13 éve állt össze a Pierce-Allen-Garnett trió a Bostonnál

Danny Ainge 2007-ben ezen a napon szerezte meg Kevin Garnettet - hét éve dobott el a Pistons egy kiegészítőt, akiből később All-Star lett.

13 éve, 2007. július 31-én hosszú egyezkedés után sikerült pontot tenni az NBA legnagyobb olyan cseréjére, ahol egyetlen játékos volt a tét – a Boston 5 játékosért és két elsőkörös draftjogért szerezte meg Kevin Garnett játékjogát. Danny Ainge, a Celtics GM-je, az egész bostoni vezetőség és edzői csapat alatt forró volt a talaj az előző évek sikertelensége miatt, Paul Pierce a cserekérelmén gondolkodott, ám Ainge két nagy huszárvágással bajnokesélyes csapatot rakott össze, amely emlékezetes első szezont produkált és megnyerte a gárda 17. bajnoki címét. A Garnett-csere előzményeiről, a csere nehézségeiről, majd a következményeiről két éve írtunk egy részletes visszatekintést, érdemes elolvasni.

 

A Detroit Pistons évek óta szenved azzal, hogy képtelen egy vezér típusú hátvéd-kiscsatárt szerezni – a drafton mellényúlnak, a szabadügynökpiacon és az átigazolásoknál pedig nem nagyon osztanak nekik ászokat. A jelenlegi keretnek is ez a legnagyobb gyengesége (Derrick Rose jelenléte ellenére is), ám ez valahol a karma is, ugyanis hét éve elkótyavetyéltek egy ilyen játékost, aki később All-Starrá nőtte ki magát.

Mára már feledésbe merült, de Khris Middleton nem profi karrierje első percétől kosarazott a Milwaukee Bucksban: 2012-ben a második kör 39. helyén húzta ki a Pistons, amely abban az évben tudtán kívül két All-Start választott (a másik a 9. helyen húzott Andre Drummond), és Middleton első profi szezonját Detroitban töltötte.

Hogy megértsük, mi miért történt, picit visszább kell mennünk az időben. 2011-ben ugyanis nagy változások történtek Detroitban: a csapatot 1974-től 2009-es haláláig tulajdonló Bill Davidson özvegye eladta a legendás franchise-t Tom Goresnak, a gárda GM-je, Joe Dumars pedig a korábban New Jerseyben működő vezetőedzőt, Lawrence Franket nevezte ki a gárda élére. Frank nem igazán volt sikeres Detroitban, a liga történetében ő lett az első vezetőedző, aki két különböző franchise-nál is 0-8-cal kezdett meg egy szezont (napjainkban a Los Angeles Clippers szakmai alelnökeként sokkal sikeresebb), ám sok türelmet sem kapott, az új tulajdonos azonnali sikereket szeretett volna, playoff-meccseket. 2013 tavaszán nagytakarítás volt Detroitban, Franket kirúgták, majd Dumars is távozott – Maurice Cheeks érkezett szakvezetőnek, az új vezetőség pedig mindenképp szerezni akart egy fiatal sztárjelöltet. 

Ez a sztárjelölt lett Brandon Jennings, aki akkor logikus választásnak is tűnt, hiszen még nem volt 24 éves, de már volt két párharcnyi playoff-rutinja, a 2012-13-as évadban majdnem 38%-kal dobta a hármast, 6.5 gólpasszt, 1.6 szerzett labdát és 17.5 pontot átlagolt, ráadásul egy látványosan játszó kosarasként ismerték. Jennings viszont nem volt ingyen, a Milwaukee sign-and-trade ügylet keretében értékesítette fiatal húzóemberét 2013. július 31-én, cserébe ment a Buckshoz a fiatal és tehetséges irányító, Brandon Knight, illetve két töltelék, az ukrán center Vjacseszlav Kravcov, illetve a 2012-13-as évadban a D-Liga és a nagy csapat között ingázó, mindössze 27 „nagy” meccsen bevetett Middleton is. 

Middletonról annál is inkább könnyen mondott le a Pistons, mert előtte pár héttel egy 3-D játékost, Kentavious Caldwell-Pope-ot draftolták 1/8-on, benne lát(hat)ták a jövő detroiti periméter-megoldását, illetve Middleton lehetséges posztjain akkor a keret tagja volt az olasz Luigi Datome, Kyle Singler és Josh Smith is. Pope négy „nem rossz, de semmi extra” szezont töltött itt, a többiekre már valószínűleg Detroitban sem emlékeznek, ahol azóta is folyamatosan egy olyan játékost keresnek, mint amilyen Middleton, aki nem irányító, nem magasember, mégis vezér. A következő évben visszahozták Tayshaun Prince-t és egy másik veteránt, Caron Butlert, 2015-ben draftolták Stanley Johnsont és megszerezték Reggie Bullockot, 2016-ban Tobias Harrisért cseréltek, 2017-ben Luke Kennardot hozták el a börzéről, illetve évekig boldogította őket a „tizenkettő egy tucat” klasszikus esete, Anthony Tolliver is. 

Eközben Middleton első Bucksos évadában, 2013-14-ben 82 meccsen játszott, 64-szer kezdőként, második szezonjában 79 meccséből 58-szer volt ott a feldobásnál, 12, illetve 13 pontos átlagot hozott össze. 2015 nyarán öt évre 70 millióért tartotta meg a Milwaukee, és minden centet megszolgált még úgy is, hogy a 2016-17-es évadban 53 meccset volt kénytelen kihagyni egy súlyos combizomszakadás miatt. A 2017-18-as szezonban már 20.1 pontot dobált össze, karrierszinten 87%-os büntetőző, majdnem 39%-os triplázó, 2019-ben pedig Giannis Antetokounmpo alvezéreként alapszakasz-győzelemig és keleti konferencia-döntőig segítette a Bucks-ot, illetve meghívást kapott az All-Star gálára is. Posztján a liga egyik legjobb, folyamatosan fejlődő spílere, aki augusztusban lesz 29 éves, és karrierje legproduktívabb évei még most következnek. Természetesen Milwaukee-ban, ahol anno esélyt kapott a kibontakozásra: tavaly nyáron új ötéves szerződést kötött, amely ebben az idényben 30 millióról indult és 2023/24-ben 40 milliónál áll meg.

A 2019-es playoff első körében a sérülések miatt minden idők legegyoldalúbb playoff-párharcát vívta a Bucks és a Pistons - gondoljunk bele, hogy Middleton szerepelhetett volna a másik oldalon is.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus