MVP ladder: Russell Westbrook imposztorai

Az MVP megszavazásának nincsenek jól behatárolt követelményei, ugyanakkor hagyományosan olyan játékos szokott diadalmaskodni, aki nemcsak egyénileg teljesít kiváló idényt, hanem csapata is odafér a legjobbak közé. Ettől nagyon ritkán szoktak eltérni, de ez történt például a 2016/17-es idényben, amikor Russell Westbrook tripla-duplát átlagolva vezette be a nyugati 6. helyen a rájátszásba a Kevin Durantet elveszítő Oklahoma City Thundert. Sokan inkább a hagyományoknak is inkább megfelelő csapathelyezést elérő James Hardennek adták volna az elismerést, akinek nemcsak nyugaton, hanem az egész ligát nézve is a 3. helyig repítette a Houstont.

Mindkét oldal mellett logikus érveket lehetett felhozni, ugyanakkor az esélyeiket az is javította, hogy igazán kiemelkedő mérleggel csak a Warriors zárt, náluk viszont Curry és Durant egymás elől vitte el a szavazatokat, kicsit hasonlóan a 2010/11-es idényhez, amikor a frissen Miamiba igazoló James esélyeit rontotta az, hogy Wade mellé ment (és az is, hogy milyen körülmények között jelentette ezt be), és ez is hozzájárult ahhoz, hogy Derrick Rose diadalmaskodni tudjon. Westbrook győzelmekor nem volt igazán kiemelkedő egyéni teljesítmény igazán kiemelkedő csapatból, most viszont van legalább kettő is, noha pont az éllovas Jazzben éppen nincs.

Idén Nikola Jokics, Stephen Curry és Luka Doncic szezonja is egybevág valamennyire Westbrook 2016/17-es teljesítményével, mert mindannyian elképesztő egyéni statisztikákat szállítanak, ugyanakkor csapataik közel sem nyújtanak kiemelkedőt, míg Harden akkori teljesítményéhez hasonlóan most is vannak olyan játékosok, akik a legjobb csapatokból is kiemelkednek, sőt, jobb csapatból emelkedik ki például James vagy Embiid, mint tette azt pár éve Harden, míg Szakáll akkori teljesítményéhez Lillard ideijét lehetne leginkább mérni, aki szintén egyszemélyes hadseregként üzemel egy ideje.

A legutóbbi listához képest elég sok a változás, ami nem is csoda, elvégre nagyobb képet látunk most, mint akkor. (Zárójelben a legutóbbi helyezések.)

 

1. (2.) LeBron James (Los Angeles Lakers, 22-8)

Statisztikák: 25,9 pont, 8,2 lepattanó, 7,9 gólpassz, 1 labdaszerzés, 60,1% TS, 9,8 NET Rating

James és Embiid szerintem messze kiemelkedik az eddigiek alapján ebben a versenyben, ugyanakkor kettejük csatája elképesztően szoros, és egyikük győzelme sem okozna meglepetést. Jamest most azért vettem az első helyre, mert az elmúlt időszakban nem egyszer 40+ perceket játszva is győzelemhez tudta segíteni a Lakerst, és ez az elképesztő teher, ami rá nehezedik az elmúlt időszakban (még Davis kiesése előtt is), az most az első helyre repíti őt. Egyedüli negatívumként azt lehet a neve mellett felróni, hogy az elmúlt 6 meccsén csak 21,1%-kal dobta a triplát, így a korábbi egyik nagy erőssége átmenetileg eltűnni látszik.

 

2. (1.) Joel Embiid (Philadelphia 76ers, 20-10)

Statisztikák: 29,7 pont, 10,8 lepattanó, 3,1 gólpassz, 1,3 labdaszerzés, 1,2 blokk, 66,1% TS, 10,4 NET Rating

Egyénileg nem érzem, hogy változás állt volna be a teljesítményében, ugyanakkor újkeletű jelenség, hogy csapata olyankor is elkezdett mostanában botladozni, amikor ő is pályán volt, a közelmúltban 3 alkalommal is vesztesen hagyhatta el a parkettet Embiid. Nagyon sokáig már-már érinthetetlennek tűntek vele a pályán, viszont ez a varázs kezd elmúlni, és ez visszahúzza az ő megítélését is a realitások talajára. Maximálisan Embiid dicsérete, hogy ez a realitás is azt mutatja, hogy harcban van az MVP címért, és könnyen lehet, hogy egy-két hét múlva már ismét ő szerepelne az első helyen.

 

3. (-) Damian Lillard (Portland Trail Blazers, 18-10)

Statisztikák: 29,8 pont, 4,4 lepattanó, 7,7 gólpassz, 1,1 labdaszerzés, 62,5% TS, 4,9 NET Rating

Az elmúlt néhány hét tán legjobbja, mert amit CJ McCollum és Jusuf Nurkic kiesése óta művel, az valami bámulatos. Pontszerzési hatékonysága talán nem ér fel mondjuk Steph Curry hatékonyságához, és talán kicsivel több segítséget kap így is, hogy két kezdőjük is kidőlt, de egyrészt sokkal nagyobb felelőssége van Lillardnak játékszervezésben, mint mondjuk Currynek, másrészt sokkal nagyobb arányban segíti győzelmekhez a csapatát. Mióta nincs McCollum, 31,9 pontot és 8,6 gólpasszt átlagol Lillard, a Blazers pedig 10-5-ös mérleget hoz azóta, amivel nem is annyira csendben, de bekúsztak a nyugati élmezőnybe. Legutóbb azért nem fért be, mert McCollum is parádésan kezdte az idényt, és inkább ő volt az első opciója a Blazersnek, de az elmúlt hetekben megmutatta Lillard, hogy mennyire értékes is a csapata számára.

 

4. (3.) Nikola Jokics (Denver Nuggets, 16-13)

Statisztikák: 27 pont, 11,2 lepattanó, 8,6 gólpassz, 1,7 labdaszerzés, 65,8% TS, 7,9 NET Rating

Jokics nagyon sok szezonban MVP lehetne ilyen számsorral, és amit egyénileg művel, az alapján maximálisan megérdemelné idén is, ugyanakkor az elképesztő mutatói is „csak” arra elegendők, hogy valamivel 50% fölött billegjen a Nuggets, és ezzel jelenleg a csapata fosztja meg attól, hogy komolyabb esélye legyen erre az egyéni elismerésre. Nemrégiben volt egy olyan 8 meccses sorozata, ami alatt csak 5,4 gólpasszt átlagolt, ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy ezalatt 6-2-t hozott a Nuggets, míg az azóta lejátszott 8 meccsen csak 4-4-re állnak, hiába átlagolt 9,1 előkészítést. Nagyon kicsi ez a minta, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy csapata számára esetleg a jelenleginél is értékesebb lenne, ha a szervezés terhéből egy picikét leadna, mert bármennyire is kiismerhetetlen a passzjátéka, a Nuggets támadójátéka mégis könnyebben megoldható probléma, amennyiben attól nem kell tartania az ellenfélnek, hogy más is kreál.

 

5. (-) James Harden (Brooklyn Nets, 19-12)

Statisztikák: 24,4 pont, 7,2 lepattanó, 11,3 gólpassz, 1,1 labdaszerzés, 64,8% TS, 2,1 NET Rating

A Netsből nem könnyű kiemelni egy játékost a sztárok közül, ugyanakkor James Harden nagyon komolyan dolgozik azért, hogy ő legyen az, akit a többiek elé kell helyezni egy ilyen listán. Harden mellett szól, hogy kevesebb mérkőzést is hagyott ki, mint Kevin Durant vagy Kyrie Irving, de ami miatt igazán dicséret illeti, hogy felismerte azt, hogy rá most elsődlegesen játékszervezőként van szükség, miközben a képességeinek hála továbbra is úgy fogják őt, mint a liga egyik legveszélyesebb pontgépét. Nemcsak Durant és Irving él meg remekül a passzaiból, hanem a Nets többi játékosa is, és azzal, hogy mindenkit igyekszik bevonni a játékba, segít nekik csapatként is összekovácsolódni, és ez is nagyon értékessé teszi számukra. Azért persze az sem árt, hogy 24,4 pontot és 11,3 gólpasszt átlagol. Várhatóan csapattársai visznek el előle szavazatot, de most megérdemli a szakállsimogatást.

 

6. (-) Kawhi Leonard (Los Angeles Clippers, 22-9)

Statisztikák: 26,8 pont, 5,8 lepattanó, 5 gólpassz, 1,7 labdaszerzés, 61,1% TS, 13,5 NET Rating

A Clippers esetében a legutóbbi listához hasonlóan most sem könnyű igazságot tenni, mert Paul George védekezése, játékszervezése, és az a képessége, hogy mennyire szét tudja húzni a pályát, talán van olyan értékes, mint Leonard hasonló tulajdonságai. Ezúttal Leonardra esett a választásom, mert úgy érzem, hogy védekezésben meghatározóbb szerepet tölt be, mint George, illetve azt a készségét is értékelem most, hogy jobban képes büntetőket kiharcolni, ami kiélezett helyzetekben nagy érték, de nem érzem ördögtől való gondolatnak azt sem, hogy George legyen a Clippers MVP várományosa, ahogyan azt sem, hogy az idény végén egymást fosszák meg szavazatoktól.

 

7. (7.) Stephen Curry (Golden State Warriors, 16-14)

Statisztikák: 29,9 pont, 5,4 lepattanó, 6,4 gólpassz, 1,2 labdaszerzés, 66,1% TS, 2,3 NET Rating

Curry egy javuló, de még mindig szedett-vedett Warriorst tart rájátszást érő helyen, és ehhez arra is szüksége van, hogy Draymond Green játékszervezésben élete legjobbját hozza. Green persze nem indok arra, hogy miért ne kellene őt előkelő helyen kezelni, mert a többi játékos is kap legalább annyi segítséget, mint Curry, de azt azért érdemes megjegyezni, hogy Green 11,9 gólpasszt átlagol az elmúlt 8 meccsén. Curry hatékonyságára nehéz szavakat találni, mert az valami bámulatos, és vészesen közelíti azokat az egyéni számokat, amiket második MVP címet érő szezonjában hozott, viszont a megfelelő csapatteljesítmény nincsen meg mögötte, ezért nehéz őt ettől is előrébb helyezni.

 

8. (9.) Giannis Antetokounmpo (Milwaukee Bucks, 17-13)

Statisztikák: 28 pont, 11,4 lepattanó, 5,9 gólpassz, 1,3 labdaszerzés, 1,3 blokk, 61,2% TS, 10,5 NET Rating

Másfél héttel ezelőtt még azt is el tudtam volna képzelni, hogy valahová Jokics/Lillard magasságába is kerülhet, ugyanakkor a Bucks elmúlt 7 meccsén nem volt Jrue Holiday, és ebben a periódusban 2-5-re voltak csak képesek, közte egy 5 meccses vereségsorozattal. Azt nem lehet mondani, hogy Antetokounmpo ne emelt volna a számain Holiday kidőlése óta, mert 30,9 pontot, 13,3 lepattanót és 6,4 gólpasszt átlagol azóta, ugyanakkor többségében ez nem ért győzelmet, és így kicsit azt az érzést kelti, hogy üresek ezek a számok. Félreértés ne essék, Antetokounmpo szerintem alulértékelten jó szezont hoz idén is, csak pont azokon a meccseken nem tudott nyerő ember lenni, amikor nagyobb teher került a vállaira, és ez elvárható lenne egy MVP-re törő kosarastól.

 

9. (-) Rudy Gobert (Utah Jazz, 24-6)

Statisztikák: 14 pont, 13,5 lepattanó, 1,3 gólpassz, 2,7 blokk, 64,4% TS, 15,0 NET Rating

Gyakori érv, hogy az olyan teljesítményt hozó játékosok, mint amilyet Rudy Gobert is letesz idén az asztalra, kerüljenek csak az Év Védője díjhoz, ugyanakkor szerintem komplex teljesítményéket nézve is helye van a legjobb 10 között. Box score számai talán nem annyira látványosak, bár kiemelkedően jól lepattanózik, illetve blokkol, de ami miatt helye van itt, hogy mekkora hatással van arra a csapatra, amelyik jelen pillanatban vezeti a ligát. A Jazz támadásban és védekezésben is ligaelit, mindkét kategóriában ott vannak a legjobb 5 között, és amíg támadásban egyértelműen a csapatjáték és a triplázás emelkedik ki náluk, addig védekezésben ugyanilyen egyértelműen kitűnik Gobert fantasztikus teljesítménye, és ezzel a legjobb csapat legértékesebb játékosa is, ami önmagában is elegendő szokott lenni ahhoz, hogy valaki felférjen egy ilyen listára.

 

10. (8.) Luka Doncic (Dallas Mavericks, 13-15)

Statisztikák: 29,1 pont, 8,6 lepattanó, 9,4 gólpassz, 1 labdaszerzés, 58,6% TS, 1,3 NET Rating

Doncic helyzete eléggé hasonló, mint amilyenben Jokics vagy Curry van, csak még annál is kevésbé jó a Mavericks mérlege, és emiatt nem igazán lehet őt előrébb elképzelni. Egyénileg egyetlen rossz szót sem lehet rá szólni jelen pillanatban, az elmúlt 12 meccsen a triplázása is feljavult, ezeken a találkozókon 2,9 bedobott hármast átlagolt 40,7%-kal, ami extra ahhoz képest, hogy milyen helyzeteket vállal. A gondot inkább az okozza, hogy Porzingis és a többi hiányzó visszatérése után sem gyűjtögetik úgy a győzelmeket, ahogy az elvárható lenne, és ez ugyan változhat a későbbiekben, de ameddig ez nem történik meg, addig Doncic pozíciója sem lehet sokkal előkelőbb.

 

Kiesők:

(4.) Kevin Durant

Kihagyása oka kettős: egyre több meccsről hiányzik különböző okokból kifolyólag, ráadásul James Harden úgy előzte be, hogy közben Durant továbbra is hozza a fantasztikus számait, és amikor pályán van, szinte megállíthatatlan.

(5.) Paul George

Az ő esetében is közrejátszott az, hogy több meccset is kihagyott, bár mindössze 3 találkozóval többet, mint Kawhi Leonard, és a továbbiakban simán lehet esélye visszaférkőzni az élbolyba, pláne úgy, hogy továbbra is 50/40/90-es idényt fut.

(6.) Jaylen Brown

A Celtics nagyon megzuhant az elmúlt egy hónapban, legutóbbi 18 meccsükön csak 7-11-re voltak képesek, és hiába Brown remeklése, mégis kiszorult az első 10 közül. Az esélyeit ronthatja, hogy Jayson Tatum hasonlóan fontos szerepet tölt be a Celticsben, aki ráadásul játékszervezésben is nagyobb munkát végez, mint Brown. (Bár ez Marcus Smart kidőlése óta némileg változni látszik.)

(10.) Domantas Sabonis

Továbbra is parádés számokat hoz, de a Celticshez hasonlóan a Pacers is csak 15-14-re áll, és az elmúlt hetekben azért ő is több gyengébb meccset hozott, mint korábban.