A Celtics-Lakers duó utolsó bajnoki címei és a Barkley-csere

1933. június 17-én született Maurice Stokes, aki mindössze három szezont játszhatott az NBA-ben, ennek ellenére Hall of Fame-be választották, illetve a Twyman-Stokes Év Csapattársa Díj is a nevét viseli. Stokes három szezonja alatt begyűjtött egy Év Újonca Díjat, három All-Star meghívást és három All-NBA-tagságot (második ötös), a liga egyik fiatal sztárja volt. 1958. március 12-én egy alapszakasz-mérkőzésen szenvedett ártalmatlannak tűnő fejsérülést, ami után nem sokkal kómába esett és szinte teljesen lebénult – 1970-ben halt meg, a gyógykezelését addig korábbi csapattársa, Jack Twyman finanszírozta. Stokes szomorú történetéről nyolc éve már írtunk, itt olvashatjátok el. 

1986. június 17-e is egy tragikus sorsú fiatal játékoshoz köthető. Ezen a napon rendezték az 1986-os draftot, ahol a második helyen a Boston Celtics választhatott, a liga címvédője a Seattle SuperSonicstól szerezte meg a picket még 1984-ben. A Boston Len Bias mellett tette le a voksát, a 23. életévében lévő kiscsatárt Larry Bird társának és majdan utódjának szánta Red Auerbach – a sors azonban másként akarta, Bias két nap múlva drogtúladagolásban elhunyt. Az 1986-os börze egyébként is a drogról vált hírhedtté később, hiszen az 1/3-as Chris Washburn, az 1/6-os William Bedford és az 1/7-es Roy Tarpley is lebukott később droghasználattal. 

Az 1/1-es Brad Daugherty ötszörös All-Starként 1994-ben játszotta utolsó meccsét súlyos hátfájdalmai miatt, az 1/8-as Ron Harper súlyos térdszalagsérülést szenvedett 1990-ben, ő még szerencsés volt, hogy vissza tudott térni, a Top8-as játékosokon mintha átok ült volna ebben az osztályban. Érdekesség, hogy az első kör második felében, illetve a további körökben (hét körben összesen 162 játékos jogát foglalták le a csapatok) viszont sikeres játékosok érkeztek a ligába (Dennis Rodman, John Salley, Dell Curry, Scott Skiles, Mark Price, Nate McMillan, Kevin Duckworth, Jeff Hornacek), és két európai legenda (Arvydas Sabonis és Drazsen Petrovics) játékjogát is ekkor stoppolta le a Portland Trail Blazers. 

Nem Anthony Davis az első extraklasszis, akit június közepén cseréltek el, hiszen 1992. június 17-én egyezett meg a Philadelphia 76ers és a Phoenix Suns, melynek keretében Charles Barkley tette át székhelyét Arizonába, cserébe pedig Jeff Hornacek, Andrew Lang és Tim Perry ment Phillybe. Barkley nyolc évet húzott le a 76ersnél, ahol hatszor választották be az All-Star Gálára, 1991-ben az MVP címet is megkapta a gálán, 1986 és 1992 között négyszer került be az All-NBA első ötösébe, háromszor a második ötösbe, Karl Malone mellett a liga legjobb erőcsatárának számított 1992-ben, nem véletlenül hívták meg a Dream Teambe is.

A Sixers azonban évek hosszú munkájával sem tudott mellé ütőképes csapatot rakni, a már akkor sem a csendességéről híres Barkley pedig rendszeresen hangot is adott elégedetlenségének, végül a Philadelphia is jónak látta elcserélni. Barkley első phoenixi szezonjában rögtön alapszakasz MVP lett és a nagydöntőig menetelt, ahol 4-2-re kikapott a Chicagótól. Ilyen közel később sem került a bajnoki címhez, a következő pár évben a Houston rendszeresen borsot tört az orra alá, amikor pedig átigazolt hozzájuk, a korosodó Olajuwon-Drexler-Barkley trió már kevésnek bizonyult a végső győzelemhez. 

Hátborzongató, hogy Len Bias draftja és a Boston következő bajnoki címe között napra pontosan 32 év telt el – a Celtics történetének legnehezebb időszakára került pont a Lakers elleni győzelemmel. A Bias-sokk után Larry Bird még egyszer összeszedte az övéit, 1987-ben elvitte őket a döntőig, utána viszont egyre súlyosbodó hátfájdalmai miatt már nem volt a régi, a Boston pedig szép lassan szét is esett. A kilencvenes évek második felében igazi pofozógépnek számított a legendás franchise, és bár 2002-ben a Pierce-Walker duó elvitte a főcsoportöntőig a gárdát, utána ismét sötétebb évek jöttek.

2007 nyarán aztán Danny Ainge két huszárvágással bajnokesélyessé tette a gárdát, Pierce mellé érkezett Garnett és Allen, ez a trió kiegészülve Rajon Rondóval parádés alapszakaszt futott, és bár a playoffban akadtak gondjaik, minden nehézségen felülemelkedtek a Lakers elleni nagydöntő hatodik meccsén óriási verésben részesítették az ősi riválist, megszerezve ezzel a gárda 17., mindmáig utolsó bajnoki trófeáját. 

A 2008-as vesztes Lakers 2009-ben javított, az Orlando ellen behúzta a franchise 15. bajnokságát, majd 2010-ben 23 év után ismét összejött a nagy klasszikus, ráadásul az előző két év bajnoka találkozott a nagydöntőben. A Boston 2009-ben sérülések miatt nem érhetett oda a fináléba, 2010-ben viszont sikerült, és a párharc igazolta a várakozásokat, csak egy nagyon szoros hetedik meccsen tudta behúzni 16. bajnokságát a Lakers – az MVP-t Kobe Bryant kapta, aki egyébként az utolsó összecsapáson 6/24-et dobott mezőnyből.