Playoff-percek: A védekezésével nyert a Nets

Védekezéssel nyert a Nets... hogy mi?

Pocsékul dobott az első félidőben a Brooklyn, elsőre kicsit mintha megilletődtek volna a feladattól a csapat szupersztárjai - az első negyedben sikerült egy 6/23-at összehozni mezőnyből, pedig a helyzetek alapvetően azért megvoltak. Kevin Durant szerint a nagyszünet előtt nem sokkal Steve Nash időkérése rakta őket helyre, ott felálltak egy normális figurára, kicsit tudatosították magukban, hogy mi is a munka és még abban a negyedben közelítettek, aztán a fordulás után azzal a lendülettel szét is szedték ellenfelüket. Viszont az, hogy nagy nehezen eljutnak 100 pont fölé és a három sztár bedob ebből 82-t, az önmagában még nem meglepetés, illetve a 82 pont persze nagyon szép tőlük, de az, hogy összesen 104-et szórtak csapatszinten, az elmarad az elvárásoktól.

A védekezésük azonban szinte tökéletesen zárt. Már az első félidőben sem volt ezzel gond, remekül védték a gyűrűt, de a fordulás után már teljesen lebontották a Celtics játékát - 2/13 triplát engedélyeztek nekik, Tatumot és Walkert is eltüntették, az történt, amit akartak. Ebben nagyon benne volt Nash is, aki ugyan Blake Griffinnel kezdett centerben, de a második félidőben már keveset játszatta, vagy az atletikus Nicolas Claxton volt az ötös, vagy small-balloztak Jeff Greennel - főleg utóbbi nézett ki nagyon jól, 34 labdabirtoklásból 29 pontot kaptak csak fele, míg Griffinnel 40 labdabirtoklásból 43-at.

A Boston érezhetően készült is Griffinre, amikor a pályán volt, folyamatosan őt keresték, minden labdás zárást az ő embere adott és próbálták őt kihívni akár Tatummal, akár Walkerrel, akár Smarttal és ezekből egészen jól meg is éltek. Azonban onnantól, hogy Griffin a padon volt, nem maradt eszközük - Green elég gyors volt lábon ahhoz, hogy ezekre a betörésekre odaérjen és ne verjék meg őt könnyedén, Claxton pedig egyrészt szintén gyors, másrészt még egy lépéssel lemaradva is olyan veszélyt jelentett blokk formájában a gyűrű alatt, hogy őt sem nagyon akarták már megtámadni.

Itt jegyeznénk meg, hogy Nash Griffinnel is variált, a harmadik negyed elején vele sem voltak már olyan rosszak, mert "előváltásokat" alkalmaztak, vagyis már akkor elváltották a magasembert, amikor az általa őrzött támadó elindult zárást adni, így Griffin folyamatosan bent lehetett a festék környékén, kint pedig nem alakultak ki mismatch-ek.

Kevesen gondolták volna, hogy ez a Brooklyn védekezéssel nyer, de úgy tűnik, hogy (legalábbis ezen a meccsen, egy ilyen Boston ellen) képesek meglepetésekre...

 

Támadásban egyelőre az egyszerű a nagyszerű

A Brooklyn összeszokottságának, gondosan megtervezett rendszerének teljes hiánya eddig is világos volt, de a Boston elleni első meccsen ez még inkább kidomborodott - a támadásbeli problémák jó részét ez okozta. Egyszerűen nem volt meg az igazi összhang egy keményebb védekezéssel szemben, nyomás alatt, úgyhogy alapvetően maradt a sztárok egy-egyezése - "mázli", hogy ez a három ember konkrétan foghatatlan, ha erről van szó. A statisztikák szerint a komplett csapat összesen 240 passzal zárt, ami a harmadik legkevesebbnek számít az egész szezonjukat tekintve - annak ellenére, hogy ez egy nagyon lassú meccs volt (93 labdabirtoklás csapatonként), mégis csak 2,58 passzuk volt labdairkolásonként, ami meglehetősen alacsony szám. A dolgokra aztán a második félidőre már jobban ráéreztek, ott 45 labdabirtoklásból 57 pontot szereztek, a kulcs pedig annyi volt, hogy jobban felmérték és olvasták a matchupokat - mindkét csapat előszeretettel váltott el mindent, Irvingék pedig a fordulás után már jobban felismerték, hogy hol, kivel, mit kell támadni. 

Hogy mit tehet a Boston? Pontosabban és agresszívebben támadja a mismatcheket, többet mozog labda nélkül, több hibára kényszeríti az erre azért nyilván hajlamos Brooklynt, mert most azért a második félidő stagnáló, erőlködő játéka nem mozgatta meg túlságosan Durantéket hátul.

 

A triplázás nem elég a Heatnek, a középtávolit pedig el kell felejteni - a gyűrűnél kell javulni

Érdekesség, hogy a Miami úgy kapott ki, hogy 20 triplát dobott be, ami eddig csak egyszer fordult elő a csapattal a szezonban: teljesen váratlanul éppen a Milwaukee ellen. Az NBA történetében még sosem fordul elő, hogy egy csapat 15-tel (!) több hármast dobjon be, mint az ellenfél és mégis elveszítsen egy playoff-meccset, negatív rekrodot állított fel Erik Spoelstra csapata.

Hogy miért? Mert a festékben pénzért sem tudott volna kosarat venni és ezen belül különösen a gyűrű alatt voltak borzalmasak a floridaiak - 44-12-re (!) kaptak ki a védett területről, 38%-kal (!) céloztak innen, ami teljességgel vállalhatatlan és a szezonjuk során csak másodszor maradtak 20 pont alatt erről a területről. Ebben erősen benne volt Butler és Adebayo pocsék napja, de a többiek sem segítettek a dolgon - el sem jutottak a gyűrűig, ha mégis eljutottak, akkor bátortalanul megtorpantak és visszafordultak, illetve jó pár könnyű ziccert is elhibáztak.

A legfontosabb javítanivaló mindenképpen ez lesz számukra a második meccsre, ehhez pedig kapcsolódik még egy fontos adat: Butler és Adebayo összesen 3/19-et dobott a védett terület és a triplavonal közül, ha fent volt Brook Lopez, akkor gyakorlatilag nem mentek be a gyűrűig, pedig amikor Butler mégis megtette, több faultot is ki tudott harcolni.

 

Lopezben és a "régi" védekezésben bízott Budenholzer

A Bucks-Heat párharc egyik kérdése az volt, hogy vajon a megszokott behúzódós, gyűrűvédős védekezést, vagy a PJ Tuckerrel játszható mindent elváltós rendszert erőlteti-e majd Mike Budenholzer és a választás végül az A verzióra esett. Volt fent Tucker, egy időben bőven váltogattak is, sőt, nem is nézett ez ki rosszul, Tucker például remekül dolgozott Butler ellen ilyen helyzetekben, de a fontos időszakra mégis visszatértek a megszokott rendszerükhöz: az utolsó tíz percben (hosszabbítással együtt) a kezdőjük volt fent, Lopez pedig a megszokott bent maradós pick-and-roll védekezést művelte. A meccs elején Duncan Robinson ezt már addigra megbüntette 3/3 triplával, mire az utolsó nézők elfoglalták a helyüket, Budenholzer mégis bevállalta, hogy a legfontosabb időszakban megint feladja a hármasokat és elvegye a betöréseket - Khris Middletontól kérte azt, hogy törjön át minden zárást és lélekszakadva rohanjon Robinson után.

Ez be is jött, az addigi 6/10 tripla után a fontos időszakban 1/3-at dobott kintről a Heat shootere, az az egy is egy nagyon távoli, nagyon nehéz helyzetből beeső dobás volt, úgyhogy Middleton előtt le a kalappal - pláne, hogy végül a győztes dobást is ő vállalta magára. A "no-switch" rendszer összességében most meghozta a gyümölcsét a Bucksnak, meglátjuk, hogy ha a Miami kicsit változtat a felfogásán és okosabban, bátrabban (mert főleg ezzel a bátorsággal volt probléma), pontosabban támadja a festéket Butlerrel és Adebayóval, akkor kitartanak-e emellett Lopezzel, de egyelőre nem nekik kell változtatni.

 

Dobáljanak a sztárok vagy vegyük el a többiek helyzeteit?

Ez lehet az első játéknap egyik mottója, minden meccsen érdekesen alakult, hogy a csapatok mennyire támaszkodtak arra, hogy az ellenfélnél a fő pontfelelősöket lassítsák, vagy inkább körülöttük bontsák le a csapatot, és főleg a két nyugati párharcnál érdemes következtetéseket levonni.

A Clippers-Mavericks meccsen elsőre az ütközött ki leginkább, hogy a Clippers mindent arra épít fel védekezésben, hogy Luka Doncic játékát ellehetetlenítsék – ez nemhogy kudarcba fulladt elsőre, de még közben Tim Hardaway Jr. és Dorian Finney-Smith is sokszor meglepően üresen találta magát, és mindketten éltek a lehetőséggel. A Mavericks sokkal jobban megtalálta az egyensúlyt, ami a Leonard-George páros, illetve a többiek lassítását illeti: a Clippers két sztárja hozott egy erős átlagot, mellettük viszont senki sem tudott igazán előlépni, Marcus Morris 2/8-at hajított, Reggie Jackson 1/6-on állt meg, míg Serge Ibaka mindössze 5 dobást vállalt, mindannyiuktól több kell a folytatásban.

A Nuggets-Blazers párosítás hasonlóan indult, mint a Clippers-Mavericks, itt is sikerült elvenni a pályaelőnyt a vendégeknek, és a párhuzam nem áll meg itt. A Nuggets ugyancsak arra ment rá, hogy Damian Lillard ne jusson könnyű helyzetekig, és Facundo Campazzo az alapszakaszhoz hasonlóan ezúttal is valamennyire lassítani tudta őt, a triplavonalon belülről 0/4-et dobott ellene, viszont 4/6 hármast sikerült elsüllyesztenie olyankor, amikor az argentin irányító védekezett ellene. A Nuggets ki tudta kényszeríteni, hogy Lillard kiadja a kezéből a labdát, ilyenkor viszont folyamatosan jó döntéseket hozott, aminek az eredménye 13 gólpassz, illetve csak 2 eladott labda lett. Miközben a Nuggets talán túlságosan is Lillard és McCollum lassítását helyezte középpontba, addig a Trail Blazers a passzsávok lezárására ment rá, így Nikola Jokics és Michael Porter Jr. hiába jutott el közös erővel 59 pontig, közben egyetlen gólpasszt tudtak kiosztani. Jokicsnak egyébként ez volt a 34. mérkőzése a rájátszásban, és most először fordult vele elő, hogy nem tudott legalább 2 gólpasszt kiosztani.

 

Anthony és Porter sem fog mindig így dobni

Carmelo Anthony nagyon bekezdett egykori csapata otthonában, az első félidőben 4 triplát is elsüllyesztett, és ilyenre korábban még nem volt példa az esetében, hogy egy félidő alatt ennyi hármast dobjon a rájátszásban. Tőle a 18 pont egyébként is jónak számít már, és nem feltétlenül fog minden meccsen ennyit termelni, ahogyan Lillard sem fog mindig 13 gólpasszt kiosztani, ugyanakkor a Blazersben akadnak tartalékok is, Lillard 10/25, McCollum 8/20, Powell 3/11 dobását süllyesztette el.

Michael Porter Jr. a 25 pontjával fel tudott lépni Jokics mellé, és erre szükség lesz a továbbiakban is, de a triplavonalon túlról sokkal több kell tőle, a mai 1/10-es mutató sem fért bele. A fő problémát ugyanakkor nem is ez jelentette, hanem az, hogy Jokicson és Porteren kívül csak Aaron Gordon tudott ponterősen játszani, valakitől kellenek még pontok a Nuggets oldalán, mert az első meccsen úgy is nagyobb tűzerőt képviselt a Blazers, hogy többen is csak közepes vagy gyenge hatékonysággal dolgoztak náluk.

 

A Clippers tényleg mindenkivel próbálkozott Doncic ellen

Nem lehet azt mondani, hogy Tyronn Lue ne próbált volna ki mindenkit Doncic ellen, 10 különböző játékos fogta őt hosszabb-rövidebb ideig, közülük kilencen töltöttek rajta érdemi időt, de nem sokan tudták megnehezíteni a dolgát. Rögtön ki kell emelni, hogy az alapszakaszban rendre rosszul dobott olyankor, amikor Ivica Zubac ráváltott, ezúttal viszont 6/9-et hajított vele szemben, és ha így folytatja, akkor könnyen előfordulhat, hogy idővel lekergeti őt a pályáról is. Ugyancsak látványos az is, hogy olyankor egyetlen dobást sem eresztett el, amikor Kawhi Leonard őrizte őt, ellene nem erőltette, és látszólag azért, mert tudta, hogy nagyrészt elváltja őt a Clippers, és ha elég türelmes, akkor ennél jobb párharc is kialakulhat a számára. Paul George jó munkát végzett rajta, vele szemben 1/4-et dobott, és ezek alapján nem lenne meglepő, ha a Clippers sokkal jobban erőltetné azt, hogy a két sztár közül valaki védekezzen rajta, és kevesebbszer váltsanak el róla.