Szép sztori kezdődött el Miamiban, Euroliga-meccset láttunk Denverben
Úgy tűnik, Jimmy Butler és a Miami Heat nagyon egymásra talált, a kiscsatár szellemisége pedig teljesen átragadt a fiatalokra - Herro, Nunn, Adebayo és a többiek nagyon együtt vannak. A nap másik érdekes sztorija a Denver-Dallas, ami már inkább Euroliga-meccs volt, mint NBA, és ezt nem is nagyon tudják még feldolgozni az amerikai sportsajtóban.
Jimmy Butler gyermeke születése miatt csak most mutatkozhatott be, nagyszerűen:
A meccs után Bam Adebayo és Derrick Jones Jr. felelevenített egy régi Heat-hagyományt:
Tyler Herro a szezon első pár meccsén segített a menedzsmentnek, hogy nyomás nélkül kezelhesse a Dion Waiters-problémát - ma egy 19 pontos második negyedet rakott le:
Kendrick Nunnról már többször írtunk mi is, a semmiből jött "Baby Harden" extrát nyújt továbbra is:
Mellettük Bam Adebayo is felszabadultan kosarazik Hassan Whiteside távozása után, míg Goran Dragic eddig reneszánszát éli:
A Denver-Dallas előtt az ESPN az NBA "szabályai" szerint játékosok párharcaként próbálkozott a meccs beharangozásával, ebbe a sémába próbálta beszuszakolni a Jokics-Murray és a Doncic-Porzingis párost. Kicsit lecsapódott az amerikai és európai kosárlabda-alapelvek különbsége (nagyon leegyszerűsítve sztárok vs. csapatok, amit nemrég egyébként Nikola Mirotic, a nyáron Barcelonába igazoló kiscsatár is megfogalmazott) - az amerikai kosárértelmezésben előfordulhat, hogy a sztárokat legyőzik a csapatok, de alapvetően a sztárokról szól a sport, hiszen velük sokkal könnyebb "eladni" a showt, mint egy komplett csapattal.
Ezen a meccsen aztán egyáltalán nem működött ez az interpretáció, hiszen volt ugyan egy Jokics tripla-dupla, de alapvetően két nagybetűs CSAPAT játszott egymással, ahol az összes sztárjátékos európai (minden tiszteletünk mellett Jamal Murray még nem ez a szint), akiknek egyáltalán nem okozott gondot alárendelni egyéni érdekeiket a csapatnak. Érdekes, hogy európai vezetőedzők nem nagyon élnek meg Amerikában, ugyanakkor az európai húzóemberek óriási hatással vannak 1-1 csapat játékára, és amelyik amerikai vezetőedző befogadó, mennyire sokat ki tud hozni a különleges skill-setjeikből - nyilván a meccseik többsége odaát Doncic-ról, Porzingisről és Jokicsról, mint egyénekről (vagy mostanában divatosan duókról) szól majd, mert az amerikai sportmédiának sztárok kellenek, de nagyon tanulságos látni ezen a meccsen keresztül, hogy apránként ezek a játékosok formálják át az NBA-kosárlabdát, gondolkodásmódot, és nem fordítva.
