Az 1960-as csodadraft és az első játékos, akit drog miatt zártak ki a ligából

A drogok miatt örök életre eltiltott All-Starról, Micheal Ray Richardsonról, a Celtics negyedik címéről, az 1967-es Sixers-Celtics párharcról, Lou Hudson haláláról és Corey Brewer teljesen valószínűtlen 51 pontos karriercsúcsáról már megemlékeztünk korábban. 

1995-ben ezen a napon találkozott a bajnoki címvédő Houston Rockets az újjáépülés közepén tartó Dallas Mavericksszel, és csak két hosszabbítás után dőlt el, hogy a Mavs 156-147 arányban győz idegenben. A mérkőzés az első ráadás miatt marad emlékezetes, ebben az öt percben ugyanis a két csapat összesen 46 (!) pontot szórt be testvéries elosztásban, ami mai napig fennálló NBA-rekord - 1996-ban egy Suns-Nuggets összecsapáson 43, egy 2011-es Magic-Warriors meccsen 41 pontig jutottak a felek, de 46-ig senki.

A mérkőzés azért is érdekes, mert Hakeem Olajuwon sérülés miatt nem játszott, így a veterán Clyde Drexler 51 percet kapott,  és tőle szokatlan módon tripla-duplázott - a későbbi tévés szakértő Kenny Smith 29, Robert Horry 15 pontot, Sam Cassell 11-et szerzett. A túloldalon az újonc Jason Kidd 38 pontos tripla-duplát szállított 8/12 (!) hárompontossal, Jamal Mashburn 42 pontig jutott, a vendégeknél pedig pályára lépett a későbbi OKC, jelenlegi Wizards-vezetőedző Scott Brooks is - őt pár héttel korábban cserélte el a Houston Dallasba. Az alapszakasz végén a Dallas nem jutott a playoffba, a Rockets viszont hatodik helyen becsusszant, majd egyedülálló bravúrt végrehajtva mind a négy playoff-párharcát pályahátrányból megnyerve újabb bajnoki címet szerzett.

Íme a mérkőzés vágott verziója, 57:15-től az ominózus első hosszabbítással:

1960. április 11-én rendezték a draftot, amely arról híres, hogy három legenda érkezett egyszerre a ligába - mindegyiküket beválasztották 1996-ban a liga történetének 50 legjobb játékosa közé, egyiküket pedig még a Top10 edző közé is. 1984-ig (Jordan, Olajuwon, Barkley, Stockton) ezt a börzét tartották "a" draftnak. 

A Cincinnati Royals semmit nem bízott a véletlenre, bár övék volt az 1/1, végül a territorial pick segítségével biztosították be, hogy a helyi egyetem sztárja, Oscar Robertson náluk folytassa. Big O az első és Russell Westbrookig az utolsó kosaras, aki egy szezonban tripla-duplát átlagolt az NBA-ben, 1964-ben alapszakasz MVP címet nyert, 1971-ben bajnok lett a Bucks színeiben - 14 év alatt 12-szeres All-Star és 11-szer választották be valamelyik Év Ötösébe.

A második helyen a Minneapolis Lakers választott, ők a West Virginia klasszisát, Jerry Westet húzták - végül soha nem lépett pályára Minnesotában, mivel a franchise 1960 nyarán Los Angelesbe költözött. West szintén 14 évig játszott a ligában, végig a Lakersnél, mindegyik évben meghívták az All-Starra, zsinórban 12 alkalommal volt All-NBA-csapattag, 1969-ben az első Finals MVP lett, 1972-ben bajnoki címet nyert és további hét döntőben lépett pályára - Robertsonnal együtt olimpiai bajnokságot nyertek 1960-ban Tokióban. 

A hatodik helyen a St. Louis Hawks húzhatott, és a Providence irányítóját, Lenny Wilkenst választották. Wilkens 15 évig játszott az NBA-ben, kilencszer hívták meg az All-Starra, 1970-ben az NBA gólpasszkirálya lett, 1971-ben pedig All-Star MVP. 1969-ben a Seattle Supersonics játékos-edzője lett, majd egy clevelandi és portlandi kitérőt követően 1976-tól már főállású vezetőedzőként tért vissza a Sonicshoz, 1978-ban nagydöntőig, 1979-ben bajnoki címig vezetve a franchise-t. Később Clevelandben, Atlantában, Torontóban és New Yorkban is edzősködött, 1332 alapszakasz-sikerével az örökranglista harmadik helyezettje - 1994-ben Év Edzője, három csapat élén összesen négyszer dolgozhatott az All-Staron vezetőedzőként. Wilkens arról is ismert, hogy összesen háromszor választották be a Hírességek Csarnokába: 1989-ben játékosként, 1998-ban edzőként, 2010-ben pedig a Dream Team másodedzőjeként. 

Emellett két további All-Star (Darrall Imhoff és Lee Shaffer) kelt el a 3. és 5. helyen, a Boston Celtics pedig a nyolcadik pickkel Tom "Satch" Sanderst választotta, aki 13 évet húzott le a Celticsnél, összesen nyolc bajnoki címet szerezve, és később is a csapatnál maradt - őt végül nem játékosként, de szintén beválasztották a Hall of Fame-be.

Szintén ezen a drafton kelt el Al Attles, a Philadelphia Warriors húzta ki az 5. körben a 39. helyen. A kőkemény irányító 11 éven keresztül szolgálta a franchise-t játékosként, követte a csapatot San Franciscóba is, 1970 és 1983 között vezetőedzőként dolgozva bajnoki címet is nyert 1975-ben. Attles arról is híres, hogy 1960-as draftja és 2018-as nyugdíjazása között 58 évig megszakítás nélkül a franchise alkalmazottja volt valamilyen munkakörben, ami abszolút rekord a major ligákat tekintve - 2019-ben be is választották a Hall of Fame-be.