Honti Kata naplója - 5. rész
Karácsonyra hazatértek a légiósaink, köztük a spanyol bajnokságot és az Euroliga "halálcsoportjához", az A-jelű nyolcast vezető Ros Casares válogatott irányítója-hátvédje, Honti Kata. A kosaras mesélt a világ egyik legjobbjának, Laureen Jacksonnak a beilleszkedéséről, a csapat edzőjének váratlan felmentéséről, valamint a gulyásleves valenciai térhódításáról.
Először is elnézést kell kérjek a kezdo5.hu olvasóitól a hosszabb hallgatás miatt. Ennek két fő oka volt. Az egyik, hogy nagyon gyakran voltunk úton, sokat utaztunk, és ez azért időnként nagyon fárasztó volt. A másik, amely azért inkább a fő oka ennek, hogy a kissé elavult egyujjas billentyűzetkezelési technikám miatt igen lassan írok, így gyakran igen nehezen tudtam rávenni magam az írásra - de a jövőben kitalálunk egy másik megoldást.
Nagyon örülök, hogy újra itthon lehetek, bár a kezdeti hetek és az Euroligát nyitó győri meccs utáni időszakot leszámítva nem volt honvágyam. Úgy érzem, sikerült jól beilleszkednem ebbe az új társaságba, amely - bár több világsztár is található benne - remek közösséggé állt össze. Az utolsó pár kint töltött napban viszont már nagyon vártam, hogy jöhessek, ugyanis sok itthoni baráttal, ismerőssel megbeszétem már, kivel, mikor találkozom.
Gyanítom azonban, hogy az oldal sportszerető olvasói inkább a Ros Casares-nél történt dolgok érdeklik. Nos, a többieknél valamivel később csatlakozott hozzánk a világ egyik legjobbjának tartott játékos, az ausztrál Laureen Jackson. Nagyon kíváncsian vártam a közös munkát egy ekkora klasszissal. Mindent egybevetve igen kellemes meglepetés, bár azért mint mindenkinek, neki is voltak rossz pillanatai, és azért ez nála korántsem hétköznapi módon, elég érdekesen "jött ki". Magyarán, ha ritkán is, de voltak sztárallűrjei. Persze ebben annak is lehetett része, hogy ő később jött hozzánk, ráadásul hármas poszton játszott, ahol korábban, nem vagy alig. Ő inkább négyesben, sőt ötös pozícióban szerepelt, Kezdetben az új csapatban, az új posztján nem is igazán találta a helyét, s nyilván ez bosszantotta, s ebből adódhattak az előbb említett különcségei. Ám Laureen Jackson azért van akkora klasszis, hogy feltalálja magát, s az új posztján is megoldja a feladatát. Az év vége felé már egyre inkább belelendült, s hírnevéhez, tudásához méltón játszott. Ja, és amúgy egy igen barátságos lány, nagyon jóban vagyunk.
Az egész ősz során mindössze kétszer kaptunk ki, a spanyol bajnokságot veretlenül vezetjük, s az Euroligában, abban a borzasztó erős A-csoportban is az élen állunk. Rangadóinkat rendre megnyertük, úgy a spanyol bajnokságban, mint a nemzetközi fronton. Az első vereségünket otthon szenvedtük el az USK Praha csapatától. Nagyon letörtek voltunk, de utólag azt kell mondjam, az a pofon jókor jött. Addig sorra nyertük a meccseket, talán kicsit kezdtük elhinni, hogy már összeállt a játékunk. Az a vereség ha úgy tetszik, visszahozott minket a földre, s utána a botlást javítandó nagyon összekaptuk magunkat, az edzéseken is jobban koncentráltunk. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen a következő időszakban vertük meg a Jekatyerinburgot, és idegenben, nagy fölénnyel a Galatasaray csapatát, a spanyol bajnokságban pedig a Salamancát, szintén idegenben, és szintén nagyon simán. A második vereséget Litvániában, Kaunasban szenvedtük el. Ott már az utazásnál éreztük, hogy nem lesz egyszerű, hiszen reggel hatkor indultunk Valenciából, és három átszállás, valamint buszozás után este tízre érkeztünk meg Kaunasba. Ráadásul az utazást megelőző este Sancho Lyttle-t elkapta egy fertőzés, igen erős gyomorrontása lett, nem is tudott elutazni velünk. A meccsen pedig szerencséjük is volt a litvánoknak, így mindez együtt vezetett a vereséghez. Ezzel együtt is vezetjük a csoportot az Euroligában, ráadásul az utolsó idei meccsünkön, a spanyol bajnokságban a Rivas Ecopolis otthonában tudtunk nyerni. Mindkét az Euroligában szereplő riválist idegenben vertük. A spanyol bajnokságban a három Euroliga-csapat azért kiemelkedik, de a Salamanca, a Rivas és a mi társaságunk mögött azért messze nincs akkora szakadék, mint otthon volt éveken át a Sopron és a Pécs mögött. Szinte minden csapatban vannak igen jó képességű amerikai légiósok, és a hazai kosarasok is nagyon ügyesek. Bár veretlenek maradtunk, azért a spanyol bajnokik korántsem tekinthetők olyan szinte előre lefutott meccseknek, mint itthon, s ha meg is nyertük a meccseinket, azért többször is igencsak megszenvedtünk a győzelmekért, s nem is a legerősebb riválisok,hanem középcsapatok ellen.
Mindennek tükrében meglepő lehet az, ami már itthon is közismert, hogy a vezetőség felmentette edzőnket, Natalia Hejkovát. Bár korábban is érződött, hogy van nyomás rajta, s a csapaton is, úgy gondolom, egy ilyen erősségű kerettel szemben érthető, ha a vezetőknek vannak elvárásaik. Mivel azonban igen jó őszünk volt, ez a döntés nagyon meglepte a csapatot, már csak azért is, mert egy győztes meccs, a Gdynia elleni Euroliga-találkozó után jelentették be. A döntés azonban, úgy gondoljuk, már korábban megszületett. Sajnáltuk, mert Natával - ahogy mindenki hívta - mindenki nagyon jól tudott együtt dolgozni. A következményekből úgy véljük az állhatott a hátterében,h ogy az edzőnkkel igen jó, közvetlen volt a kapcsolatunk nekünk, játékosoknak. Az edzésmunkában azonban ezzel sosem éltünk vissza. Gondolkodtunk is azon, hogy esetleg megpróbálunk kiállni Hejková mellett, de végül arra jutottunk, bár sajnáljuk, ami történt nem a mi dolgunk eldönteni, ki az edzőnk. Legyen az bárki, nekünk edzenünk és játszanunk kell. Ettől függetlenül, mivel Nata egy ideig még Valenciában maradt, meg-meglátogattuk. Egy gépen utaztam vele Bécsig. Utóda a helyi férfi együttes utánpótlásától, a junior együttestől került hozzánk, keménykezű, kiabálós edző. Hogy vele milyen lesz a közös munka, az majd kiderül.Akiről még szólni kell, ő Pepe az erőnléti edzőnk. Általában hétfőn és pénteken dolgozunk vele. Kezdetben gyakran "becsapott" minket, ugyanis mondta egy-egy nehéz, fárasztó gyakorlat előtt, hogy ez az utolsó. Igyekeztünk minél intenzívebben gyorsabban megcsinálni, hogy befejeződjenek a szenvedéseink. Utána korrigált, javította magát, s még egyszer megcsináltatta velünk a gyakorlatot. Na, ilyenkor nem igazán kedveltük, sőt...ugyanakkor azt el kell ismerni, hogy nagyon érti, s jól végzi a dolgát. Ez abból is látszik, hogy a "Jekára" tizenhét, a Salamancára pedig több mint húsz pontot vertünk a negyedik negyedben, az orosz csapat ellen ez fordítást és fontos győzelmet jelentett.
Ami kint a szabadidő eltöltését illeti, Anya két-három alkalommal is volt kint nálam, és egyszer a soproni klubtól is kilátogattak hozzám. A lányok kicsit irigyeltek is az ekkora látogató-forgalom miatt. Anya egyszer főzött egy hatalmas lábasban gulyáslevest, amelyet vagy hatan-heten ettünk meg. A színét ugyan kicsit bizalmatlanul méregették csapattársaim, de ahogy megkóstolták, megváltozott a véleményük, hamar bekanalazták. Már megvan az "előrendelés" a következő adagra, kérdezgetik is a lányok,mikor jön már újra Anya...Ha tudjuk, megnézzük a helyi férfi csapat hazai meccsét, s szerencsémre sikerült például, látni a Manresa vendégjátékát, benne az akkor igen jól játszó Hanga Ádámmal, akivel beszélgettem is kicsit. A Barcelona csapatát is láttam, de a focimeccsel ellentétben itt azért már a Valenciának drukkoltam. A férfi meccsek hihetetlen színvonalasak, élvezetesek. A Valencia játékosaival nap mint nap találkozunk, egymást váltjuk az edzéseken. Néha együtt "lógunk"páran, centerünk, Yacoubou ugyanis nagyon jóban van a férfi csapatban játszó két francia fiúval, De Colo-val és Pietrus-szel, s van, hogy velük megyünk kicsit bulizgatni.
Hallottam, hogy négy év múlva Magyarország rendezheti a női Európa-bajnokságot. Ennek a jelentősége igazán hazatérésem után tudatosult bennem, kint nem nagyon tudtam erről kivel beszélgetni. Amikor legutóbb kilencvenhétben Magyarországon volt az Eb, csak tíz éves voltam, és még nem is kosaraztam, hanem tornával próbálkoztam. A négy év múlva rendezendő Európa-bajnokság viszont a mi korosztályunk Eb-je lehet, azé, amellyel a korosztályos versenyeken érmeket szereztünk, na meg az előzőé, amely szintén az élmezőnyben volt Európában. Ennél jobban azért még nem gondoltam bele, azért az még odébb van.
Most pár napot pihenek itthon, Sopronban találkozom a rég nem látott barátaimmal, ismerőseimmel, és majd huszonkilencedikén utazom vissza a csapathoz.