Playoff-percek: Adebayo eltűnt, a Celtics triplázása előkerült

Az nyer, aki jobban triplázik

Az első két körben messze a Celtics dobta a legjobban a triplákat a rájátszásba jutó csapatok közül, 39,3 százalékkal céloztak távolról, és meccsenként 15 bedobott hárompontost átlagoltak. Ehhez képest éles váltás volt, hogy a Heat elleni első három meccsen sorrendben 10/29, 10/35 és 11/42 triplát dobtak be, vagyis csak meccsenként 10,3-et, és azokat is csak 29,2 százalékkal. A Heat sem triplázott rosszul az első két körben, 37,8 százalékkal tüzeltek távolról, és a Celtics elleni első három meccsen még rá tudtak erre tenni legalább egy, de inkább két lapáttal, 47,8 százalékkal tripláztak ezeken a meccseken – a második meccsen csak 9/26-ot hoztak össze, de ez is hatékonyabb volt a Celtics 10/35-ös mutatójánál.

Négyből négyszer az a csapat nyert ebben a párharcban, amelyik hatékonyabban triplázott, a negyedik meccsre viszont annyi változott, hogy most ez a Celtics volt, 18/45 hármasuk ért célba, miközben a Heat triplavetői csak 8/32-t szenvedtek össze. Ezúttal Al Horford (3/6) és Jayson Tatum (4/9) is bedobálta a távoli helyzeteit, Grant Williams (4/6) is nagyobb szerepet kapott a kiosztásoknál, míg a Heatnél egyszerre betlizett Max Strus (1/5), Kyle Lowry (1/5), Gabe Vincent (1/4) és Duncan Robinson (0/4) is. Az szintén árulkodó, hogy Jimmy Butler is négyszer próbálkozott távolról, miközben az elmúlt két meccsen csak egy-egy triplát engedett el, de ő sem járt nagyobb sikerrel, mint a társak, neki is csak 1/4 hármasa esett be.

Nincsenek itt nagy megfejtések, a jobban triplázó csapat nyeri a meccseket ebben a párharcban, és az ötödik találkozón is az lehet a legfontosabb kérdés, hogy melyik oldalon sülnek el jobban a kezek. Ezúttal a Heatnél volt egy csúnya leolvadás a második félidőre, kicsit emlékeztetett ez a harmadik meccs második félidejére, ahol a Celtics játszotta el ugyanezt, bár annyi különbség azért volt, hogy náluk akadt egy játékos (Butler), aki ekkor is küzdött és hajtott, de egyedül nem volt most esélye.

A Celtics számára általában véve is kritikus, hogy miként dobják a triplákat ebben a rájátszásban, mert azokon a meccseken, amiken legalább 15 hármast süllyesztettek el, 8-2-re állnak, míg amikor nem sikerült elérniük ezt a határszámot, 1-6-ot hoztak össze. Az egyetlen olyan győzelmüket, amin nem dobtak legalább 15 triplát, a Hawks ellen aratták, még a legelső meccsükön ebben a rájátszásban.

 

A támadólepattanók nem érnek sokat

Az elmúlt években megfigyelhető trend, hogy nagyobb arányban nyerik azok a csapatok a mérkőzéseket, amelyek kevesebb támadólepattanót gyűjtenek be, és ezt ez a párharc is igazolja, négyből háromszor kikapott az a csapat, amelyik többször szedett támadót. Noha elsőre ez ellentmondásosnak hangzik, valójában nagyon logikus, mert ha egy csapat megy a támadókért, de mégsem tudja azt megszerezni, akkor az ellenfél rendezetlen védekezéssel szemben támadhat, könnyebb helyzetekig juthat, vagy egyszerűbben képes kialakítani mismatch-eket.

Különösen a harmadik meccsen volt szembeötlő, hogy a Celtics 21-1-re nyerte a támadólepattanók arányát, mégis elég simán kikaptak, és a negyedik meccsre változtatott is ezen Joe Mazzulla, kevésbé mentek a támadókért, így 12-7-re el is bukták ezt a kategóriát – nem úgy a meccset, és ez a lényeg.

Mazzulla már legutóbb elengedte a kétcenteres felállást, Al Horford és Robert Williams III egymást váltották, így kevésbé fáradtak el, viszont Horford akkor még nem használta ki azt, hogy ezzel milyen lehetőségek nyíltak előtte. Azzal, hogy kevesebbet kellett játszania, keményebben léphetett fel védekezésben, és az 5 személyi hibája nemhogy probléma lett volna, hanem inkább erény. Ezúttal mindkét oldalon megtalálta a helyét, dobott 12 pontot, de legalább ilyen fontos, hogy volt 7 lepattanója és 4 gólpassza is, míg legutóbb egy-egy pattanója és előkészítése volt csak. A társak is többet keresték őt, mindjárt a meccs elején hívtak rá egy triplát, és a labda is többet volt a kezében, ami jót tett a Celtics ritmusának is.

A fentebb említett három elemből állt össze a Celtics győzelmének az alapja: jobb triplázás, jobb visszarendeződés védekezésbe, és egy pályán tartható Horford – ha ezek nincsenek, akkor Tatum előtt sem nyílik annyi terület.

 

Brown éledezik, míg Adebayo kezd eltűnni

Jaylen Brown továbbra is csak keresi a dobóformáját, négy meccs után 39 százalékkal dob mezőnyből és a párharc során 3/25 triplája esett be eddig, és a vonalon is rendre megremeg a keze, 4/9 büntetőjét dobta csak be a párharc során. A negyedik meccsen azért már mutatott életjeleket, különösen olyankor, amikor elkezdte támadni a gyűrűt, ugyanakkor az továbbra is érthetetlen, hogy miért erőlteti a félüres triplákat, és miért nem próbál inkább azzal nyomást helyezni a Heat védekezésére, hogy megindul befelé. A Hawks ellen remekül dobott távolról, viszont a 76ers ellen tudta igazán megtalálni a megfelelő kinti-benti egyensúlyt, és nem véletlen, hogy abban a párharcban 4,9 büntetőt harcolt ki meccsenként, míg itt négy meccsen összesen kilencet, bár az azért jó ómen a folytatásra, hogy ebből ötöt a negyedik meccsen.

Vele szemben Bam Adebayo kiválóan kezdte a keleti döntőt, az első meccsen 20/8/5-ös számsort, a másodikon 22/17/9-est rakott le az asztalra, viszont a harmadik meccsen már alig nézett rá a gyűrűre, mindössze ötször dobott rá, és a passzai is eltűntek, csak két gólpasszt osztott ki. Ez akkor még belefért, mert a Celtics összeomlott a második félidőre, illetve a gyűrű fölött veszélyes célpont tudott lenni, viszont a negyedik meccsre sem szedte össze magát, mindössze 10 pontot szerzett, és a második félidőt lehozta egyetlen mezőnykísérlettel és két kiharcolt büntetővel, de ezekből sem szerzett pontot. A Celtics a passzjátékára is odafigyelt ezúttal, amikor handoffból megkapta tőle a labdát valamelyik társa, akkor agresszívan kerülték meg a zárásait, és a vendégek hat dobást blokkoltak csak a második félidőben – ebből Tatum kettőt jegyzett, és mindkét esetben triplát blokkolt le.

Az valahol szintén Adebayo kritikája, hogy Cody Zeller egyre fontosabb szerepet kap a Heat rotációjában, és a negyedik meccsen a cserecenter volt az egyetlen, akivel a pályán pluszaban zárt Erik Spoelstra csapata. Ebben persze benne van, hogy a Celtics akkor mutatta be a nagy futását, amikor a kezdők voltak pályán, de az nem mutatott jól a kezdő center szemszögéből, hogy a vérzést akkor állították el átmenetileg, amikor bejött Zeller, aki ezt követően bő egy perccel megcsinált egy 2+1-es játékot. Zeller használhatósága azonban limitált, mert vele nem működik ugyanúgy a perimétervédekezés, mint amikor Adebayo van pályán, és ezt a Celtics ki is használta a harmadik negyed utolsó perceiben, sorra dobálták a triplákat, illetve Tatum a távoli ketteseket.

 

Tatum elit társaságban és bírja a nyomást

Jayson Tatum ebben a rájátszásban hatodszor ért el legalább 30 pontot, 10 lepattanót és 5 gólpasszt, és ennél több ilyen meccsre egy rájátszáson belül csak LeBron James volt képes, ő 2018-ban hétszer hozott ilyen számsort. Tatumnak ez volt a 16. 30/10/5-ös meccse a rájátszásokban, amivel fellépett a házi örökranglista második helyére, lehagyta John Havlicek-et, és egyedül Larry Bird (26) van már csak előtte.

Tatum mai 33 pontja azt jelenti, hogy pályafutása során 23,84 pontot átlagol a rájátszásban, ezzel átvette a vezetést Birdtől a franchise örökranglistáján. Bird 23,76 pontot átlagolt a rájátszásban, de azt azért érdemes megjegyezni, hogy a legenda ezt 164 meccsen hozta össze és háromszor bajnoki címig is menetelt a csapatával, míg Tatum egyelőre 91 meccsnél jár. Érdekesség, hogy ebben a rangsorban Isaiah Thomas a harmadik 22,56 pontos átlagával, bár ő csak 25 meccsen játszott a rájátszásban a Celtics színeiben.

Tatum esetében fontos kiemelni, hogy kiválóan kezeli a nyomást, ezúttal 33 pontot, 11 lepattanót és 7 gólpasszt ért el egy olyan meccsen, amin meglegyintette a kiesés szele, és már-már hagyományosan jól játszik olyankor, amikor az életben maradás a tét. A 76ers ellen a hatodik meccsen a rossz kezdés után 16 pontot dobott a negyedik negyedben, majd a hetedik összecsapáson 51 pontot ért el, de tavaly a Bucks ellen is 3-2-es hátránynál 46 pontot szerzett. Eddig 13 olyan meccsen lépett pályára, amin a kiesés elkerülése volt a célja, ezeken 27,4 pontot, 8,2 lepattanót, 5,6 gólpassz, 1 labdaszerzést és 1,1 blokkolt dobást átlagol, és most egy újabb olyan találkozó vár rá, ahol a kiesés elkerüléséért játszik.

 

Mit tehetnek a csapatok?

Elméletben mindkét oldalon egyszerű, hogy mit kellene csinálni az ötödik meccsen. A Celticsnél folytatni kell a labda járatását és a triplák erőltetését, mert ez a negyedik meccsen működött, emellett az is jól mutatott, hogy a második félidőre Tatum megkapta jobban a kezébe a labdát. Browntól még mindig több kell, de leginkább ő képezi azt a kivételt, akinek kevésbé kellene erőltetnie a kinti dobásokat, és ehelyett a gyűrűre kellene még nagyobb nyomást helyeznie. Persze mindez nem biztos, hogy elég lesz egy győzelemhez, mert ha mondjuk Horford dobóformája nem marad meg a folytatásra, akkor azzal megint összeomolhat náluk a spacing, de ugyanez megtörténhet akkor is, ha Tatum kinti dobásai ismét kimaradoznak.

A Heatnél is egyszerű a képlet, Spoelstrának meg kell találnia a módját, hogy Adebayo visszatérjen az első két meccsen mutatott játékához, ahol kereste a maga dobásait is, emellett rendre jó helyzeteket alakított ki a társaknak. Amennyiben ő feljavul, akkor az hozhatja a tripladobók formajavulását is, mert a Celtics védekezésének akkor nagyobb figyelmet kell szentelnie a festék védésére, és a center van annyira jó passzoló, hogy megtalálja az üres embert a triplavonalon kívül – ha nem segít rá egy védő sem, hanem egy-egyben próbálják lassítani, akkor az lesz a feladata, hogy próbáljon meg pontokat szerezni, faultokat kiharcolni.

Az sem lenne meglepő, ha Butler agresszívabb lenne az ötödik meccs kezdetétől fogva, mert ő azért a teljes harmadik meccsen, illetve a negyedik találkozó első félidejében hátrébb lépett. Az első két összecsapáson 25-25 dobásba állt bele, majd az ezt követő három félidőben összesen 20 alkalommal vállalt, viszont a negyedik meccs második félidejében ismét agresszív volt, és 14 dobásig jutott.