Ben Simmons, Steven Adams és Ray Allen közös napja

45 éves lett Ray Allen, akiről 2017-ben már írtunk egy méltatást: a kétszeres bajnok, tízszeres All-Star és olimpiai bajnok triplavetővel kapcsolatban annyi az újdonság a cikkhez képest, hogy 2018-ban bekerült a Hírességek Csarnokába is. 

A ma 24 esztendős Ben Simmons édesapja amerikai állampolgár, és profi kosarasként került Ausztráliába, ahol megismerkedett az édesanyjával – Simmonsnak egy testvére és négy féltestvére van, édesapja később megkapta az ausztrál állampolgárságot is, Simmons kettős állampolgár. Bár utoljára 2013-ban szerepelt az ausztrál válogatottban, azóta többször egyértelműen kijelentette, hogy a Boomersben akar játszani és célja egy érem megszerzése a 2020-as tokiói olimpián. Más kérdés, hogy lényegében minden világversenyre nevezik, és minden világversenytől vissza is lépett.

Bár nagyon tehetségesnek bizonyult a rögbi ausztrál változatában (ausztrál futball) és egy interjúban elmondta, hogy fantasztikus sportnak tartja, hamar kiderült, hogy a kosárlabdához még ennél is nagyobb tehetsége van. 2013-ig az ausztrál nemzeti sportintézetben pallérozódott, ahogyan az ausztrál NBA-játékosok nagy része is (Luc Longley, Andrew Bogut, Patty Mills, Aron Baynes, Cameron Bairstow, David Andersen, Matthew Dellavedova, Dante Exum, Joe Ingles), Exummal csapattársak is voltak.

2012-ben döntött úgy a család, hogy Simmonst a fejlődése érdekében Floridába küldik, hogy hozzá hasonló játékosok között fejlődhessen tovább, illetve hogy később bekerülhessen az NCAA-be. Két és fél éve alatt háromszor nyerte meg csapatával az országos középiskolás tornát, 2014-ben a döntő legjobbja volt, 2015-ben pedig tarolt, az Egyesült Államok legjobb középiskolás játékosának választották. 

Az LSU-nál töltötte egyetlen egyetemi szezonját, ahol a saját számai rendben voltak, de csapatát nem tudta bekormányozni a 64-es főtáblára. Többen megkérdőjelezték a hozzáállását a játékhoz, azonban az első helyen választó Philadelphia mestere, az ausztrál Brett Brown a család régi barátjaként bízott benne, így Simmons lett az első játékos az NBA-ABA egyesülés utáni időszakban, akit úgy húztak ki az első helyen, hogy nem játszott a 64-es táblán. 2016 szeptember végén egy edzésen rosszul lépett és eltörte az egyik lábközépcsontját, így a teljes 2016-17-es idényt ki kellett hagynia, mivel a sérülése nagyon lassan gyógyult.

Első "igazi" szezonjában 15.8 pontot, 8.1 pattanót és 8.2 gólpasszt átlagolt, megnyerte az Év Újonca díjat, ráadásul 1980 és Magic Johnson után az első újonc volt, aki tripla-duplát szerzett a PO-ban. Nagyszerűen indított, az előző és a mostani idényben pedig már az All-Star gálára is meghívták, de megrekedni látszik egy szinten. Statisztikái minimálisan javulnak, inkább csak a hatékonysága: ebben a szezonban már 60.8%-os TS-sel dolgozott, de annyira nem tud dobni, ami nagyban limitálja saját játékát és csapatának eredményességét is. Óriási kérdés, hogy képes lesz-e valaha normális külső dobást kifejleszteni - egyelőre még próbálkozni sem próbálkozik.

Steven Adams majdnem ugyanonnan indult, mint Simmons, hiszen az új-zélandi kosárlabda történetének legismertebb játékosa, pedig még mindig csak 27 éves. Adams is sokgyerekes családból származik, bár neki is sok féltestvére van, édesapjának összesen 18 (!) gyermeke volt, 5 édesanyjától – leghíresebb közülük Valerie Adams, aki súlylökésben kétszeres olimpiai bajnok és négyszeres világbajnok. A magasság családi adottság, fiútestvérei átlagosan bőven két méter felettiek, közülük ketten az új-zélandi kosárligában játszanak. 

Adams is itt kezdte, 2010-11-ben ráadásul rögtön bajnoki címet is szerzett a profiligában, de nem kapott fizetést, így megőrízte esélyét az NCAA-re. 2011 telén át is ment Amerikába egy középiskolába, ahonnan 2012-ben átléphetett az egyetemi ligába, a Pittsburgh gárdájához. Egy év elég volt, hogy megvillantsa, miben jó: a védekezésben és lepattanózásban – az Oklahoma ki is húzta a 2013-as draft 12. helyén. Bár nem volt könnyű első szezonja, a végén a második újoncötösbe választották.

Második szezonjában már 67 meccsen kezdett, a harmadik évében már 80 meccsen, hamar kinőtte magát és a liga egyik legjobb palánk alatti védőjátékosává képezte magát – a 2016-os playoffban egyetlen meccsen múlt a Thunder nagydöntős részvétele, ebből a menetelésből már alaposan kivette a részét. Kevin Durant távozása után ő maradt a klubnál, négyéves, 100 millió dolláros szerződést kötött, és 14 pontra, valamint 10 pattanó környékére javultak átlagai - amiknél egyébként jóval hasznosabb kosaras.

Mostanra a liga egyik legmegbízhatóbb centereként tartják számon, aki nem megy a szomszédba némi keménykedésért sem. Ugyanakkor kiváló csapattársként ismert, a török Enes Kanterrel kötött „bajuszos” barátsága szinte példa nélküli, ilyen kapcsolat posztriválisok között csak a futballkapusoknál jellemző.

Isten éltesse mindannyiukat, ahogyan a jelenlegi játékosok közül Alec Burksöt, Dwight Powellt és Goga Bitadzét is!

Mellettük még egy kosarasról mindenképpen említést kell tennünk, ő azonban nem NBA, hanem ABA-legenda, így is bekerült 2012-ben a Hírességek Csarnokába. 76 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Mel Daniels, aki a New Mexico Egyetemen végzett 1967-ben, és az 1/9-es pickkel a Cincinnati Royals választotta ki a drafton, de ő az ABA-be ment játszani a Minnesota Muskieshoz - majdnem duplaannyi pénzt kapott utóbbitól, mint kapott volna a Royalstól. Már első idényében kiemelkedő kosaras volt: 22.2 ponttal és 15.6 lepattanóval megnyerte az Év Újonca címet, ő lett a legjobb lepattanó, az All-Star gálára is elvitték, és az All-ABA első ötösébe is bekerült.

A következő szezonra az Indiana Pacershez igazolt, ahol 6 évet töltött. Mind a hatszor All-Star volt (1971-ben az MVP címet is begyűjtötte a gálán), az első három indiana idényéből kettőben újfent ő lett a pattanókirály, ebben a két szezonban (1968/69, 1970/71) ő lett az alapszakasz MVP-je, mindháromszor tagja volt az All-ABA első csapatának, és három bajnoki címet is begyűjtött - úgy, hogy az utolsónál, 1972/73-ban még az All-ABA második ötösében is helyet kapott. Az egész ABA történetének egyik legmeghatározóbb kosarasa volt - ő volt a bajnokság történetének legjobb lepattanózója. 1974/75-ben már csak 9.8 pontot és 9.0 pattanót hozott a Memphis Soundnál, majd egy évre Olaszországba ment játszani.

1976-ban aláírt a New York Netshez, de 11 meccs után kitették a keretből, ő pedig visszavonult. Volt ezt követően segédedző az Indiana State Egyetemen és a Pacersnél is, 2012-ben pedig bekerült a Hall of Fame-be. 2015-ben távozott közülünk - meg kellett műteni a szívét, de az ebből adódó komplikációkat már nem élte túl. Isten nyugosztalja!