MVP ladder: újratervezés, avagy jöhet a stafétaátadás?

Elég tág az értelmezése annak, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki MVP lehessen, ugyanakkor egy valamiben egyetért a többség: sok meccsen kell játszani. Az NBA történetében Bill Walton nyerte el arányaiban a legkevesebb pályára lépéssel ezt az elismerést, ő az 1977/78-as idényben mindössze 58 meccsen játszott, vagyis az összes találkozó 70,7%-án. Mivel az idei nem egy szokványos szezon, és csak 72 meccses alapszakaszt rendeznek, ez azt jelenti, hogy hozzávetőlegesen 51 meccsnek felelne meg az a mennyiség, amivel Walton anno díjat kapott. Ahhoz, hogy legalább ezt a mennyiséget Joel Embiid elérje, a 76ers hátralévő 25 meccséből 20 alkalommal pályára kellene lépnie, ami gyakorlatilag kizárt, elvégre most is lábadozik, illetve a csapatának sem érdeke, hogy siettessék a visszatérését. A Lakersnek is 25 meccse van még vissza, és LeBron Jamesnek is csak 10 pályára lépés hiányzik ehhez az 51 meccshez, de az eddigi hírek alapján az ő visszatérése sem mostanában lesz, illetve a Lakers is inkább a rájátszásra akar egészséges lenni, úgyhogy esélyes, hogy James is kiszáll a versenyből. Nem lehet őket még teljes mértékben kizárni, de az esetleges győzelmük minden bizonnyal történelmien kevés pályára lépéssel valósulhatna meg.

Embiid vagy James történelmi győzelmére azért sem túl nagy az esély, mert kivételesen nagy a verseny így is, és a kiesésük nélkül sem lett volna biztos, hogy kettejük között dől el a díj sorsa. Anno 1978-ban Walton úgy nyert, hogy azon az 58 meccsen, amin játszott, 48-10-et futott a Trail Blazers, nélküle viszont 10-14-et hoztak. A Blazers magabiztosan nyerte az alapszakaszt, és csak 4 csapat érte el azt a 48 győzelmes határt is, amit azokon a meccseken hozott a listavezető, amikor Walton bevethető volt. Ilyen dominancia a Lakerst nem jellemezte idén olyankor, amikor James bevethető volt, meccseik 68,3%-át nyerték meg vele a soraikban, míg anno a Blazers 82,5%-os mérleget tudott olyankor, amikor Walton is játszott. Embiid és a 76ers ezt jobban meg tudta közelíteni (77,4%), de itt ismét vörösen izzik a felkiáltójel, hogy ő szinte biztosan arányaiban annyit sem fog játszani idén, mint anno Walton.

Az 1977/78-as idényben Walton mellett egyedül George Gervin neve kerülhetett szóba komolyabban a díjjal kapcsolatban, most viszont Nikola Jokics, James Harden és Damian Lillard is, illetve lassan már Giannis Antetokounmpo és Kawhi Leonard is szót kér magának ebben a párbeszédben. Meggyőződésem, hogy az első 5 között nincs igazán rossz sorrend, ráadásul Joel Embiid és LeBron James bevonásával még nehezebb lett volna igazságot tenni, mivel így is csak nüanszok döntöttek.

A legutóbbi lista ide kattintva olvasható, a zárójelben pedig a legutóbbi helyezés szerepel.

 

1. (4.) Nikola Jokics (Denver Nuggets, 29-18)

Statisztikák: 35,6 perc, 26,8 pont, 11,1 lepattanó, 8,5 gólpassz, 1,6 labdaszerzés, 64,9% TS, 8 NET Rating

Jokics legnagyobb erénye a kiegyensúlyozottság, stabilan szállítja a 26-27 pontjait, és mivel az utóbbi időszakban több segítséget kap, mint a szezon korábbi részében, ez jobban meglátszódik a Nuggets mérlegén is. Korábban is azt az egy érvet lehetett csak komolyabban felhozni Jokics ellen, hogy csapata nem nyer elég meccset, de a legutóbbi ladder óta 13-5-öt futott a csapatával, így sikerült elszakadniuk az 50% közeli mérlegtől. Külön kiemelendő, hogy 3,6 kísérletből 42,5%-kal dobja a triplát, továbbá az is, hogy meccsenként neki van a legtöbb labdaérintése az egész ligában, és mégis nagyon korrekt, 2,78-os gólpassz/eladott labda mutatóval rendelkezik, a meccsenkénti 3 eladott labdája egészen extra ahhoz képest, hogy mekkora szerep és teher hárul rá. A fejlettebb statisztikai mutatók közül a LEBRON (6,18) és a RAPTOR (10,2) is az ő nevéhez társítja a legmagasabb értéket.

 

2. (5.) James Harden (Brooklyn Nets, 32-15)

Statisztikák: 38,2 perc, 26,1 pont, 8,2 lepattanó, 11,2 gólpassz, 1,3 labdaszerzés, 61,6% TS, 2,8 NET Rating

Kevin Durant visszatérése továbbra is várat magára, időnként Kyrie Irving is kihagy pár meccset, és ez ahhoz vezet, hogy az egész ligában Harden átlagolja a legtöbb percet, ráadásul nem is kevéssel, 1,2 perccel játszik többet, mint a 2. Julius Randle. Az elmúlt hetekben ismét nagyobb szerepet kellett vállalnia a támadások befejezésében is, ami jelentősen meglátszik a hatékonyságán, de erre szüksége van a csapatának az említett problémák miatt. Az All-Star szünet óta 28,8 pontot és 11,4 gólpasszt átlagol, ráadásul a szezonfelező óta 39,3 percet játszik, ekkora teher mellett nem is csoda, hogy ezeken a meccseken csak 54,8%-os True Shooting mutatója van, a Netsnek viszont 8-1-es mérlege azokon a találkozókon, amiken játszott Harden. Az első helytől nem az a (számomra kevéssé szimpatikus) kijelentése választotta el, miszerint kétségkívül ő az MVP, és nem is ez az átmeneti gyengébb hatékonyság, hanem az, hogy Irving a hiányzásai ellenére csak pályára tudott lépni 32 meccsen, és ezeken pályafutása eddigi legjobb alapszakaszát hozta, 28,1 pontját 52/40/89-es mutatókkal szedte össze. Egy további adalék: a legutóbbi 15 olyan meccsen, amikor Irving pályára lépett, 14-1-re áll a Nets.

 

3. (3) Damian Lillard (Portland Trail Blazers, 28-18)

Statisztikák: 36,2 perc, 29,8 pont, 4,3 lepattanó, 7,8 gólpassz, 62,2% TS, 1,5 NET Rating

A mérkőzések végén továbbra is megbízgatóan szállítja a nagyobbnál nagyobb kosarakat, viszont a Blazers kicsit megtorpant, csak 10-8-as mérleget tudtak hozni az elmúlt bő egy hónapban, és mintha Lillard is elkezdett volna kicsit fáradni, egyre sűrűbben tűntek fel a 10/30-as, 6/17-es, 6/19-es dobásmutatók. Az összhatékonysága így sem romlott érdemileg, de kevésbé kiegyensúlyozott mostanában, és igazából ez az egyetlen oka, hogy miért nem került még előrébb, és a Harden-Lillard kettős sorrendjén így is lehet vitatkozni. Összességében még mindig fantasztikus, de most különösen jól jön neki, hogy McCollum visszatért, aki máris levette a terhet egy-egy meccsen a vállairól. Érdemes megjegyezni az esetében, hogy a szezon során a 4. negyedekben 8 pontot átlagol, és ezzel vezeti a ligát, ahogyan a clutch időszakban (mérkőzés utolsó 5 perce, legfeljebb 5 pontos különbség) is ő szerzi a legtöbb pontot, ilyenkor átlagosan 5 egységet tesz hozzá, méghozzá egészen elképesztő, 77,7%-os True Shooting mutatóval.

 

4. (8.) Giannis Antetokounmpo (Milwaukee Bucks, 29-17)

Statisztikák: 34 perc, 28,4 pont, 11,4 lepattanó, 6,3 gólpassz, 1,2 labdaszerzés, 1,3 blokk, 62,2% TS, 10,5 NET Rating

A kétszeres címvédő berúgta a motort az elmúlt hetekben, és a legutóbbi 16 meccsből 12 alkalommal győztesen hagyhatta el a pályát a Bucks, így az a friss impulzus sem olyan erős, hogy a mostanában elszenvedett 4 vereségből 3 az előző 3 összecsapáson jött össze. (A Knicks ellen ráadásul Antetokounmpo, illetve Middleton és Holiday sem játszott, úgy azért ki lehet kapni.) Alanyunk számai eddig is rendben voltak, és csak egy árnyalatnyival maradnak el az előző évi mutatóitól, de eddig sem emiatt nem esett róla szó komolyabban az MVP díj kapcsán, hanem a Bucks bukdácsolása miatt, viszont most már ostromolják a keleti csúcsokat, úgyhogy joggal van helye előrébb is. Az elmúlt hetekben Antetokounmpo dobásmutatóiba sem lehet belekötni, az előző 14 meccsén 3,5 kísérletből 36,7%-kal dobta a triplát, míg 9,5 kiharcolt büntetőjének a 75,9%-át küldte helyre, mindkét kategória bőven rendben van mostanság. Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem akarja átadni a stafétát, pechjére néhányan még nála is elképesztőbb teljesítményekkel rukkolnak elő.

 

5. (6.) Kawhi Leonard (Los Angeles Clippers, 32-17)

Statisztikák: 34,5 perc, 26 pont, 6,3 lepattanó, 4,9 gólpassz, 1,8 labdaszerzés, 62,1% TS, 10,5 NET Rating

Az utóbbi egy-másfél hónapban egyértelműbb lett a Clippersnél a hierarchia, a szezont ihletett formában kezdő Paul George visszaesett valamelyest, és az előző 13 meccsén csak 18,7 pontot átlagolt. Az elmúlt hetekben Leonard sem átlagol már annyi pontot, mint a szezon elején, ugyanebben az időszakban ő is csak 23,8 pontot tesz hozzá alkalmanként, és a vereségek is kicsit sűrűbben gyűlnek, mint az év elején, de összességében így is nagyszerű idényt fut Leonard, illetve a Clippers is. Nagyon nem lehet nála belekötni semmibe sem, a többiek inkább csak a látványosabb egyéni számaiknak köszönhetően vannak előtte, mintsem a játékra gyakorolt nagyobb hatás miatt.

 

6. (9.) Rudy Gobert (Utah Jazz, 35-11)

Statisztikák: 30,7 perc, 14,7 pont, 13,4 lepattanó, 1,2 gólpassz, 3 blokk, 66,1% TS, 15,6 NET Rating

A ligaelső Jazz pillére, aki támadásban beéri a kisebb szereppel, míg védekezésben szokás szerint parádézik. A támadójátékát mégsem lehet elintézni fél mondattal, mert egyrészt elképesztően hatékonyan fejez be a gyűrű közelében, másrészt pedig márciusban itt is csillog, legutóbbi 12 meccsén 16,8 pontot átlagolt, és szokása szerint idén is a szezon előrehaladtával növeli a pontátlagát. Védekezésben most is a legjobbját hozza, nagyon nehéz elképzelni az eddigiek alapján, hogy ne zsebelje be az Év Védője díjat, a fejlettebb statisztikai mutatók közül a D-LEBRON (4,67), a D-RAPTOR (7,2) és a DRPM (5,36) kategóriákat is toronymagasan vezeti, mindháromban 1 fölötti különbség van közte és a 2. legjobb között. Ez azért is kifejező, mert a különböző mutatók három különböző 2. helyezettet hoznak ki ezekben a statisztikákban, sorrendben Myles Turner, Jakob Pöltl és Clint Capela, viszont az első helyezett mindig Gobert, bárhogyan is számolnak az egyes mutatóknál. Gobert jelölését leginkább Donovan Mitchell veszélyezteti, aki az All-Star gála óta szintén olyan szintet hoz, hogy itt lenne a helye (29,2 pont, 5,9 gólpassz), de a francia center az egész szezonban kiegyensúlyozott volt, ezért is került ő a listára.

 

7. (10.) Luka Doncic (Dallas Mavericks, 24-21)

Statisztikák: 35 perc, 28,5 pont, 8,1 lepattanó, 9 gólpassz, 1 labdaszerzés, 59,3% TS, 4,5 NET Rating

Az az időszak kezd lassan a feledés homályába veszni, amikor még az volt a legnagyobb gond Luka Doncic játékával, hogy nem estek be a triplái, a legutóbbi MVP ladder óta például 13 meccsen 41,7%-kal tüzelt távolról 9,8 kísérletből. Ettől problémásabb viszont, hogy ugyanebben az időszakban az 5,1 kiharcolt büntetőjének mindössze 59,1%-át értékesítette, bár a szezon során így is 74,8%-on áll ebben a kategóriában. Támadójátékába ezt leszámítva kifejezetten nehéz belekötni, a védekezést pedig másoknál sem vettük elő negatív kontextusban, és Doncic sem emiatt nem került előrébb, hanem abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a Mavericks csapatmérlege még mindig nem éppen ideális, és ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy korábban az átlagosnál nagyobb nehézségeik voltak. Amennyiben így folytatja Doncic, és a csapata is elkezd távolodni felfelé az 50% körüli mérlegtől, akkor még magasabbra is felérhet a szezon végére.

 

8. (7.) Stephen Curry (Golden State Warriors, 23-24)

Statisztikák: 33,7 perc, 29,1 pont, 5,3 lepattanó, 6,2 gólpassz, 1,4 labdaszerzés, 63,9% TS, 2,5 NET Rating

A Warriors továbbra sem az igazi, különösen olyankor, amikor Curry nem bevethető, és mostanában biza akaratukon kívül is megtapasztalhatták, hogy milyen az. Nem véletlenül állnak nélküle 1-6-ra, bár nem kis teljesítmény az sem, hogy ezt az építkező, Klay Thompson (és nem egyszer bevethető center) nélküli Warriorst 22-18-as mérleghez tudja segíteni Curry olyankor, amikor játszik. Leginkább az egyéni számainak köszönheti, hogy szóba kerülhet ezen a listán, azt pedig a csapata mérlegének, hogy nem előkelőbb helyen. 188 bedobott triplájával holtversenyben vezeti a ligát, Buddy Hield ráadásul 7 meccsel többet játszott, neki úgy jött össze ez a termés. Továbbra is megállja a helyét, hogy egyetlen játékosnak sincs olyan nehéz dolga dobóhelyzetbe kerülni, mint neki, és ehhez mérten még lenyűgözőbb a 63,9%-os True Shootingja.

 

9. (-) Chris Paul (Phoenix Suns, 32-14)

Statisztikák: 31,9 perc, 15,9 pont, 4,7 lepattanó, 8,5 gólpassz, 1,4 labdaszerzés, 58,1% TS, 7,2 NET Rating

Szerintem egyéni ízlés kérdése, hogy Devin Booker vagy Chris Paul az értékesebb a Suns számára, és nem tudok érdemben vitatkozni azzal sem, ha valaki szerint Booker az, most mégis Paulra esett a választásom. Az látszódik, hogy a Phoenix olyankor a legjobb, amikor csak az egyikük van fent, az viszont gyakorlatilag mindegy, hogy melyikük, mert mindkét verzióban hasonlóan jók: amikor csak Booker van fent, 11,8-es NET Ratingje van a csapatnak, amikor csak Paul, 11,4-es. A fejlettebb statisztikai mutatók közül a LEBRON és az RPM Paul mellett teszi le a voksát, míg a RAPTOR szerint Booker a hasznosabb. Számomra végül az döntött Paul mellett, hogy érzésem szerint nagyban köszönhető neki az, hogy a Suns hozza az 5. legjobb védekezést a ligában, és ezt támasztja alá az is, hogy amikor kettejük közül csak ő van fent, 97,7-es Defensive Ratinget tudnak, míg amikor csak Booker, 105,1-est, és ez a védekezés fontos lesz a rájátszásban is. (Amikor mindketten fent vannak, 109,5-es mutatót hoznak.) Egy biztos, a Sunsból valakit be kell emelni ebbe a párbeszédbe, mert a csapatmérlegük alapján maximálisan rászolgáltak.

 

10. (-) Julius Randle (New York Knicks, 24-23)

Statisztikák: 37 perc, 23 pont, 10,8 lepattanó, 5,8 gólpassz, 57,2% TS, 2,3 NET Rating

A szezon egyik legkellemesebb meglepetése a Knicks, akik csak nem akarnak kipukkadni, és ez Tom Thibodeau munkája mellett nagyban köszönhető annak is, hogy Randle szintet lépett. Támadásban gyakorlatilag mindent megcsinál, amire szüksége van a csapatának, magára veszi a szervezéssel járó felelősséget, a pályát meglepően jó triplázással húzza szét (4,8 kísérletből 41,9%), és a büntetőket sem dobta korábban ilyen megbízhatóan (78,7%). Tényleges esélye nincs elnyerni ezt a díjat, de már az is nagy dolog, hogy az idény legjobban teljesítő játékosai között lehet emlegetni a nevét, és erre a teljesítményre nemcsak rájátszást érő helyen álló csapatot lehet építeni, hanem olyat is, amelyik jelenleg versenyben van azért, hogy az első körben pályaelőnyben legyen, és ezt a Knicks legvérmesebb fanatikusai sem remélték talán.

 

Kiesők:

(1.) LeBron James (Los Angeles Lakers, 30-17)

Az eddigi teljesítménye alapján helye lenne a lista élbolyában, 41 meccs alatt 25,4 pontot, 7,9 lepattanót és 7,9 gólpasszt átlagolt, és úgy tartotta a Lakerst a nyugati élmezőnyben, hogy Anthony Davis csak 23 alkalommal léphetett pályára. Amennyiben a belengetettnél hamarabb visszatér, úgy a végső elszámolásnál is előkelő helyre számíthat, ellenkező esetben viszont nem biztos, hogy szívesen fognak rá szavazni a kevés meccse miatt.

 

(2.) Joel Embiid (Philadelphia 76ers, 32-15)

Annyival másabb a helyzete, mint Jamesnek, hogy ő csak 31 meccset hozott le, azokon viszont 29,9 pontot, 11,5 lepattanót és 3,4 gólpasszt átlagolt, neki is az élbolyban lenne a helye. Érdekes narratíva az esetében, hogy korábban a díjazása mellett azzal is lehetett érvelni, hogy nélküle összeomlik a 76ers játéka, viszont mostanában úgy tűnik, hogy kezdenek megtanulni nélküle is nyerni, legutóbbi 10 olyan meccsükön, amikor Embiid nem játszott, 7-3-ra állnak, és csak a Bucks-Clippers-Nuggets trió verte meg őket.

 

A legvégén még külön szót érdemel Jimmy Butler, akinek a teljesítménye alapján szintén helye lenne ezen a listán, ugyanakkor mindössze 32 alkalommal lépett pályára a szezon során, és tekintve, hogy ez csak egyetlen meccsel több, mint amennyin Joel Embiid szerepet kapott, nem lett volna túl következetes az ő beemelése az első 10 közé. Azt, hogy ő mennyire értékes a Heatnek, jól jelzi, hogy azokon a meccseken, amikor bevethető volt, 19-13-at hoztak, míg amikor hiányzott, 4-11-et. Az egyéni számai is rendben vannak, 21,5 pontot, 7,7 lepattanót, 7,3 gólpasszt és 1,9 labdaszerzést átlagolt eddig.