74 éves a legalacsonyabb Hall of Famer, Doug Christie 52

9 esztendővel ezelőtt a Miami Heat 4-1-gyel búcsúztatta a New York Knickset a rájátszás első körében, 2010-ben azonban ennél komolyabb dolog is történt: a Phoenix Suns 107-101-re legyőzte, így 4-0-val kisöpörte korábbi többszörös "hóhérját", a San Antonio Spurst a nyugati konferencia elődöntőjében.

A Suns ekkorra már jócskán átalakult a Mike D'Antoni-féle csapathoz képest, amely többször is a Spursnek "köszönhetően" vérzett el a legjobb éveiben: 2005-ben a nyugati döntőben (1-4), 2007-ben a nyugati elődöntőben (2-4), 2008-ban pedig már az első körben (1-4) áldozatául esett az arizonai alakulat Gregg Popovich legénységének - ez utóbbi azért már kilógott a sorból, 2005 és 2007 között számított az egyik legnagyobb favoritnak a Suns.

Ebben a PO-ban visszavágtak Nash-ék a korábbi sérelmekért a 4-0-s párharccal, igazi babér azonban ebben az évben sem termett számukra - a konferencia-fináléban emlékezetes sorozat után, 4-2 arányban alulmaradtak a későbbi győztes Los Angeles Lakersszel szemben.

 

21 évvel ezelőtt, 2001. május 9-én Allen Iverson pályafutása egyik legjobb estéjét láthattuk. A Philadelphia Sixers - miután megnyerte az alapszakaszt, és 3-1-gyel búcsúztatta az első körben az Indiana Pacerst - a Toronto Raptorsszal találkozott a második körben. Az első találkozón elvesztette pályaelőnyét a Philly, és ki tudja, mi lett volna, ha nincs az alapszakaszban 31.1 pontot átlagoló és MVP címet nyerő Iverson fantasztikus második mérkőzése, aminek nyolc perces, direkt Iversonra koncentráló összefoglalóját láthatjátok:

54 ponttal, 5 lepattanóval és 4 gólpasszal zárt AI a 97-92-re megnyert összecsapás során úgy, hogy 21/39 volt mezőnyből, 3/5 a triplavonal mögül és 9/9 a büntetővonalról.

A Sixers a negyedik meccsen visszavette a pályaelőnyt, innentől pedig az összes találkozót a hazai gárda nyerte. A párharc klasszikussá vált Iverson Vince Carterrel folytatott párharca és amiatt is, hogy Carter az utolsó meccs előtt még elment a North Carolinára átvenni személyesen a diplomáját, ami a hetedik meccsen elszenvedett minimális, 88-87-es vereség, és Carter utolsó kihagyott dobása után nagyon sokaknak szúrta a szemét.

A Sixers továbbment 4-3-mal a Sam Cassell, Ray Allen, Glenn Robinson vezette Milwaukee Buckson is, de a Lakers a döntőben 4-1 arányban felülmúlta Iversonékat, a Philly pedig azóta sem járt ilyen közel a végső győzelemhez.

 

1993-ban két fontos meccset is ezen a napon játszottak. Egyrészt a New Jersey Nets sorozatban másodjára esett ki a Cleveland Cavaliers ellen a rájátszás első körében - egy évvel korábban 3-1-gyel, 1993-ban pedig 3-2-vel búcsúzott a Derrick Coleman vezette Nets.

Ennek a csapatnak volt tagja, sőt, egyik legjobbja Drazen Petrovic, aki élete utolsó NBA meccsén lépett pályára 29 esztendővel ezelőtt. Mint ismeretes, kevesebb mint egy hónappal később, június 7-én, egy németországi autópályán életét vesztette minden idők egyik legjobb európai kosarasa. Az utolsó, 99-89-es meccsről nincs hosszabb felvétel, így a néhány héttel korábban elért 44 pontos alapszakasz-csúcsát nézhetjük meg:

 

A másik 1993. május 9-ei mérkőzés a Sunshoz kapcsolódik. Mint ismeretes, a Phoenix ebben az évben alapszakaszt nyert, majd döntőt játszott a Chicago Bullsszal szemben, nem volt azonban egyszerű útja a fináléig.

A Los Angeles Lakers elleni első körben 0-2-vel kezdett az arizonai alakulat úgy, hogy az első két mérkőzést hazai pályán vesztette el - az első találkozón az 1983-as draft 139. helyén húzott játékosa, Sedale Threatt 35 pontot szórt nekik 17/24-es mezőnymutatóval. A Kevin Johnson és Charles Barkley vezette Suns aztán felébredt, hozta a két idegenbeli összecsapást, az ötödik mérkőzésen azonban megint óriásit mentett - ezúttal Dan Majerle-nak kellett egyenlítenie a rendes játékidő végén, és megtette. Hosszabbításra került a sor, a Suns pedig 112-104 arányban behúzta a meccset, a sorozatot és később nyugatot is.

 

Több híres vagy legalábbis jó nevű játékos született május 9-én. 81 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot a magyar származású Howard Komives, aki leginkább ezért került be most ide. Nagyszerű egyetemi kosaras volt a Bowling Greenen, 1963/64-en az egész NCAA legjobb pontszerzője volt 36.7-es átlagával, majd 1964-ben a New York Knicks választotta ki a 2. kör 13. helyén.

Négy és fél évet töltött a Nagy Almában, ahol nem is voltak rossz számai (volt, hogy 15.7 pontot átlagolt), de profi karrierje leghíresebb mozzanata távozása volt: 1968 decemberében Walt Bellamyval együtt őt adta a Knicks a Detroit Pistonsnak a későbbi Hall of Famerért, az 1970-es és az 1973-as bajnokcsapat alapemberért, Dave DeBusschere-ért cserébe. Összesen 10 évet töltött a ligában: a Knicks után három és fél évet húzott le Detroitban, majd egy-egy idényt a Buffalo Bravesnél és a Kansas City/Omaha Kingsnél, mielőtt 1974-ben visszavonult. 2009 márciusa óta nincs közöttünk, Isten nyugosztalja!

 

Volt Komives csapattársa egy szezon erejéig Elmore Smith, aki 73 éves lett a mai napon. Smith a Kentucky State Egyetemre járt, de onnan is 1/3-as pick volt az 1971-es drafton. Rögtön 17.3 ponttal és 15.2 pattanóval nyitott, második éve is jól sikerült, a Los Angeles Lakers pedig először benne látta Wilt Chamberlain utódját: 1973 nyarán azt a Jim McMilliant adták oda érte az aranysárga-lilák, aki közel 19 pontos játékosa volt a legendás, 1972-es bajnok Lakersnek.

Smith azonnal bekezdett: 1973. október 28-án, a Portland TrailBlazers elleni 111-98-as siker során 17 blokkot jegyzett, ez mind a mai napig rekord. Abban az időszakban egyébként is megállíthatatlan volt Smith: 23-án 10, 26-án 14, 30-án pedig szintén 14 blokkot jegyzett, tehát 8 napon belül hozott 55 blokkot mindössze 4 találkozó alatt. A liga hivatalosan az 1973/74-es idénytől kezdve méri a blokkokat, és rögtön Smith nyerte a kategóriát 4.85-ös átlaggal - ez még ma is elég a harmadik helyre az örökranglistán. Darabszámra a második lakerses évében is ő blokkolta a legtöbbet a ligában, de 2.9-es mutatóval nem tudott nyerni, 1975-ben pedig egy gigacsere része lett.

Junior Bridgeman, Dave Meyers és Brian Winters mellett ő ment Kareem Abdul-Jabbarért a Milwaukee Buckshoz. A wisconsiniaknál volt egy egészen jó idénye (15.6 pont, 11.4 pattanó, 3.1 blokk), de a következő, 1976/77-es szezont már a Cleveland Cavaliersnél fejezte be, két évvel később pedig abbahagyta a játékot, miután volt egy súlyos térdsérülése.

 

Jóval többen emlékezhetnek Doug Christie-re, aki 52. születésnapját ünnepli ma. 1992-ben 1/17-es pick volt, de és első két évében egészen szépen fejlődött a Los Angeles Lakersnél, de 1994-ben két második körösért feladta őt az aranysárga-lila alakulat. A New York Knicksnél töltött másfél idénye, valamint utolsó két és fél "éve" az Orlando Magicnél, a Dallas Mavericksnél és a Los Angeles Clippersnél felejthetőre sikeredett. A köztes időszakban azonban közel egy évtizedig volt a liga egyik legjobb perimétervédője a Toronto Raptorsnál és a Sacramento Kingsnél.

Legjobb statisztikáit a kanadaiaknál hozta a 90-es évek második felében - 15 pont, 4-5 pattanó és 4 gólpassz környékén átlagolt. Pont az 1999/2000-es idénye sikerült egy kicsit gyengébben, legalábbis a pontszerzést tekintve, és a Raptors Corliss Williamsonért a Kingshez cserélte. Itt már nem tudta hozni korábbi számait, viszont négy teljes sacramentós évében mind a négyszer bekerült az Év Védő csapataiba (háromszor a másodikba, 2002/03-ban pedig az elsőbe).

Alapembere és a szíve-lelke volt a Kings rendkívül szórakoztató kosárlabdát játszó csapatának, amely - mint ismert -, végső győzelmet nem ünnepelhetett, Christie-t azonban így is imádták a sacramentói (és a torontói) szurkolók is. Később a Kings szakkommentátora lett az NBC Sports Californiánál, 2021 augusztusában pedig segédedzőnek kérték fel a Sacramentónál - kérdés, hogy az edzőváltást követően maradhat-e a pozíciójában. 

 

 

Egyetlen All-Star ünnepeltünk pedig Calvin Murphy a mai napon, aki 74 esztendős lett. 1970-ben a második kör 18. helyén került a ligába, és teljes, 13 esztendős pályafutását a San Diegónál, illetve jogutódjánál, a Houston Rocketsnél töltötte. Egy-egy kilengést eltekintve 18-20 pontos kosaras volt egészen 1980-ig - volt egy 25.2 pontos szezonja is 1977/78-ban.

Egy évre rá meghívták az All-Star gálára amellett, hogy az idény végén megnyerte a J. Walter Kennedy trófeát, amit annak a játékosnak, edzőnek vagy stábtagnak adnak oda, aki a legtöbbet teszi a közösségért. 1981-ben döntőt játszott a Rockets-cel, de a Boston Celtics miatt bajnoki címet nem tudott nyerni - 1983-ban vonult vissza. Azóta több szerepkörben is megfordult a Houstonnál, jelenleg félidei és meccsek utána elemzéseket ad kisebb helyi TV-csatornáknak.

Murphy teljesítményében az az igazán nagy dolog, hogy mindezt 5'9-es magassággal (nagyjából 175 centi) tette. Az All-Star gálák történetének legalacsonyabb játékosa (Isaiah Thomas 2016-ban beállította ezt a csúcsot), és a valaha volt legalacsonyabb Hall of Famer - 1993-ban választották be a Hírességek Csarnokába. 23-as mezszámát visszavonultatta a Rockets. Isten éltesse őt, Christie-t és Smith-t is!

 

Egy legendát sajnos elvesztettünk május 9-én: a Detroit Pistons kétszeres bajnokcsapatának vezetőedzője, a Dream Team szövetségi kapitánya, Chuck Daly 12 éve nincs közöttünk. 78 esztendős volt, hasnyálmirigyrákban hunyt el. Isten nyugosztalja!