42 éve szerezte meg a Sixers a '83-as bajnoki címe egyik kulcsfiguráját

1978-ban ezen a napon cserélte el kétszeres All-Starját, George McGinnist a Philly a korszak egyik legjobb védőjátékosára, Bobby Jonesra.

1978. augusztus 16-án egy fontos csere köttetett: a Denver Nuggets Bobby Jonest, Ralph Simpsont és egy 1984-es első köröst postázott a Philadelphia Sixersnek George McGinnisért és egy 1978-as első körösért cserébe. Az előbbi pickből Leon Wood, az utóbbiból pedig Mike Evans lett, de sem ők nem zavartak sok vizet, sem az a Ralph Simpson, aki a Denver ABA-s korszaka során volt még meghatározó, 20 pont fölötti scorer, az NBA-ben már sokkal kevésbé nyújtott jó teljesítményt. A maradék két érintett kiléte és jövője azonban meghatározó volt a Nuggets és a Sixers számára is.

McGinnis a Pacers és az egész ABA történetének egyik legnagyobb legendája, 25-30 pontos és 13-15 pattanós sztárja volt, aki ráadásul 1975-ös ligaváltása után is nagyszerű statisztikákat hozott Philadelphiában: 20-23 pont, 10-13 pattanó, 4-5 gólpassz és 2-2.5 szerzett labda került a neve mellé. Három philadelphiai évéből kétszer All-Star volt, 1975/76-ban az All-NBA első, egy évre rá pedig a második ötösben kapott helyet.

Jones szintén játszott az ABA-ben, de a Denverrel együtt 1976-ban átment az NBA-be. 15 pontos és 8-9 pattanós kosaras volt, de négy évéből háromszor így is elvitték az All-Star gálára. Értékét nem a szokásos erőcsatár-statisztikák adták, hanem a védekezése: Denverben csak az utolsó évében ment be 2 szerzett labda és 2 blokk alá, már újoncként is beválogatták az All-Defensive első ötösbe, és ezt bajnokságtól függetlenül tartotta az 1983/84-es idényig - pályafutása utolsó előtti, 1984/85-ös idényében is ott volt még a második legjobban védekező csapatban. Merőben más volt tehát a két játékos, és máshogy is lettek hasznosak az értük cserélő együttes számára.

Jones négy évig kezdő volt a Sixersnél, amely az 1977-es nagydöntő elvesztése után többek között vele próbálta meg az újjáépülést. Nem ő volt a Philly első számú embere, hiszen Julius Erving mellé pont az 1978-as drafton érkezett Mo Cheeks, majd 1982 nyarán Moses Malone, akivel kész lett a kirakós. Jones azonban végig borzasztóan hasznos tagja volt az együttesnek, az 1982/83-as, bajnoki címet hozó évad során pedig megtette ugyanezt a kispadról is, ezzel ő lett az akkor bevezetett Év Hatodik Embere díj első nyertese. 1986-os visszavonulásáig a Phillyt szolgálta, 24-es mezszámát visszavonultatta a klub (Kobe Bryant halála után engedélyt adott Joel Embiidnek, hogy viselheti ezt Kobe emlékének adózva), tavaly pedig a Hírességek Csarnokába is bekerült.

McGinnis összesen másfél szezont töltött Denverben. Az egyetlen teljes coloradói idényében All-Star volt 22.6 pontos, 11.4 pattanós, 3.7 gólpasszos és 1.7 szerzett labdás átlagaival. A következő szezonban azonban elkezdett romlani a teljesítménye, és a Nuggets még időben lépett: minden idők egyik legegyoldalúbb cseréjében egy 1980-as első köröst és Alex Englisht kapták McGinnisért a Pacerstől - innen vonult vissza McGinnis 1982-ben, miután kitették a keretből. A picken húzott Carl Nicksből semmi nem lett, English viszont a liga történetének egyik legjobb scorere, aki statisztikailag a legtöbb pontot szerezte az 1980-as években. Bár ezt a Jones-McGinnis-féle csere javára csak közvetve lehet felírni pozitívumként, a Pacers másért valószínűleg nem adott volna ennyit, csak a legendájáért.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus