BSEgyütt 6.rész

Az embert kell, hogy hajtsa egyfajta pozitív elégedetlenség. Pláne mikor egy emberközeli csapat látogat a saját fészkébe. Hús-vér magyar lányok, ráadásul csak nyolcan vannak. Rendben, hogy tiszteletreméltó eredménysorral, de akkor is. Respektáljuk a zalaiakat, ez az alap. Viszont hiszünk magunkban. Nem szenzációhajhászásnak szántam a győzelemre játszunk tartalmú nyilatkozataimat. Így, a meccs után, lehiggadva még szilárdabban tartom: az elkövetkező hazai fordulókban MINDENKI ellen győzni AKARUNK! Nem érdekel, hogy az ellenfél hátára a BEAC, a Szekszárd vagy a Pécs felirat van hímezve...

Tudtam, rögös út vezet a sikerig. És itt nem (feltétlenül) a számszerű győzelmekre gondolok. Sokkal inkább a lelki harcok sikeres megvívására. Mert az még rohadt kevés, hogy én hiszek a Lányokban. Ez mit sem ér, az önmagukba vetett szeretet és önbizalom nélkül. De soha nem adom fel! Előbb utóbb összejön és akkor reszkess Ellenfél. Magam előtt látom a képet, ahogy 12, piros-fehérbe öltözött, tűzrőlpattant, emelt tekintetű, mosolygós, eltökélt ábrázatú, a labdáért a parkettába fejest ugró, ám a hát-mögötti passzt is szemrebbenés nélkül elvállaló ifjú Hölgy fut ki bármelyik csarnok játékterére. Látom a minket nem napi szinten figyelemmel követők arcára kiülő bárgyún gyanakvó ábrázatot. Szinte hallom összesúgásukat, amit az "Ezek meg mi a francot szívtak?!" és a "Mi a franc bajuk van ezeknek?!" típusú magyarázatokra keresnek visszaigazolást ledöbbent szomszédjuktól a megalkuvást, rossz közérzetet és hezitálást teljes mértékben nélkülöző fellépésünk láttán...

Büszke vagyok a Lányokra! (bár legközelebb, inkább megkérem Dia Édesapját, Zolit, hogy írjon be előre tizenöt mínuszt és akkor nem idegesítem magam...) Felálltunk egy 80-as pofonból és egy 7-22-es kezdés után. Erre csak azok képesek, akikben ott munkálkodnak a fentebb már említett tulajdonságok. Olyan 8 percet repesztettünk, amit rég látott a 'Major gourmand közönsége. 28-28-nál Szike kollégám arcáról lekerült az elengedhetetlen önbizalmi mosoly! A 2. félidőre keményebb védekezést kaptunk és bizony kellett jó néhány akció ennek megszokására. Továbbra is bőven egyenrangú ellenfelei voltunk a zalaiaknak, akiknél Szalay Virág és Horváth Zsófi bizonyára elsőként szemezgethetett a szendvics felhozatalból a hazavezető úton, a társak harsány "köszönjük"-jeit begyűjtve...

Belenyúltunk alaposan a sorsolásnál! Nem panasz, egyszerű tény: 7 nap leforgása alatt kell összecsapnunk a három legjobb gárdával. Emberpróbáló feladat, annyi szent. de nincs idő a sebek nyalogatására, a nyekergésre, menni kell tovább kitartóan, tudatosan, néhol már dacosan. Tudom, meglesz az eredménye...

Tisztelem a Győr csapatát. Évekkel ezelőtt elindultak egy úton és szisztematikusan építkezve ma már a bajnokság egyik legnagyobb esélyesévé és Euroliga indulóvá nőtték ki magukat. Nagyobb stábbal dolgoznak, mint a mi teljes játékoskeretünk. Van olyan magyar klasszisuk aki egymaga több pénzt visz haza havonta, mint a szakosztályunk összesen. Ezek után itt lehetne a "magas labda" a 45-87-es végeredmény magyarázatára. Mondhatnám, hogy így meg úgy, hiszen a gazdag, profi Győr és a szegény, fél-amatőr BSE. Bla-bla-bla. Nem. Nem kell a kifogás, ezúttal sem. Kikaptunk, mert egy erősebb csapattal játszottunk. Sok gyermeteg hibát vétettünk, amit remekül alátámaszt a már tendenciózusnak mondható 24 eladott labdánk. Ezt a nem túl impozáns vonalat erősíti a 32%-os mezőnymutató és a gyatra büntetőzés (67%)...

Viszont maximálisan biztató, hogy egy ennyire szervezett riválistól huszonegyszer el tudtuk venni a játékszert. Hogy Dodó (15 p., 5kf.) lépésről-lépésre kezdi elhinni micsoda potenciál lakozik benne. Hogy Meló (9p., 4lp., 6szl., 2gp. és 17IBM) igazi vezére csikó csapatunknak és ez most már számosítható formában is jelentkezik. Hogy Zizu (7lp., 6kf., 4szl., 10IBM) mezőnymunkája kiemelkedően hasznos volt (nála még a pontszerzési és a "viharban született eladott labdák" oldalát kell alakítanunk...) Ez már egy olyan alap, ami minimálisnak kell, hogy legyen az elkövetkezőkben. Ha ehhez csatlakoznak a többiek, Klári és Viki (akik a szombati meccs magasan legjobbjai voltak...) valamint Móni is az összeszedettebb orcáját mutatja, minden esélyünk meg lesz egy igazán ütős szezonra! És ez így is lesz!!!

Óriási KÖSZÖNÖMmel tartozom Andinak, aki kitartó "udvarlásomat" megunva végül beadta a derekát és segít nekem/nekünk, immár "hivatalos" formában is! Hihetetlen fontos lépés ez kis csapatunk életében, hiszen egy Élő Legenda döntött úgy, több évtizedes páratlan tudását és tapasztalatát adja át nap, mint nap nekünk. Szándékosan nem írtam titulust. Nem az a lényeg, sokkal inkább a tény, hogy olyan embert találtam a kosárlabda csapat (egyik) legfontosabb pozíciójára, akivel gyerekkorunk óta ismerjük egymást, akiben tökéletesen megbízom és akit feltétel nélkül elfogad mindenki a BSE-ben.

Szép napot!

Artúr