BSEgyütt 20.rész
Elérkezett ez is. A jubileumi 20. bejegyzés. Azt gondoltam éppen itt az ideje egy kis számvetésnek. Egyfajta összefoglalásnak, tapasztalat megosztásnak. Persze nem lennék én, ha ezt nem valamely rendhagyó módon tenném. Következzen tehát a BSE szakmai fittyen-futtyának végtelenül szubjektív, érzelmektől túlfűtött, meghatározó momentumoktól hemzsegő és a totális tárgyilagosságot abszolút nélkülöző visszapillantása az elmúlt hét hónapra.
"Mit jelent számomra a BSE vezetőedzőjének lenni?"
Nagyon sok embernek tartozom köszönettel, amiért így vagy úgy, de szervesen hozzájárultak/hozzájárulnak ahhoz, hogy tudásom legjavát nyújthassam egy közel 100 esztendős egyesületben tevékenykedve. Hálás vagyok...
...a Lányoknak, mert megbíznak bennem és elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, a hibáimmal és az erősségeimmel együtt. Amiért legjobb szándékuk szerint igyekeznek nap, mint nap előrelépni, jobb emberré és kosárlabdázóvá válni.
...az Ellenfeleknek, mert minden egyes vereségből tanulhatok. Ők azok, akik megmutatják miben kell előrelépnem, mit teszek jól és mi az amit nem. Folyamatosan éberen tartanak serkentve a szakmai fejlődésemet.
...a Szülőknek, mert rám bízták "szemük fényeit". Mert támogatásukkal erőt adnak a mindennapok kihívásaiban. Elkötelezettségük átsegít sok-sok nehéz perióduson. És bár nem mindenben értünk egyet, a közös célunk akkor is ugyanaz.
Rengeteg ifjú és még ifjabb Hölggyel dolgozhatok együtt. Mindannyiuktól tanulhatok, egytől egyig. Hihetetlenül jó érzés testközelből figyelni, segíteni a felnőtté/sportolóvá válásukat, miközben én is -remélhetőleg- jobb emberré válok. Büszke vagyok...
...Dobbanó Szívre, aki eltántoríthatatlan.
...Eltökélt Művésznőre, aki nem hagyja magát.
...Szöszke Mozsárágyúra, aki kit tudott törni az árnyékból.
...Csendes Suhanóra, aki kivárja a lehetőségeket.
...Mosolygós Hugicára, aki nem retten az akadályok láttán.
...Szerény Maximalistára, aki tizenöt évesen fűzte a filmet a bajnoknak.
...Hegyeskönyökű Sapkaosztogatóra, aki képes volt a háta mögött hagyni a múltat.
...Cserfes Balosra, aki céljaitól eltántoríthatatlan.
...Céltudatos Fegyelemre, aki a javára fordította az elképzeléseimet.
...Szétszórt Vagányra, aki kilépett a komfortzónájából.
...Önzetlen Mindenesre, aki kezdi érteni szavaim értelmét.
...Szende Gyilkosra, aki a szemem láttára nőtt fel a feladathoz.
...Örök Álmodozóra, aki bekeményített.
...Dupla Tüdejű Vérszívóra, aki a kitartás csodája.
...Miss Játék IQra, aki megküzd a "démonaival".
...Hebrencs Terminátorra, aki nem ismer megalkuvást.
...Vajkezű Harcosra, aki annyit dolgozik, mint senki.
...Rafkós Profira, aki több fronton bizonyít.
...Lelki Vezérre, aki összefogja a dolgokat.
...Legendára, aki újra "felvette a kesztyűt".
...Bicskás Tűzvillámra, aki válogatott szinten teljesít.
Lassan egy esztendeje már, hogy először beléptem a városmajori üvegajtón. Azóta a második otthonommá vált, ahol itthon érzem magam. Részletekből áll össze az egész, válik teljessé a kép. Szeretem...
...a csarnokot, a puha, igazi "dobógép-álom" palánkjaival. A pislákoló neoncsöveket, a monoton feladatokat adrenalin fröccsel és velőtrázó női sikolyokkal megtörő áramszüneteket. A rejtélyes teniszlabdát a zászló alján. A tépett szivacsrudakat, amelyek többfunkciós szerepüknél fogva jól jönnek egy-egy kósza dobás utáni labdaleszedésnél...
...a "büdöst", az igazán fontos dolgok színhelyét. Az utolsó fogadkozások és félidei fejmosások helyszínét. A verses táblát a letörölhetetlen tintával. A tanulóasztalt, ahol annyi témazáró csillagos ötöse alapozta meg "magát"...
...az irodát, ahol mindig akad néhány jó falat. A forró espresso-k, hosszú tejes latte-k és kamukávék rögtönzött kávézóját. A vérkeringést serkentő "fagyasztót", mely lepipál minden mesterséges élénkítőt. A vitrint, amely folyamatosan emlékeztet a büszke tradíciókra...
Szép napot!
Artúr