12 éves Brandon Roy karriercsúcsa
12 évvel ezelőtt 52 pontot szórt a Sunsnak a Blazers akkori sztárja - Terry Rozier egy éve triplarekordot állított fel - a 70-es évek végének, 80-as évek elejének egyik legjobb védője 69 esztendős - a játékosként és edzőként is nagyot alkotó Gene Shue, valamint Charles Oakley is ünnepel.
12 évvel ezelőtt, 2008. december 18-án a Portland TrailBlazers a Phoenix Sunsot fogadta, és 124-119-re győzött, nem kis mértékben a karriercsúcsot dobó Brandon Roynak köszönhetően. Roy 52 pontot (14/27 mezőny, 5/7 tripla, 19/21 büntető), 5 pattanót, 6 gólpasszt és 1 blokkot jegyzett eladott labda nélkül - pályafutása egyik emlékezetes teljesítményét nyújtotta.
Egy évvel ezelőtt a Cleveland Cavaliers a Charlotte Hornetset fogadta, és 100-98-ra nyert. Semmi különös nem lett volna ebben a találkozóban, ha nincs Terry Rozier, aki egy félidő alatt 14 triplát vállalt, ezzel új NBA rekordot állított fel. Rozier egyébként 35 pontot szórt, és 7/15-tel zárt a triplavonalon túlról - nem véletlenül vállalkozott tehát ennyiszer kintről.
Van három ünnepeltünk is. A ma 69 esztendős Bobby Jones karrierjéről írtunk már augusztusban, amikor azt a cserét elevenítettük fel, amelyben George McGinnisért a Philadelphia Sixershez került.
57. születésnapját ünnepli Charles Oakley, aki az 1985-ös draft 1/9-es pickjével került a Chicago Bullshoz. Michael Jordan nagy barátja lett a rendkívül fizikális magasember, akit Bill Cartwrightért cserébe a New York Knickshez küldtek 1988-ban. 10 évet húzott le a Nagy Almában, rendkívül hasznos kiegészítője volt az együttesnek, 1993/94-ben pedig az All-Star gálára is eljutott. Ebben az évben az All-Defensive első ötösbe is beválasztották, és döntőt is játszott a Knicksszel, amelyet elbukott a Houston Rockets ellenében. 1997/98-ban még belefért a második legjobb védőötösbe, de nyáron Sean Marksszal együtt Marcus Cambyért postázták a Toronto Raptorshoz.
Itt három egészen produktív évet töltött még, de miután 2001-ben visszacserélték Chicagóba, már nem tudott magának komoly szerepet kiharcolni. Egy évet lehúzott még Washingtonban, majd kapott két 10 napos szerződést Houstonban is, aztán 2004-ben visszavonult. 2010-től kezdve kicsit több mint egy évig volt a Charlotte Bobcats segédedzője Paul Silas irányítása alatt, de 2011-ben lemondott posztjáról egészségügyi gondok, hátproblémái miatt. Az utóbbi években sajnos mással került a hírekbe: 2017 februárjában James Dolan kidobatta a csarnokból a Madison Square Garden egykori kedvencét, mert állítólag nem megfelelőe dolgokat kiabált neki. Ettől függetlenül Isten éltesse sokáig!
A korai Detroit Pistons egyik kiemelkedő alakja, Gene Shue 89 éves lett a mai napon. Az 1954-es draft 1/3-as pickje 6 meccs után költözött a Philadelphia Warriorstól a Knickshez, készpénzért eladták. New Yorkban sem futott be nagy karriert, 1956-ban már Ron Sobie-ért cserébe a Fort Wayne Pistonshoz került, ahol hatalmasat húztak vele. 1959/60-ig folyamatosan fejlődött, karrierje csúcsán közel 23 pontos, 6 pattanós, 7 gólpasszos átlagokat hozott. Ötször volt All-Star (1957/58-tól 1961/62-ig), 1959/60-ban az All-NBA első ötösbe választották, egy évre rá a második ötösbe került be, majd 1962-ben Darrall Imhoffért visszaküldték New Yorkba. Még egyszer elcserélték, 1963-ban Baltimore-ba költözött, az idény végén pedig visszavonult.
Edző lett, 1966-ban már utolsó csapatát, a Baltimore-t irányította. 22 esztendőt töltött a kispadon, és több mérkőzést bukott el az alapszakaszban, mint bárki más (861) - ennek ellenére folyamatosan foglalkoztatták (1989-ig bezárólag csak 1986/87-ben nem volt csapata). Rendkívül jó edzőnek tartották: kifejezetten versenyképes gárdákat tudott felépíteni gyenge együttesekből is. A Bulletsnél 1969-ben már az Év Edzőjének választották, 1971-ben pedig nagydöntőt játszott csapattal (az Earl Monroe-féle gárda a fináléra elfogyott a sérülések miatt). 1974-ben váltott, a Philadelphia Sixers élére került. 1977-ben jött az újabb bukott finálé, ezúttal a Portland TrailBlazerszel szemben, a következő idény elején pedig menesztették a gyenge kezdést követően.
1978-tól kezdve két évet töltött a San Diego Clippers élén, 1980-ban pedig visszatért a Bulletshez, de ezúttal már Washingtonba. Az 1978-as bajnokot nem tudta visszajuttatni a csúcsra, pedig 1986-ig próbálkozhatott ezzel - hiába nyert 1981-ben újabb Év Edzője díjat. Egy évnyi kihagyás után jött megint két clipperses év, de 1989-ben az edzői szakmát is abbahagyta. Isten éltesse sokáig őt, Oakley-t és Jonest is!
