NBA Playoff 2022: A keleti döntő előzetese

Miami Heat (1.) - Boston Celtics (2.).
Első mérkőzés időpontja: 2022. május 18., szerda 02:30

Mi történt eddig?

A Heat Kyle Lowryval és PJ Tuckerrel erősített a szezon előtt és azt várhattuk, hogy "világbajnok" védekezésre lesz majd képes a gárda, de végül sok sérülés, kihagyás nehezítette a nem fiatal húzóemberek idényét, Bam Adebayo csak 56, Jimmy Butler 57, Kyle Lowry 63, Tyler Herro 66, a padról a Nikola Jokics lökésébe belesérülő Markieff Morris pedig alig 17 mérkőzésen állt rendelkezésre, míg Victor Oladipo mindössze a szezon legvégén, nyolc találkozó erejéig tért vissza. Ennek ellenére végig a keleti élbolyban volt a társaság, bár voltak hullámvölgyek: 6-1 után 7-5-re romlott a helyzet, január elején 23-13-ra álltak, majd az All-Star környékén kicsit kiegyenesedtek a dolgaik és 44-22-nél úgy tűnt, hogy eldöntötték az első kiemelés sorsát - a végén azért kicsit még izgulhattak a négyes vereségszériájuk után, de aztán nyertek sorozatban hatot, győztek Bostonban és a korábbi belső feszültségek (Butler meccs közben veszett össze Haslemmel és Spoelstrával is) után irányba állt a társaság. A korábbi hullámvölgyek, lepihent meccsek, lazáskodás után az első körben nem izzadt meg a gárda az Atlanta ellen, több remek meccset és főleg egészen parádés védekezést bemutatva 4-1-gyel hozta a papírformát - annak ellenére, hogy Kyle Lowry az utolsó több mint két, Jimmy Butler pedig az utolsó mérkőzést kihagyta. A második körben 2-0-s előnybe kerültek a Joel Embiidet nélkülöző Sixersszel szemben, majd a center visszatérésével 2-2 lett az állás, de a Heat felkeményedett, az utolsó két mérkőzésen remek védekezést bemutatva végül 4-2-vel továbbjutott úgy, hogy Lowry csak a két vesztes meccsen játszott, ott is félsérülten, ráadásul nagyobb baj, hogy újra előjött a combhajlító-problémája és nem tudott a csapat rendelkezésére állni.

A Celticsnél a nyáron Brad Stevens otthagyta a kispadot az általános igazgatói posztért, a helyére pedig érkezett az az Ime Udoka, akit évek óta kerülgettek a csapatok, és végül Bostonban meg is kapta az első vezetőedzői megbízatását. A keretben is történtek változások, távozott Kemba Walker és Evan Fournier is, míg Al Horford visszatért, de érkezett még Josh Richardson, Dennis Schröder és Enes Kanter is, viszont ők azóta már nincsenek itt. Az alapszakasz első felében középcsapatnak tűnt a Celtics, sokáig Jayson Tatum és Jaylen Brown is kereste a helyét, januárban viszont elkapták a fonalat, majd a cserehatáridő lejárta előtt jókat léptek, amikor megszerezték Derrick White játékjogát, illetve visszahozták Daniel Theist. Az idény második felében úgy törtek fel a tabellán, mint a talajvíz, a szezon végére az övék lett a legjobb védekezés, és ehhez top 10-es támadójáték is társult, 51-31-es mérleggel egészen a második helyig jöttek fel keleten, amiért a jutalmuk egy Nets elleni első körös párharc lett. Itt nem kis meglepetésre söpréssel jutottak tovább, onnantól kezdve náluk volt a momentum, hogy az első meccset behúzták Tatum utolsó másodperces kosarával, ráadásul a párharc második felére Robert Williams III is felépült a meniszkusz-szakadásából. A Bucks elleni széria aztán kőkeményre sikerült, háromszor is hátrányban volt a társaság, rendkívül fizikális párharcot vívtak a Khris Middletont nélkülöző Milwaukee-val szemben, de aztán a hatodik és a hetedik meccsen is megtalálták a dobókezüket, így nagy csatában, hétmeccses adok-kapok végén ők jöttek ki győztesen a küzdelemből. Robert Williams III csak a széria elején játszhatott, de a végére felépült, jelenleg a hírek szerint bevethető.

Az alapszakaszban 2-1-re nyert a Celtics. Először november 5-én, Miamiban találkoztak a felek, egyikük sem volt kirobbanó formában és a Boston 95-78-ra behúzta azt az erőlködést, aztán február elsején, otthon egy sima, 122-92-es győzelmet ünnepelhettek Tatumék - igaz, a Heatnél Butler, Lowry és Tucker sem lépett pályára. Utoljára az alapszakasz végén, március 31-én feszültek egymásnak ismét Bostonban, itt már a bombaformában lévő, verhetetlennek tűnő Celtics fogadta a döcögő Heatet, de a keleti 1-2. kiemelések miatt fontos találkozón a Miami bekeményített és 106-98-ra győzött úgy, hogy a Celtics 30% alatt maradt a triplavonalon túlról.

Mi várható?

Jelenleg túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a párharc fő kérdése Kyle Lowry állapota: a Heat irányítója eddig két egészséges meccset tett hozzá ebben a playoffban és továbbra is bajlódik a combhajlítójával, ami nem akar gyógyulni és jelen állás szerint szinte biztosnak tűnik, hogy nem lesz ott minimum a széria elején. Lowry vasárnap még nem edzett, a Miami számára hosszabb szünetben sem javult a sérülése, így érdemes azzal számolni, hogy Gabe Vincent a floridaiak kezdő egyese.

Az biztos, hogy két elit védekezés feszül majd egymásnak, a liga legjobbjairól beszélünk ezen a téren, hiszen az alapszakaszban és eddig a playoffban is top5-ben van mindkét csapat hátul. Emellett mindkét együttes viszonylag lassan játszik és csak akkor fut, amikor arra igazi esélye nyílik, félpályán pedig szépen járatják a labdát, sok gólpasszt osztanak szét, míg a fő pontszerzőik wing posztokon vannak - sok szempontból nagyon-nagyon hasonlóak a felek. Abban is ugyanazt valják, hogy mi is jelenti az elit védekezés alapját: mindkét gárda iszonyatosan sokszor váltja el a kettő-kettőket. Az alapszakaszban a Heat, a playoffban eddig a Celtics váltott a legtöbbször és a Miami úgy is negyedik, hogy a Sixers ellen változtatott kicsit a felfogásán és többször nyúlt a visszalépős drop coverage-hez - érdekes volt látni, hogy gyorsan és jól tudott változtatni a sémán Erik Spoelstra, aki bizonyos időszakokban előszeretettel kap elő egy hatékony, agresszív zónát is, a Miami ebből a szempontból több mindent mutatott már. Az alapot mégis az adja majd, hogy a sok jó egyéni védő váltogatja magát mindkét oldalon, ami sok egy-egyezést hozhat majd magával és ezen a téren Lowry nélkül alapvetően a Boston tűnik acélosabbnak - hogy ki lesz a párharc legjobb játékosa, Jimmy Butler vagy Jayson Tatum, azt majd meglátjuk, de a Heatnél más hatékony egy-egyezőt nem tudunk mondani jó védőkkel szemben, míg a Celticsnél azért Jaylen Brown hasonló szint és Marcus Smart is meg-megvillant már ezen a téren. Egyik csapat félpályás támadása sem világverő azért, amin tovább lassít és ront az, hogy ha a leírt módon erőlködni, egy-egyezni kell, méghozzá remek védők ellen, úgyhogy igaza lehet Erik Spoelstrának, aki azt mondta, hogy ez egy múltidéző széria lesz - nem vár sok pontot és úgy fogalmazott, hogy "Pat Riley biztosan élvezi majd"...

Ha kicsit jobban megvizsgáljuk a matchupokat, akkor a Heatnél sok kérdés nincs, bizonyára Vincent kezd Lowry helyén és ettől csak abban az esetben térhet el Spoelstra, ha valaki megsérül vagy ha valaki (Vincent, esetleg Strus) olyan pocsékul játszik, hogy tarthatatlanná válik a helyzet, de ebben az esetben is az kell a váltáshoz, hogy Victor Oladipo vagy Tyler Herro egészen extra szériát fusson. A Bostonnál két opció van Robert Williams III visszatérésével (Ime Udoka megerősítette, hogy játszik már az elejétől kezdve), vagy újra ő lesz ott a kezdőben és a Celtics egy magasabb szerkezettel, két klasszikus magasemberrel próbálja sakkban tartani a Miamit a festékben, viszont kicsit lassabb ötössel saját magát is gondba sodorja itt-ott, vagy marad az első sorban Grant Williams, gyorsabb és alacsonyabb lesz a Boston, így még inkább a "mindent váltunk" felfogás érvényesülhet. Előbbi megoldás esetén egy gyors, agresszív játékkal kialakíthat jó helyzeteket a Heat, de bízhat abban a Boston, hogy ezeket nem tudják kialakítani Butlerék Lowry nélkül, vagy nem dobálják be Strusék távolról, miközben például lepattanózásban jobb lehet ez a szerkezet Horfordék számára. 

Érdekes kérdés lesz, hogy a Boston a Philly taktikáját választja-e, vagyis hogy csak vegyük el a kintről egyébként sokszor halálos Miami-dobásokat és hadd egy-egyezzen Jimmy Butler Smarton, Brownon, Tatumon, Grant Williamsen, mert az úgyis kevés lesz, vagy inkább több védővel körbeveszik Butlert és úgy döntenek, hogy verje meg őket a többi Heat-játékos, akik erre nem feltétlenül alkalmasak. Akár változtatgatni is lehet a két elgondolást, mindenesetre Butler eddig a playoff egyik legjobb játékosa, szenzációs formában van, több hatalmas meccset is hozott már, amikor megállíthatatlannak bizonyult, de az is tény, hogy az említett védőkhöz hasonló ellenfelekkel még nem találkozott - Matisse Thybulle például teljesen esélytelennek tűnt vele szemben, de azért nem az Év Védőjéről beszélünk vele kapcsolatban. Érdekes, hogy két éve a buborékban csendes szériája volt Butlernek a Boston ellen, 20 pont alatt átlagolt, ott inkább az volt a terv, hogy nyerjenek a többiek, csak akkor Tyler Herro és Bam Adebayo vezetésével ezt meg is tette a Miami. Most biztosnak tűnik, hogy a Heatnek csak akkor van esélye, ha az eddigi Butlert kapja meg minden, de legalábbis a nyerhető meccseken, rengeteg fog múlni az ő játékán - ha jó formában van, nyilván bárkit meg tud verni, mert van betörése, erős, képzett befejező, bedobja a középtávolit és a playoffban eddig a triplája is veszélyes.

Ha a túloldalra tekintünk, Butlernek valószínűleg hátul is komoly feladatai lesznek, mert ő lehet Brown fő védője, míg Tatumon valószínűleg PJ Tucker kezd majd, bár ha az említett magasabb szerkezetet választja Udoka, akkor ebből lehetnek érdekes matchupok, amikor Horford vagy Rob Williams kisemberrel marad. Persze ahogy jeleztük már, úgyis rengeteg lesz a váltás, mindenkinek kell fognia majd mindenkit, éppen ezért lesz döntő, hogy védekezésben mindenki stabil legyen. A Celticsnél mindenesetre az az egyik fő előny ebben  szériában, hogy két minőségi egy-egyező is van a keretben, de ez az előny csak akkor érvényesül, ha mindketten hozzák is, amit kell, annyi a könnyebbség, hogy ha Brownnak mondjuk rossz napja van, Tatum még mindig tarthatja a lépést Butlerrel. Kettejük playmakingje persze még mindig kérdés, eddig inkább azért az egyszerűbb megoldásokat tudták megpasszolni, ha kicsit be tudná vinni őket az erdőbe a Heat ezen a téren és a nehezebb passzok, játékolvasások megoldására tudja kényszeríteni őket, akkor bajba kerülhetnek, de egyelőre felkészültnek tűntek az első két körben.

Amit pedig most is ki kell emelnünk, az a tripladobás, bármilyen banálisnak is tűnik. A Heat iszonyatosan sok hármast tudott bedobni az alapszakaszban, a rendszer alapját az adta, hogy könnyen alakítottak ki jó helyzeteket távolról, amiket remek százalékkal be is dobáltak, de ez a playoffban eddig nincs így: a Sixers ellen egészen borzalmasan céloztak távolról Vincenték, többször is 30% és tíz bedobott hármas alatt maradtak, igazából egyszer sem sült el a kezük és ez már az Atlanta ellen elkezdődött - ott a jó kezdés után az utolsó két meccsen már kihűltek és azóta sem jöttek ki ebből az állapotból. A Celtics ellenben 53-mal több hármast dobott be az előző körben a Milwaukee-nál, ami az NBA-playoff történetének legnagyobb ilyen jellegű különbsége és a 110 bedobott tripla is a történelem harmadik legjobbja. Egyrészt tehát a feladott üres hármasokat összességében bedobálták Tatumék, másrészt elvették a Bucks dobásait és az ellenfél amúgy is borzasztó volt távolról - ez papíron a Heat ellen nem lehet így, de az előző kör alapján mégis hasonlóságokat fedezhetünk fel. Ez egyébként a két csapat alapszakasz-meccseire is igaz volt, a két győztesen 39%-kal célzott távolról a Boston, a vesztesen pedig csak 11/37-tel. A Miami összességében elit tripladobónak számító csapatként kevesebb hármast dobott be a Hawks és a Sixers ellen, mint az említett két csapat és 32,1%-os triplázásával csak a 13. helyen áll a playoff mezőnyében - valószínűtlen, váratlan hullámvölgy ez, amelyből muszáj kijönnie a csapatnak, különben nem lesz esélye.

Érdemes megemlíteni még a lepattanózást, hiszen a Boston nagy baja az volt a Bucks ellen, hogy simán elbukta a támadópattanózást, de a Heat sem extra ezen a téren - viszont emeljük ki azt is, hogy a még állva maradt csapatok közül a playoffban mégis övék a legtöbb második esélyből szerzett pont, így erre nagyon figyelniük kell Williamséknek. Mindenesetre a magasabb szerkezettel alighanem előnyben lesz a Boston a lepattanózás terén.

A széria eleje egyébként abból a szempontból érdekes lehet, hogy a Celtics két hétig Giannis Antetokounmpóból készült, egy olyan csapat ellen játszott, amely a festékben dominált és egy ember körül forgott minden, maximum egy második opciója volt Jrue Holiday személyében, a többiekkel nem nagyon kellett foglalkozni, míg a Heat-offense teljesen más, sokkal többet jár a labda, sokkal több helyről érkezhet veszély, bár tény, hogy egyik sem olyan komoly, mint amit Giannis jelentett. De a pálya túloldalán is más lesz a helyzet, mert a Bucks magasai "telerakták" a festéket és feladták a triplákat, a Miami ellen pedig sokkal nehezebb volt jól triplázni az alapszakaszban, viszont a festékbe jobban megnyílhat az út, mert nincsenek olyan légelhárítók, mint Giannis és Brook Lopez - Bam Adebayo egyébként egyre többször játszott ilyet mostanában ahelyett, hogy kihasználták volna a hátvédekre való ráváltási képességét, de mégsem jelent olyan ellenállást, mint a Bucks magasai. Ezekhez alkalmazkodniuk kell Tatuméknak úgy, hogy két nappal kevesebbet pihenhettek ellenfelüknél és szinte azonnal elutaznak egy másik párharcra, idegenbe - emiatt lehetnek még gondjaik az első meccsen, bár a Heatnél viszont a rozsdsa és a lejjebb említett "még nem kellett 101%-on pörögnünk" probléma eredményezhet bealvást. 

Edzőfronton nem tudunk jelentős különbséget tenni, nyilván ez az első playoff-run Ime Udoka számára, míg Erik Spoelstra tengernyi tapasztalattal rendelkezik ilyen helyzetben is, de Udoka a Bucks ellen sem veszett el a nehéz helyzetekben, nem valószínű, hogy ez most számítani fog. Hogy kinek van több opciója egyáltalán variálni, az érdekes kérdés, inkább olyanokban bízhat mindkét tréner a kispadon, akik vagy bejönnek vagy nem - Oladipo, Robinson, Martin, Morris vagy éppen White, Pritchard, esetleg Theis is az a kategória, hogy ha éppen úgy van, meg lehet próbálni. Persze kikerülhet közülük X-faktor, főleg a Heat oldalán lehet nagyon nagy szükség Oladipo védelembontásaira és sebességére, labdakezelésére, amíg nincs Lowry és voltak is már remek meccsei a korábbi All-Starnak, de egyelőre elég ingadozó a teljesítménye és inkább csak jokerként tekinthet arra Spoelstra, hogy ő lesz a megoldás a Miami problémáira.

A pályaelőnyt még említsük meg, az ugyanis a Heatnél van, amely az alapszakasz legjobb hazai csapata volt Keleten, a playoffban pedig 6-0-ra áll otthon, ráadásul ezt a hat meccset átlagosan 17,1 ponttal nyerte meg és otthon 100,5-ös defensive ratinget produkált. Viszont a Boston 4-1-re áll idegenben, Milwaukee-ban szenzációs győzelmeket aratott és egy olyan párharcból jön, amelyben már mindent ki kellett tennie az asztalra, nem érheti nagy meglepetés - ellenben a Heat a Sixers ellen is csak "bemelegedett", 2-2-nél volt egy pillanatra olyan helyzetben, hogy igazán be kellett keményítenie, komolyabb gondban, gödörben még nem volt ebben a rájátszásban. Ez feltétlenül a Boston mellett szól.

Összességében két parádésan védekező csapatra számíthatunk, de Lowry nélkül az a realitás, hogy a Bostonban több a tűzerő, több a tehetség. Az biztos, hogy ritkán kerülik majd el a felek a száz dobott pontot és amikor mégis, az azért lesz, mert beesnek a triplák, ebből a szempontból tényleg múltidéző szériára számíthatunk rendkívül fizikális, kemény játékkal, sok faulttal, sok ütközéssel, sok egy-egyezéssel. Viszont Lowry nélkül egyértelmű, hogy egy kicsit mindenben a Boston a jobb csapat: az elváltós védekezésre több remek védője van egyénileg, a triplákat jobban dobják Brownék jelenleg és amíg a Celticsnél van két minőségi védelembontó ember az egy-egyezésre, addig a Heatnél jelen pillanatban csak egy. A Miami győzelméhez egy MVP-szintű Butler, egy elöl-hátul extra Adebayo, a sokkal jobb triplázás és az Oladipo-Herro páros jó játéka szükséges, ahogy az is, hogy az egylabdás végjátékokat megnyerje a gárda - ez is érdekes kérdés egyébként, mert az alapszakaszban rossz volt ebben a társaság, de a Boston sem villog, a Bucks ellen is 0-2-vel zárt ilyen helyzetekben, azért húzódott hét meccsig a párharc. Mindenesetre szinten mindenben jobb egy kicsit a Celtics, így...

Tipp: 4-2 a Boston Celtics javára.