Playoff-percek: James Harden élete formájában van?

Nem szóltak a Bucksnak, hogy tétre megy?

A buborékban eddig visszafogott teljesítményt nyújtott a Milwaukee Bucks, de nem is volt miért széthajtani magukat, a ligaelsőségük nem forgott veszélyben. Az Orlando elleni első meccsen mintha elfelejtették volna, hogy az már tényleg tétre megy, és egyáltalán nem úgy hozták le, mint ahogy a playoffban szokás. Mike Budenholzer alapszakasz-rotációt alkalmazott, 10 játékos is 10 perc fölött töltött parketten, illetve az első félidőben még Robin Lopez játszatásával is próbálkozott. Senkit sem állított bele a padlóba, csak Giannis Antetokounmpo és Khris Middleton érte el a 30 percet. A 8 meccs során 35 játékos töltött több időt a pályán, mint a 34,5 percre bevetett görög.

Saját fegyverét fordították a Bucks ellen

Az alapszakasz során a Bucks védekezett a legjobban, míg a Magic csak a 23. volt támadásban, és ennek ellenére pakolt fel a táblára 122 pontot az Orlando. A Bucks védekezésben előszeretettel adja fel a triplákat, és inkább a festéket védik, támadásban viszont a triplák mellett a betöréseket is erőltetik. Steve Clifford hasonló taktikát választott, aminek az lett az eredménye, hogy Antetokounmpo sokkal nehezebben jutott el a gyűrűig, és ő is jobban támaszkodott a tripláira. Az első félidőben csak 3/7 közeli dobása volt jó, és ugyan a második félidőben már 5/10 volt a gyűrű másfél méteres körzetéből, de magához képest ez is nagyon gyenge volt. Az alapszakasz során 71,7%-kal értékesítette ezeket a dobásait, míg a Magic ellen 47,1%-kal.  

A történelem ismétli önmagát?

Tavaly a Magic a rájátszás első körének első meccsén nagyobb meglepetésre nyerni tudott a Toronto Raptors ellen, és a csapat egyik legjobbja 25 ponttal és 6 gólpasszal DJ Augustin volt. Az irányító ezúttal 11 ponttal és 11 gólpasszal tolta meg csapata szekerét, ismét vezér tudott lenni. Egy évvel ezelőtt a Raptors zsinórban négy meccset nyert a vereség után, és egészen a bajnoki címig meneteltek. Idén sokan ugyanezt várják a Buckstól is.

Egy negyedet ért a Pacers terve

Az Indiana viszonylag egyértelmű céllal vágott neki ennek a meccsnek támadásban, ugyanis az első negyedben borzasztó agresszíven támadták a Heat egyénileg gyengébb védőit - főleg Duncan Robinson és Goran Dragic volt a célkeresztben, aki velük volt szemben, az elindult a gyűrű felé. Ez működött is, 8/10-et dobtak a festékből és 16 pontot szereztek innen, plusz kiharcoltak 14 büntetőt és faultgondokba kergették például Robinsont már ebben a játékrészben, úgyhogy egyáltalán nem volt meglepő a vezetésük. Ez viszont itt el is halt: a folytatásban már összesen 24 pontot dobtak a festékből és 10 büntetőt harcoltak ki, ennyit élt meg az ötlet - igaz, ebben biztosan komoly szerepet játszott az is, hogy Victor Oladipo kivált a szemsérülése miatt. A Heat fegyelmezettebben védekezett, okosabban segített, nem faultot, így innentől maradtak a triplák, amit Warren vezetésével be is dobált a Pacers, a második-harmadik-negyedik negyedben 8/19-et hajítottak kintről, ez nagyon kellett ahhoz, hogy meccsben maradjanak

Valamit viszont még ki kell találnia Nate McMillannek, mert az első negyed után nagyon szenvedősre sikerült ez a támadójáték és bár a Miami sem játszott igazán jól, de még ezt a tempót sem tudták tartani TJ Warrenék - két erős közepes támadófegyverrel és több betlivel elég nehéz PO-meccset nyerni, főleg ha a túloldalon még a clutch helyzetekre is tartanak egy Butler-Dragic párost.

Mi történik a Heat rotációjával?

Érdekes változtatásokat eszközöl Erik Spoelstra, ismét bizonyítja, hogy egyáltalán nem fél belenyúlni akármibe, ha arra van szükség: a buborék elején előbb Meyers Leonard került ki teljesen váratlanul a rotációból (addig folyamatosan kezdett...), most pedig Kendrick Nunn volt az, aki egy pillanatra sem került pályára. Az irányító már eleve komoly meglepetésre került be a Heat kezdőjébe a szezon elején, de aztán a játékával bizonyította, hogy megérte bízni benne - a buborékban viszont pocsék volt, szörnyű százalékkal dobott eddig, majd egy időre el is utazott, ez pedig úgy néz ki, hogy Spoelstránál nem fér bele.

Más kérdés persze, hogy még így is be tudott dobni a tréner kilenc abszolút hasznos embert, akik mind szereztek legalább két kosarat és mind játszottak is legalább 13 percet - 35 perc fölé egyedül Jimmy Butler ment, ő nyilván pótolhatatlan még egy ilyen kiegyensúlyozott keretben is. Említsük még meg, hogy a Heat kezdője végül összesen 13 percet töltött így együtt a pályán, ez is jelzi, hogy egyelőre nagyon mélynek tűnik ez a rotáció.

Egyébként érdekes ötösöket próbálgatott Spoelstra a mecccs során, volt olyan időszak, amikor center és irányító nélkül állt fel (Herro-Robinson-Butler-Iguodala-Crowder), a meccszáró ötös pedig egy olyan sor volt, amit még sosem használt így együtt, egyetlen percre sem: Dragic, Herro, Butler, Iguodala és Adebayo kapta meg a bizalmat arra, hogy lezárja a találkozót.

Egy-két történelmi érdekesség

Az 1983-84-es szezonig a két konferencia első és második helyezettjei (a két-két akkori csoport győztesei) pihentek a playoff elején, az alapszakasz jó játékának jutalmául csak a második körben kapcsolódtak be a rájátszásba. Csak 12 csapat jutott be, a 3-6. kiemeltek játszották az első kört. Az 1984-es volt az első 16 csapatos rájátszás, amikor a keleti és nyugati első kiemelteknek is pályára kellett lépniük az első körben - azóta közel negyven év telt el, de az idei mindössze a második szezon, amikor a keleti és nyugati első kiemelt is vereséggel kezdi a rájátszást.

2020 előtt a 2003-as rájátszásban esett meg a sztori - akkor a Spurst Stephon Marbury és a Phoenix Suns tréfálta meg, a Detroit Pistonst pedig éppen a 43 pontos Tracy McGrady vezette Orlando Magic győzte le. A minta egyelőre tehát igen kicsi, de ez a mini-történelem nem a nyolcadik kiemeltek mellett szól: a Spurs 4-2-re verte végül a Sunst és később bajnoki címet szerzett, a Pistons pedig ugyan csak hetedik meccsen tudta legyűrni az Orlandót, utána viszont csak a főcsoportdöntőben kapitulált a Nets ellen.

A későbbi bajnokcsapatok szempontjából is érdekes, hogy mely gárdák kezdték vereséggel a 16 csapatos rájátszást. Nagyon nem kell messzire menni, hiszen 2019-ben a Toronto Raptors éppen az Orlando ellen szedett össze egy buktát - előttük 1995-ben a Houston Rockets (a Malone-Stockton féle Utah Jazz ellen), a fent említett 2003-as Spurs, illetve a 2005-ös Spurs (a Carmelo Anthony-t soraiban tudó Denver Nuggets ellen), sőt a 2007-es Spurs (a Carmelo Anthony-Allen Iverson duó vezette Denver ellen) sem úgy kezdte a rájátszást, mint egy későbbi bajnok.

LeBron James történelmi tripla-dupláját páholyból nézték a többiek

Alig hetvenvalahány éve rendeznek NBA-rájátszást, így ízlelgessük, hogy LeBron James olyan tripla-duplát gyártott, amit még soha senki: legalább 20 pontot, 15 lepattanót és 15 gólpasszt jegyzett egyszerre - mellesleg Magic Johnson óta az első Lakers-játékos, aki legalább 14 gólpasszt ad PO-meccsen, és a 16 gólpassz új személyes csúcsa is a rájátszásban. Kicsit olyan érzésem volt, mint amikor az elmúlt hónapokban a 80-as évek Lakers-meccseit néztem a Sport TV-n: Magic megy előre, a társak pedig nem érzik meg, mikor kellene fellépni mellé, mert úgy tűnik, fáradhatatlan. Elég gyorsan kiderült, hogy James még mindig elképesztő, de 2020 és Nyugat nem 2018 és Kelet, Lillardék ellen jóval több kell a többiektől. James el is mondta a meccs után, hogy volt pár összeroppanásuk, ami itt egyszerűen nem fér bele - az a döbbenetes adat, hogy James úgy hozott össze 16 gólpasszt, hogy a társai 4/27-tel dobták a hármasokat, vagyis nem a betörés-kiosztásokból dobatta meg őket.

És James még úriember volt, ugyanis ezek a dobások nem Jamesen múltak, lőtte ő kifelé is a labdákat szorgalmasan. Frank Vogel vezetőedző szerint ha olyan százalékkal dobálják be a hármasokat, amikre képesek, James bőven 20 gólpassz felett zárt volna, ő megteremtette a jó helyzeteket. Az érem másik oldala, hogy Rajon Rondo nagyon kell a csapatnak, mert James képes gólpassz-rekordokat döntögetni és 40 percen keresztül szervezni a játékot, de 36. évében jár, a végjátékra fordulva hagyott ki büntetőket, triplát, takarta be Whiteside - a szervezés terhét pár percre muszáj valakinek levennie, mert nem fogja bírni.

Anthony Davistől több kell

Kérdés, hogy Rondo mikor és hogyan tér vissza, de talán az is elég lehet addig, hogy Davis nem rezel be a rájátszásban - a mai teljesítménye kísértetiesen emlékeztetett azokra az estékre, amikor James csapatai Chris Bosh vagy Kevin Love, már elnézést, de töketlenkedései miatt kaptak ki. Az egy dolog, hogy a Portland parádésan felkészült a Lakersből: a Howard-McGee páros összesen 28 percet töltött a parketten, nem sok hatásuk volt a meccsre - a portlandiek úgy okoskodtak, hogy megszállják a festéket Nurkiccsal, Whiteside-dal, Gabriellel, amire nem nagyon volt válasza a Los Angelesnek, akik próbálkoztak a small-ballal, kinti dobásokkal, de nem működött. Davis egyáltalán nem érezte, mikor kell bemennie a palánk közelébe, mikor kell triplát dobnia, mikor kell passzolnia - de legalább akart, kiharcolt 17 büntetőt, hátul viszont nagyon-nagyon messze volt az Év Védője Díjtól. Davis talán most megy át a tanulási folyamaton, hiszen eddig mindössze 4+9 playoff-meccsen játszott, és azokon sem bajnokesélyes csapatok tagjaként, ahol ő készülhetett esélyesként - biztos, hogy javulni fog, erre garancia lehet egyébként a fentebb említett Bosh-Love páros is, akik idővel azért bajnoki cím(ek)hez segítették James csapatait. Viszont ezt gyorsan le kell játszania fejben, mert ha a következő meccsen sem nyernek, az már komoly probléma. Nyilván le lehetne húzni a keresztvizet Kuzmáékról is, akik képtelenek bedobálni a hármasokat, de egyrészt ezzel azért lehetett számolni, másrészt ez nem menti Davist, aki alsó hangon Top5 magasember a ligában, amiből nem sokat mutatott a Blazers ellen.

Lillard és a festék védése

Damian Lillardöt nem nagyon lehet hová magasztalni, ma is MVP-szinten kosarazott, bődületes dobásokkal, megoldásokkal operált a végjátékban - egyelőre úgy tűnik, hogy a Clippers elleni meccs után valami átkattant nála, őt megállítani szinte lehetetlen küldetésnek tűnik még a következő meccsen is. A Lakers gondjait növeli, hogy mégsem elsősorban Lillard parádéja miatt nyert a Blazers, hanem a csapatvédekezés miatt, ami miatt többször is rájuk tudták kényszeríteni az akaratukat és jó helyzetet teremtettek Lillardnek a végjátékra. Hibátlanul megoldották a feladatot: megszállták a festéket, inkább külső dobásokra kényszerítették az ebben finoman szólva is hektikus Los Angelest, akik ezúttal a rosszabbik arcukat mutatták kintről. Az alapszakaszban jogosan kapta a savat Hassan Whiteside, de Nurkic visszatérésével nem egyszemélyben rajta múlik a palánk alatti védekezés, és elsőre Terry Stotts nagyon beletalált Whiteside szerepkörébe: az öt blokk, köztük néhány kulcsfontosságú/tekintélyteremtő megmozdulás láthatóan tűzbe hozta az időnként igen lagymatagon játszó centert. Jól működött a két magasemberes felállás Gabriellel is, bár őt azért Davisék többször behúzták a csőbe, 16 perc alatt összeszedett 5 faultot - ha Zach Collins nem épül fel hamarosan, ebből azért még akadhatnak problémáik, mert Whiteside szinte borítékolhatóan nem fog mindig így játszani. Carmelo Anthony dobásaival úgy tűnik, megtanultak együtt élni, ami viszont aggasztó lehet számukra, hogy a buborékban berobbanó Gary Trent Jr. triplái gyakorlatilag eltűntek: már a Grizzlies ellen is teljesen más játékra kényszerült, mint addig, és a Lakers ellen sem mentek neki a hármasok. Hozzá kell tenni, hogy a Grizzlies és a Lakers ellen is a legjobbkor talált be kintről, azonban amíg a Memphis ellen még hátul parádézott (5 labdaszerzés), a Lakers ellen már szinte egyáltalán nem volt hatása hátul - valamelyik oldalon muszáj feljavulnia, hosszú távon az egy darab jó időben bevert tripla kevés lesz tőle. 

Ez kevés lesz az OKC-től

A Thundernél hiányzott ugyan Luguentz Dort, de Hardenék ellen nehezen lehet nyerni 108 dobott ponttal, ha nem fognak ki különösen rossz napot a triplavonalon túlról, és most nem ez volt a helyzet (20/52, 38.5%). Chris Paul és Steven Adams hozták, amit tudnak (Adams egy fokkal többet is), Danilo Gallinari kifejezetten jó volt, Dennis Schröder és Shai Gilgeous-Alexander viszont csődöt mondtak elsőre. A német 6 pontját 12 mezőnykísérletből érte el, ezt még 4 gólpassza sem kompenzálja, de SGA sem volt jobb 9 pontjával és 2/8-as mezőnymutatójával. Mindkét érintett közel 20 pontot átlagolt az alapszakaszban, erre a Houston ellen is szükség lesz, akár játszik Westbrook, akár nem.

Elsőre jól nézett ki a Rockets, főleg Harden

Russell Westbrook ugyan egyelőre nincs egy combsérülés miatt, James Harden viszont van és bombaformában van. A buborékban lejátszott alapszakaszmeccseken 72.7%-os TS-t hozott, és a Thunder gyűrűjét is úgy terhelte meg 37 ponttal, hogy összesen 22 mezőnykísérletre és 8 büntetőre volt szüksége (ez egy meccsre 72.5%-os TS...). Összességében (főleg Hardent leszámítva) még csak nem is dobott kiugróan jól a Houston, láttunk tőlük ennél már extrább teljesítményeket is a triplamutatót nézve, de Ben McLemore-nak és Jeff Greennek továbbra is megy a játék (Harden mellett nekik sült leginkább a kezük), így meg gyakorlatilag három negyed alatt meglett az első meccs.

Nagyon kell majd azért Westbrook

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy Harden élete formájában van. Korábban nagyon sok kritikát kapott a rájátszásban nyújtott teljesítményei miatt, és kétségtelen, hogy az alapszakaszhoz képest csak 2014/15-ben nem esett vissza a hatékonysága a PO-ra eddigi houstoni karrierje alatt. Ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna képes nagy teljesítményekre korábban is, az viszont szinte mindig igaz volt, hogy a rájátszás igazán fontos szakaszához érve rendre elfáradt. Westbrook nem feltétlenül azért kell, mert ne tudná most megoldani a Thundert nélküle is a Houston - bár ez a sorozat messze nincs még lezárva -, hanem azért, mert az ilyen teljesítmények ütköztek ki Hardenen később. Ha Dort visszatér, Hardennek nehezebb dolga lesz, és akkor bizony nagyon kelleni fog valaki, aki tehermentesíti.