Út-Törő - Interjú Baksa Bettinával

Tovább folytatódik megszokott interjú sorozatunk, melyben híres borvidékünk egyetlen NB I/A csapatának legújabb irányítójával, Baksa Bettinával beszélgettem. A hátvéd Idén nyáron tette át székhelyét Ceglédről az Atomerőmű KSC Szekszárd csapatához. Fiatal kora ellenére számos elismerést szerzett már a sportágban és azon kívül is. Szóba kerültek a nyáron lezajlott korosztályos EB történései, új csapatának céljai, elvárásai valamint sok egyéb érdekesség. Minden kedves olvasónk figyelmébe ajánlom az itt megjelenő sorokat, hiszen egy nem mindennapi tehetséget ismerhetünk meg.


Hogyan ismerkedtél meg a kosárlabda játékkal?

Még másodikos általános iskolás koromban az egyik osztálytársam hívott el edzésre. Az iskolában tartották, és mindig is sportos alkatú kislány voltam. Nagyon szerettem mozogni, főleg a bátyámmal focizni. A nevelőedzőim Velkey István (Pityke) és felesége voltak. Már az első edzés után láttak bennem fantáziát, és nekem is megtetszett ez a sportág, úgyhogy elkezdtem kosarazni.

Utánpótlás csapatodban is meghatározó játékos voltál, szép sikereket értél el. Hogyan kerültél a Cegléd felnőtt gárdájához?

Az edzéseink főleg Nagykőrösön voltak, mindig busszal jártunk át vagy a szülők vittek. Pitykések néven szerepeltünk, aztán amikor serdülőkorú játékos lettem a felnőtt csapat NBI/ B-ben indult, és új nevünk lett: Ceglédi EKK. Utánpótlás versenyeken szinte mindig ott voltunk a legjobb 8 között. Legnagyobb sikerünk 2010-ben a junior országos döntő 2. helyezés volt. Itt én lettem a torna gólkirálynője, a legértékesebb játékos, és bekerültem a torna legjobb ötösébe is. NBI/A-ban már három és fél éve játszom. Emlékszem a „debütálásomra” : Suliban voltam épp délelőtt, és közölte az edzőm, hogy ma csapatban leszek, és játszani fogok. Hát persze, hogy hazai pályán a Pécs ellen játszottunk. Nagyon izgultam, hiszen tudtam, hogy a példaképem, Iványi Dalma ellen fogok játszani. De jól sikerült, nagyon élveztem, örök élmény marad számomra.

Eddigi pályafutásod során kinek köszönhetsz a legtöbbet?

Több ember is van. Először is nevelőedzőimnek, Pitykééknek. Tőlük tanultam meg az alapokat, a játék szeretetét, mindig nagy lelkesedéssel mentem edzésre –persze most is. Ők akkor gyerek korosztályban egy nagyon jó generációt neveltek ki a '92-es születésűekből. Ezután egy évig volt Krivacevic Dragoljub az edzőm, őt is nagyon szerettem, de korán elváltak útjaink. Ezt követően kisebb megszakításokkal Mészárosné Kovács Andrea és Földi Sándor voltak az edzőim. Nekik nagyon sokat köszönhetek. Az ő kezük alatt lett belőlem utánpótlás válogatott játékos, és kezdtem el NBI/A-s pályafutásomat. És persze eddig mind az 5 év válogatottságom alatt Balogh Judit volt az edzőm, akitől szintén nagyon sokat tanultam.

Melyik volt a legjobb és melyik a legrosszabb meccsetek idén?

Nem tudok kiemelni legrosszabb és legjobb meccset. Mert legrosszabb meccsnek nevezném, amikor Pécs vagy Sopron ellen játszottunk, de ha ki is kaptunk sokkal, mindig voltak pozitívumok, és kihívás egy erősebb csapat ellen játszani. Voltak jó meccseink, például: amikor vendégcsapatként sikerült megvernünk a BEAC-ot, vagy amikor megszorongattunk a nálunk erősebb Szekszárdot.

Az új szezonban Szekszárdra tetted át székhelyed. Mit vársz csapatodtól és önmagadtól?

Az új csapatomtól természetesen a legjobb nyolcba kerülést várom, és azon belül is minél előrébb szeretnénk végezni. Remélem, hogy egy nagyon összetartó közösséget fogunk alkotni, és nemcsak a győztes meccsek után tartunk össze, hanem akkor is, amikor nem megy úgy a játék, ahogy azt szeretnénk. Azt is remélem, hogy minél többen fognak kijönni a meccseinkre, és egy szerethető kis csapat leszünk. Magamtól személy szerint további fejlődést várok, bátor játékot. Úgy gondolom, most fog eldőlni, hogy lesz-e belőlem igazi játékos. Szeretnék segíteni, és részt venni abban, hogy minél jobb helyezést érjen el a csapat a bajnokságban.

Mit gondolsz erősödött vagy gyengült a női bajnokság az elmúlt években?

Fiatal játékosként ezt nem nagyon tudom megítélni. De úgy látom, hogy eddig két kiemelkedő csapat volt, a Pécs és a Sopron. Mint tudjuk, a Pécs meggyengülésével most egy másik csapat erősödött meg nagyon, a Győr. Szerintem, ha a Győr összeáll, akkor e két csapat között dőlhet el a bajnoki cím sorsa. Viszont az utánuk következő gárdák között bármi lehet. Úgy gondolom, hogy ebben a bajnoki évadban szorosabb derbik lesznek, és nem mindig a papírforma fog győzni, lesznek meglepetés találkozók is. Azt mindenképpen jónak találom, hogy két euroligás csapatunk is van, mert akik ott játszanak magyar játékosok, azok tapasztalatot tudnak szerezni a nemzetközi mezőnyben, ami pedig a válogatottunknak jó.

Miben kellene még fejlődnöd és mit tartasz leginkább erősségednek?

Szerintem erről nehéz egy játékosnak nyíltan beszélnie. Persze mindenki úgy tartja, hogy van még miben fejlődnie. Én is így gondolom. Irányító játékosként a határozottságomon kellene javítanom. A gyorsaságomat minél jobban kihasználnom, tudni könnyű kosarakat szerezni. Továbbá a dobásomon kicsit gyorsítani szeretnék, védekezésben pedig keményebben dolgozni, többet ütközni. Erősségemnek talán a gyorsaságomat tartom, illetve, hogy van eszem a játékhoz, persze az se jó, ha túl sokat gondolkozik az ember. Meghatározó játékos tudok lenni a csapatomban.

Szerinted mi okozta a nyári EB gyengébb szereplését?

Ugye az U20-as korosztállyal a nyáron a macedóniai B-divíziós EB-n a 6. helyet szereztük meg. Sajnos csak 10-en utaztunk ki a versenyre, mert nagyon sokan lemondták a válogatottságot, főleg tanulmányi okok miatt, pedig mi is ugyanúgy érettségiztünk, valakinek meg vizsgái voltak. Tamis Dorka pedig sérülés miatt nem tudott velünk utazni. Eleve a felkészülés alatt nem tudtunk úgy edzeni, ahogy kellett volna, kevesen voltunk. Nem tudtunk olyan terhelést elvégezni, és arra is vigyáznunk kellett, nehogy valaki megsérüljön, mert akkor veszélybe került volna a kiutazásunk is. De úgy gondolom, hogy ennek ellenére így is lett volna esélyünk odaérni a dobogóra, csak sajnos közbeszólt egy vírus. Többen is betegek lettünk. Én már a harmadik meccsre beteg lettem, és a végére sikerült csak felépülnöm félig meddig, és még erre jött az rá, hogy utolsó mérkőzésünkön az utolsó percben bokaszalag-szakadást szenvedtem. Azt hiszem, egy ilyen terhelési sorozatot nem lehet 6-7 emberrel végig csinálni. Szükség van ilyenkor mind a 12 játékosra. Azt gondolom, hogy azért értékes tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak. Ezeket hasznosítanunk kell itthon. Tanulnunk kell más nemzetektől. Olyan csapatokat láttunk az EB-n, akik pár éve még nagyon mögöttünk voltak, most meg majdnem megnyerték a kontinensviadalt. Ezek figyelmeztető jelek és észre kell vennünk, hogy nehogy teljesen lemaradjunk. Azért vannak bizakodó jelek is. Szerintem jó kezdeményezés a Rátgéber Akadémia. Más országokban egy iskolába járnak a kosarasok, és így egész évben együtt tudnak készülni a nyáron megrendezésre kerülő Európa-, illetve világbajnokságokra. És annak pedig különösen örülök, hogy Honti Kata egy nagyon erős külföldi csapatban próbálja ki magát légiósként. Új tapasztalatokat tud szerezni, fejlődni fog, ami mind a magyar kosárlabdát erősíti.

Ki volt a legerősebb ellenfél akivel valaha is szembe kerültél?

Az Európa-bajnokságokon a spanyolok. Azzal a dinamikával, lelkesedéssel, amivel ők játszanak, nem csoda, hogy az élmezőnyben vannak. Sokat lehet tőlük tanulni.

Mivel töltöd szabadidődet? Tanulsz még valahol?

Nincs nagyon sok szabadidőm. Szinte semmi. Akkor is próbálok tanulni vagy pihenni. Ebben az évben érettségiztem le, kitűnő eredménnyel, és felvételt nyertem a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodási és menedzsment szakára. Most úgy néz ki egy hetem, hogy hétfő és szerda délelőtt Budapesten vagyok. Sok áldozattal jár, de soha nem tudtam egy helyben ülni. Mindig is szerettem tanulni, és Magyarország egyik legerősebb egyetemére sikerült bejutnom. Szeretném megmutatni, hogy képes vagyok egyszerre a sportban és a tanulásban is helytállni magas szinten. Sokan kételkedtek, hogy hogyan is fogom ezt bírni, de én bízom magamban.

Köszönjük az interjút!

www.jantner.hu

www.facebook.com

kosarsport.hu


Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus