50 éves a leghosszabb győzelmi sorozat
A Los Angeles Lakers zsinórban 33. mérkőzését nyerte 50 éve, ezzel máig érvényes csúcsot állított fel - 1983-ban Erik Spoelstra édesapja egy érdekes tranzakció részévé vált.
Erik Spoelstra igazi sportos családból származik, hiszen nagyapja, Watson Spoelstra az amerikai baseball-szakírók szövetségét vezette, édesapja, Jon Spoelstra pedig sportvezetőként vált ismertté az NBA-ben. A "középső" Spoelstra alma matere, a Notre Dame férficsapata mérkőzéseinek marketingjével kezdte, majd 1977-ben a Buffalo Braves nevezte ki marketingvezetőnek, hogy megakadályozza a csapat elköltözését - ez nem jött össze, 1978-ban költözött a franchise San Diegóba és vette fel a Clippers nevet. 1979-ben a Portlandhez hívták marketingvezetőnek és alelnöknek, majd 1986 és 1989 között GM-ként is tevékenykedett. 1989-ben távozott Denverbe, de mindössze 90 nap után összeveszett a tulajdonossal, majd 1991-től a Netsnél dolgozott, 1993-tól klubelnökként, emellett évtizedekig sportmarketinget oktatott a portlandi egyetemen, számos szakkönyv szerzője.
1983. január 7-én a Portland Trail Blazers és az Indiana Pacers megegyezett egy cserében: a Pacers legendás, de ekkor már 33 éves hátvédjét, Don Buse-t (1976-ban még az ABA-ben, 1977-ben már az NBA-ben lett All-Star) Portlandbe küldte némi készpénzért. A cserének hivatalos része lett Jon Spoelstra is, pontosabban a szakértelme: a Blazers a megállapodás keretében engedélyezte, hogy a Pacers igénybe vegye szakmai tanácsadását a sportmarketing területén...
1972. január 7-én a Los Angeles Lakers 134-90-re verte az Atlanta Hawkst. Ez volt az aranysárga-lila alakulat 33. sikere zsinórban - ez az amerikai major sportok történetének leghosszabb győzelmi sorozata mind a mai napig. Az 1971/72-es idényt természetesen megnyerte a Lakers - ezt a csapatot minden idők egyik legjobbjaként tartják számon azóta is.
A csapat vezetőedzője, Bill Sharman a Celtics színeiben játékosként nyolcszoros All-Star és négyszeres bajnok, a szezon végén természetesen megkapta az Év Edzőjének járó díjat, később pedig 1976 és 1982 között GM-ként két újabb bajnoki címhez segítette a gárdát, 1981-ben még ő nevezte ki Pat Riley-t a csapat élére. A másodedző KC Jones játékosként nyolc bajnoki címet nyert a Bostonnal, és ebben a szezonban debütált edzőként az NBA-ben. A dolog pikantériája, hogy később visszatért a Celticshez, ahol 1981-ben segédedzőként, 1984-ben és 1986-ban vezetőedzőként is bajnokságot nyert, az 1984 és 1987 között zsinórban négy nagydöntőt játszó Bostont irányította, háromszor a Lakersszel küzdöttek meg a fináléban.
Az 1971-72-es Lakers alapemberei (Wilt Chamberlain, Jerry West, Gail Goodrich), a szezon elején visszavonuló Elgin Baylor szerencsétlen karrierje közismert (ő egyébként éppen a 33-as széria kezdőnapja előtt vonult vissza...), viszont az talán kevésbé, hogy a csapat egyik cserehátvédje Pat Riley volt, a másik pedig az a Jim Cleamons, aki később Phil Jackson egyik legfontosabb segítőjeként négy gyűrűt nyert a Bullsszal 1991 és 1996 között, majd további öt aranygyűrűt a Lakersszel 2000 és 2010 között.
Egy rádiós összefoglaló a 33 meccses győzelmi sorozatról:
És egy idényösszefoglaló 1 órában:
