BSEgyütt 2.rész
Sziasztok!
Mielőtt belekezdenék szeptember első heti történéseinek mesélésébe engedjetek meg nekem egy rendhagyó, "béesés értelmező kisszótár" kitérőt. Történt ugyanis, hogy sokan kérték, nevesítsem a blogomban módszeresen felbukkanó szereplőket, mert ők -a honi női kosárlabdában kevésbé járatosként- nem mindig tudják kiről is van szó. Mivel az egyik mottója egy igényes bloggernek a következő kell legyen: "(majdnem) Mindent az Olvasóért!", ezért következzen felsorolásszerűen ezen beszámoló-sorozatom főszereplőinek nevesítése:
Nagylyányok: Dodó (Szondy Dóra, a Bicskás Tűzvillám), Zizu (Sonyák Zita, a Rafkós Profi), Viki (Orsó Viktória, a Vajkezű Harcos), Klári (Tiba Klára, a Lelki Vezér), Móni (Hegedűs Mónika, a Hebrencs Terminátor), Meló (Bagi Melinda, Miss Játék IQ), Sába (Schramkó Sába, a Dupla-Tüdejű Vérszívó), Vivi (Szabó Vivien, az Örök Álmodozó)
Már Majdnem Nagylyányok: Sony (Vukov Sonja, (az Önzetlen Mindenes), Juli (Karlócai Julianna, a Szétszórt Vagány), Dia (Miháczi Diána, a Szende Gyilkos), Fanni (Bodnár Fanni, a Céltudatos Fegyelem), Barbi (Varga Barbara, a Cserfes Balos), Zsil (Zsilinszki Lilla, a Hegyeskönyökű Sapkaosztogató), Pipi (Beneda Piroska, a Szerény Maximalista), Pankesz (Gundel Takács Anna, a Mosolygós Hugica), Kriszti (Rakolczai Krisztina, a Csendes Suhanó), Vicky (Dőry Viktória, a Szöszke Mozsárágyú), Sarah (Szóráth Sarah, az Eltökélt Művésznő), Bori (Vámossy Borbála, a Grínpísz Aktivista), Anna (Strausz Anna, a Dobbanó Szív), Betti (Angyal Bernadett, a Rejtélyes Zsebcirkáló).
és végül a Nagyon Nagy Lyányok, (akik már nem pattogtatják): Dóra (Nagy Dorottya, az Ikon), Andi (Károlyi Andrea, a Legenda).
Teljes a CSAPAT, mindenki a fedélzeten! Végre, alig vártam. Kiosztom a figurák papírra vetett változatait. Kicsit feldobom a száraz számokat, szaggatott vonalakat, nyilakat egy kis szöveges elemzéssel, hátha valaki épp emiatt tanulja meg könnyebben a sablont. Nem vagyunk egyformák. Van, aki olvassa és tudja. Akad olyan, akinek ábrával esik le a tantusz. Az auditív, zengő baritonom hallatán rakja össze a puzzle-t. És van, aki a pályán gyakorolva érez rá az ízére.
Megjött a Szekszárd. Masszív kis partinak ígérkezik. Sutyi (Földi Sándor, a vezetőedzőjük) tudása garancia a minőségi munkára. Mestere a szakmának, ez meg is látszik a tolnaiakon. Precíz játékok, szikrázó védekezés. De nem adjuk olcsón, sőt. Sokak meglepetésére uraljuk az első negyed órát. Kollégám nem boldog. Edzőmeccs ide vagy oda, pszichésen lényeges a mérkőzés utózöngéje. Kőkemény presztízscsata bontakozik ki. Rotálok becsülettel, figyelem a rezdüléseket, a reakciókat. Ki mire, mikor, hol és hogyan alkalmas és mire kevésbé. A vége hat oda, ám ez nem érdekel, cseppet sem. Sem a kifogások és "volnázások" a kívülállóktól a légiósokról, az edzésszámról, a büdzséről. Magasra tettem a mércét a Lányoknak és ebből nem engedek.
Ezúton köszönöm Balogh György játékvezetőnek, hogy engedte a cséphadarást. Szoknunk kell. Meg kell tanulnunk uralkodni a feszültségünkön, bírnunk kell a nyomást és el kell tudnunk viselni a felelősséget csak így válhatunk valódi csapattá és alkothatunk egységes közösséget. Akkor legyőzhetnek minket, de elbukni nem fogunk! Soha. Büszkén és emelt fővel nézünk majd egymás szemébe. Akkor mindig lesz(nek) valaki(k), akik felsegítik a porból megroggyanó térdű társukat. És ez a lényeg...
Büszke vagyok a kadet csapatra. Óriásit léptek előre lélekben. Kezdik elhinni, hogy csak pozitívan, mosolygósan és eltökélten érdemes ezt a játékot játszani. Hosszú út áll előttük, hisz ez nem megy egyik napról a másikra. Viszont az első lépés megtörtént a nagy mumus Vasas legyőzésével.
Átéltem edzői pályám első szomorú pillanatait. Alig egy nappal azután, hogy a Szekszárd ellen az egyik legprímább teljesítményt nyújtotta, Fehér Fanny bejelentette, hogy elhagyja a csapatot és inkább a civil életére koncentrál. Elfogadtam az érveit és sok sikert kívántam neki az iskolai és a magánéleti dolgaihoz egyaránt. Fány, vigyázz magadra és kívánok sok sikert, bármibe is kezdj életed következő szakaszában!
Egyre jobban összecsiszolódunk a Lányokkal. Lassan teljesen magukévá teszik azokat az elveket, amelyeket képviselek. Ez markáns lenyomatot hagy a napi edzésmunkában és az egyéni teljesítményeken egyaránt. Nagyon boldog vagyok például Zsil hozzáállása miatt. Felszívta magát és felvette a kesztyűt. Érezte és érzi ennél több kell és ő ennél többre is képes. Képzeljétek még tripla dobóversenyt is nyert! Miből lesz a pillangó?!
Csütörtökön bekapcsolódott Géza Bácsi (Szabó Géza, a Test Tudora) és az ő elmaradhatatlan "létrája". Megmondom őszintén lopva azon kuncogtam, milyen szenzációs tánclépéseket mutattak be egyesek. Sony és Meló simán esélyesként indulna egy "Élsportolók a táncparketten" versenyen. Lábmunka feladatnak álcázott Best of Michael Flatley-t varázsoltak a fülledt csarnok faburkolatára. Reszkessen ki támadóként találja velük szembe magát!
Péntek. Az uccsó nap. A junioroknak egy igazi, minőségi kihívás, a címvédő Fradi. Hálás vagyok Roncának (Rónaszéki Szilvia, a vezetőedzőjük), hogy elfogadták a meghívásunkat és megizzasztjuk egymást. Nem is lehetne jobb erőfelmérőt találni a MMN-nek (Már Majdnem Nagylyányok). A Nagyokat pedig kettészedem és egy Géza bácsis móka után 40 perces, kőkemény házi derbi vár rájuk!
A részletekről azonban egy hét múlva, a 3. részben!
Szép napot!
Artúr