Playoff-percek: Giannis percei meg vannak számlálva

Giannis perceit nem lehet szó nélkül hagyni

Giannis Antetokounmpo eddig 23 PO-meccset játszott Mike Budenholzer kezei alatt, ebből hosszabbítás nélkül egyetlen egyszer, a tavalyi, Raptors elleni utolsó mérkőzésen érte el a 40 perces határt - egyébként a 23-ból csak nyolcszor töltött a parketten legalább 35 percet. Ezen az estén is 35-öt kapott úgy, hogy a Bucks élete volt a tét - csak összehasonlításképpen, Jamal Murray például előző este 33-at játszott egy három negyed alatt eldőlő összecsapáson úgy, hogy előtte két nappal még a Jazz elleni hetedik mérkőzést gyűrte.

A görögöt úgy kímélte Budenholzer az alapszakaszban, hogy arra talán még Kawhi Leonard is felkapta a fejét, a 30,4 átlagperc mindenki számára azt sejtette, hogy az igazán nagy dolgokra, a PO-ra akarja frissen tartani MVP-jét a tréner - csak éppen ezt azóta sem látjuk. A Magic ellen nem brillírozott a gárda, de Giannis ott is csak 31,8 percet átlagolt, a Miami ellen pedig már egyre nagyobb bajban van, így a 36-ra felugró átlagpercből még mindig nem tűnik úgy, hogy az edző erőlteti a legjobb játékosát, sőt.

Csak összehasonlításképpen: még Joel Embiid is három perccel többet átlagolt nála ebben a PO-ban, a legtöbb húzóember négy-öt perccel többet tölt ennél pályán átlagosan és ebben benne van az is, hogy mondjuk Kawhi Leonard kiül egy negyedik negyedet, ha eldőlt a meccs - vagy mondhatjuk azt is, hogy Royce O'Neale, meg TJ Warren is többet játszott nála átlagban. Nem nagyon fér ez most bele és nem is feltétlenül érthető, hogy az alapszakaszban agyonpihentetett fiatal MVP-t miért nem játszatja Budenholzer 40 perceket akkor, amikor ég a ház...

Az MVP egyébként sem találja önmagát

Eddig egyik meccsen sem dominált a Bucks vezére, a második találkozón mondjuk azért hozta a jó számokat, de összességében eddig három mérkőzés után 22,7 pontot átlagol 13,3 lepattanóval és 7 gólpasszal - csak 46,3%-kal dob mezőnyből és eddig összesen 2/13 triplát küldött a gyűrűbe, az 53,6%-os büntetőzéséről nem is beszélve. Egyértelmű, hogy a dobásaival gond van, egyrészt a hatékonysága is elmarad korábbi önmagától, másrészt a mennyiség és a minőség sincs rendben - a keret körülötte nem tudja ezt teljesen ellensúlyozni, egyszerűen a legjobb önmaga kell most már ahhoz, hogy legyen még bármennyi reményük.

Van még esély?

Három negyeden keresztül ez volt a Milwaukee eddigi legjobb meccse a párharcban, most először tudták igazán szétszedni a Miami támadójátékát, nyertek a festékben, elvették a gyorsindításokat, kontrollálták Jimmy Butlert és Goran Dragicot is, ugyan egy ideig a Heat bedobálta a triplákat, de ezzel még együtt tudtak élni. A negyedik negyedben bekövetkezett történelmi összeomlás (a -27 pont a támadóidő 1954-55-ös bevezetése óta a legnagyobb különbség egy playoff-meccs negyedik negyedében) viszont azt jelenti, hogy 0-3-ról kell folytatni - eddig 139 alkalomból egyetlen egyszer sem történt meg az, hogy valaki ilyen hátrányból továbbjusson az NBA rájátszásában. Összesen három csapat tudott egyáltalán 3-3-ig visszakapaszkodni: a Knicks 1951-ben a Rochester Royals elleni nagydöntőben, a Denver Nuggets 1994-ben a második körben a Jazz ellen, illetve a Trail Blazers 2003-ban a Mavericks elleni első körben. 

Egyébként eddig hét olyan első kiemelt volt 2000 óta, amelyik nem jutott el legalább a konferencia-döntőig - az pedig, hogy valaki söpréssel essen ki első kiemeltként, egyetlen egyszer történt meg, a 2018-as Torontóval.

Nem szabad leírni a Milwaukee-t, a három meccsből igazából csak egyszer, a másodikon voltak "alul", az elsőn és a harmadikon egy-egy Jimmy Butler-show és egy kisebb, meg egy nagyobb leolvadás miatt kaptak ki, sőt, a harmadikra taktikailag már felül tudtak kerekedni - azt viszont nehéz ezek után reálisnak értékelni, hogy ez a Bucks négyből négyszer nyerni tud, minden szoros végjátékot behúz, vagy négyből négyszer dominál és egyetlen egyszer sem tud erre válaszolni Butler, vagy éppen Erik Spoelstra.

Most már tudja a Lakers, mire számítson

LeBron James jól összefoglalta, mennyire nem lehet videózással felkészülni a Houstonra: meg lehet őket nézni videón, ki lehet kockázni, de amíg nem állsz velük szemben a pályán, nem érzed a sebességüket. James a 2000-es évek elejének legendás NFL-csapatához, a St. Louis Ramshez hasonlította a Rocketsot - anno a “The Greatest Show on Turf” becenévre hallgató, félelmetes sebességgel játszó támadóalakzattal kapcsolatban mondta el boldog-boldogtalan, hogy szerinte hogyan kellene őket scoutolni, de ugyanaz volt a helyzet, mint most a Houstonnal. Nem lehet leszimulálni a gyorsaságukat, csak és kizárólag a kézzelfogható tapasztalat segít, és amikor az ember lejön a pályáról, úgy érzi, hogy még mindig nem érti, újra játszani kell velük. 

A Lakers támadójátékát kell jobban megszervezni

Az első kiemelt kapott ugyan 112 pontot a Houstontól, de alapvetően nem itt ment el a győzelmük. Természetesen akadt néhány bravúrkosár a houstoni kiegészítőktől, Austin Rivers például megtalálta a dobókezét, Eric Gordon is jó napot fogott ki (ezek valószínűleg nem lesznek mindig így, függetlenül a Lakers védelmétől), de összességében a 14/39 tripla a kísérletek és a találatok számában manapság már nem extra, hanem egy jó közepes teljesítmény (a túloldalon a Lakers 11/38-at hozott). Beszédes statisztika, hogy Kuzma 4, Caruso 5 faulttal zárt, rajtuk kívül mindenki 1-2 szabálytalanságot szedett össze, itt a Lakers részéről nem nagyon kell faultgondok miatt aggódni. 

A probléma a rengeteg eladott labda és az abból kapott 27 pont - és itt nem elsősorban arról volt szó, hogy hárman kicsavarták a nagyemberek kezéből a labdát, hanem levadásztak nagyon sok olyan keresztpasszt, bepasszt, ami normál esetben “átmegy”. Ezekre sokkal jobban kell figyelnie a Lakersnek, jellegzetes pillanat volt, amikor Harden nagyszerű megelőző védekezéssel vitte el a bejátszást Davis orra elől - ezek a kicsit pontatlan, lazább bejátszások a Portland nagyemberei ellen még belefértek, a Rockets ellen nem. Főként a játékszervezőknek kell összekapniuk magukat: a James-Rondo-Davis trió 11-szer szórta el a lasztit, Caruso is csatlakozott kettővel. 

Változtat a Los Angeles, vagy megint át akarják ütni a falat?

Elnézést kérünk a Rockets-drukkerektől, amiért keveset beszélünk a csapatukról, de ez azért van, mert tökéletesen végrehajtották azt, amit tudnak, és amivel nyerni tudnak: mindkét oldalon futottak, hajtottak, elfogadhatóan dobták a triplákat, nagyszerűen kihasználták a sebességkülönbséget. Részükről nem nagyon lesz változás a második meccsen sem, ezért foglalkozunk többet azzal, hogy mi a helyzet a Lakersszel. A LAL az előző körben kicsit hasonló cipőben járt, mint most: egy csúcsra pörgetett, gyakorlatilag 4-5 must-win, “playoff-szerű” meccset játszó Portland jött szembe, miközben a Lakersnek a buborék alapszakasz-zárásakor nem kellett megfeszülnie. Ugyanez volt most is: a Lakers jó pár napja pihenget, még edzést is lemondtak, a Houstonnak viszont csúcson kellett pörögnie, hogy legyűrje az OKC-t. A Rockets sebessége mellett ez a pici rozsda-élesség ellentét is közrejátszott abban, hogy a negyedik negyed fordulóján állva hagyták Jameséket Hardenék. 

Az első körben egy nagyon furcsa, átmeneti második meccs következett a Lakerstől, ahol James gyakorlatilag alig nézett a gyűrűre, elkezdték jó labdákkal tömni Davist, aki elkezdte áttörni a Blazers játékát, majd szépen a kiegészítők is elkezdtek felnőni a feladathoz. Valószínűleg ugyanez lesz a “masterplan” a Houston ellen is: megtapasztalták, mire kell nagyon figyelni, ezeket próbálják kijavítani, a húzóemberek a koncentráció javítása mellett pedig növelik a fizikális nyomást - érdemes felidézni, hogy a Tucker-Covington páros, akiken az egész védekezési szisztéma alapul, összeszedte a 4-5 faultját, szóval Jamesék számára nem tűnik áttörhetetlennek azért az a “védőfal”. Ha ez a két játékos faultgondokba kerül, azt nagyon megérzi a Rockets védelme. 

Azt azért ne feledjük, hogy a Rockets is készülhet néhány csalafintasággal a második meccsre, mondjuk Westbrookot illetően, akit gyakorlatilag csak az nem takart be most, aki nem akart, magához képest nem támadta túl hatékonyan a gyűrűt. A Lakersnek arra is fel kell készülnie, hogy Jeff Green és Danuel House Jr. sokkal jobb triplázó, mint amit ma mutatott, nem vehetik le róluk a szemüket védekezésben.