Chris Paul a 37-et tölti, 25 éves Robert Horry playoff-rekordja

1993. május 6-án hirdették ki, hogy az 1992/93-as év legjobb elsőéves játékosa az Orlando Magic centere, Shaquille O'Neal lett. A később legendás karriert befutó, négyszeres bajnok center úgy lett az Év Újonca trófea nyertese, hogy a Top10-ben volt pontokban (23.4, nyolcadik), lepattanókban (13.9, második) és blokkokban is (3.53, második) az egész ligában, miközben vezetésével 20-szal több győzelmett az Orlando Magic (41-41), mint az azt megelőző idényben.

 

Négy évvel később, 1997. május 6-án a Utah Jazz 103-101-re verte a Los Angeles Lakerst, így 2-0-ra vezetett a párharcban - végül meg is nyerte azt 4-1-re. A mérkőzés Robert Horryról marad emlékezetes, aki 21 pontot dobott 7/7-es triplamutatóval - előtte és azóta sem dobott soha senki ennyi hármast hiba nélkül egy PO-találkozó során.

 

Van két születésnaposunk is a mai napon. 1986. május 6-án, tehát 36 évvel ezelőtt született a Brooklyn Nets játékmestere, Goran Dragic. 2008-ban draftolta hivatalosan a San Antonio Spurs, de két nappal a játékosbörzét követően már a Phoenix Suns játékosa volt. Két és fél évet töltött az arizonaiaknál, amikor a Houston Rocketshez cserélték, és első három szezonjában többnyire csere volt. A negyedik évében a Rockets sérülései miatt többször volt már kezdő, nőtt a játékideje, először átlagolt 10 pont fölött, az idényt követően azonban visszatért Phoenixbe szabadügynökként. Itt bontakozott ki teljesen: előbb közel 15 pontot és 7.5 gólpasszt, 2013/14-ben pedig 20.3 pontot és 5.9 asszisztot átlagolt, amivel megnyerte az Év Legtöbbet Fejlődött Játékosa díjat, és bekerült az All-NBA harmadik ötösébe.

Hiába volt azonban kifejezetten jó a Suns vele és Eric Bledsoe-val együtt a pályán, mindkét játékos irányító volt, így dönteni kellett. Dragictól vált meg a Phoenix a 2014/15-ös idény közben, a Miami Heathez postázták, de elég jó áron: két első köröst kapott érte a Suns, amelyből az egyik, a jövő évi Heat pick teljesen védetlen. Azóta a floridaiak játékosa, és bár eléggé hullámzó a teljesítménye (volt, hogy hozta legjobb phoenixi évét, de volt, hogy csak 14 pont környékén átlagolt), többnyire hasznos tagja, sőt, vezére volt a keretnek - 2017/18-ban az All-Star gálára is elvitték.

2019-ben visszakerült a csere szerepkörébe, és bár elsőre saját bevallása szerint is nehezen fogadta ezt, kifejezetten jó szezonja van a padról beszállva, majd a nagydöntős menetelésben már kulcsszerepet játszott elképesztő rutinja. A 2020-as fináléban viszont nem érhetett fel a csúcsra, az első meccsen talpsérülést szenvedett és csak a hatodik összecsapásra drótozták össze - a sors elvette tőle az esélyt, hogy végre valóban a bajnoki gyűrűkért küzdhessen. A 2020-21-es évadban is sokat volt sérült, majd a Heat 2021 nyarán Torontóba küldte a Lowry-csere részeként. Kanadában mindössze 5 meccsen lépett pályára, majd 2022 februárjában továbbpostázták San Antonióba. Itt gyorsan ki is vásárolta a Spurs, Dragic pedig egykori mentora, Steve Nash csapatához igazolt Brooklynba - egyelőre itt sincs szerencséje, a Nets az első körben kiesett a playoffból. 

Dragic esetében a válogatottat is ki kell emelni. Ott volt a 2006-os, 2010-es és 2014-es világbajnokságon, az Európa-bajnokságoknak pedig 2007 óta állandó résztvevője. A 2011-es kontinenstornán volt először nagyobb szerepe, a 2013-as Eb-n pedig már a torna All-Star csapatába is beválasztották. A 2017-es Európa-bajnokság előtt bejelentette, hogy az lesz az utolsó tornája, utána visszavonul, és nem mindennapi módon tette meg mindezt: hazájával megnyerte a kontinenstornát úgy, hogy a döntőben 35 ponttal és 7 lepattanóval vezette sikerre övéit Szerbia ellen. Őt jelölték az MVP-nek is, nem meglepő, hogy Szlovéniában az Év Sportolójának választották.

 

Másik születésnaposunk Chris Paul, aki egy évvel idősebb, tehát 37 esztendős lett a mai napon. Paul a 2005-ös draft 1/4-es draftjogával került a ligába, a New Orleans Hornets választotta ki, és rögtön a liga legjobb irányítói és játékosai közé tartozott. Megnyerte az Év Újonca trófeát, de igazán harmadik idényében, 2007/08-ban robbant be: ebben a szezonban 21.1 pontos átlaga mellett ő lett a gólpassz- (11.6) és a stealkirály (2.7) is - sokak szerint egyértelműen neki kellett volna lennie az MVP-nek (második lett a szavazáson Kobe Bryant mögött), de életében először így is bekerült az All-Star gálára, az All-NBA első csapatába és az All-Defensive második ötösbe.

Még három évet húzott le a New Orleansnál, mindháromban All-Star lett, majd cserét kért, és jött a híres-hírhedt vétó, ami megakadályozta, hogy a Los Angeles Lakershez kerüljön. A Los Angeles Clippers lett az új csapata, ahol egyénileg továbbra is jó évei voltak egészen a 2015/16-os szezonig. A 2007/08-as szezontól számítva zsinórban 9-szer volt All-Star ebben az időszakban, csak 2009/10-ben nem fért be az All-NBA ötösökbe, akkor is azért, mert csak 45 meccsen játszott (négyszer az első, háromszor a második, egyszer pedig a harmadik csapat tagja volt), és ugyanebben az idényben maradt ki az All-Defensive csapatokból is (hatszor az első, kétszer a második ötösbe fért be). Összesen négyszer adta ő a legtöbb gólpasszt átlag alapján, és hatszor nyerte meg a labdalopás kategóriát.

Csapatsikerek azonban Los Angelesben sem nagyon jöttek számára - sokszor teljesített alul Paul együttese, és bár egyénileg nagyszerű számai voltak a rájátszások során, nem egyszer volt neki is szerepe abban, hogy talán idő előtt estek ki. 2016/17-ben még befért a legjobb All-Defensive csapatba, de a szezon végén jelezte a Clippersnek, hogy lépni akar, Jerry Westék pedig a Houston Rocketshez továbbították. Két nagyon ellentmondásos év jött számára - az elsőben közel volt csapatával a Golden State Warriors kiejtéséhez, de döntő pillanatban sérült meg, a következő idénye pedig talán leggyengébb szezonja volt a ligában, beleértve a rájátszást is. Még nagyobb gond volt, hogy évi 35-45 milliós, 2022-ig szóló szerződése a liga legrosszabbjai között számított - jöhetett az újabb költözés.

A Rockets négy darab első körös draftjoggal együtt az Oklahoma City Thunderhez passzolta, Sam Prestiék pedig megpróbálták még a szezon előtt elpasszolni, de hiába. Paul azonban ebben az idényben megint nagyszerűen kosárlabdázott - nem véletlen, hogy 10. alkalommal is All-Starnak választották, pedig karrierje legkevesebb asszisztját osztotta ki (6.7), 17.6 pontját viszont közel 61%-os TS-sel hozta.

Ezt is tudta fokozni, 2020 őszén a Phoenix Suns sokak megrökönyödésére nagyon komoly csomagot adott érte a Thundernek, azonban az élet fényesen igazolta, hogy jól döntöttek. Arizonában ugyanis félelmetes párost alkot Devin Bookerrel, 11 év után nem csak visszavitték a Sunst a playoffba, a franchise történetében harmadszor nagydöntőig is jutottak - pedig az első körben vállsérülést szedett össze a Lakers ellen, majd a főcsoportdöntőben két meccset a protokoll miatt kellett kihagynia. A nagydöntőben 2-0-ra vezettek a Bucks ellen, de végül 4-2-re kikaptak. Pault meghívták az All-Starra, és az All-NBA második ötösébe is beválasztották, 2021 őszén pedig természetesen bekerült az NBA 75. évfordulós válogatottjába is. 

A 2021-22-es évadra a Suns és Paul is úgy futott neki, hogy behúzzák a bajnoki címet, ennek megfelelően utcahosszal nyerték az alapszakaszt, a Phoenix történetének legjobb alapszakaszát produkálták. Pault kérdés nélkül hívták meg 12. alkalommal is a Gálára, hét év után ismét gólpasszkirály lett, az idei playoffban pedig egyelőre élete formájában játszik, a Pelicans elleni, elsőkörös továbbjutásról döntő meccsen például 14/14-es mezőnymutatóval új NBA-rekordot állított fel - társaival jó úton haladnak afelé, hogy megszerezzék a franchise első bajnoki címét. 

Paulnál is meg kell említeni, hogy az amerikai válogatottal kétszer is olimpiai bajnokságot (2008, 2012) nyert.