29 éves a Shrug Game, 37 éves Magic gólpasszrekordja

1984. június 3-án a Boston Celtics - Los Angeles Lakers nagydöntő harmadik mérkőzését játszották. A később legendássá váló, nagyon fizikális párharc harmadik összecsapásán még az aranysárga-lilák voltak nyeregben, hiszen az első meccsen elvették Larry Birdék pályaelőnyét, ezt a harmadik találkozót pedig 137-104-re nyerték. Magic Johnson számára különleges marad ez az este, 21 gólpasszával ugyanis mind a mai napig fennálló csúcsot állított fel a döntők történetében.

A Boston a negyedik mérkőzésen vette vissza pályaelőnyét, majd mindenki nyerte a hazai ütközeteket, így nyert végül 4-3-ra a Celtics.

Nyolc esztendővel később, 1992. június 3-án a nagydöntő első meccsét rendezték a Chicago Bulls és a Portland TrailBlazers között. A híres Shrug Game-et nagyon simán, 122-89-re nyerte a Bulls, miután 66 pontot dobott az első félidőben, és a szünet után intézte el leginkább a Blazerst egy 38-17-es harmadik negyeddel. (Ez) Az összecsapás (is) Michael Jordanről marad emlékezetes, aki 35 pontot dobott az első két negyedben, és hat triplát is elsüllyesztett ekkor - a hatodik után nézett ki a kommentátorokra, és vonta meg a vállát: "ez van, ma minden bejön". A 35 egy félidő alatt dobott pont még mindig döntőbeli rekord, a hat tripláját viszont Ray Allen a 2010-es fináléban túlszárnyalta.

A Blazers ugyan a második összecsapást hozta Chicagóban, így elvette a pályaelőnyt, a Bulls viszont kettőt is nyert idegenben, összesítésben pedig 4-2-re győzött.

 

Két All-Star születésnaposunk is van a mai napon. 35 éves lett az Oklahoma City Thunder magasembere, Al Horford, aki 9 évet töltött el Atlantában, és négyszer volt All-Star a Hawks színeiben, 2010/11-ben pedig befért az All-NBA harmadik ötösébe is. 2016-ban váltott csapatot, a Boston Celticsnél töltött három évéből is meghívták egyszer a gála főmeccsére, és 2017/18-ban az All-Defensive második csapatba jelölték. 2019-ben azonban újra máshova szerződött, ekkor jött a Philly - nem igazán jött be neki a váltás, az öregedés jelei is elkezdtek megmutatkozni a sokoldalúságáról és passzjátékáról híres centeren, a 2020-as offszezonban tovább is cserélték a Thunderhez, itt az újjáépülő csapatban már nem is kapott nagy szerepet, szűk két hónappal az alapszakasz vége előtt ki is ültették. Még egy garantált (27 millió dollár) és egy részlegesen garantált (14.5 millió dollár) év van hátra a szerződéséből, kérdéses, hogy mi lesz vele a közeljövőben. 

Nála sokkal nagyobb név viszont Billy Cunningham, aki még másodévesként, 1966/67-ben bajnoki címet nyert Wilt Chamberlain oldalán a Phillyvel még hatodik emberként. Cunninghamre ezt követően nagyobb szerep hárult, és ezt meg is hálálta: 23-25 pont, 12-13 pattanó és 5-6 gólpassz környéki átlagai voltak az 1968/69-es idénytől kezdve. Háromszor bekerült az All-NBA első ötösbe, egyszer pedig a másodikba, és ebben a négy évében mindannyiszor All-Star is lett.

1972/73-ban és a rá következő idényben a Carolina Cougarsben kosarazott az ABA-ben, ahol az első idényben rögtön MVP is lett (All-ABA első csapattagság és az All-Star gála mellett). Utolsó két szezonjában viszont visszatért a Sixershez, és még a korábbiaknál jóval gyengébb utolsó évében is hozott 13.7 pontot, 7.4 pattanót és 5.4 gólpasszt - súlyos sérülést szenvedett az 1975/76-os idényben, ami miatt be kellett fejezni pályafutását. 1986-ban került be a Hírességek Csarnokába, 32-es mezszámát pedig visszavonultatta a Sixers.

1977 novemberében már ki is nevezték a Sixers vezetőedzőjének - egészen 1985-ig vezette az együttest. Háromszor játszott döntőt a Phillyvel, és 1983-ban minden idők egyik legdominánsabb csapatát irányította a bajnoki címig vezető úton. 1985-ben vonult vissza 454 sikerrel - mind a mai napig neki van a legtöbb győzelme a Sixers edzői közül, és minden idők harmadik legmagasabb győzelmi mutatójával rendelkezik (69.8%) Phil Jackson és Steve Kerr után. Isten éltesse sokáig őt és Horfordot is!