61 éves Patrick Ewing és Otis Thorpe

Két egykori All-Star játékos is ma ünnepli 61. születésnapját. A New York Knicks korszakos centerét, Patrick Ewingot keveseknek kell bemutatni, róla négy évvel ezelőtt is írtunk már bővebben.

Nála jóval kevesebb szó esik viszont Otis Thorpe-ról, aki ugyanazon a napon látta meg a napvilágot, mint Ewing. A híres 1984-es draft 1/9-es pickje volt, a Kansas City Kings választotta ki, és az 1985-ben Sacramentóba költöző franchise egyik erősségévé vált - már harmadik idényében közel volt a 20/10-es átlaghoz, negyedik évére pedig 20.8 pont, 10.2 pattanó és 3.2 gólpassz került a neve mellé. Ettől függetlenül 1988 októberében elcserélte őt a Kings a Houston Rocketshez két sokkal gyengébb játékosra (Rodney McCray és Jim Petersen).

Thorpe nagyszerűen játszott a texasiaknál is. Számai némileg visszaestek, de rettenetesen stabilan hozta 17 pontos és 10 pattanós átlagát, 1992-ben el is vitték az All-Star gálára. A következő szezonban volt egy kisebb sérülése, de utána kulcsszerepe volt a Rockets 1993/94-es bajnokcsapatában - 14 pontos, 10 pattanós alapszakasza után 11 pontot és 10 pattanót átlagolt a PO-ban, Hakeem Olajuwon állandó társa volt a palánk alatt, és pont Ewing és a Knicks ellen jutott fel a csúcsra. A következő idényben aztán újabb váltás következett karrierjében: a kissé szenvedő Houston őt adta oda egy első körös pickkel karöltve Clyde Drexlerért és Tracy Murray-ért.

1995 nyarán Detroitba, két évvel később Vancouverbe, még az 1997/98-as idény során Sacramentóba, a nyár során pedig Washingtonba cserélték, de a rengeteg váltás ellenére is hozta 10 pont fölötti és 7-8 pattanó környéki számait. 1999-ben aláírt a Miami Heathez, ahol életében először nem számoltak vele kezdőként. Az akkor már 38 esztendős játékost 2000-ben passzolták tovább újfent és utoljára: ő is része volt annak a cserének, amelyben a Heat többek között PJ Brownért és Jamal Mashburnért megszerezte Anthony Masont és Eddie Jonest. 2001-ben vonult vissza. Isten éltesse sokáig őt és Ewingot is!

Még egy eseményt ki kell emelnünk augusztus 5-éről. 1958-ban ezen a napon úgy tűnt, a St. Louis Hawks nagy lépést tesz a címvédés, illetve a következő bajnoki címek megszerzése felé, miután a drafton akkor kiválaszott Wayne Embryért és a szintén újonc évére készülő Jim Palmerért megszerezte Clyde Lovelette-et, aki három masszív 20/10-es idényből érkezett akkor, és a Minneapolis Lakersszel kétszer is All-Star volt - meg 1953/54-ben, első évében bajnok is, de akkor még csak kiegészítőként számítottak rá.

A Hawksnál a Bob Pettit - Ed Macauley Hall of Famer páros játszott a palánk alatt, melynek vezetésével 1958-ban bajnok lett a St. Louis, a döntőben az akkor még csak egyszeres végső győztes, címvédő Boston Celticset legyőzve. Macauley azonban már pályafutása vége felé járt, az egyetlen Cincinnati-i évében 23.4 pontot és 12.1 pattanót átlagoló Lovelette-tel pedig úgy tűnt, megvan a helyettese. A sors aztán másképp gondolta: bár a Hawks volt a Celtics legnagyobb ellenfele a következő pár év során, egyetlen egyszer sem sikerült legyőzniük Red Auerbach csapatát 1958 után.

Lovelette Macauley 1959-es visszavonulását követően hozott még két 20/10-es All-Star szezont, de vele a fedélzeten nem jutott a csúcsra a St. Louis. 1962 nyarán a Hawks eladta a játékjogát Bostonba, ahol két évet töltött, így még két bajnoki címet nyert az egy minneapolisi mellé.