30 éves a Bulls, 10 éves a Mavericks első bajnoki címe

Az 1990/91-es szezonban a Chicago Bulls már masszív esélyesként indult neki az idénynek, bár a kétszeres címvédő a nagy riválisa, a Detroit Pistons volt - 1988-ban, 1989-ben és 1990-ben is az autóvárosiak ejtették ki Jordanéket. Az alapszakaszban 61-21-es mutatóval, kelet legjobbjával zárt a Bulls. Sok kérdés nem férhetett hozzá, hogy a csapat kiemelkedett ebben az idényben, hiszen a PO első körében kisöpörte a New York Knickset, majd 4-1-gyel kiejtette a Philadelphia Sixerst is, hogy a keleti döntőben végleg átvegye az uralmat a Pistonstól, amelyet a New Yorkhoz hasonlóan kisöpört, 4-0-val intézte el a Bad Boys csapatát - mint ismert, a negyedik meccs még be sem fejeződött, a Detroit játékosai már levonultak a pályáról.

A döntőben a nyugaton harmadik kiemeltként is végigrobogó Los Angeles Lakers volt az ellenfél - az aranysárga-lilák 3-0-lal, 4-1-gyel és 4-2-vel mentek túl sorrendben a Houstonon, a Golden State-n és az alapszakaszgyőztes Portlanden.

A finálé első meccsét elég komoly meglepetésre nyerte meg a Lakers, utána azonban nem tudott ellenállni Jordanéknek, akik otthon egyszer, idegenben pedig kétszer is két vállra fektették őket, így érkeztek el a felek 1991. június 12-éhez, az ötödik találkozóhoz. A végeredmény már ismert: az otthon játszó Los Angeles-iek jól tartották magukat, három negyed után egálban voltak a Bullsszal, de a végére elfáradtak, és megadták magukat a Pippen (32 pont, 13 pattanó, 7 gólpassz, 5 steal) és Jordan (30 pont, 10 gólpassz, 5 steal) vezette Chicagónak, amely 108-101-re győzött, így fennállása 25. évében megszerezte első bajnoki címét. Az első three-peat alkalmával egyébként 9 meccset játszottak idegenben Jordanék a döntők során, abból 8-at megnyertek.

Érdekesség, hogy Magic Johnson 20 gólpasszt osztott ki, ami mindössze 1-gyel marad el saját, döntőben felállított csúcsától, érdemi pályafutása azonban ezzel a találkozóval zárult, hiszen a következő szezon kezdete előtt jelentette be, hogy HIV vírussal fertőzött. 1995/96-ban még visszatért - és meghívottként még az 1991/92-es All-Star gálán is ott volt -, játszott is még négy meccset a PO-ban, de a Jordan elleni döntővel zárult le igazából kosaras karrierje.

 

Tíz évvel ezelőtt, 2011. június 12-én a Dallas Mavericks érkezett el ugyanehhez a lehetőséghez, hogy megnyerje története első bajnoki címét. Az alapszakaszban nyugat harmadik helyén végeztek a texasiak (57-25), az első körben a Portland TrailBlazersen léptek túl 4-2-vel, a Lakers ellen egy nagyon sokáig emlékezetes párharcban söpörtek - ez volt a Bulls egykori edzőjének, Phil Jacksonnak a végső búcsúja az aranysárga-liláktól -, majd a tapasztaltot még csak gyűjtögető, korábban ilyen magasságokban nem járó Oklahoma City Thunderen 4-1-gyel mentek át.

A döntőben következett a 2006-os, szempontjukból 4-2-re elveszített finálé visszavágója az újonnan összeállt nagy hármas, a LeBron James, Dwyane Wade és Chris Bosh vezette Miami Heat ellen, amely egyaránt 4-1-re verte a Sixerst, a Boston Celticset és Chicagót is a korábbi körökben.

Az első meccset még hozta ugyan a pályaelőnyben kezdő Heat, ám a másodikon emlékezetes jelentsorok zajlottak: már mérkőzés közben elkezdték ünnepelni a sikert a Miami játékosai Wade hármasa után, amivel 88-73 lett az állás a Heatnek a negyedik negyed közepén. Az öröm azonban még korai volt, ugyanis innen fordított a Dallas, 95-93-re nyert, így kiegyenlített. A harmadik találkozón ugyan visszavették a pályaelőnyt Jamesék, az ezt követő két összecsapást azonban otthon be tudta húzni a Mavs, így mentek vissza 3-2-es texasi előnnyel Floridába a csapatok. A 27 pontos Jason Terry és a 21 pontos Dirk Nowitzki vezetésével 105-95-re győzött a Dallas, amely ezzel megnyerte első és idáig egyetlen bajnoki címét.

 

1984-ben a döntő utolsó meccséhez érkezett a Boston Celtics és a Lakers. A párharc érdekessége volt, hogy az előző évben egyik csapat sem örülhetett - 1980 és 1988 között egyetlen ilyen idény volt, hiszen 1983-ban a Philadelphia Sixers átgázolt az egész ligán, egyébként ötször a Lakers, háromszor pedig a Celtics lett a végső győztes. A Boston 1983 nyarán az 1979-ben a Seattle SuperSonicsszal bajnokságot nyerő, és abban az évben a döntő legértékesebb játékosának választott Dennis Johnsonnal erősödött, ez a húzás pedig bevált.

A Celtics 61-21-gyel alapszakaszt nyert, majd a PO-ban előbb a Washington Bulletset (3-1), nagy csatában a Bernard King vezette Knickset (4-3) és a Milwaukee Bucksot múlta felül (4-1). A túloldalon a Lakers 54-28-cal "csak" nyugatot tudta megnyerni, a rájátszásban azonban viszonylag könnyedén menetelt a Kansas City Kings (3-0), a Dallas (4-1) és a Phoenix Suns (4-2) ellenében.

A döntőben aztán a klasszikussá váló rivalizálás első felvonását láthattuk, a két együttes ekkor találkozott egymással a PO-ban először a Larry Bird és Magic Johnson fémjelezte korszakban. Az aranysárga-lilák az első meccsen elvették, a negyediken viszont elbukták a pályaelőnyt, egyébként hozta mindenki az otthoni meccseit, így érkeztünk el a hetedik meccshez pontosan 36 évvel ezelőtt. A Celtics a második és a harmadik negyedben 13 pontot vert ellenfelére, ami elég volt ahhoz, hogy 111-102-re győzzön, ezzel behúzza a bajnoki címet, hiába közelítette meg őket a végjátékra a Lakers. A Bird-éra alatt először és utoljára nyertek Magicék ellen - 1986-ban a Rockets ellen lettek bajnokok, 1985-ben és 1987-ben viszont a Lakers jobbnak bizonyult náluk a döntőben.

 

A kétszeres címvédő Los Angeles Lakers természetesen az egyik, ha nem a legnagyobb esélyesként vágott neki a 2001/2002-es szezonnak. Az alapszakaszban aztán csak a harmadik kiemelést szerezte meg nyugaton a Sacramento Kings és a San Antonio Spurs mögött. A rájátszásban előbb kisöpörte a Blazerst, majd 4-1-gyel elintézte a Spurst is. A nyugati döntőben a 2000-es évek elejének egyik legemlékezetesebb párharcát vívták Kobe-ék a Sacramento Kings ellen - az alapszakaszgyőztesen 4-3-mal sikerült továbblépniük.

Ellenfelük a Jason Kidd, Richard Jefferson, Kenyon Martin, Keith Van Horn, Kerry Kittles fémjelezte New Jersey Nets volt. A Nets elsősorban a Kidd - Stephon Marbury cserének köszönhetően hatalmas változásokon ment keresztül: az előző évi 26-56-ot követően ebben a szezonban megnyerte keletet (52-30). A PO-ban az Indianán 3-2-vel, a Charlotte Hornetsen 4-1-gyel, a Bostonon pedig 4-2-vel lépett tovább.

A fináléra aztán kevés izgalom maradt. A Lakers kétszer nyert otthon, majd New Jerseyből elhozta a harmadik találkozót is, így a negyedik összecsapásra úgy érkeztek a felek pontosan 18 évvel ezelőtt, hogy bajnokot is avathatnak. Meg is történt ez, hiszen 113-107 arányban jobbnak bizonyult a Lakers a negyedik meccsen is, így sorozatban harmadik bajnoki címét ünnepelhette, Phil Jackson újra megcsinálta a three-peatet - edzői pályafutása során már harmadjára.

A Shaquille O'Neal - Kobe Bryant párosnak ez volt az utolsó sikere együtt. A következő idényben a Spurs a második körben ejtette ki a csapatot, amely Gary Paytonnal és Karl Malone-nal megerősödve sem tudta legyűrni a Pistonst a 2004-es fináléban. A két sztár között nem volt a legjobb a kapcsolat, Shaq a szerződéséről sem tudott megegyezni a vezetőkkel, így elcserélték a Heathez - ez a garnitúra gyakorlatilag feloszlott.

 

A Golden State Warriors négy éve ült vissza a trónra, a Kevin Duranttel erősítő gárda ekkor nyerte meg a 2017-es bajnoki címet - a döntőben simán, 4-1-re verték a Cavalierst, KD pedig megszerezte karrierje első Finals MVP címét is. 

Van több születésnaposunk is a mai napon. A Phoenix Suns egykori vezetőedzője, Earl Watson még csak 42 éves, a Nets 2002-es csapatánál megemlített Kerry Kittles pedig 47 esztendős lett a mai napon. Két All-Star játékos is született ezen a napon. A szezon előtt New Orleansból Milwaukee-ba kerülő és a Bucksszal hosszútávú szerződést kötött Jrue Holiday 31 éves lett - ő még negyedik évében, a Philadelphia Sixersnél volt All-Star 17.7 pontos és 8.0 gólpasszos átlagokkal, utána cserélték New Orleansba. A Golden State-től induló, később Washingtonban kétszer is AS-gáláig jutó Antawn Jamison pedig 45. születésnapját ünnepli a mai napon! Isten éltesse mindnyájukat!