BSEgyütt 7.rész
Az az átkozott statisztika! Mennyi felesleges(?) konfliktus, feszkó forrása. De mégis irtó fontos! Mivel szeretett sportágunk -viszonylag- jól mérhető, számosítható tulajdonságokkal rendelkezik, bizony képmutató struccpolitika lenne, a "statisztika hülyeség" vagy a "statisztika veszélyes, mert a játékosok majd azért játszanak jól vagy rosszul" feltételezések elfogadása. Hogy is hangzott a legendás hőskori tv-műsor immár klasszikus szlogenje a Vágó-Grétsy duó szájából? Megvan:
Na, álljunk meg egy szóra!
Itt az ideje tisztázni egyet, s mást ebben a témakörben. Szóval, stat. A kosárlabda CSAPATJÁTÉK, amit EGYÉNEK játszanak. Az egyéni felelősség-vállalás kulcskérdés a csapat eredményességét illetően. Ha nincs egyéni vállalás, teljesítmény, a csapat veszít. Ha egyes játékos(ok) a mérkőzésen nem produkálják a képességeikhez mérten elvárt szintet, akkor nagyobb esély mutatkozik a vereségre. Természetesen a statisztika rengeteg dolgot képtelen megmutatni. Szakmai példaként utalhatnék például a kizárásra, az elzárásokra, a besegítésekre és még sorolhatnám. Emellett ott vannak a lelki tényezők, összetevők, mint a vezér szerep, egy-egy kulcsszituáció lereagálása a pályán vagy a mentális frissesség...
Vagy továbbgondolva, mi van, ha adott játékos egyetlen kosarat szerez vagy lepattanót szed le, de azzal ténylegesen megnyeri a meccset?! Azt képtelenség "rideg" számhalmazzal bemutatni! És aki "húsz alá" fogja az ellen ünnepelt gólkirály jelöltjét?! Sehogy! Akkor hol az igazság "a statisztika átok vs. a statisztika áldás" összecsapásban? Elárulok egy titkot. Egy titkot, ami simán lehetne vállrándítással elintézhető evidencia, ha nem emberből lennénk és nem a XXI.század fogyasztói társadalom mókuskerekének egyik -nagyon remélném, hogy nem- élharcosaként taposnánk. Megfelelő KOMMUNIKÁCIÓ használatával és az EGYENSÚLY megtalálására törekvő magatartással ez az egyébként valóban problémás, ám igazából áthidalható kérdéskör is kipipálható lehetne...
A gyerekekkel -akik abba a korosztályba lépnek mikor a számok bizony már igenis tükröt tarthatnak eléjük- leülve, türelmesen elmagyarázva meg lehetne értetni miről is szól ez a szegmense ennek a csodálatos játéknak. És ők, minő meglepő módon ezt megértenék, helyén kezelnék és folytatnák tovább sportolói életüket. Ők még fogékonyak, őszinték, alkalmazkodásra képesek, szükségtelen frusztráció és előítélet-mentesek. Sajnos azonban vannak olyan "külső tényezők" (rokonok, média és sokszor az edzők...) amelyek ezt eltorzítva, elferdítve, túldimenzionálva tolmácsolják számukra. Így aztán nem csodálkozhatunk azon, ha esetleg a 2-1-es lerohanásnál nem passzol a vasárnapi, családi húsleves-rántott hús kombó elfogyasztása közben valóságos anti-Krisztusként ábrázolt CSAPATTÁRSNAK, esetleg gunyoros vigyorral az arcán mellőzi a gyenge oldali besegítést a nála 1.73 ponttal jobb kosárátlaggal bíró SZÖVETSÉGESÉNEK...
Tragikomikus helyzet, komolyan mondom. Első lépésként igyekszem rendet tenni a saját portánkon és megkérni saját statisztikusunkat, hogy profi módon jegyezzen minden eseményt, mert elkeserítő módon sokszor "nézőként" funkcionálnak ennek a kényes és felelősségteljes feladatnak megbízottjai. Nyilván idegenben nehezebb dió lesz a passzív szurkolás édes állapotából kizökkenteni és munkára bírni a helyi munkaerőt, ám ezt tompítandó, hétfőn rögtönzött kiselőadást tartok ebben a témakörben a továbbiakban nem kívánatos félreértések elkerülése végett...
Ám előtte irány az a város, ami túlzás nélkül nevezhető a honi, női kosárlabda Mekkájának. Néhány perc és indulunk Pécsre! Alig várom már, remélem telt ház és a megszokott hangulat vár minket, amely évtizedek óta jellemző a csapatukat feltétel nélkül szerető baranyai közönségre. Bizakodó vagyok. Nem csak a három A-s meccsen mutatott lépésről-lépésre mutatkozó szakmai és lelki fejlődés miatt, hanem a B osztályban vitézkedő lányok vasárnapi és keddi produktuma okán. Nyíregyházán parázs, változatos összecsapást követően kellett fejet hajtanunk egy elismerő, a győztesnek kijáró fejbiccentés idejére, hogy aztán kobakunkat újra büszkén felemelve tötyöghessünk haza 73 km/órás átlagsebesség mellett a Nagyfaluba. A két pontos különbség ellenére hihetetlenül büszke voltam a csajokra, hogy hosszú utazás után, összeszokott gárda ellen voltak képesek mínusz 9-ről fölállni a 4. negyed elején és kiharcolni egy egylabdás végjátékot!
És akkor mit mondhatok a Vasas elleni egy pontos sikerről? Amikor sikerült két vállra fektetnünk a keretében 5-6 stabil A csoportos kerettagot felvonultató Pasarétieket?! Mikor "kiscsikó" csapatom megsüvegelendő higgadtságról, hidegvérről és csapatszellemről tett tanúbizonyságot?! Nem is szándékom mostani bejegyzésem keretein belül ezt túlragozni. A lényeg:
Hölgyeim, gratulálok!
Szép napot!
Artúr