Magic emlékezetes belépője, Iverson Jordan nyomdokain

19 éve Allen Iverson 52 pontot dobott a Raptorsnak, ezzel Michael Jordan nyomdokaiba lépett - 20 éve vonult vissza Jeff Hornacek - a Knicks 21 éve nyolcadik kiemeltként ejtette ki az első kiemelt Miami Heatet - 40 éve Magic Johnson legendás meccset játszott a Sixers elleni döntő hatodik meccsén, center poszton, a Lakers újonca vezetésével nyerte hetedik bajnoki címét.

Tegnap volt 19 éve, hogy a liga kihirdette, hogy Allen Iverson lett a 2000/01-es idény alapszakaszának MVP-je. Egy napra rá a Philadelphia Sixers ikonja "meg is ünnepelte" a díjat: 52 pontot szórt a Toronto Raptors elleni második körös sorozat ötödik meccsén, amelyet 121-88-ra nyert meg csapata, és amellyel a Sixers 3-2-re átvette a vezetést a párharcban, később pedig meg is nyerte azt.

Iversonnak nem ez volt a legjobb meccse ebben az ütközetben, hiszen a második találkozót 54 pontja segítségével nyerte a Philly 97-92-re - ezzel Michael Jordan után a második olyan játékos lett a liga történetében, aki egy párharc során kétszer is elérte az 50 pontot.

 

Egy esztendővel korábban egy kiváló karrier ért véget május 16-án, hiszen a Utah Jazz 81-79 arányban kikapott a Portland TrailBlazerstől a 2000-es rájátszás második körében, ezzel 4-1-re nyerte a sorozatot az oregoni alakulat, a Jazz dobóhátvédje, Jeff Hornacek pedig utolsó mérkőzését játszotta, ezt követően visszavonult.

Hornaceket minden idők egyik legjobb shooterének tartják, hiszen bár "csak" 828 hármast jegyzett az alapszakaszban karrierje során, 40.3%-kal dobálta ezeket a helyzeteket, pályafutása alatt 87.7%-kal dobta a büntetőket, utolsó szezonjában pedig 95%-os mutatója volt a vonalról (180 kísérletből 171 ment a helyére).

 

Még egy évet kell visszamenni az időben, hogy egy igazi kuriózumhoz érkezzünk. A New York Knicks azonnal elvette a Miami Heat pályaelőnyét a rájátszás első körének első találkozóján, ám a negyedik összecsapáson a Heat magabiztosan, 87-72-re nyert a Madison Square Gardenben, így az Alonzo Mourning, Tim Hardaway, Jamal Mashburn fémjelezte gárda hazai pályán ütközhetett meg a Patrick Ewing, Larry Johnson, Latrell Sprewell, Allan Houston-féle Knicksszel.

Óriási csatát hozott az ötödik összecsapás, amelyet igazi Knickses stílusban, egy borzasztóan kevés pontos meccsen, Houston 0.8 másodperccel a vége előtt dobott kosarával 78-77-re nyert meg a New York. Ezzel az 1994-es Denver Nuggets nyomdokaiba lépett a Knicks: a liga történetének második csapata lett, amely nyolcadik kiemeltként búcsúztatta az első kiemeltet.

 

40 esztendővel ezelőtt, 1980. május 16-án pedig Magic Johnson került a reflektorfénybe. Két nappal korábban még döntőrekordot állított fel az újonc hátvéd azzal, hogy 10 labdát adott el a Philadelphia Sixers elleni finálé ötödik meccsén, de csapata, a Los Angeles Lakers így is nyert 108-103-ra, és az aranysárga-lilák 3-2-re vezettek összesítésben. Ezen a meccsen azonban megsérült a Lakers akkori legnagyobb sztárja, az ötödik találkozón 40 pontot szóró Kareem Abdul-Jabbar, és nem tudta vállalni a játékot a hatodik mérkőzésen.

A center helyére Magicet állították be, és meg is hálálta a bizalmat: 42 pontot, 15 pattanót és 7 gólpasszt ért el, vezetésével 123-107-re győzött az együttes idegenben is, ezzel bajnok lett - a klub történetében hetedik alkalommal. Johnson megszerezte a döntő MVP címet, 42 pontja a legtöbb, amit valaha újonc a fináléban dobott, és 14/14-es büntetőzésével is csúcsot állított fel a finálék történetében.

A Lakers 60-22-vel megnyerte nyugatot, de az alapszakaszt a Boston Celtics (61-21) miatt nem, míg a Sixers ott toporgott mögöttük a harmadik helyen (59-23). Mindkét együttes simán jutott el a fináléig. A Phillynek kellett az első körben is játszania, de 2-0-ra verte a két évvel ezelőtt bajnok, előző évben döntős, ekkor azonban már kiöregedőben lévő Washington Bulletset. Ezt követően 4-1-gyel ment tovább az Atlanta Hawkson, illetve az újonc Larry Bird vezette Celticsen. A Lakers a Phoenix Sunst és a Seattle SuperSonicsot intézte el ugyancsak 4-1, 4-1 arányban, így jöhetett a finálé. A Sixers a második meccsen elvette a pályaelőnyt, a Lakers a harmadikon visszavette, majd ezen a hatodik találkozón lezárta a párharcot.

A Sixersnél Moses Malone ekkor még nem volt (mint ismert, 1981-ben a Houston Rockets-cel játszott vesztes döntőt), Julius Erving és Mo Cheeks viszont már igen - mellettük ott volt Darryl Dawkins, Lionel Hollins, Bobby Jones és Henry Bibby is. A túloldalon a már említett Kareem Abdul-Jabbar, Magic Johnson duó mellett Jamaal Wilkes is jelen volt az 1975-ös bajnok Golden State-ből, a Showtime Lakers összesen 5-szörös bajnok dobóhátvédje, Michael Cooper is ekkor ért fel először a csúcsra, az aranysárga-lilák kezdő játékmestere pedig ekkor még Norm Nixon volt - később őt cserélte a klub Byron Scottra.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus