Evan Turner történelmi, back-to-back tripla-duplája a kispadról
Az egykori 1/2-es Evan Turner pályafutása nem úgy alakult, mint ahogy annak idején gondolta, de elég volt két meccs, hogy beírja magát az NBA históriáskönyvébe.
A 31. életévét taposó swingman élete nem indult könnyen, egyéves korára nagyon súlyos légzési problémák alakultak ki nála, amit csak több műtéttel lehetett javítani, háromévesen elütötte egy autó, ráadásul fogainak rendellenes növése miatt már gyermekkorában gondjai akadtak a beszéddel. Ilyen hendikeppel ritkán lesz valakiből élsportoló, Turner azonban nagyon komoly lelkierőről tett tanúbizonyságot, középiskolás korában már Chicago és környékének egyik legjobb játékosaként tartották számon - többek között Derrick Rose-zal voltak nagy csatái, illetve csapattársa volt Iman Shumpert is.
2007-ben került az NCAA-be, az Ohio State Buckeyes csapatához (azért őket választotta, mert édesapja az egyetemtől nem messze lakott). Az első év még nem róla szólt, második szezonjában viszont a csapat egyik vezérévé vált, és úgy döntött, hogy harmadik szezonra is marad az egyetemi bajnokságban - ez jó döntésnek bizonyult, mivel nagyszerű számai mellett Sweet Sixteenbe juttatta csapatát, ráadásul mindkét győztes összecsapáson óriásit játszott. A szezon végén szinte az összes díjat besöpörte John Wall elől, így készülhetett a 2010-es draftra, ami előtt egyébként Michael Jordan egykori ügynökét, David Falkot választotta képviselőjének (ő hozta tető alá Turner cipőszerződését a Li-Ning kínai gyártóval).
A 2010-es játékoskiválasztó arról marad emlékezetes, hogy nem a börze legelején, hanem később keltek el olyan játékosok, akiknek igazán sikeres karrierjük lett. Az 1/1-es John Wall után sem a második helyen elvitt Turner, sem a harmadik Derrick Favors, se a negyedik Wesley Johnson nem futott be igazán nagy karriert, ellentétben az 5. Cousinsszal, a 9. Haywarddal vagy a 10. Paul George-dzsal. A drafton egyébként hátrébb is keltek el jó játékosok, például Eric Bledsoe, Avery Bradley, Hassan Whiteside, Nemanja Bjelica, de karrierje első éveiben Lance Stephenson is ide tartozott.
A sokoldalú játékosra a 76ers csapott le a 2. helyen, és 2010. október 27-én, éppen a születésnapján be is mutatkozhatott a ligában. Alapvetően a kispadról jött, mivel posztján Andre Iguodala volt a kezdő, de az első két évében felmutatott 7.2, illetve 9.4 pont csalódást jelentett, bár ekkor playoff-tapasztalatot is szerzett. Harmadik szezonjában megkapta a kezdőpozíciót, 13.3 pontra nőtt az átlaga, de itt már egyértelműen kidomborodott, hogy nincs annyira jó keze, hogy első opcióként legyen keresnivalója a ligában, de védekezésben, játékszervezésben képes kiemelkedőt is nyújtani. 2013/14-ben már 17.4 pontot átlagolt a Phillyben, azonban a szezon közben elcserélték Indianába - ez már a "Process" időszaka volt Philadelphiában, ennek esett áldozatául Turner is.
A Pacerses fél szezonjában a gárda főcsoportdöntőig menetelt, ebből azonban ő már nem nagyon vette ki érdemben a részét, mivel posztriválisával, Lance Stephensonnal a playoff első hetében összeverekedett egy edzésen - többször is kikerült a rotációból, érezhetően nem bízott már benne annyira az edzői stáb, így fel sem merült a nyári hosszabbítás lehetősége...
Bostonban igyekezett újra felépíteni magát, kétéves, összesen hétmillió dolláros szerződést kapott, és a projekt alapvetően sikeresnek is bizonyult: 10 pont, 5-5 gólpassz és lepattanó körüli átlagokat hozott, a kezdő és a cseresor között ingázva is több meccset is megnyert a csapatnak - mindkét évben bejutottak a playoffba, ahol szintén jó teljesítményt nyújtott, bár a dobásaival egyre több gondja akadt.
2016 nyarán a Portland ajánlotta neki a legtöbbet, négy évre 70 millió dollárért szerződött Oregonba. A Blazers a Bostonban már bejáratott "second unit leader" szerepkörben számított rá, illetve egyfajta biztosíték volt, hogy bármikor be tud ugrani 1-1 sérülés esetén a kezdőbe. Azóta gyakorlatilag stabilan 25 perc, 8-9 pont, 3-4 gólpassz és pattanó körüli átlagokat hoz, és bár korábban többször támadták, hogy erősen túlfizetett és szépen belekényelmesedett a szerződésébe, az utóbbi időszakban a Portlandet sújtó sérülésekkel párhuzamosan egyre több szerepet kapó Turner bizonyította, hogy ha ég a ház, képes még előlépni (még ha nem is világverő ellenfelek ellen).
Az előző meccsen bemutatott tripla-duplája:
A ma hajnali extra teljesítménye:
