Playoff-percek: a Wiggs Special és néhány percnyi Fast Five

Spencer Dinwiddie meghallotta a hívást, a többi dallasi kiegészítő nem

A második meccs után a dallasi kispad vezérének feljavulásában, illetve a kiegészítők dobásaiban láttuk a Mavs sikerének kulcsát amellett, hogy nem engedhették meg maguknak védekezésben, hogy Kevon Looney szétdobja őket a festékben, illetve a lepattanózással is kellett (volna) kezdeniük valamit. 

Nos, a négy problémából kettőt sikerült megoldani. Dinwiddie 26 pontot szórt 7/13-as mezőnnyel, 8/8 büntetővel, maximálisan felnőtt ma a feladathoz (a kispadról említsük meg Davis Bertanst, aki támadásban nem villogott, de meglepően jól működött vele a Mavs hátul). Kevon Looney ma 29 perc alatt 9 pontig jutott, ez nagyjából az, amivel bármelyik ellenfél együtt tud élni - jól játszott, de egyáltalán nem volt olyan hatása, mint két nappal korábban. 

A másik két probléma viszont nem hogy nem oldódott meg, még súlyosbodott is. Hiába támadt fel Dinwiddie, hozta magát a 40 pontos Doncic és a 20-at szóró Brunson, támadásban gyakorlatilag ugyanúgy néztek ki, mint az előző meccsen: három játékos villogott (100-ból 86 pontot szereztek), a többiek pedig szinte semmit nem tudtak bedobni. 

A második meccsen a “harmadik fejet” alakító Reggie Bullock megidézte a 2018-as konferencia-döntő hetedik meccsét, ahol Trevor Ariza nem találta el a berendezést a Warriors ellen: a 0/10 mezőnyből, közte a 0/7 tripla nyilvánvalóan az elfogadhatatlan alatt van két szinttel. De nem csak Bullock dobált mellé: Maxi Kleber megint lerakott egy 0/5 triplás meccset, Bertans 0/2-vel zárt a triplán kívülről. Dorian Finney-Smith 2/5-tel zárt, de igazán ő sem tudta elkapni a fonalat. 

A negyedik problémás faktor a lepattanózás, amit ma sem sikerült megoldani (az egész playoffot tekintve a Dallas összesen 140-gyel kevesebb pattanót szedett, mint aktuális ellenfele). Az első meccsen 51-35-re nyert itt a Warriors, a másodikon 43-30-ra, most pedig 47-33-ra. Ami nagyon nem nézett ki jól, az a támadópattanózás: az első két meccsen összesen 15, ma 14 (!) második esélyt engedtek a Golden State-nek, ami egyszerűen nem fér bele - pláne, hogy így a GSW 18-4-re nyert a második esélyekből szerzett pontokat tekintve.

Ide kívánkozik egy hihetetlen, de igaz statisztika: Steph Curry a párharcban eddig 107 perc alatt 25 lepattanót szedett le. A Dallas két magasembere, Maxi Kleber és Dwight Powell 144 perc alatt közösen (!) 15-öt... 

Andrew Wiggins ellen nem elég Luka hero ball-ja

Már az első két körben is látszott, hogy Doncic időnként hajlamos nem kiadni a labdát a kezéből (nyilván ez a Mavs alapjátéka, szóval ez annyira nem meglepő), akkor viszont meg is oldotta folyamatosan a játékokat, és valahogy sikerült is fenntartani a dallasi ritmust, a kinti dobók pedig komfortos(abb) helyekről és ütemből dobálhattak. 

Ebben a szériában viszont emberére akadt Andrew Wiggins személyében, aki három meccs után +66-ban áll, miközben Doncic -61-ben. Wiggins ma sokszor már az alapvonali bedobásnál ott lihegett Doncic nyakában, előfordult, hogy a társak nem is tudták bedobni neki a labdát, mindez pedig érthetően megborította a dallasi támadások ritmusát. 

Wiggins ráadásul nem csak védekezésben, hanem támadásban is komoly probléma elé állítja a szlovént, a kanadai óriási posztere szépen illusztrálta, hogy mit használt ki: a testi adottságait. Wiggins ma nagyon keményen ráment a pattanózásra, az első két meccsen összesen 10-et, most 11-et szedett le, közte 6 támadót, folyamatosan kihasználta atletikus fölényét. 

Doncic további problémája, hogy hiába dobál 40 pontokat, a Warriors védekezése mellett nem igazán tud passzolni, vagy annyira ütemtelenül, hogy abból nem lesz jó dobóhelyzet a társaknak. Nem csak Wiggins, de például Klay Thompson is jól dolgozott rajta, mostanra már konstans gonddá vált, hogy előbb-utóbb meg tudják törni a második félidőben, erre pedig nem látszik megoldás. Doncic is beszélt arról a meccs után, hogy 23 éves, ez az első konferencia-döntője, és már most rengeteget tanult ebből a szériából - hosszútávon a szlovén “fejében” bízhatnak Dallasban, még ha idén a nagydöntő elúszni is látszik. 

Megint a harmadik negyed - és ezúttal a small-ball

Az első meccsen 34-24-re nyert a harmadik negyedben a GSW, de inkább a második meccsen mutatott játékuk marad emlékezetes, amikor 13 ponton tartották ellenfelüket a kritikus játékrészben. Akkor Kevon Looney volt a kulcs, ma viszont visszatértek a régi recepthez és a harmadik negyed derekán bevetették az alacsony szerkezetet. 56-59-es állásnál jött be Jordan Poole Looney helyére, itt összeállt a klasszikus Fast Five, majd egy idő után Thompson helyére Moody állt be - itt mentek egy 12-3-at, amivel ki tudták harcolni azt az előnyt, amivel utána már menedzselni tudták a mérkőzést. 

Mit tehet a Dallas?

Bullock valószínűleg még egyszer nem dob ennyire rosszul, egyszer talán Klebernek is kijön a lépés, de jelen pillanatban valami nagyon drasztikus váltás kellene, hogy legalább úriemberek söprése legyen. Jason Kidd gondja viszont az, hogy ha szétnéz a kispadon, akkor az egyetlen használhatónak tűnő opció sajnos civilben, sérülten üldögél. Ha Tim Hardaway Jr. lenne a kezdőben Bullock helyett, akkor egy olyan five-out ötöst tudna feltenni, amiben Hardaway hozná Bullock tripláit, le tudná ütni a labdát, levéve a terhet a Doncic-Brunson duról, hátul pedig atlétikát tudna beletenni, amivel fel tudnák pörgetni a periméter-védekezést. 

Így viszont Kidd nagyjából annyi drasztikusat tud lépni, hogy Dinwiddie-t felteszi a kezdőbe, így három játékos szervezhet, illetve Doncic-ot így közelebb vihetné a gyűrűhöz Wigginsszel, hogy egy-egyekből esetleg faultgondokba kergesse az egykori 1/1-est, amivel megboríthatja a GSW taktikáját. Ez azért is lehetne üdvözítő, mert Otto Porter Jr. megint megsérült, Andre Iguodala szintén nem bevethető, így ha Wiggins leül, akkor Jonathan Kuminga vagy Juan Toscano-Anderson léphet a helyére, akik azért messze vannak a jelenlegi Maple Jordan szintjétől. 

A Warriorsnak azért nem lesz diadalmenet a 4. meccs

Ahogy említettük, Porter térde megint megsérült, ami bekavarhat a GSW életébe. Toscano-Andersonnal pótolták ma, de nem tűnt jó opciónak, ahogyan egyébként Porter sem villogott, sőt a Dallas kiváló munkát végzett a komplett friscói kispadon. Kezdve Jordan Poole-lal, akinek gyengébb napját elfedte Curry és Wiggins ihletett játéka, és azért amikor kellett, hozzá tudott szólni, de neki fel kell javulnia, ha söpörni szeretnének. Moses Moody is 16 percet kapott, de 0/3 dobással zárt, ami tőle borzasztó kevés, Kuminga pedig be sem fért a rotációba...

Ha a Dallas mond egy all-int és csapágyasra hajtja a legerősebb ötösét, rászáll Wigginsre, akkor azért könnyen bajba kerülhet a Warriors, mert Klay Thompson továbbra is nagyon hektikusan dob, és ha Poole vagy Moody sem érez rá a támadásokra, akkor villámgyorsan elfogyhatnak Steve Kerr opciói.

Akiben viszont bízhatnak, az Draymond Green, aki a második meccs kipontozódása után most 37 percet volt pályán, és vele +19-ben volt a Warriors. Tanárian tömködte be a réseket, végezte el hátul a piszkos munkát, adott támadásban 5 gólpasszt és dobott 10 pontot. Ha nem üt be felesleges faultokat és képes kordában tartani a száját, akkor megint megadhatja a tartást a csapatának, ami elég is lehet.

Na és persze bízhatnak Steph Curry-ben, aki a harmadik meccsen már az MVP-Curryt idézően hajigált be nehezebbnél nehezebb hármasokat. Ha őt nem tudja limitálni a Dallas, az már fél győzelem a Golden State-nek, mert a Mavs nem tud ellépni, ha pedig nem tud ellépni, az az eddigiek fényében nem sok jót jelent...

A történelem a Warriors oldalán

Az NBA történetében 147. alkalommal került 3-0-s előnybe egy csapat - az előző 146 alkalommal meg is nyerte a szériát. 

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is:

Tweets by Kezdo5_HU