Vajda Anna naplója - 5. rész
Az Euroliga mellett a spanyol bajnokság is zajlik. Naplója legújabb részében Vajda Anna beszél arról, hogyan kezelik a kettős terhelést az Euroliga címvédőjénél. Részletesen beszámol arról is, mit jelentett neki Sopronban szerettei, barátai előtt kosarazni, s a Sopronban remeklő Dewanna Bonnerről is mesélt.
- Elindult a "mókuskerék" megy a heti két mérkőzéses szezon. Mennyiben zajlik másként mondjuk egy idegenből való hazatérés után a regeneráció, az edzésmunka két egy hétközi Euroliga, és egy hétvégi bajnoki meccs között,mint akár itthon, vagy az előző évadbeli csapataidnál?
- A leglényegesebb különbség talán, hogy nincs regeneráció. Nagyon feszített a tempó, így erre egyszerűen nem jut idő. Rengeteg időnk elmegy az utazásokkal, és mivel a spanyol bajnokságra is készülnünk kell, illetve még mindig sokat kell dolgozni, hogy csapat összeérjen ez a rész kimarad.
- Jól sejtjük, hogy nagyon vártad már a soproni fellépést?
- Igen, vártam mar, hogy találkozhassak a családommal, barátaimmal, nagyon jó volt végre kicsit Magyarországon lenni!
- Mennyire volt engedékeny a szakvezetés, a meccsen kívül mennyi időt tölthettél édesapád, testvéred, s a barátaid társaságában, és ez mit jelentett, mennyi pluszt adott neked?
- Szerencsére az a szokás, hogy ha az ember előre szól, akkor meccs után nem kötelező a csapattal vacsorázni, hanem mindenki mehet ahová akar. Úgyhogy kihasználtam az időt, és majdnem a hajnali 4 órás indulásig együtt voltunk! Illetve a meccs napján az ebéd után kértem külön tíz percet, hogy megölelhessem a családot. Amire azt mondták, hogy ha nem kértem volna, akkor mondták volna, hogy nyugodtan jöjjenek. Hiszen vagyunk annyira profik, hogy tudjuk mi az, amire szükségünk van meccs előtt, mennyit kell pihenni, és mi az a határ ameddig el lehet menni anélkül, hogy megzavarna a megfelelő koncentrálásban, pihenésben.
- Hogyan hatott rád, a meccsen, hogy előttük játszhatsz?
- Természetesen nagyon jó érzés volt maga a tény, hogy közel 50 ember érkezett Sopronba azért hogy láthasson, vagy hogy pár szót tudjunk váltani egymással. Boldogság, hogy ennyi barátom van! Persze, előttük játszani, főleg ilyen körülmények között mindig megtiszteltetés, és mindig plusz energiát ad!
- Picit kellemetlen(kedő) a kérdés, remélem, nem haragszol meg érte. Kaptál egy még szinte a legelvakultabb soproniak szerint is nevetséges technikait. Hogy reagált erre az edző, és van-e az Euroliga címvédőjénél ezzel kapcsolatban valami szabály, szankció, esetleg a technikainak valami "tarifája"?
- Az edző csak röhögött rajta, azóta is ezzel poénkodik, bármi történik, akár csak egy kérdést intéz hozzám, és válaszolok, akkor kapok egy technikait. Nem tudok róla, hogy lenne esetleg bármilyen szabály ezzel kapcsolatban, de azt gondolom, hogy ha van is, annyira nevetséges volt a szituáció, hogy talán akkor sem büntetnének meg érte. Valószínűleg azért én kaptam, mert előttem annyi mindenki reklamált, hogy az én szimpla "mi?" kérdésemre telt be a pohár. Azért annak örülök, hogy nem sodortam vele veszélybe a győzelmünket. Akkor biztos nem lett volna ilyen vicces a dolog...
- Sopronban volt egy egészen kivételes egyéni teljesítmény a csapatotokban, Dewanna Bonner-rel nem tudtak mit kezdeni Horti Dóriék. Hogy milyen remek játékos, azt láthatta a közönség, de vajon emberként milyen, mennyire "nehéz", vannak sztárallűrjei?
- Igen, szerencsére elkapta a fonalat a meccsen, és ilyenkor nem nagyon lehet megállítani. Sztárallűrnek talán nem nevezném, de az biztos, hogy néha elég öntörvényű, illetve szereti azt csinálni amit akar, mondhatni amolyan tipikus amerikai játékos. De amíg a pályán mindent megtesz a csapatért, addig nincsen probléma! Azt pedig láthattuk, hogyan tud játszani.
- Vele egyébként rivalizáltok vagy jól kiegészítitek egymást, mert Sopronban többször is volt olyan, amikor együtt játszottatok, és a két statikusabbnak tűnő center, Kireta és Pascua a padon ültek?
- Nem rivalizálunk egyáltalán, tudom hol a helyem a csapatban, és ezzel nincsen semmi gond. Ha lett volna, nem jöttem volna ide. Természetesen minden edzésen próbálok jobb lenni, kivédeni, megnehezíteni a dolgát, de ezt nem nevezném rivalizálásnak. Úgy gondolom, hogy egy profi csapatban talán nem is nagyon van ilyen. Egy egészséges küzdés azért, hogy több percet harcoljon ki magának az ember természetesen van, de nem egymás ellenfelei vagyunk, hanem egymás partnerei a csapaton belül. Többször előfordult igen, hogy ketten együtt voltunk a pályán. Mivel én tudok védekezni 5-ös poszton játszó játékosok ellen is, így itt nincs gond, támadásban pedig akkora sebességkülönbséget tudunk kialakítani, amivel kevés csapat tudja felvenni a versenyt. Természetesen most, hogy Erika is megérkezett, így talán kevesebbszer fogjuk ezt a variációt használni, de úgy gondolom, hogy adott esetben, ha a helyzet úgy kívánja, elő fog még fordulni.