CJ McCollum 30 éves, Trae Young 23

Több aktív játékos is ma ünnepel, kezdjük velük, elsőként a ma 30 éves CJ McCollummal. 15 évesen nem úgy nézett ki, mint akiből valaha komoly játékos lehet, ekkoriban ugyanis 157 centiméter magas volt. Szerencsére aztán megindult a növésben, a következő két évben már elérte a 180 centi feletti magasságot (most 191), ám hiába remek ohiói gimnáziumi évei, a nagymértékű növekedés miatt szó szerint elfújta szél, mindössze 75 kilót nyomott, így csak egy kisebb Div-I-es magánegyetemre, a Lehigh-ra került be sportösztöndíjjal 2009-ben.

Itt azán ki is töltötte az idejét, négy év alatt pedig ritkán látható magasságokba emelte a programot: 2010-ben bejutottak a 64-es főtáblára, ahol pont a Kansas jött szembe (McCollum 26 pontot szórt), majd 2012-ben már kört is tudtak menni a March Madnessben, ráadásul nem akárkiket, a Duke Blue Devilst takarították el McCollum 30 pontjára támaszkodva. A csapat vezére már itt megvillantotta, milyen remek dobó, és amikor végre 2013-ban jelentkezett a draftra, a Portland meglátta benne Damian Lillard leendő hátvédtársát, és a 10. helyen be is húzta. 

Újoncszezonja előtt összeszedett egy lábsérülést, emiatt hamarabb mutatkozott be a D-Ligában, mint az NBA-ben, első két évében összesen 100 alapszakasz-meccsen játszott, 5.3 és 6.8 pontot átlagolt, azonban a 2015-ös playoffban már sikerült villannia, az egyik meccsen 33 pontot szórt a Grizzliesnek. 2015-16-tól már kiharcolta magának a kezdőpozíciót, pontátlaga hirtelen 20.8 pontra nőtt, meg is kapta a Legtöbbet Fejlődött Játékosnak járó díjat, és a rájátszásban is sikerült kört mennie a Blazersszel.

Az elmúlt öt évben a liga egyik legstabilabb, magas szinten teljesítő játékosának számít, 20 pont feletti átlaggal, bőven 80% feletti büntetőzéssel, 40% körüli triplázással, és ami abszolút kiemelendő: ezeket a számokat, sőt jobbakat hoz a rájátszásokban is – a tavalyi, főcsoportdöntős menetelésből például 24.7 ponttal vette ki a részét. A liga egyik „legbecsületesebb” kosarasa, aki 2016 nyarán előre megkapta 2017-től induló 4 éves, 100 millió feletti hosszabbítását, ennek tudatában csinált egy karriercsúcs idényt 23 ponttal, 91.2%-os büntetőzéssel és 42.1%-os triplázással. Az évek óta remek alapszakaszokat eleddig nem honorálták All-Star meghívással, pedig a 2020-21-es évadban is 23.1 pontot és 4.7 gólpasszt rakottt össze. A playoffokban is kerek 20 pontot átlagolt eddig, de az igazán nagy siker valahogy elkerülte őt és Lillardöt - kérdés, hogy meddig játszanak még együtt...

A Lehigh-on művészetekből és újságírásból diplomázott, számos cikket publikált már és többek között meginterjúvolta Adam Silvert is. 

 

Szintén ma ünnepel, 32 esztendős lett Tyreke Evans, akit 2019 májusában eltiltottak az NBA-től az anti-dopping szabályzat megsértése miatt - leghamarabb idén, 2021-ben kérheti, hogy engedélyezzék számára a játékot a ligában. Pedig nagyszerűen indult a hátvéd-kiscsatár karrierje, végzős középiskolásként több MVP-díjat is besöpört az év végi gálákon, egyetlen memphisi NCAA-szezonja pedig annyira jól sikerült, hogy a Sacramento a 2009-es draft 4. helyén el is vitte. Első éve alapján már azt lehetett hinni, hogy a Kings kifogta az aranyhalat, hiszen az Év Újoncaként 20 pont, 5-5 gólpassz és lepattanó felett átlagolt, erre korábban rajta kívül csak Oscar Robertson, Michael Jordan és LeBron James volt képes.

A folytatás azonban nem sikerült ilyen fényesen: második évétől kezdve folyamatosan sérülésekkel bajlódott, szépen lassan elfogyott körülötte a levegő Sacramentóban – 2013 nyarán el is cserélték New Orleansba. Itt ismét úgy tűnt, hogy magára talál, 2013-14-ben csereként remekelt, második évében pedig 79 meccsen 16.6 pontot, illetve karriercsúcsokat jelentő 5.3 pattanót és 6.6 gólpasszt hozott össze. Ezután azonban megint jöttek a sérülések - jobb térde nem bírta a terhelést, mindössze 25 meccsen játszhatott, majd 2017 februárjában vissza is cserélték Sacramentóba.

2017 nyarán úgy döntött, visszatér Memphisbe, ahol remekül helyettesítette a játékra képtelen Mike Conley-t, azonban a szezon közepén felmerült, hogy elcserélik, ezért több meccsen is kiültették, később pedig bordasérüléssel bajlódott – összességében így is nagyszerű számokat hozott (19.4 pont, 5.2 pattanó és ugyanannyi gólpassz). 2018 nyarán nem maradt, Indianába írt alá, ahol hatodik emberként számítottak rá és hozta is ezt a szerepkört, bár ekkor már mindössze átlag 20 percre fért be a csapatba. Tavaly májusban aztán a liga eltiltotta, mivel keményebb drogot (nem marijuánát) fogyasztott. Elvileg idén kérheti „visszafogadását” a ligába - meglátjuk, így történik-e - egyelőre nincs róla hír.

 

A San Antonio Spurs hátvédje, Dejounte Murray 25 éves lett, de neki amennyire ígéretesen indult profi pályafutása (második évében, 2017/18-ban már All-Defensive második csapattag volt), 2020-ig annyira nem sikerült a továbbfejlődés. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy az 2018-19-es szezont teljes mértékben kihagyta egy ACL-szakadás miatt. 2019-20-ban 10.9 pont, 5.8 pattanó és 4.1 gólpassz került a neve mellé, a 2020-21-es évadban viszont élete szezonját futotta, 15 pont, 5 gólpassz és 7 pattanó felett átlagolt, a következő időszak egyik vezére lehet a Spursben. A csapattal 2019 őszén írt alá idő előtti hosszabbítást, amely a 2020-21-es évadban kezdett el ketyegni - egyelőre jó üzletnek tűnik a hosszú távú lekötése. 

 

Két fiatalról kell még megemlékezni. A Memphis Grizzlies másodéves erőcsatára, Brandon Clarke ugyanúgy 25 éves, mint Murray. Nagyszerű első profi évet (12.1 pont, 5.9 pattanó) rakott össze a "svájci bicska" szinten sokoldalú kosaras, aki negyedik lett az Év Újonca szavazáson, és nagyon hasznos tagja volt a liga üde színfoltjának számító Memphisnek. Második évében már többször kezdőként is szerepelt, a számai nem estek vissza, úgy tűnik, hogy megbízható rotációjátékosként fog megragadni a ligában. 

 

Nála sokkal nagyobb médiafigyelmet kap azonban az Atlanta Hawks irányítója, a ma 23 esztendős Trae Young, aki kiváló első éve után sokat fejlődött támadásban: 29.6 pont, 4.3 pattanó és 9.3 gólpassz került a neve mellé, így meg is hívták az All-Star gálára. A védekezésével kapcsolatban rengeteg kérdőjel volt a draft előtt is, ezek mostanra sem egyenesedtek ki, de az biztos, hogy támadásban nagyszerű játékos.

Harmadik szezonjában a Hawks átesett egy edzőváltáson, miután a szezon első felében sem a csapat, sem Young nem találta a játékát (emiatt sem került be másodjára az All-Starra). Nate McMillan érkezésével több szintet lépett az Atlanta - nem csak bejutottak a playoffba, de ott előbb a New York Knickset, majd óriási meglepetésre, de teljesen megérdemelten a Philadelphia 76erst is kiütötték, csak a Milwaukee Bucks tudta őket megállítani a konferencia-döntőben. A playoffban elsőre 28.8 pontot és 9.5 gólpasszt átlagoló Young ezzel bizonyította, hogy megfelelő társakkal és edzővel nagyon messzire eljuthat a Hawks színeiben - a 2021-es offszezonban meg is kapta az idő előtti, 5 éves, 173 millió dolláros hosszabbítását, amely 2027 nyaráig a csapathoz köti. 

Még egy All-Star született a mai napon, a ma 72 éves Sidney Wicks, aki a 70-es évek elején, első négy szezonjában volt AS négyszer is a Portland TrailBlazersben - bőven 20 pont fölött tudott úgy, hogy mellette 10 lepattanó is a neve mellé került, és volt, hogy 5.5 gólpasszal együtt. Ötödik éve után, 1976-ban készpénzért cserébe a Boston Celticshez került, ahol már közel sem volt ennyire produktív. Két év múlva azonban egy fontos csere része volt: többek között érte szerezte meg a Celtics Tiny Archibaldot és azt a második körös draftjogot, amivel 1981-ben kiválasztották Danny Ainge-et. A San Diego Clippersnél még 3 évet töltött, 1981-ben került ki az NBA-ből - egy évet lehúzott még Olaszországban, majd visszavonult.

 

Nála szinte biztosan többen ismerik Raja Bellt, aki a 2000-es évek közepén a Phoenix Sunsban volt 15 pontos, egészen kiváló 3&D kosaras - ő ma 45 esztendős.

Még valakiről érdemes megemlékezni: ma lenne 96 éves Jake McCloskey, közismert becenevén Trader Jack, aki már sajnos három éve nincs közöttünk. Az egykori kiképző őrmester 28 évesen, 1953-ban egyetlen meccs erejéig belekóstolt az NBA-be játékosként, majd 1972 és 1974 között a Portland kevés sikert megélt vezetőedzőjeként, majd a Lakers segédedzőjeként is, ám végül Detroitban találta meg az igazi helyét.

1979-ben nevezték ki a Pistons GM-jének, és tevékenységével alaposan megkavarta a michigani állóvizet, 1979 és 1992 között nem kevesebb, mint 30 cserét rakott össze, ezért is ragadt rá beceneve. Az 1989-ben és 1990-ben bajnok Pistons tagjai közül Laimbeert, Mahornt, Vinnie Johnsont és Mark Aguirre-t is ő hozta a csapathoz, illetve ő draftolta Isiah Thomast, Joe Dumarst, Dennis Rodmant és John Salley-t is – no meg két további All-Start, Kelly Tripuckát és Ricky Pierce-t, összességében a liga történetének egyik legjobb GM-jeként emlékezhetünk rá.

Isten nyugosztalja, a többieket pedig Isten éltesse!