a csapatot, hogy az veszítsen. Nézeteinek megfelelően folyamatosan egyre több, „analytic guy” került a scounting csapatba. A korábban már említett Sachin Gupta mellé Ben Falk érkezett Portlandből közvetlenül Hinkie mellé, aki többek között meggyőzte Terry Stottsot, hogy a Blazers máskép védje a pick&rollokat. A trió kedvenc időtöltése a másodikkörösök utáni vádaszat volt. 

A Közellenség

A 2014-es holtszezonban születtek az úgynevezett „Hinkie special” szerződések, amiknek a lényege az volt, hogy másodikkörös vagy undrafted játékosokkal olyan szerződést kötött a Sixers, amely ugyan 4 évre szólt - ezzel látszólag biztosítva a játékos hosszú távú jövőjét-  azonban tartalmazott számos olyan időpontot, ami előtt, ha a játékos szabadlistára kerül, úgy bukja a szerződés hátralevő részére ígért összeget. Miért volt zseniális ez a szerződés típus a csapat szempontjából? Ha egy játékos jól teljesített, 4 évig nevetségesen olcsón meg lehetett tartani (Covington, Holmes, McConnell), ha viszont besült, minden következmény nélkül kivágható volt (engedjétek meg, hogy nem hozok példákat, nehéz lenne a több tucatból bárkit is kiemelni). KJ McDaniels esete volt az első, ami először nagy publicitást nyert. McDaniels ügynöke azt tanácsolta ügyfelének, hogy ne fogadja el a szokásos 4 éves ajánlatot, hanem írjon alá egy 1 éves kontraktust. Az újonc így is tett, és egy pazar szezon után Houstonba szerződött 2 évre 10 millióért, amíg Jerami Grant aláírta a 4 éves szerződést, ami negyed ennyi pénzt garantált számára. Más kérdés, hogy McDaniels arroganciájának (is) köszönhetően már rég kikopott az NBA-ből, addig Grant idén ősszel 7 számjegyű összegért fog aláírni. A történet lényege nem ez, hanem az, hogy az NBPA-nek elkezdte szúrni a szemét, amit Hinkie csinál, nem beszélve az ügynökökről.  A Játékosok Szakszervezete minden játékosnak azt tanácsolta, ne fogadják el Hinkie ajánlatát, ami ugyan nem volt szabályokba ütköző, de méltányosnak és igazságosnak kicsit sem volt mondható. 

Az ügynököket az is zavarta, hogy a 30 csapatból 1 gyakorlatilag kivonja magát a piacról. Hinkie-vel nehéz volt üzletelni. Nem reagált smsekre. Minden egyes tárgyalás alkalmával megpróbálta lehúzni partnerét. Nem erősítette a szokásos módon kapcsolatait ügynökökkel, nem érdeklődött az adott játékos állapotáról. Hinkie nem számolt azzal az igencsak eklatáns ténnyel, hogy az NBA világa bizony nagyon kicsi és a szereplői nem úgy váltják egymást, mint egy futárcég az alkalmazottjait. Az elmérgesedett viszonyok előbb-utóbb ellehetetlenítenek egy korrekt tárgyalást.

 Az NBPA-t az is zavarta, ahogy Hinkie a payrollt menedzselte. Az éves fizetési minimumot Hinkie úgy érte el, hogy draftpickekért cserébe átvállalt nem kívánatos, gigászi, de lejáró kontraktuson lévő játékosokat, akiktől csapataik szabadulni akartak. Természetesen, az esetek 90%-ban a megszerzett játékost azonnal kitette a csapat, vagy a játékos, mint pl. Andrej Kirilenko megtagadta a játékot új kenyéradójánál. Kirilenkót 2014 decemberében a Nets mindenáron szerette volna kitakarítani, miután a csapat a történelem legrosszabb (igen, a Fultz trade-nél is százszor sz.rabb) cseréjét követően pár millióval könnyíteni kívánt könyvelésén. A Sixers boldogan segített csoportriválisán. Kirilenko persze nem akart egy tankoló csapatban játszani, plusz nem szerette volna, hogy elcserélje a csapat felesége várandós állapota miatt. Billy King ennek ellenére meglépte a cserét, mondván megegyezett Hinkie-vel, hogy a csere után kiteszi a Sixers, így oda megy, ahova akar. A gond ezzel csak az volt, hogy Hinkie számolt Kirinlenko játékával és esze ágában sem volt waiverre tenni a rutinos oroszt. Csak, hogy mindenkinek világos legyen: nem azért akarta Kirilenkót, hogy segítsen a csapaton, hanem, hogy az értékét felsrófolva további értékeket gyűjtsön be érte. Kirinlenko megtagadta a megjelenést, januártól kezdve a 76ers naponta 50 ezer dollárra büntette, amiért nem állt munkaadója szolgálatába. Végül a deadline napján sikerült megegyezni a kivásárlásról. Lehet vitatkozni sok mindennel, de papíron Hinkie-nek volt igaza. Újabb eset azonban, ahol a minimálisan elvárt méltányos üzleti magatartás (jó fejség) tanúsításával nem haragított volna újabb embereket magára. 

Nem ez a húzás volt a 2015-ös deadline day-en, ami (elsőre) mindenkinél - de tényleg, MINDENKINÉL - kib...ta a biztosítékot. Ugyan MCW, mint utólag kiderült, sosem volt Hinkie kegyeiben, de mégiscsak egy potens újoncszezonon volt túl, masszívan az elvárások fölött teljesített. Ami még fontosabb volt - legalábbis a vezetőségnek -, hogy a csapatnak volt egy eladható arca a tucatnyi jött-ment játékos mellett, aki miatt legalább 11-14 ezer néző kiment a hazai meccsekre és nem mellesleg, akire nagyobb szabású marketing kampányokat lehetett felhúzni. Hinkie nem tudta, de ez volt a csere, ami sajnos kb. megpecsételte sorsát a csapatnál. De ne szaladjunk ennyire előre, ezt majd a következő részben kifejtem. 

Carter-Williams a Buckshoz került, akik úgy gondolták, hogy remek fit lesz a csapat feltörekvő játékosa, Giannis Antetokounmpo mellé (LOL). Nem lőttök mellé, ha arra tippeltek, mit kapott cserébe Hinkie regnáló ROY játékosáért. Második Elsőkörös picket, a Sunstól, ami gyakorlatilag a Lakers 2018-as első köröse volt. Hinkie úgy számolt, hogy 2018-ra a Lakers még Kobe utolsó évei miatt lottery csapat lesz. Számításai ismét beigazolódtak, és végül a Sixers 2018-ban kiválasztotta Mikal Bridgest, hogy aztán továbbadja Zhaire Smith-ért és a Heat 2021-es elsőköröséért Phoenixbe. Ouch. :(

A legtöbb oldhead NBA újságírót és szurkolót nagyon idegesítette Hinkie megközelítése a játék iránt. Mindenki azt hangoztatta, hogyan cserélheti el valaki a friss Év Újoncát, egy 3 évvel későbbi draftcetlire, amiből a Jóisten sem tudja, milyen játékost sikerül kihúzni. Mondanom sem kell, Hinkie ismét elfelejtette értesíteni MCW-t, vagy az ügynökét. Carter-Willams így nyilatkozott pár nappal a csere után: „Úgy éreztem, hogy informálva vagyok a csapat dolgairól és részese voltam a döntéseknek, főleg a hosszú távú terveknek Joellel, Nerlensszel. Hárman voltunk az alapkövei a csapatnak és azt is mondták nekünk, hogy sokáig leszünk itt és körénk akarják felhúzni a franchise-t” MCW, te kis naiv. Hogy gondolhattad, hogy az analitika mestere rád, aki teljesen reménytelen volt 6,5 méterről akar építkezni? 5 év távlatából könnyű ítélkezni, de a Sixers a legjobb pillanatban adott túl Carter-Williamsen, amikor értéke a legnagyobb volt. Nem véletlen, hogy 1 lottery picket sikerült belőle kisajtolni. Mindent elmond, ami utána vele történt. Csapatok úgy adták-vették, mint fiatalok a Deák téren a boros üveget egymás között.

A csere utáni héten MCW ügynöke, Jeff Schwartz az Excel Sports Management első embere direkt üzenetet adott át kollégáinak: nincs több üzlet a Hinkie-vel és a Sixers-szel. Schwartz, a Liga egyik legbefolyásosabb ügynöke általában egyszerre 30 játékost képvisel, a játékosok negyede pedig Schwartz valamelyik munkatársának az ügyfele. Nem elhanyagolható tehát, ha egy ilyen jelentős személy ilyet mond. Nem arról volt szó azonban, hogy Hinkie nem tudta, hogy hogyan kell viselkedni - állítja egy korábbi Sixers alkalmazott -, csak másképp tekintett az NBA üzleti részére. Abban hitt, hogy mikor a Sixers készen áll a következő lépésre, és nem "megyeegyes" játékosokat szeretne igazolni, a nagyobb halak úgyis aláírnak majd hozzájuk, ha a megfelelő összeget kínálják nekik. Sajnos, ezt sosem tudjuk meg igazán, de ha abból indulunk ki, hogy Colangelo - aki elismert személynek számított játékosok és ügynökök köreiben - 2016 nyarán mennyire masszívan túlfizetve tudott elhozni két washed up veteránt (Henderson és Bayless, te Jóisten de rossz volt őket nézni), akkor arra lehet következtetni, hogy Hinkie sem tudott volna túlfizetés nélkül idecsábítani tapasztalt játékosokat. Sokkal értékesebb volt számára egy top10-es pick, mint az üzleti kapcsolatok, amely megközelítés működhetne, ha egy vákuumban élnénk és kizárólagosan sportszakmai szempontok számítanának, de a valóságban nem.

Nem csak játékosok és ügynökeik ellenszenvét vívta ki, hanem a csapatot vezető személyek is nehezteltek rá a lowball megkeresések miatt. Egy GM szerint Hinkie mindig a legszarabb ajánlattal kereste meg őt. Frusztrációt keltett továbbá, hogy rendszeresen órákig nem válaszolt telefon és sms megkeresésekre egy előrehaladott tárgyalás kellős közepén. Nem beszélve arról, hogy a Sixers-re a kutya sem volt kíváncsi, a legalacsonyabb nézőszámot generálta bármelyik városban a Philly, ahol vendégeskedett, vaskos dollároktól megfosztva ezzel a hazai csapatok tulajdonosait.  A 2015-ös nyár előtt a tulajdonosok nyomására az NBA majdnem megváltoztatta a lottery oddsokat, ám erre csak pár évvel később került sor, de az egészen biztos, hogy a döntésben a Hinkie-féle stratégia vezető szerepet vállalt. 

Egy kicsit bizarabb történet szerint, a Saric-Payton cserét azért sikerült meglépnie - és nagyon csúnyán lehúzni ezzel a Magicet - mert az orlandoi Front Officeban Hinkienek volt egy „belső embere”. Az konteó fenntarthatatlannak bizonyult, elvégre senki sem szegezett Rob Henningan (az akkori Magic GM) halántékához fegyvert, hogy igent mondjon a cserére. Nálam ott bukik meg az elmélet, hogy a forrás a friend szót használja a belsős emberre, amit borzasztóan nehezen tudok elképzelni, hogy Hinkie rendelkezett baráttal az NBA-ből.

Ezidőben a Pelicans azzal vádolta a Sixerst, hogy hamis orvosi papírokat prezentáltak nekik a Holiday-csere megkötésekor. Vagyis, egészen pontosan, nem osztott meg minden információt Holidayről. Holiday 2014 februárjában szenvedett fáradásos lábtörést, 7 hónappal azután, hogy a Pelicans feladta érte Nerlens Noelt és a jövő évi elsőkörösüket. A Pelicans kártérítést követelt a Sixerstől, amit végül meg is kapott 1 millió dollár értékben. Dell Demps (a Pels akkori GM-je) elpanaszolta mindenkinek, ahogy a csúnya, szemét Hinkie bácsi átverte őt. A szánalmas része a sztorinak, hogy a Pelicans orvosi stábja ugyanúgy megvizsgálta Holiday-t a csere előtt, tehát Hinkie-re és a Sixers-re mutogatni teljesen felesleges és okszerűtlen volt, csak úgy, mint Solomon Hillnek odaadni a világ összes pénzét is. A Hinkie körüli narratíva miatt azonban sokan Demps pártját fogták és neki adtak igazat. 

Nem meglepő, hogy a sorozatos picsogások hatására a legtöbb média szakember is Hinkie és módszere ellen fordult, annak ellenére, hogy Hinkie a hihedelmekkel ellentétben szívesen beszélt riporterekkel, szerepelt podcastekben stb. Nem volt egy arrogáns, tiszteletlen vezető, mint ahogy kollégái lefestették, csak egyszerűen tényleg mindenkinek a bögyében volt már 2014 nyarára. A phillyvoice.com munkatársa, Angelo Cataldi egészen addig ment, hogy Hinkie-t sarlatánnak és csaló salesmannek nevezte írásaiban. Mennyire ironikus (számomra inkább tragikus), hogy a 76ers pontosan egy marketing-sales orientált „szakember” miatt van 6 évvel később - más mércével ugyan - közel akkora gödörben, mint 2014-ben.

A folyamatos szapulásnak köszönhetően óriási adok-kapok alakult ki a közéletben a Hinkie-fanok és utálók között. Nem is Hinkie személye volt a középpontban, sokkal inkább a szemlélete, amely totálisan megosztotta az NBA-t követőket. Hirtelen Hinkie akarata ellenére sokkal többet képviselt, mint az NBA egyik franchise-a. Az őt becsmérlőknek ő testesített meg minden negatívumot, ami kialakult az analitika vezette vezetőkről. Híveinek ő jelentette a megújulást az anakronisztikus NBA-ben. Hinkie sohasem vette fel a narratívát, nem tekintette saját magát forradalmárnak. 

A rengeteg vereség, a többi tulajdonos és média nyomására Josh Harris-ék hite 2015 nyarára kezdett meginogni Hinkie-ben és határidőt szabtak a Hinkie-projektnek. Hinkie viszont nem hitt az ilyen határidőkben. Érezhetően fokozódott a nyomás. Hinkie stábjával közösen igyekezett a pozitívumokat prezentálni munkaadója számára. Nerlens Noel visszatért sérüléséből és dupla-duplát átlagolva All NBA Rookie First Team tagságig vitte, Embiid lába szépen gyógyult, Saric pedig egy évvel közelebb volt, hogy átjöjjön. 3 első és 6 másodikköröst sikerült szerezni a szezon során, a 18-64-es mérleg pedig ismét Top3 választási jogot biztosított a közelgő drafton. 

A következő -és egyben befejező- részben az Okafor ügyről, Porzingisről, még több balhéről, és végül arról lesz szó, hogy miként kényszerítette ki a Sixers Hinkie lemondását.